A jövendőmondó (La Tour)

A jövendőmondó (La Diseuse de bonne aventure)
Művész	Georges de La Tour (1630)
Műfaj	zsánerkép
Magasság	101,9 cm
Szélesség	123,5 cm
Múzeum	Metropolitan Művészeti Múzeum
Gyűjtemény	Metropolitan Művészeti Múzeum
Katalógusszám	31 (Georges de La Tour catalogue raisonné, 1992 Thuillier)
Anyag	olajfesték vászon
A Wikimédia Commons tartalmaz A jövendőmondó témájú médiaállományokat.

A jövendőmondó (La Diseuse de bonne aventure) Georges de La Tour francia festő alkotása. A művet csak a 20. század derekán fedezték fel, 1960-ban a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum vásárolta meg, ahol ma is látható.

A festmény azt a pillanatot örökíti meg, amikor egy gazdag fiatalembernek öregasszony jósol; a nő nemcsak fizetségképpen veszi ki a kezéből az érmét, hanem a rituálé részeként, amelynek során keresztet vet a kezére.

La Tour egy olyan témát választott, amelyet Észak-Európában a metszetek, Rómában pedig Caravaggio népszerűsített: egy idős roma (korábban a gúnyos "cigány" kifejezéssel azonosították) asszony olvassa a fiatalember jövőjét, miközben szépséges társai kihasználják az alkalmat, hogy kirabolják. Míg a fiatalember az idős hölgyre figyel, a bal oldali nő éppen ellopja a zsebéből az erszényét, másik társa a kezét a zsákmány átvételére tartja készen. A középen álló sápadt arcú lány pedig a fiú övére erősített érmét vágja le a láncról. A festményen az alakok szorosan egymás mellett helyezkednek el, mintha egy színdarabban játszanának, a kompozíciót valószínűleg egy színházi jelenet inspirálhatta.

A festmény felfedezése állítólag egy francia hadifogolyhoz köthető, aki egy monográfiában látta La Tour műveit, és hasonlóságot talált egy rokonának kastélyában függő festménnyel. A háború után kikérte egy hozzáértő pap véleményét, aki a képet La Tour műveként azonosította, és értesítette a Louvre-t, amely tárgyalásokba kezdett a festmény megvásárlásáról. Georges Wildenstein műkereskedő azonban túllicitálta a múzeumot, és 1949-ben 7,5 millió frankért vásárolta meg a festményt. A kép egy évtizedig a kereskedőnél maradt, mígnem 1960-ban a Metropolitan Művészeti Múzeum egy meg nem nevezett, de „igen magas összeget” fizetett a festményért.^[1] A francia sajtóban vita tárgyává vált, hogy a festmény hogyan hagyhatta el Franciaországot. André Malraux írónak, akkori francia kulturális miniszternek a nemzetgyűlés előtt kellett magyarázatot adni arra, hogy a mű miért nem került a Louvre-ba. Később kiderült, hogy a kiviteli engedélyt Germain Bazin művészettörténész, a Louvre régi mesterek festményeiért felelős vezetője jegyezte ellen. Christopher Wright angol művészettörténész feltételezése szerint Bazin eléggé kételkedett a mű eredetiségében ahhoz, hogy ne a Louvre-nak szánja.

François Georges Pariset 1961-ben a The Metropolitan Museum of Art Bulletin című folyóiratban ismertette a festményt, és La Tournak tulajdonította – a szerzőséget a jobb felső sarokban található aláírás bizonyítja: „G. de La Tour Fecit Luneuilla Lothar” („G[eorges] de La Tour készítette ezt, Lunéville, Lotaringia”). Bár a festmény hitelességét az eltelt évek során többen is megkérdőjelezték (mint például Christopher Wright) A jövendőmondót általában La Tour művének tekintik.

• Rose-Marie Hagan, Rainer Hagen. What great paintings say: 100 masterpieces in Detail. (angol nyelven). Köln: Taschen (2016) 
• Francois Georges Pariset (1961. March). „A Newly Discovered La Tour: The Fortune Teller.” (angol nyelven). The Metropolitan Museum of Art Bulletin, New Series 19 (7), 198–205. o. 
• Christopher Wright. The Art of the Forger (angol nyelven). London: Gordon Fraser (1984). ISBN 0-86092-081-X 

• A festmény a Metropolitan Művészeti Múzeum oldalán