Cellino San Marco
Cellino San Marco | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Olaszország | ||
Régió | Puglia | ||
Megye | Brindisi (BR) | ||
Védőszent | Márk evangelista | ||
Irányítószám | 72020 | ||
Körzethívószám | 0831 | ||
Forgalmi rendszám | BR | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 6088 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 182 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 56 m | ||
Terület | 37 km² | ||
Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 40° 28′, k. h. 17° 58′40.466667°N 17.966667°EKoordináták: é. sz. 40° 28′, k. h. 17° 58′40.466667°N 17.966667°E | |||
Elhelyezkedése Brindisi térképén | |||
Cellino San Marco weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Cellino San Marco témájú médiaállományokat. | |||
Cellino San Marco község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Brindisi megyében.
Fekvése
Brindisitől délre, a Salento területén fekszik.
Története
A középkorban a település központja La Mea volt (ma egy kis tanya). Legrégebbi temploma a 15. századból származik. A San Marco-templomot egy korábbi, 9. századi görög bazilika alapjaira építették. A település hűbérutainak palotája a 16. században épült, majd a 17. században bővítették ki. 1806-ban vált önálló községgé, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.
Népessége
A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói
- Palazzo Baronale - a 16. században épült a település hűbérurai számára.
- San Marco Evangelista-templom - a 18. században épült.
Jegyzetek
Források
- Nyerges László: Puglia tartomány. Budapest: Dekameron Könyvkiadó. 2004. = Dekameron Útikönyvek, ISBN 963933156-2
- Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Comuni-Italiani
- Italy World Club