Drezdai repülőtér

Drezdai repülőtér
Flughafen Dresden International
IATA: DRS  ICAO: EDDC
Adatok
Elhelyezkedés	Klotzsche Németország
Kiszolgált város	Drezda
Megnyitás	1935. július 11.
Üzemeltető	Flughafen Dresden GmbH
Tszf. magasság	230 m
Utasforgalom	1 667 880 (2016)[1]
Teherforgalom	223 t (2016)
Gépmozgás	30 380 (2016)
Futópályák
Irány Hossz Burkolat 04/22 2850 m beton
Elhelyezkedése
Drezdai repülőtér Pozíció Drezda térképén
é. sz. 51° 08′ 04″, k. h. 13° 46′ 05″51.134344444444, 13.76851.134344°N 13.768000°EKoordináták: é. sz. 51° 08′ 04″, k. h. 13° 46′ 05″51.134344444444, 13.76851.134344°N 13.768000°E
A Drezdai repülőtér weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Drezdai repülőtér témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A drezdai repülőtér (IATA: DRS, ICAO: EDDC, 1995 előtt: ETDN; németül Flughafen Dresden, 2008 óta Dresden International) Drezda nemzetközi repülőtere. A város északi részén fekszik, Klotzsche városrészben. Utasforgalom alapján Németország tizenhatodik legnagyobb repülőtere (2014).^[2] Kapacitása 3,5 millió fő.

A repülőtér Drezda központjától 9 km-re északra fekszik, területe 280 hektár, tengerszint feletti magassága 230 méter. Autóval az A4-es autópályán és a 97-es úton közelíthető meg (előbbi észak-északkeleti irányban párhuzamosan fut a repülőtér futópályájával). A repülőtéren körülbelül 3000 parkolóhely található. A drezdai 77-es és 80-as buszjárattal is megközelíthető.

A regionális S-Bahn-hálózat egyik állomása a 2001-ben átadott repülőtéri vasúti pályaudvar, amely közvetlen átjáróval rendelkezik a terminálra. Az S2 jelű vasúti járat 30 percenként jár a drezdai főpályaudvarról Drezda-Klotzsche, valamint Drezda Neustadt pályaudvarokon át körülbelül 30 perc alatt érhető el vele a repülőtér.

A repülőtér Nyugat-Lengyelország és Észak-Csehország közeli területeit is kiszolgálja, vasúton Ústí nad Labem, Děčín és Liberec kevesebb mint két óra alatt érhető el, a 17-es autópálya 2006. decemberi befejezése óta autóval Ústí nad Labem és Teplice körülbelül egy óra alatt elérhetőek.

A drezdai polgári repülőtér 1913 és 1926 között a Kaditz városrészben elhelyezkedő Drezda-Kaditz repülőtér volt, 1926 után pedig a Heller városrészben lévő Drezda-Heller repülőtér. Utóbbinak már terminálépülete is épült, a mai Industriegelände S-Bahn-megálló közelében. Ez azonban a légiközlekedés egyre elterjedtebbé válásával már nem tudta kiszolgálni a fennálló igényeket, bővítésére pedig nem volt lehetőség; további zavaró tényezőt jelentett a közelben két nagyméretű kémény.

Bár a versailles-i békeszerződés értelmében Németországnak 1919 után tilos volt légierőt fenntartania, már a weimari köztársaság idején megkezdődött titokban a katonai pilóták kiképzése. A pilótákat először a polgári repülőiskolákban, könnyű repülőgépekkel képezték. 1924-ben a szovjet Lipeck közelében titkos pilótaiskola és tesztrepülőtér épült, amely 1933-ig üzemelt. Itt évente körülbelül 240 német pilótát képeztek ki, és egyben új, Németországban kifejlesztett repülőgéptípusokat is teszteltek. 1935. február 26-án Hitler a tilalom ellenére parancsot adott Hermann Göring légiközlekedési miniszternek a náci Németország légiereje megalapítására. 1935-ben a Drezda melletti Klotzsche településen új repülőtér épült, melynek déli része szolgálta ki a polgári légiforgalmat, az északi pedig a klotzschei katonai pilótaiskolát.

