Apokrif iratok

A katolikus szóhasználattal apokrifek, protestáns szóhasználattal pszeudoepigrafák a bibliai könyvekhez hasonló zsidó és keresztény iratok, amelyeket szerzőjük ugyanolyan isteni kinyilatkoztatásként, szent iratként tárt a nyilvánosság elé, de amelyek ennek ellenére nem szerepelnek a mai Biblia könyvei között. Némelyikük azonban egyes korábbi bibliaváltozatokban benne volt, illetve egyes mai, kisebb egyházak Bibliájában szerepel (például a kopt és az etióp keresztényekében).

Az apokrif (apokripha) görög kifejezés jelentése: „elrejtett”. A rabbik szefarim hiconimnak, azaz különálló könyveknek nevezik azokat a szamaritánus vagy eretnek iratokat, amik nem voltak benne a kánonban, azaz az ortodox zsidó gyűjteményben. Először azokra a könyvekre használták ezt a szót, amelyeket eltitkoltak a nagyközönség előtt, csak a beavatottak olvashatták. A katolikusok a bibliai korban keletkezett kánonba fel nem vett iratokat nevezik apokrifeknek. Ami nem került be a kánonba, azt nem volt szabad nyilvánosan olvasni. Másolásukat megtiltották, ezért kevés maradt belőlük az utókornak.

Alexandria püspöke, Athanasius 39-es ünnepi körlevelében, 367-ben állapítja meg először egész egyházmegyéje területére a kanonikus írásokat abban a 27 darabban, amiből a mostani Újszövetség áll. Ennek ellenére igen sok apokrif irat fennmaradt az ókori vallási sokszínűség érdekes bizonyítékaként.

A kifejezés protestáns és katolikus használata

A protestánsok és a katolikusok között különbség van a kifejezés használatában:

• A protestáns szóhasználatban apokrifeknek azokat a könyveket nevezik, amelyek bizonyos népek, illetve korszakok Bibliájában ugyan helyet kaptak, de amelyeket a mai protestáns kánon nem fogad el szent iratoknak, és ezért a protestáns Bibliában nem szerepelnek. A katolikus Bibliában található ún. deuterokanonikus könyvek például a protestáns Bibliából hiányoznak, és ezeket a protestánsok az apokrif könyvek közé sorolják. Ugyanakkor azon iratokat, amelyeket minden korszak és minden egyház egyöntetűen hamisítványoknak tartott, a protestánsok gyakran nem apokrifeknek, hanem pszeudoepigráf könyveknek nevezik. (Pszeudepigrapha = „hamisítványok”.)
• A katolikus szóhasználat nem tesz ilyen megkülönböztetést, hanem valamennyi hamisnak tartott és a katolikus kánonból kizárt iratot az apokrif kifejezéssel jelöli.

Szócikkünkben azokat az egységesen apokrifnek (pszeudoepigráfnak) tartott könyveket mutatjuk be, amelyek mind a protestáns, mind a katolikus és ortodox Bibliából hiányoznak.

• A csak a protestánsok által apokrifeknek tartott iratokról:

  Bővebben: Deuterokanonikus könyvek

Az Ószövetséghez kapcsolódó apokrif iratok

A Kr. e. 3. század és Kr. u. 3. század között keletkeztek, bibliai szerzők művének tüntetik fel magukat. Sok közülük álmokat, látomásokat tartalmaz Ezékiel, Dániel és Zakariás stílusában. Jellemző rájuk a messiási királyság dicsőségének érzékletes leírása, úgyszintén élénk fantáziával írnak a teremtésről, angyalokról stb.

Az Ószövetségben megemlített, de fenn nem maradt apokrif iratok

Helyenként maga az Ószövetség utal egyes könyvekre, melyek azonban nem részei az Ószövetségnek. Ezek a művek nem maradtak fenn, de az alábbi lista tartalmazza a címüket és az említési helyüket.

Az Újszövetséghez kapcsolódó apokrif iratok

Hierapoliszi Szent Papiasz a 2. században említi elsőnek valamelyik evangéliumot. Könyve az ’Úr kinyilatkoztatásainak magyarázata’ elveszett. Papiasz egy vént idéz, Euszebiosz szerint (Euszebiosz: Egyháztörténet III. 39) azt mondta, hogy Márk nem Jézus, hanem Péter tanítványa. Márk írja le mindazt, amire Péter emlékezett Jézus mondásaiból, cselekedeteiből. Állítólag héber? vagy arámi?, majd mások fordították azt görögre. A keresztény apokrif gyűjtemény körülbelül 100 művet tart számon, ezeknek az anyagát az újszövetségi kánoni írások, személyek és események ihlették. Ez az irodalom szoros összefüggésben áll az Újszövetség írásaival.

Számuk igen magas: a 9. században I. Phótiosz konstantinápolyi pátriárkának 280 iratról volt tudomása. A ma ismertek:

A könyvek egy része ún. gnosztikus irat. A gnoszticizmus a 2. századtól érvényesülő misztikus filozófiai irányzat, amely átvette a kereszténység fogalmait, de a maga idegen szellemi tartalmával töltötte meg. A görög gnózis („ismeret”) szóból származik, ami spekulatív, filozofikus jellegére utal.

