Balmorali kastély

Balmorali kastély
Ország	Egyesült Királyság
Mai település	Braemar, Aberdeenshire, Grampian, Skócia
Épült	1856.
Építő	Albert herceg
Állapota	ép
Építőanyaga	kő
Tulajdonos	a brit királyi család
Látogatható	időszakosan
Elhelyezkedése
Balmorali kastély Pozíció Skócia térképén
é. sz. 57° 02′ 23″, ny. h. 3° 13′ 53″57.039722222222, -3.231388888888957.039722°N 3.231389°WKoordináták: é. sz. 57° 02′ 23″, ny. h. 3° 13′ 53″57.039722222222, -3.231388888888957.039722°N 3.231389°W
Balmorali kastély weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Balmorali kastély témájú médiaállományokat.

A balmorali kastély Skóciában, Aberdeenshire megyében, a Dee folyó mentén, a Royal Deeside néven ismert területen áll. A birtokot Viktória királynő és házastársa, Albert herceg vásárolta, és mindmáig ez a királyi család kedvenc nyári rezidenciája.

A kastélyt körülvevő terület generációról generációra szállva fokozatosan gyarapodott és jelenleg több mint 260 négyzetkilométer.^[1] Jelenleg is működő gazdaság, nyírfajdos lápok, erdőgazdaság, megművelt szántóföldek, szarvascsordák, felföldi marhák és pónik tartoznak hozzá.

Itt hunyt el II. Erzsébet brit királynő 2022. szeptember 8-án, 96 éves korában.^[2]

Története 1848-ig

A balmorali udvarházat eredetileg Sir William Drummond építette otthonául 1390-ben. A birtok korábban II. Róbert skót király tulajdonában volt, akinek egy vadászháza is volt a környéken. Később, a 15. században a birtokot Alexander Gordon, Huntly harmadik őrgrófja vásárolta meg. A Gordonok egy lakótornyot is építettek itt. A család kezén maradt egészen 1662-ig, mikor eladták a Farquharson klánnak. A balmorali Farquharsonok a jakobiták szimpatizánsai voltak, James Farquharson részt vett az 1715-ös, majd az 1745-ös felkelésben is, 1756-ban pedig megsebesült a falkirki csatában. Birtokait elkobozták és a család egy másik ágának tulajdonába adták. Ők 1798-ban adták tovább Fife második őrgrófjának, tőle 1830-ban Aberdeen 3. őrgrófja szerezte meg, aki komoly átalakításokat végeztetett a régi épületen, egy új, bárói stílusú szárnnyal is kiegészítve azt.

Királyi rezidencia

Balmoral manapság királyi tartózkodási helyként a legismertebb, mivel itt található II. Erzsébet királynő és férje, Fülöp, Edinburgh hercege nyári rezidenciája. Királyi lakhelyként 1848-ban kezdődött a története, mikor a házat kibérelte Viktória királynő és Albert herceg. A királynő és hitvese először 1842-ben, két évvel házasságkötésük után látogatott el Skóciába. Ez alkalommal Edinburgh-ban laktak. A következő látogatásra 1844-ben került sor, ekkor a Blair kastélyban időztek. 1847-es, harmadik skóciai útjuk során a Loch Laggan nevű tó mellett szállásolták el magukat,^[3] azonban balszerencséjükre szörnyen esős időjárást fogtak ki. A királynő orvosa javasolta ekkor nekik Deeside vidékét, melynek klímája sokkal egészségesebb.^[4] 1848-ban látogattak ide először és az épületet Viktória úgy jellemezte, mint amely „kicsi de bájos”.^[5] Naplójában ez a bejegyzés található: „Minden a szabadság és a béke levegőjét árasztja és ez az embert arra készteti, hogy megfeledkezzen a világról és annak bajairól.”^[6] Nagyon elégedettek voltak a hellyel, így 1852-ben alig több mint 30 000 fontért megvették a birtokot. A herceg azonnal tervezgetni kezdte – William Smith közreműködésével – a meglévő 15. századi kastély bővítését, valamint egy új, nagyobb, a királyi családhoz illő kastély építését. A Balmoral-kastély alapkövét Viktória királynő helyezte el 1853. szeptember 28-án a bejárat nyugati falának közelében, a lábazatban. Az alapkő letétele előtt a királynő aláírt egy dátummal ellátott pergament, amelyet a birodalom forgalomban lévő fémpénzeinek egy példányával együtt palackba zártak és a palackot az alapkő helye alá készített üregbe tették.^[7]

A részben Albert herceg által tervezett új kastély a régitől körülbelül 100 méterre épült és 1856-ra fejezték be. Ezt követően a régi épületet lebontották. A kastély fő építőanyaga a birtokon bányászott gránit volt. Két meghatározó blokkot tartalmaz, melyek mindegyikét udvar veszi körül. A délnyugati szárnyban találhatók a közvetlenül a lakókhoz és a vendégekhez kötődő helyiségek, míg az északkeleti szárny egyfajta szolgálati épület szerepét tölti be.

