2 cm Flugzeugabwehrkanone 30

Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye

2 cm Fla.K. 30
FlaK 30 a londoni Imperial War Museumban
Gyártási adatok
Típus	légvédelmi gépágyú
Ország	Harmadik Birodalom
Tervező	Mauser
Gyártó	Rheinmetall Ostmarkwerk, Auto Union, Benteler Mauser
Gyártási darabszám	144000 (összes változat)
Alkalmazás
Alkalmazás ideje	1940—1945
Alkalmazó ország	Harmadik Birodalom  Finnország
Háborús alkalmazás	második világháború
Műszaki adatok
Űrméret	2 cm
Lőszer	20×138 mm B
Tömeg	0,450 t
Fegyver hossza	4080 mm
Csőhossz	1300 mm
Elméleti tűzgyorsaság	280-450 lövés/perc
Gyakorlati tűzgyorsaság	120-180 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség	830-900 m/s
Hatásos lőtávolság	2200 (légi célok), 4800 (földi célok) m
Oldalirányzás	360°
Magassági irányzás	mínusz 12° plusz 90°

A 2 cm Flugabwehrkanone 30 (rövidítve 2 cm Fla.K. 30 vagy 2 cm FlaK 30) egy német gyártmányú légvédelmi gépágyú volt, melyet különféle német alakulatok használtak a második világháború alatt. A típus nem csak a legelterjedtebb könnyű légvédelmi gépágyú volt, hanem a legnagyobb számban gyártott német tüzérségi eszköz is. A gépágyúnak többféle változata létezett, ezek közül a legjelentősebb a négycsövű Flakvierling 38 volt.

A németek közvetlenül az első világháború befejezése után rendszeresítették a 2 cm FlaK 28 légvédelmi gépágyút, de a Versailles-i békeszerződés értelmében nem tarthattak hadrendben ilyen típusú fegyvert, így azokat Svájcnak értékesítették.

Az eredeti Flak 30 tervezetét a Solothurn ST–5-ből fejlesztették ki a Kriegsmarine számára, ekkor még 20 mm C/30 jelöléssel. A löveg a 20×138 mm-es Long Solothurn lőszert tüzelte, melyet az ST–5-höz fejlesztettek ki, és egyike volt a legerősebb 20 mm-es lövedékeknek.

A C/30 lövegcsöve 65 kaliberhosszúságú volt, tűzgyorsasága 120 lövedék/perc. A fegyvernek lőszeradagolási problémája volt, emellett gyakran be is ragadt. Ennek oka részben a kisméretű töltényár volt, amely csak 20 darab lövedéket tartalmazott, így a fegyvert gyakran kellett újratölteni. Ennek ellenére a C/30 lett az elsődleges hajófedélzeti légvédelmi gépágyú, amellyel többféle német hajót szereltek fel. A C/30-at emellett kísérleti jelleggel repülőgép fedélzeti fegyvernek is használták, nevezetesen a Heinkel He 112 repülőgépen, ami képes volt átütni a korabeli páncélautók és könnyű harckocsik páncélzatát is.

Ezután a Rheinmetall belefogott a C/30 gyártásába a hadsereg számára 2 cm FlaK 30 jelölés alatt. Alapjában véve megegyezett a C/30-cal, a legnagyobb különbség az állványban rejlett, ami kisebb lett. Harckésszé tételkor a gépágyút leszerelték a kétkerekes futóművéről, majd kurbli segítségével megemelték a talpait. Eredményként egy háromszög alakú alapon állt a fegyver, amelyről bármely irányba tüzelhetett.

A tervezet fő hibája az alacsony tűzgyorsaság volt, mivel a 120 lövés/perces tűzgyorsaság nem volt kielégítő egy 20 mm-es fegyverhez képest. Emiatt a Rheinmetall kifejlesztette a 2 cm FlaK 38 gépágyút, amely alapjában véve megegyezett az alap típussal, de tűzgyorsasága már 220 lövés/percre növekedett, összsúlya pedig 420 kilogrammra csökkent. A FlaK 38-ast 1939-ben rendszeresítették a hadseregnél, illetve a Kriegsmarine-nál C/38 jelöléssel.

Annak érdekében, hogy az ejtőernyős és hegyi alakulatoknak légvédelmi képességet biztosítsanak, megbízták a Mausert, hogy fejlessze ki a FlaK 38 könnyű súlyú változatát, melyet 2 cm Gebirgsflak 38 (2 cm GebFlak 38) néven rendszeresítettek. A fegyver egyik tulajdonsága a drasztikusan leegyszerűsített állványa, amely lényegében egy háromlábú állvány volt, amely a föld felé emelte a gépágyút, illetve emellett lehetővé tette az egyenetlen talajon történő felállítást is. Ezek a változtatások 276 kilogrammra csökkentették a fegyver súlyát. Az új gépágyú gyártása 1941-ben kezdődött, majd 1942-ben került rendszeresítésre.