Az akkor még Drezdától különálló településeknek számító Klotzsche és Weixdorf, valamint a Königsbrücker Straße (a mai Königsbrücker Landstraße) között épült a 38/III Drezda-Klotzsche légibázis és a drezdai háborúspilóta-iskola. Utóbbi egyike volt a Luftwaffe négy nagy tisztképzőjének, amelyek 1937-ig felépültek. A háború idején itt tanulták és gyakorolták a műszerrepülést Ju 52 gépeken. Az alábbi táblázatban szerepelnek a Luftwaffe 1934 és 1945 között itt állomásozó egységei (a tanuló és kiegészítő egységek nélkül):

A háborúspilóta-iskola épülete a náci időkből maradt fenn. Tervezői Ernst Sagebiel, Johannes Krüger és Walter Krüger professzorok. Drezda bombázása idején nem sérült meg komolyabban, és az azt követő napokban a sebesült és otthonukat elveszített drezdaiakat segítő mentőközpont működött benne. A világháború utolsó napján szovjet csapatok foglalták el a bázist és az iskolát is, az ezt követő években ők használták pilóták kiképzésére és egyéb katonai célokra. Mivel a drezdai repülőtér, a keletnémet hadsereg és különféle cégek éveken keresztül használták, az építmények viszonylag jó állapotban maradtak fenn.

A ma a repülőtér felé haladó S-Bahn-vonalat 1936-37-ben építették ki a klotzschei pályaudvarról az akkori légibázisig.

1935. július 11-én indult az első utasszállító repülőgép az új repülőtérről; ugyanekkor a Hellerben található régi repülőteret bezárták. Az új repülőtér egyik építészeti jellegzetessége a délkeleti részén fekvő, Kurt Otto tervezte és abban az időben modernnek számító adminisztratív és utaskiszogáló épülete, amelyet a Lufthansa után Hansahausnak neveztek el. Az épületegyüttes az 1930-as évek drezdai építészetének kiemelkedő példája volt.

A légiforgalom egyre fejlődött, a legfontosabb járat a Berlinből Drezdán át Prágába és Bécsbe tartó repülőjárat volt, melyet a Lufthansa, valamint osztrák és csehszlovák cégek közösen üzemeltettek. Emellett voltak járatok Breslauba, Kölnbe, a Lipcse-Halle repülőtérre, Hannoverba, Hamburgba és több más városba is. Utasszállító járatok 1940 tavaszáig használták a drezdai repülőteret, utána a polgári légiközlekedés a II. világháború végéig megszűnt a repülőtérről.

Klotzsche települést 1950-ben Drezdához csatolták. Miután a futópályát észak felé meghosszabbították, és a repülőtér – és vele Drezda – területe is megnőtt, 1955-ben újraindult a polgári légiközlekedés. 1957. június 16-án érkezett az első, menetrend szerinti járat, a keletnémet Lufthansa gépe. 1958. február 2-án egy szovjet Tu–104 érkezett, ez volt az első sugárhajtású gép, amely keletnémet repülőtéren szállt le. A Malév első charterjárata 1959. május 22-én érkezett Budapestről. 1955 és 1960 között, mivel a repülőtér nem rendelkezett elég kapacitással, az utaskezelésre a drezdai főpályaudvar közelében került sor, ahonnan buszokkal szállították az utasokat a repülőtérre, egyenesen a várakozó gépekig.

A repülőtér egykori katonai reptéri területén épült egy repülőgépgyár, az Elbe Flugzeugwerke. Itt fejlesztették ki a Baade 152 nevű négyhajtóműves repülőgépet, melynek első prototípusa 1959. március 4-én, második repülése során lezuhant.

1960-tól a keletnémet Lufthansa, majd utóda, az Interflug vette át a repülőtér polgári repülésre használt részét; továbbfejlesztették a belföldi légiforgalmat, az utaskezelést pedig a pályaudvarról teljes egészében a repülőtérre helyezték. 1967. május 3-án indult a repülőtérről az első nemzetközi járat.

1962-ben a repülőtér egy részét a Keletnémet Néphadsereg vette át, a repülőgépgyárat katonai repülők javítására használták. 1963. október 22. és 25. között a keletnémet légierő későbbi szállító repülőszázada, a Transportfliegerstaffel 24 (TS-24) Dessauból Drezda-Klotzschéba költözött. A katonai járműpark 1982-ig An–2, Il–14P, valamint Hubschrauber Mi–2 repülőgépekből állt. 1980-ban került ide az első a 12 An–26 gépből.

A katonai repülőtér fejlesztése kapcsán a légierő, a repülőgépgyár és a polgári légiközlekedés érdekei ütközésbe kerültek egymással. Míg a belföldi közlekedésben a repülőtér veszített jelentőségéből, és 1980-ban a belföldi járatok le is álltak, a nemzetközi járatok száma egyre nőtt. Az 1970-es évek végén a drezdai repülőtérről már járatok üzemeltek Budapestre, Moszkvába, Leningrádba, Szófiába, Várnába, Burgaszba és Poprádba. 1962-ben körülbelül 54 00, 1985-ben már 390 000 utas használta a repülőteret.

