Antonio Labriola

Antonio Labriola
Született1856. november 29.
Cassino, pápai állam
Elhunyt1904. február 12. (47 évesen)
Róma, Olasz Királyság
Állampolgárságaolasz (1861. március 17. – 1904. február 12.)
GyermekeiTeresa Labriola
Foglalkozása
IskoláiNápolyi II. Frigyes Egyetem
Sírhelyerómai protestáns temető
Filozófusi pályafutása
olasz marxizmus
19–20. század
Iskola/Irányzatmarxizmus
Érdeklődésmaterializmus, dialektika, politika, pedagógia
Akikre hatottAntonio Gramsci, Benedetto Croce
Akik hatottak ráMarx, Engels, Hegel, Herbart
Fontosabb nézeteitörténelmi materializmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Labriola témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Antonio Labriola (Cassino, 1843. július 2. – Róma, 1904. február 12.) az első olasz marxista teoretikus, különösen a történelmi materializmussal foglalkozott. Nézetei a 20. század elején jelentős hatást gyakoroltak Benedetto Crocera és Antonio Gramscira.

Élete és munkássága

Labriola a dél-olaszországi Cassinoban született, egy általános iskolai tanító gyermekeként. A Nápolyi Egyetemen a hegeliánus Bertrando Spaventa tanítványa volt. Első publikációi még hegeliánus szellemben készültek, de 1869-re már éles kritikával illette ezt a filozófiai irányzatot. 1871-től a Nápolyi Egyetem docense.

1870 és 1874 között liberális politikai ujságokban publikált: Gazzetta di Napoli, Il Piccolo, L‘Unità Nazionale és a Monitore di Bologna. 1874-ben kinevezték a Római Egyetem etika és pedagógia professzorának. Később filozófiát, történetfilozófiát és pedagógiát adott elő. Johann Friedrich Herbart etikai pszichológiájának hatására fokozatosan eltávolodott Hegel historicizmusától.

Az 1880-as évek második felére a Giuseppe Garibaldi vezette népmozgalom és a Mihail Bakunyin nevével fémjelzett anarchista mozgalom hatására politikai nézetei mindinkább balra tolódtak. Először a radikális Clevises, majd a szocialista Filippo Turati gyakorolt rá politikai befolyást. 1880 és 1886 között államelméleti előadásokat tartott.

Részben a Párizsi Kommün hatására 1887 és 1890 között figyelme az állam és a polgári társadalom demokratikus átalakítása felé fordult. 1890-től intenzív levelezésbe kezdett Engelssel, Karl Kautskyval, Eduard Bernsteinnel és Georges Sorellel. Ettől az időszaktól mélyebben tanulmányozta Marx és Engels műveit. 1891-ben az egyik fő szervezője volt Rómában a május elsejei tüntetésnek.[1]

1892-ben részt vett a Szocialista Párt Genovai alapító kongresszusán, ahol bírálta Turati pragmatikus és reformista pártkoncepcióját. Mivel felismerte az elmaradott olaszországi kapitalista fejlődés következményeként a munkásosztály politikai befolyásának gyengeségét, visszavonult a konkrét szervezőmunkától és energiáit a teoretikus tevékenységnek szentelte.

Egyik legfontosabb műve A történelmi materializmusról[2] (Del materialismo storico) címmel 1896-ban jelent meg először, s íróját kora elismert marxista teoretikusává tette. G. V. Plehanov terjedelmes tanulmányt szentelt e munka kritikai elemzésének és méltatásának.[3] Munkája hozzájárulás volt az akkoriban kibontakozó „etikai marxizmus” kontra „tudományos marxizmus” vitához – az utóbbi védelmében. E vitában Bernstein és hívei filozófiailag a marxizmus neokantiánus revízióját, politikailag pedig reformizmust hirdettek.

Öröksége

Labriola az olasz marxizmus alapítójának számít. Tevékenységét Engels, Plehanov, Lenin, Gramsci, Palmiro Togliatti nagy elismeréssel méltatta.[4] Engelshez írott leveleit 1927–1928-ban publikálták. Műveit a mai napig érdeklődés övezi,[5][6][7] a közelmúltban is újra kiadták.[8]

Művei nyomtatásban

Magyarul

  • Tanulmányok a történelmi materializmusról; ford. Nyilas Vera; Kossuth, Bp., 1966

Olaszul

  • La concezione materialistica della storia, 1868
  • La dottrina di Socrate secondo Senofonte, Platone ed Aristotele, 1871
  • Della libertà morale, 1873
  • Morale e religione, 1873
  • Dell'insegnamento della storia. Studio pedagogico, 1876
  • L'ordinamento della scuola popolare in diversi paesi. Note, 1881
  • I problemi della filosofia della storia. Prelezione letta nella Universita di Roma il 28 febbraio 1887, 1887
  • Della scuola popolare. Conferenza tenuta nell'aula magna della Universita (domenica 22 gennaio 1888), 1888
  • Al comitato per la commemorazione di G. Bruno in Pisa. Lettera, 1888
  • Del socialismo. Conferenza, 1889
  • Proletariato e radicali. Lettera ad Ettore Socci a proposito del Congresso democratico, 1890
  • Saggi intorno alla concezione materialistica della storia
In memoria del manifesto dei comunisti, 1895
Del materialismo storico. Dilucidazione preliminare, 1896
Discorrendo di socialismo e di filosofia. Lettere a G. Sorel, 1898
Da un secolo all'altro. Considerazioni retrospettive e presagi, 1925
  • L'università e la libertà della scienza, 1897
  • A proposito della crisi del marxismo, 1899
  • Scritti varii editi e inediti di filosofia e politica, raccolti e pubblicati da Benedetto Croce, 1906
  • Del materialismo storico e altri scritti, Milano, Milano, 2000, M&B Publishing
  • Opere complete
Scritti e appunti su Zeller e su Spinoza (1862-1868), 1959
La dottrina di Socrate secondo Senofonte, Platone ed Aristotele (1871), 1961
Ricerche sul problema della libertà e altri scritti di filosofia e di pedagogia (1870-1883), 1962

Művei az interneten

Olaszul

Angolul

Jegyzetek

  1. ↑ http://www.marxists.org/glossary/people/l/a.htm#labriola-antonio
  2. ↑ Antonio Labriola: Tanulmányok a történelmi materializmusról. Kossuth Könyvkiadó, 1966. 67–174. old.
  3. ↑ A materialista történelemfelfogásról. in.: Plehanov válogatott filozófiai írásai. Kossuth Könyvkiadó, 1972. 287–325. old.
  4. ↑ Antonio Labriola: Tanulmányok a történelmi materializmusról. Kossuth Könyvkiadó, 1966. V. old.
  5. ↑ L. Michelini, "Antonio Labriola e la scienza economica. Marxismo e marginalismo", in "Marginalismo e socialismo nell’Italia liberale 1870-1925", a cura di M. Guidi e L. Michelini, Annali della Fondazione Feltrinelli, Milano, 2001, pp. 401-436
  6. ↑ A. Burgio, Antonio Labriola nella storia e nella cultura della nuova Italia, Macerata, 2005 ISBN 88-7462-040-3.
  7. ↑ N. D'Antuono, Saggio introduttivo e commento a A. Labriola, Discorrendo di socialismo e filosofia, Bologna, 2006, CLXXIV-280 p., ISBN 88-95045-00-9.
  8. ↑ Del materialismo storico e altri scritti, Milano, Milano, 2000, M&B Publishing