A királyi pár felföldi életritmusa nagyon hamar - még az új kastély építésének befejezése előtt - kialakult. Albert sok napot töltött el vadászattal, főleg szarvasok és őzek kerültek puskája elé, Viktória pedig hosszú, akár négy óráig is elhúzódó sétákat tett a környéken. 1849-ben a naplóíró Charles Greville azt jegyezte fel, hogy a pár balmorali élete inkább köznemesekéhez hasonlított, mintsem uralkodókéhoz.^[8] Viktória kezdte javasolni művészeknek, hogy örökítsék meg a kastélyt, a környezetet és a személyzetet. Az évek során számtalan neves festő volt a kastély alkalmazottja. Nagy figyelmet fordítottak a személyzetre, részükre kölcsönkönyvtárat hoztak létre. Az 1850-es években sok növényt, többek között egzotikus fenyőfákat telepítettek a kastély köré. A herceg komoly szerepet játszott a fejlesztésekben. Felügyelte a virágoskertek tervezését, a fő útnak egy újonnan épített hídra terelését, új gazdasági épületekre vonatkozó elképzelések kialakítását.Ez utóbbiak közé tartozott egy tejipari tangazdaság is, melynek megvalósítása 1861-ben, Albert halálának évében történt meg, így annak befejezése már a királynő felügyelete alatt ment végbe. Viktória a birtokon belül több emléket is állított néhai férjének, köztük egy obeliszket, valamint egy szobrot is.^[9] Férje halála után egyre több – gyakran évi négy hónapot is kitevő – időt töltött a kastélyban, kora nyáron és ősszel.

A balmorali kastélyban született Battenbergi Viktória Eugénia spanyol királyné, Viktória unokája.

1896-ban Viktória itt látta vendégül II. Miklós orosz cárt és feleségét Alekszandra Fjodorovnát.

Négy évvel később, 1900-ban a királynő utoljára pihent a kastélyban, ugyanis 1901 januárjában elhunyt.

Akárcsak a Sandringham House, Balmoral is a brit királyi család magántulajdona és nem része az állami tulajdonú brit koronabirtoknak. Az utódlás akkor vált kérdésessé, mikor VIII. Eduárd király 1936-ban lemondott a trónról. A birtokokat Eduárd apjától V. Györgytől örökölte és lemondásakor nem mentek át automatikusan öccse, VI. György tulajdonába. Györgynek a két kastélyt meg kellett vásárolni Eduárdtól, így aztán azok továbbra is a család magántulajdonában maradhattak.

Építészeti jegyei

A kastély kőből készült, fő építési anyaga gránit, amit a birtokon bányásztak. Bár kastélynak nevezik, megjelenésében és funkcionálisan a viktoriánus korabeli, neogótikus ihletettségű, ún. skót bárói stílusú vidéki udvarházak megoldásait követi. A hétemeletes tornyot a középkori, védelmi célú toronyházak ihlették, a saroktornyok a 16. századi francia kastélyépítészeti formákat idézik. A skót bárói stílus további balmorali jegyei a lépcsőzetes oromzatok, a tetőablakok és a pártázatos kocsibehajtó.^[10]

A birtok

A balmorali birtok a Cairngorms Nemzeti Parkban fekszik, területe 20 000 hektár. Domborzata változatos, a Dee folyó völgyétől egészen a hegyekig húzódik. Hét munro (így nevezik Skóciában a 3000 lábnál (910 m) magasabb csúcsokat) található határain belül, közülük az 1155 méteres Lochnagar a legmagasabb.

Lochnagar és Ballochbuie körzetét 1998-ban különleges védelmi területté nyilvánították a vadon élő madarak védelmével kapcsolatos Európai Uniós irányelv alapján. Ballochbuie mindezen túlmenően különleges természetmegőrzési területté is vált a természetes élőhelyek védelmére vonatkozó irányelv alapján, mint az „ősi kaledóniai erdők egyik legnagyobb fennmaradt egybefüggő területe”.

1931-ben először nyitották meg a kastély kertjeit az érdeklődők előtt, manapság pedig április és július között, a királynő éves látogatásának kezdetéig folyamatosan látogathatók. A kastély belső terei közül egyedül a bálterem áll nyitva az érdeklődők előtt.

A királyi család nagyjából 50 állandó és 50–100 részmunkaidős alkalmazottat foglalkoztat a kastély és az állatok körül.

A birtokon működik egy házasítatlan malátawhiskyt előállító lepárlóüzem, itt állítják elő a Royal Lochnagar Single Malt márkanevű italt.

Úgy tartják, hogy 2005. év során Balmoral ingatlanpiaci értéke legalább 14 millió font volt.

Bankjegyek

1987 óta a kastély képe szerepel a Royal Bank of Scotland által kibocsátott 100 fontos bankjegy hátoldalán.^[11]

Hivatkozások

1. ↑ www.balmoralcastle.com
2. ↑ Meghalt II. Erzsébet brit királynő. (Hozzáférés: 2022. szeptember 8.)
3. ↑ Millar, Delia. Queen Victoriaʼs life in the Scottish Highlands : depicted by her watercolour artists. London: Philip Wilson, 23,31. o. (1985). ISBN 0856671940 
4. ↑ Millar, p.39
5. ↑ Millar, p. 41.
6. ↑ Gordon, Seton. Seton Gordon's Cairngorms : An Anthology. Whittles, 141-142. o. (2009). ISBN 9781904445883 
7. ↑ www.balmoralcastle.com. [2009. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 9.)
8. ↑ Millar, p. 44.
9. ↑ Millar, p. 102.
10. ↑ Nigel R. Jones: Architecture of England, Scotland, and Wales. Westport, Conn: Greenwood Publishing Group. 2005. ISBN 978-0-313-31850-4  
11. ↑ Current Banknotes : Royal Bank of Scotland. The Committee of Scottish Clearing Bankers. (Hozzáférés: 2008. október 17.)

• Buckingham Palace, Press Room, London
• Scotland – When will you go?, Scottish Tourist Board, Edinburgh, 1998

Külső hivatkozások

• balmorali kastély - hivatalos honlap
• Royal Deeside - hivatalos honlap
• Tom Weir látogatása Balmoralban - videó a ScotlandonTV-n Archiválva 2009. február 1-i dátummal a Wayback Machine-ben

Ajánlott olvasnivaló magyarul

• Gambaro, Cristina. Skót kastélyok, ford. Szabó Réka, Gabo Könyvkiadó (1999). ISBN 9638009314 

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Balmoral Castle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.