1988-ban és 1989-ben a repülőteret hosszabb időre lezárták a futópálya felújítása, valamint az egész repülőtér jelentős átépítése érdekében. 1989. október 31-én indult meg újra a forgalom a felújított drezdai repülőtérről. A politikai változások eredményeként az Interflug elindította első járatát Hamburgba, majd az ezt követő hónapokban további járatok indultak nyugatnémet és nyugat-európai városokba.

A német újraegyesítés után a repülőteret az újonnan alapított Flughafen Dresden GmbH vette át, amelynek részvényesei a Mitteldeutsche Flughafen AG, Szászország állam, Meißen megye és Bautzen megye. Megkezdődött a repülőtér modernizálása és bővítése.

A repülőtér hadsereg általi használata 1990 és 1993 között az egykori keletnémet légierő 24-es szállító századának üzemeltetésére korlátozódott, melyet az NSZK légiereje átvett. 1993-ban az időközben Drezda-Klotzsche légi szállítási csoportra átnevezett századot feloszlatták és a repülőgépeket eladták. Az újraegyesítés után a repülőtér jelentősége a polgári repülésben ugrásszerűen megnőtt: 1992-ben már t9bb mint egymillió, 1995-ben 1,7 millió utas használta. Már 1992-ben bővíteni kellett a repülőteret, és a Hansahaus mellett új épülete épült, a kapacitás azonban így is korlátozott maradt. 1995-ben újabb épülettel bővült, amelyet a közeli repülőgépgyár egyik épületéből alakítottak ki. Ezzel párhuzamosan a repülőtér nagy részén átfogó modernizálás zajlott.

A repülőtér kapacitása évente 3,5 millió fő, óránként 1500. A terminál nyugati szárnya bővíthető, ezzel a repülőtér elérheti az éves 4,5 millió utas kapacitást. A repülőgépek számára 28 állóhellyel rendelkezik, ebből hat van utashíddal ellátva. Összesen 13 kapu van a terminálon.

A repülőtér 80 méteres szárnyfesztávolságig képes repülőgépeket fogadni (ICAO F kategória). Ez azt jelenti, hogy az Airbus A380 és az Antonov An–124 is képes le- és felszállni. A repülőtér óránként 30 gépmozgásra (le- vagy felszállás) alkalmas. A 22-es futópálya IIIB műszeres leszállító rendszerrel rendelkezik, minden időjárási körülmény közt használható; a 04-es pályavég szintén rendelkezik műszeres leszállító rendszerrel, de csak I-es kategóriájú.

2008 októbere óta a repülőtér korlátozza az éjszakai repülést; a menetrend szerinti és charterjáratok 23:30 óra után és 5:30 előtt nem közlekedhetnek.^[4]

2002 és 2010 között a használaton kívüli 1-es terminálon a város legnagyobb diszkója üzemelt „Terminal 1 – The Airport Club” néven.

2002 nyarán, amikor hatalmas áradásokra került sor, a drezdai repülőtérről 1234 repülőjáratot irányítottak, amelyekkel embereket mentettek ki az árvíz sújtotta területekről, valamint kórházakat evakuáltak, homokzsákokat és eszközöket szállítottak. Az egykori 2-es terminált az operaház és a színházak elárasztott raktáraiból kimentett tárgyak ideiglenes elhelyezésére használták.

2005 szeptemberében megkezdődtek az Airbus A380 szerkezeti terhelési tesztjei egy csarnokban a repülőtér északkeleti részén. A tesztek, melyeket az IABG és a drezdai székhelyű IMA GmbH Dresden végzett, a világ legnagyobb, teljes egészében lefolytatott tartóssági tesztelése, amelyet polgári repülőgép teljes törzsén végeztek.^[5]

2006 decemberében nukleáris hulladékot szállítottak a drezdai repülőtérről a podolszki atomkutató intézetbe. A szállítmány 200 kg nagy mértékben dúsított, valamint 100 km enyhén dúsított uránt tartalmazó üzemanyagrudakból és pelletből állt, melyek a szétszerelt rossendorfi kutatóreaktorból származtak.

2007. február 6-án egy Airbus A380 repülőgép látogatott el Drezdába, ahol öt alkalommal hajtott végre Touch-and-Go-manővert, vagyis csak pár tíz méteren át gurult leszállás után, majd újra felemelkedett. Ezzel tesztelték, hogyan közelíti meg a nagyméretű gép a repülőteret.

2009. június 4-én Barack Obama amerikai elnök érkezett a drezdai repülőtérre az Air Force One-nal. Egy nappal később a történelmi belvárosban találkozott Angela Merkel kancellárral.