Szibillai jóslatok

A Szibillai jóslatok az ókor végén széles körben ismert próféciák gyűjteménye, melyek Istentől ihletettnek tartott látnokasszonyoktól eredtek. Keletkezésük ideje a 2–3. századra tehető. Formájukat tekintve mindig a Homérosz által használt hexametert alkalmazzák. Tartalmuk a királyságokra, népekre, városokra, uralkodókra vonatkozó homályos jóslatok szövevénye.

A Szibüllák személyét rejtély övezi. Euripidész (†Kr. e. 406), Arisztophanész (†Kr. e. 386) és Platón (†Kr. e. 347) mindig csak a „Jósnőről” beszéltek, míg későbbi szerzők – például Marcus Terentius Varro (†Kr. e. 27) –, tízet neveznek meg: a perzsa, líbiai, delphoi-i, cimmeri, szamariai, hellespontoszi, phrygiai, tiburi és erüthreiai, valamint a cumeai Szibillákat. (A két utolsó azonos.) E két utóbbi örvendett a legnagyobb tiszteletnek Rómában. A pogány korban a Szibilláktól származó jóslatokat és előrejelzéseket gondosan gyűjtötték és féltve őrizték Jupiter főtemplomában és csak súlyos válságok idején kértek tanácsot belőlük.

A Kr. e. 2. századtól az Alexandriában élő hellenista zsidók kihasználva e pogány jóslatok nagy divatját és a kor vallási nézeteire gyakorolt hatásukat, a szibilliai jóslatokhoz hasonló verseket írtak zsidó hittanaik és tanításaik pogányok közötti terjesztésére. Ez a szokás a keresztény korban is folytatódott, és a 2–3. században a jóslatok egészen új csoportja alakult ki. Emiatt a Szibillai jóslatokat három csoportba oszthatjuk: eredetükre nézve lehetnek pogányok, zsidók vagy keresztények, bár néha nem könnyű eldönteni hovatartozásukat. E jóslatokat gyakran idézték a korai egyházatyák és keresztény írók, mint Szent Jusztinusz (†166), Antiochiai Szent Teofilosz (†183), Lactantius (†325 k.) és Szent Ágoston (†430), de a pogányság visszaszorításával a középkor végére elvesztették jelentőségüket.

Jegyzetek

1. ↑ ^{a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq ar as at au av aw ax ay az ba bb bc bd be bf bg bh bi bj bk bl bm bn bo bp bq br bs bt} Ez a szócikk részben vagy egészben a List of Old Testament pseudepigrapha című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
2. ↑ ^{a b c d e f g h i j k l m n o} http://www.pseudepigrapha.com/
3. ↑ ^{a b c d e f g h i j k l m n} http://www.newadvent.org/cathen/01601a.htm – a Catholic Encyclopedia cikke (angol nyelvű)
4. ↑ ^{a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa} http://www.marquette.edu/maqom/pseudepigrapha.html
5. ↑ ^{a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x} http://lexikon.katolikus.hu/A/apokrif%20iratok.html
6. ↑ ^{a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al} Archivált másolat. [2015. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 26.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a List of Old Testament pseudepigrapha című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a New Testament apocrypha című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Archibald Robertson: A kereszténység eredete, Bp., Gondolat, 1972
• Jakab ősevangélium, In. Szepessy Tibor: Apokrif iratok. Csodás evangéliumok, Bp., Telosz Kiadó, 1998
• Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma I., Jel Kiadó, 1997
• Benyik György. Az újszövetségi szentírás I–II. Szeged: JATE Press (1995) , I. kötet, 91–150. oldal
• Johannes B. Bauer: Az újszövetségi apokrifek, Budapest, Márton Áron Kiadó, 1994
• szerk.: Gecse Gusztáv – Horváth Henrik: Bibliai kislexikon, 3., részlegesen átdolgozott, bővített kiadás, Kossuth Könyvkiadó (1984). ISBN 963 09 2446 3 , 20. oldal
• Hubai Péter: Thésauroi apokryphoi. Az apokrif irodalom határain, Vallástudományi Szemle 2008/2 157-193

Apokrif irodalom magyar nyelven

• Apokrifek (szerk. Vanyó László), Bp., Szent István Társulat, 1980, ISBN 963-360-110-X, 366 p (2. kiadás: 1988, ISBN 963-360-363-3, 435 p)

(Tartalom (2. kiadás): [1.] A Tamás-akták gyöngyhimnusza [2.] A János-akta Krisztus-himnusza [3.] Poimandrész [4.] Hénokh könyve [5.] Mózes (Ádám) apokalipszisze [6.] Ezdrás apokalipszisze [7.] Az XII. patriarka végrendeletei [8.] Töredékek a Péter evangéliumából [9.] Péter kérügmája [10.] Péter apokalipszisze (töredék) [11.] Nikodémus evangélium (2. rész) [12.] Mátyás hagyományai [13.] Héberek szerinti evangélium (töredékek) [14.] Az ebioniták szerinti evangélium töredékei [15.] Az egyiptomiak szerinti evangélium töredékei [16.] Tamás evangélium [17.] Az Igazság evangéliuma [18.] Jakab ősevangélium [19.] Mária mennyekbe való átviteléről "A" változat [20.] Mária mennyekbe való átviteléről "B" változat)

