Barátcinege
Barátcinege | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Barátcinege éneke | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Poecile palustris (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Parus palustris | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A barátcinege elterjedési területe
egész éves
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Barátcinege témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Barátcinege témájú médiaállományokat és Barátcinege témájú kategóriát. |
A barátcinege (Poecile palustris) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű erdei madárfaj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Parus nembe Parus palustris néven.[3] Egyes szervezetek jelenleg is ide sorolják.[4]
Alfajai
- Poecile palustris brevirostris Taczanowski, 1872 – Kelet-Ázsia
- angol barátcinege (Poecile palustris dresseri) (Stejneger, 1886) – Egyesült Királyság, Franciaország
- Poecile palustris ernsti (Yamashina, 1933)
- Poecile palustris hellmayri Bianchi, 1902
- Poecile palustris hensoni (Stejneger, 1892)
- olasz barátcinege (Poecile palustris italicus) (Tschusi & Hellmayr, 1900) – Olaszország, Francia-Alpok
- Poecile palustris jeholicus (O. Kleinschmidt & Weigold, 1922)
- Poecile palustris kabardensis (Buturlin, 1929)
- európai barátcinege (Poecile palustris palustris) (Linnaeus, 1758) – Észak- és Közép-Európa; Spanyolországig és Görögországig
- Poecile palustris stagnatilis (C. L. Brehm, 1855) – Kelet-Európa, Törökország és az Urál között[2]
Előfordulása
Eurázsia területén honos. Az Ibériai-félsziget és Skandinávia nagy része, Írország és Skócia kivételével az egész kontinensen elterjedt. Anatólia fekete-tengeri partvidékén is előfordul.
Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, tűlevelű erdők, mangroveerdők és cserjések, tavak közelében, valamint vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.[5]
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon állandó, rendszeres fészkelő, gyakorinak mondható. Állományai a Dunántúli- és Északi-középhegységben, illetve a Mecsekben a legsűrűbb, az Alföld délkeleti részén viszont egyáltalán nem élnek barátcinegék. Becslések szerint Magyarországon 88 000 – 137 000 fészkelő pár található.[4]
Megjelenése
Testhossza 11–12 centiméteres, testtömege 10-13 gramm, szárnyfesztávolsága pedig 18–20 centiméter körül mozog.[4] A barátcinege meglehetősen egyszerű kinézetű madár, főleg a közismert szén- és kék cinegével összehasonlítva. Háta, farka és szárnyai sötétebb, hasa és begye világosabb barna, fehér arcfoltját pedig tarkóig nyúló, fekete sapkája és torokcsíkja fogja közre.
Életmódja
Rokonaihoz hasonlóan elsősorban ízeltlábúakat fogyaszt, étrendjében hernyók, lószúnyogok, pókok, bogarak, poloskák szerepelnek. Állandó madár lévén a téli időszakban magvakkal, bogyókkal egészíti ki étrendjét és nagy szükség esetén kóborolhat. Olykor madáretetőkön is látható.
Hangadása változatos, legjellemzőbb hangjai a „pitcsú” vagy „hars-cséé” hívások, illetve a negatív hatást jelző „csikka-bí-bí-bí”.
Szaporodása
A barátcinege bükkösök és tölgyesek faodvaiban fészkel, olykor mesterséges fészekodúkat is elfoglal. A választott hely körül kis revírt tart fenn, amit védelmez a fészekfoglaló betolakodóktól. Évente csak egyszer költ. A mélyedést növényi részekkel béleli ki, ide kerülnek a tojások. A 7-11 csupasz és vak fióka 14-16 nap múltán kel ki, majd 16-20 napos folyamatos szülői táplálást követően a kitollasodott utódok kirepülnek.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint. Állománya mérsékelt növekedést mutat.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
- ↑ a b c d A faj adatlapja a MME oldalán. (Hozzáférés: 2020. február 18.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. február 18.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
- Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai (ISBN 963-545-194-6)