2010. január 5.-6.-án egy Airbus A300B4-600ST „Beluga“ gép az Airbus A400M törzsének részeit szállította Drezdába, egy külön erre a célra épült csarnokba, ahol az IMA GmbH Dresden és az IABG tartóssági teszteket hajtott végre az elemeken.^[6]

2010. június 2-án második alkalommal látogatott el Drezdába egy Airbus A380 repülőgép; a Lufthansa első A380-as gépe, lajstromjele D-AIMA. A Bécsből érkező gép délután 2 óra körül szállt le, és körülbelül 45 perccel később repült tovább Linzbe.

2013 májusa óta a drezdai repülőtér az Airbus A380 egyik javítóközpontja. 2013-ban és 2014-ben az Emiratesnek összesen 9, 2014-ben az Air France-nak három repülőgépén javította itt a szárny hajszálrepedéseit az EADS Elbe Flugzeugwerke GmbH.^[7] Erre a célra bővítették a repülőtér egyik épületét, hogy a nagy méretű repülőgép teljesen elférjen benne.^[8]

A legnépszerűbb úti célok^[12]

Helyezés	Úti cél	Utasszám 2016	Változás	Utasszám 2015	Indulások	Változás	Indulások 2015
1	DEU Frankfurt	166 544	2,7%	162 165	1740	1,81%	1709
2	DEU Düsseldorf	115 002	4,39%	110 168	1803	1,86%	1770
3	DEU München	110 166	-4,7%	115 602	1574	-2,42%	1613
4	DEU Köln/Bonn	62 847	-2,04%	64 159	771	3,21%	747
5	ESP Palma de Mallorca	56 937	3,49%	55 016	428	18,56%	361
6	CHE Zürich	50 401	15,04%	43 811	624	-4,15%	651
7	DEU Stuttgart	50 014	2,44%	48 823	596	2,76%	580
8	TUR Antalya	40 359	-50,85%	82 112	283	-45,79%	522
9	CHE Basel-Mulhouse	32 017	-4,5%	33 526	217	-8,82%	238
10	DEU Hamburg	23 255	-3,39%	24 072	518	-5,99%	551
A statisztikában csak indulások szerepelnek, érkezések nem.

Lgnépszerűbb úti célok országok szerint^[12]

Helyezés	Ország	Utasszám 2016	Változás	Utasszám 2015	Indulások 2016	Változás	Indulások 2015
1	DEU Németország	532 533	0,47%	530 059	7.826	-0,24%	7845
2	ESP Spanyolország	92 541	8,4%	85 370	757	27,66%	593
3	CHE Svájc	82 452	6,5%	77 423	855	-5,52%	905
4	TUR Törökország	40 359	-50,85%	82 113	283	-45,99%	524
5	GRC Görögország	21 710	-30,76%	31 356	170	-12,82%	195
A statisztikában csak indulások szerepelnek, érkezések nem.

2024-ben a Drezdai repülőtérről az alábbi járatok indulnak (Utoljára frissítve: 2024-11-2):^[13]

• Németország repülőtereinek listája

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Flughafen Dresden című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Flughafen Dresden GmbH (Hrsg.): 60 Jahre Flughafen. Chronik des Flughafens Dresden. Dresden 1995.
• Flughafen Dresden GmbH (Hrsg.): Flughafen Dresden. Geschichte und Gegenwart der Dresdner Luftfahrt. Verlag Sandstein. Dresden 2000.
• Walter und Johannes Krüger: Die Luftkriegsschule Dresden. In: Die Baugilde 21, S. 697–716.
• Franz Spur: Dresdner Fliegerschmiede 1935-1945. Geschichte der Luftkriegsschule 1 Dresden in Klotzsche. Verlag Arbeitskreis Sächsische Militärgeschichte. Dresden 2004. ISBN 3-9809520-1-0.
• Franz Spur: Militär Transportflieger Dessau-Dresden. Ein Beitrag zur 35-jährigen Geschichte des DDR-Transportflugwesens., Verlag Aerolit. Diepholz 2002. ISBN 3-935525-08-7.
• Manfred Zeidler: Ehemalige Luftkriegsschule in Klotzsche als historischer Ort und architektonisches Relikt der Geschichte Dresdens in der NS-Zeit. In: archäologie aktuell 5 – im Freistaat Sachsen, 1997.

• Hivatalos oldal
• Architektur des Hansahauses auf das-neue-dresden.de
• Architektur der Luftkriegsschule Klotzsche auf das-neue-dresden.de
• A repülőtér aktuális időjárása a NOAA/NWS-től
• Baleset- és repülőesemény-történet az Aviation Safety Network adatbázisában