• Az apostolok csodálatos cselekedetei (szerk. Dörömbözi János, Adamik Tamás), Bp., Telosz, 1996, ISBN 963-8458-089, 230 p

(Tartalom: [1.] János cselekedetei [2.] Péter Rómában [3.] Pál apostol cselekedetei [4.] A szent és elsőként híresnek nevezett András apostol vértanúsága [5.] Tamás apostol cselekedetei)

• Csodás evangéliumok (szerk. Dörömbözi János, Adamik Tamás), Bp., Telosz, 1996, ISBN 963-845-811-9, 195 p

(Tartalom: [1.] Jakab prótoevangéliuma [2.] Tamásnak, a zsidó filozófusnak a beszámolója az Úr gyermekkoráról [3.] A Megváltó gyermekségének arab evangéliuma [4.] Pszeudo-Máté evangéliuma [5.] Józsefnek, az ácsnak a története [6.] Fülöp evangéliuma [7.] Az Igazság evangéliuma [8.] Péter evangéliuma [9.] Feljegyzés a mi urunkról, Jézus Krisztusról, amely Pontius Pilátus idejében készült)

• Apokalipszisek (szerk. Dörömbözi János, Adamik Tamás), Bp., Telosz, 1997, ISBN 963-8458-15-1, 197 p

(Tartalom: [1.] Mózes apokalipszise [2.] Ezdrás negyedik könyve [3.] Ézsaiás próféta felemelkedése [4.] Jakab apokalipszise [5.] Szent Pál apostol látomása [6.] Teológus Szent János apokalipszise [7.] A Boldogságos Szűz Mária elköltözése "A" változat [8.] A Boldogságos Szűz Mária elköltözése "B" változat [9.] Isten szószólója, Szent János beszámolója a szentséges Istenanya elszenderüléséről [10.] Poimandrés [11.] Sibylla-jóslatok [12.] Az erythraeai Sibylla az utolsó ítéletról)

• Apokrif levelek (szerk. Dörömbözi János, Adamik Tamás), Bp., Telosz, 1999, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-8458-17-6, helyes ISBN 963-8458-17-8 208 p

(Tartalom: [1.] Aristeas levele Philokratéshez [2.] Az Apostolok levele Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus testamentuma [3.] Jakab apokrif levele [4.] Pál levele a laodiceaiakhoz [5.] A korinthosiak levele Pálhoz [6.] Pál levele a korinthosiakhoz a testről [7.] Seneca és Szent Pál levelezése [8.] Péter levele Jakabhoz [9.] Kelemen levele Jakabhoz [10.] Barnabás levele [11.] Titusnak, Pál tanítványának levele a szüzesség állapotáról [12.] Pilátus levelezéséből [13.] Abgár (Abgaros) edesszai fejedelem levélváltása Jézussal [14.] Addai apostol tanítása [15.] Mani: Epistula fundamenti (részletek) [16.] Mani levele Markelloshoz [17.] Levél az égből, avagy Isten Rómába leküldött rendelete, felolvassák a nagyböjt második vasárnapján)

• http://churchofgod.hu/
• Apokrif és pszeudoepigrafikus irodalom: IN: Scheiber Sándor: A feliratoktól a felvilágosodásig – Kétezer év zsidó irodalma (Zsidó irodalomtörténeti olvasmányok), Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1997, ISBN 963 85697 4 3, 26–58. o.
• Hubai Péter: A megváltó a keresztről (Kopt apokrifek Núbiából), Szent István Társulat, Budapest, 2006, ISBN 963 361 872 X, 301 p
• Hubai Péter (szerk.): Jézus rejtett szavai, Holnap Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-345-025-X, 193 p
• Raffay Sándor: Új szövetségi apokrifusok, Pozsony, 1905
• Szabó Xavér: Salamon zsoltárai, L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2009, ISBN 978-963-88356-1-1, 161 p
• Jób testamentuma (ford. Adorjáni Zoltán), L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2011, ISBN 978-963-236-419-3, 211 p

Külső hivatkozások

• http://www.biblia.hu/bevez/pszeudoe.htm
• http://www.kek.org.rs/hu/bibliai-levelez-iskola/Apokrifek Archiválva 2015. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
• http://www.academia.edu/1627652/%C3%93sz%C3%B6vets%C3%A9gi_apokrif_%C3%A9s_pszeudepigr%C3%A1fikus_irodalom_magyarul_Old_Testament_apocryphal_and_pseudepigraphic_literature_in_Hungarian

Kapcsolódó szócikkek

• Bibliai kánon
• A Biblia könyvei
• Deuterokanonikus könyvek
• Ókeresztény irodalom