E–100
| E–100 | |
 | |
| Makett az E–100-ról 1:72-es arányban | |
| Fejlesztő ország |
 Harmadik Birodalom |
| Harctéri alkalmazás | |
| Gyártó | Henschel |
| Gyártási darabszám | 1 (részleges) mintapéldány |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 6 |
| Hosszúság | 10,27 m |
| Szélesség | 4,48 m |
| Magasság | 3,29 m |
| Tömeg | 140 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 40-200 mm[1] |
| Elsődleges fegyverzet |
|
| Másodlagos fegyverzet |
1 db 75 mm KwK 44 L/36,5 (párhuzamosított) 1db 7,92 mm MG34 |
| Műszaki adatok | |
| Motor |
|
| Teljesítmény | 700-1200 LE |
| Sebesség | 23-40 km/h (motortól függően) km/h |
 A Wikimédia Commons tartalmaz E–100 témájú médiaállományokat. | |
A Panzerkampfwagen E–100 a második világháború vége felé tervezett német harckocsi prototípus. A háború végére csupán egy harckocsialváz készült el, az is csak részlegesen. A szövetségesek győzelme után az Egyesült Királyságba szállították az alvázat, de később szétszerelték. Fegyverzete a 12,8 cm PaK 44 páncéltörő löveg harckocsiágyú-változata lett volna, amit a Jagdtigerbe is beépítettek, majd később a 15 cm-es űrméretűre tervezett új KwK löveg.
Fejlesztés
Az alapdizájnt a Waffenamt rendelte meg 1943 júniusában, a Porsche Mausához, párhuzamos fejlesztésként. Legnehezebb tagja volt az Entwicklung-sorozat tankjainak, melyek célja egy szabványosított tank-osztály létrehozása volt. A javasolt harckocsik az E–5, E–10, E–25, E–50, E–75 és végül az E–100 voltak.[2]
1944 márciusában, az Adler vállalat benyújtotta a 021A38300 számú tervrajzot egy E-100 nevű szupernehéz harckocsi számára, miután a tank indítványozva lett 1943 áprilisában a többi Entwicklung-sorozathoz tartozó harcjárművekkel együtt.[3][nem megbízható forrás] A tervrajzok szerint, a harckocsi egy 149 mm-es és egy 75 mm-es löveggel lenne felszerelve. Két motor volt indítványozva: egy (a sebességváltóval és fordulási mechanizmussal együtt a Tiger II-től kölcsönzött) 700 lóerős Maybach HL230, és egy új 1200 lóerős Maybach motor. Az előbbi motor végsebessége 23 km/h-ra, az utóbbié pedig 40 km/h-ra volt becsülve. Ez a dizájn nagyon hasonló volt az eredeti 'Tiger-Maus' tervrajzhoz, de nagyobb, 900 mm-es átmérőjű futógörgőket és egy új, rugós alapú felfüggesztést használt, az eredeti torziós rugók helyett. Egy új tornyot is terveztek, melyet egyszerűbbnek és könnyebbnek szántak, mint a Maus tornya.
1944 júliusában Hitler leállította a szupernehéz harckocsik fejlesztését. A munka az E–100-on csak nagyon alacsony prioritással folytatódott, csupán három Adler alkalmazott szerelte össze (részlegesen) a mintapéldányt.[4]
Az első prototípus soha nem volt teljesen befejezve. Alvázát az Egyesült Államok haderejéhez tartozó 751. tábori tüzérzászlóalj találta meg 1945 áprilisában. A brit hadsereg magával vitte az Egyesült Királyságba kiértékelésre, de végül szétszerelték az 1950-es években.
-
A brit haderők 1945-ben zsákmányolták a prototípust, mely a képen egy utánfutón látható
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Panzerkampfwagen E-100 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ Ankerstjerne, Christian: E-100 "Tiger-Maus". Panzerworld. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
- ↑ White, B. T.. Tanks and other Armoured Fighting Vehicles of World War II. New York: Exeter Books, 298–299. o. (1983). ISBN 0-671-06009-0
- ↑ Archive Awareness : Odd Hundred Out. tankarchives.blogspot.co.uk . (Hozzáférés: 2016. február 22.)
- ↑ Encyclopedia Of German Tanks Of World War Two. Cassell, 149. o. (1999. február 2.). ISBN 1854095188
Források
- Chamberlain, Peter & Doyle, Hilary (1999) "Encyclopedia Of German Tanks Of World War Two"
További információk
- panzerworld.com (angolul)