A 20×138 mm B lőszer széles választékát fejlesztették ki és alkalmazták a 2 cm FlaK lövegekhez; ezek közül a legfontosabbakat az alább lévő táblázat sorolja fel. Más lőszertípusok és léteztek, ideértve a számos gyakorló lövedéket (Übung vagy Üb. jelöléssel), és néhány páncéltörő típust. Ebben a kaliberben létezett nagy csőtorkolati sebességgel rendelkező volfrám-karbid magvas PzGr 40 lövedék is.

• 2 cm FlaK 30 – vontatott légelhárító löveg kerekes kocsin a szárazföldi erők számára;
• 2 cm-es FlaK C/30 – haditengerészeti légelhárító löveg C/35 platformon ( németül : Lafette C/35 );
• 2 cm Kampfwagenkanone 30 – harckocsiágyú. Módosított csővel (vastagabb csővel és 5 kaliberrel csökkentett hosszal). A sok apró változtatást a fegyvertest felépítésében, elsősorban a fegyverek tankokon és páncélozott járműveken belüli használatának sajátosságai miatt. A páncélozott járművekben való használatra egy speciális, 10 löszeres kis tárat fejlesztettek ki a szokásos 20 löszeres tár helyett.
• G-Wagen I (E) leichte FlaK – légelhárító ágyúvasúti peronon. A gyártás 1941-ben kezdődött, ezt követően két szabványos változatot fejlesztettek ki: a G-Wagen I (E) leichte FlaK és a G-Wagen II (E) leichte FlaK. páncélvonatok, valamint mobil légvédelmi ütegekként használták [1] .
• 2 cm FlaK 38 – vontatott légelhárító löveg kerekes kocsin a szárazföldi erők számára;
• Gebirgs-FlaK 38 – légvédelmi ágyú egy könnyen szétszerelhető változat a hegyi hadviseléshez, amely biztosította a fegyver szállítását nehéz terepen;
• 2 cm FlaK C/38 – légelhárító ágyú hajókra felszerelve;
• 2 cm FlaK-Zwilling 38 – hajóra szerelt iker légvédelmi gépágyú; [2]
• 2 cm-es FlaK-Vierling 38 – négycsövű univerzális légvédelmi ágyú;
• 2 cm-es FlaK 38 Sd.Kfz. 251 platformon. – a fegyver hordozására átalakított páncélozott Sd.Kfz. 251/17 szállítójárművek alvázára épült. [3]
• Flakpanzer 38(t) – önjáró légvédelmi gépágyús harckocsi LT vz. 38 alvázon.
• Flakpanzer IV Wirbelwind – négy csövű önjáró légvédelmi löveg Panzerkampfwagen IV alvázon.
• G-Wagen II (E) leichte FlaK – sínplatformos légelhárító ágyú. Használták páncélvonatok és mobil légelhárító ütegként is [1] .

• [1] Werner Müller. 2 cm Flak im Einsatz 1935 – 1945. („Waffen-Arsenal. Waffen und Fahrzeuge der Heere und Luftstreitkräfte“. Band 142) Friedberg, Podzun-Pallas-Verlag GmbH, 1993. – s. 31.
• [2] Vasziljev V. : Golikov Mit jelentett Sztálinnak a háború előestéjén? // "Hadtörténeti Lap",2014.8. szám43 – 48. o.
• [3] Peter Chamberlain, Hilary Louis Doyle. Német Hadsereg féllánctalpas járművei 1939 – 45. M. Schuetzenpanzerwagen Sd.Kfz. 251. Kézikönyvtár sz. 2 rész 3. Nottingham, 1972. – 21. oldal.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 2 cm Flak 30/38/Flakvierling című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Kharuk, Terry, Chamberlain, Peter. . New York: Doubleday (1979). ISBN 978-5-699-43638-5 
• Hogg, Ian V. German Artillery of World War Two, 2nd corrected edition, Mechanicsville, PA: Stackpole Books (1997). ISBN 1-85367-480-X 

• Breda 20/65 Modello 1935
• M2 Browning
• DSK

A Wikimédia Commons tartalmaz 2 cm Flugzeugabwehrkanone 30 témájú médiaállományokat.

A Wikimédia Commons tartalmaz 2 cm Flugzeugabwehrkanone 30 témájú médiaállományokat.

• tarrif.net
• 2 cm Flak 38: A.A./A.T. Gun Archiválva 2012. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben