Bokorkaktusz

Bokorkaktusz
Cylindropuntia acanthocarpa var. coloradensis
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales) Család: Kaktuszfélék (Cactaceae) Alcsalád: Fügekaktuszformák (Opuntioidae) Nemzetség- csoport: Bokorkaktuszok (Cylindropuntieae) Nemzetség: Bokorkaktusz (Cylindropuntia) (Engelm.) Kreuzinger
Fajok
Cylindropuntia abysii Cylindropuntia acanthocarpa Cylindropuntia arbuscula Cylindropuntia bigelovii Cylindropuntia californica Cylindropuntia × congesta Cylindropuntia davisii Cylindropuntia × deserta ezüst bokorkaktusz (Cylindropuntia echinocarpa) Cylindropuntia × fosbergii Cylindropuntia fulgida Cylindropuntia ganderi kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata) Cylindropuntia × kelvinensis Cylindropuntia kleiniae Cylindropuntia leptocaulis Cylindropuntia × multigeniculata Cylindropuntia munzii Cylindropuntia × neoarbuscula Cylindropuntia prolifera Cylindropuntia ramosissima Cylindropuntia spinosior Cylindropuntia × tetracantha Cylindropuntia tunicata Cylindropuntia versicolor Cylindropuntia × viridiflora Cylindropuntia × vivipara Cylindropuntia whipplei Cylindropuntia wolfii
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Bokorkaktusz témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Bokorkaktusz témájú kategóriát.

A bokorkaktuszok (Cylindropuntia) a kaktuszfélék (Cactaceae) egyik alcsaládjába, a fügekaktuszformák (Opuntioidae) közé tartozó pozsgás növények nemzetsége.

A legtöbb faj az USA déli részén, illetve Mexikóban honos – főleg a sivatagos-félsivatagos, illetve magashegyi tájakon, ide értve a kontinenshez közeli szigeteket is.

Mint magyar neve neve is jelzi, a legtöbb faj cserje termetű. Szára, hajtása sokszorosan elágazó, hengeres nyéltagok (cladodiumok) soraiból áll; a hajtásokon a domborulatok zsindelytetőszerűen emelkednek ki. Az egyes nyéltagok csúcsaikkal csatlakoznak egymáshoz. Ez annak köszönhető, hogy minden évben (minden pihenőidőszak után) új tenyészcsúcsokból folytatja a növekedést.

A fiatal hajtásokon többnyire csökevényes, hengeres, hegyes csúcsú levélkék is nőnek, amit ősi bélyegnek tekintenek. Egyes fajok erősen tövisesek; némelyik töviseinek hegye szigonyszerűen visszafogazott.

A bokorkaktuszok egyértelműen szárazságkedvelő növények. Vegetatív módon igen jól szaporodnak, és ezért a száraz, meleg éghajlatú vidékeken könnyen dominánssá válnak, kiszorítva az őshonos fajokat.

A bokorkaktusz fajok többsége erőteljesen, gyorsan nő. A hideget a kaktuszok többségénél jobban tűri, de csak jó vízáteresztő talajban marad meg, mert a pangó víz pusztulását okozza.

Télálló fajait (mint például kötélkaktuszt) sziklakertekben, a kis termetű fajokat szobanövényként termesztik.

A legegyszerűbben a szártagok dugványozásával szaporítható – a dugványon a metszlapot hagyjuk beszáradni!

• Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. 334 p. ISBN 963-281-264-6