A 2024. évi nyári olimpiai játékokon az atlétika férfi 3000 méteres akadályfutás versenyszámának előfutamait augusztus 5-én, döntőjét augusztus 7-én rendezték Párizsban. Az aranyérmet az előző olimpián is győztes marokkói Soufiane El Bakkali nyerte. Ebben a számban az 1936-os olimpián sikerült utoljára a címvédőnek győznie, akkor a finn Volmari Iso-Hollonak sikerült ez.
Verseny
A versenyszám esélyesei között a címvédő Soufiane El Bakkalit, a világcsúcstartó Lamecha Girmát tartották számon. Ezen a távon az elmúlt tíz olimpián kilencszer kenyai siker született, így tradícionálisan a kenyai futók is esélyesek voltak a győzelemre. Közülük erre a legjobb esélye az U20-as világbajnok Amos Seremnek, vagy a 2023-as világbajnokságon bronzérmes Abraham Kibiwotnak volt.[1]
A döntőben az első körökben az indiai Avinash Sable illetve az etióp futók haladtak az élen, El Bakkali a középmezőnyben futott egyenletes tempót. 1000 méternél az indiai futót lehagyták és két etióp futó, Samuel Firewu és Getnet Wale próbálta növelni az iramot. Girma és El Bakkali ekkor a harmadik és negyedik helyen követte őket. Féltávnál a kenyai Simon Koech is emelt a tempón és 2000 méternél átvette a vezetést is az etiópoktól, a két fő esélyes Girma és El Bakkali a hatodik és hetedik helyre csúszott vissza. Két körrel a vége előtt már látszott, hogy sprintbefutóra lehet számítani, a teljes mezőny együtt volt még, így nem számított jelentős hátránynak az sem, hogy a címvédő 500 méterrel a vége előtt visszaesett a tizedik helyre. A másik marokkói, Mohamed Tindouft állt ekkor az élre. Az utolsó kör elején az amerikai Kenneth Rooks kezdte meg legkorábban a hajráját és átvette a vezetést és néhány méter előnyre is szert tett. Közben El Bakkali, Girma és Kibiwot tudta tartani az amerikai tempóját, a többiek leszakadtak. Három akadály volt már csak hátra, amikor a világcsúcstartó Girma szemmel láthatóan magasabb sebességre váltott a többieknél, viszont ugrás közben az akadályban elakadt a lába és elesett, a fejét is beverte a talajba aminek hatására az eszméletét is elvesztette. Az utolsó akadályt már El Bakkali vette elsőnek, Kibiwot és Rooks pedig a második helyért küzdöttek, végül az amerikai 6 századmásodpercet meg tudott őrizni előnyéből és övé lett az ezüstérem.[2]
Rekordok
A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben:
Lamecha Girma (ETH)
Conseslus Kipruto (KEN)
Marokkó
Uganda
Spanyolország
Tunézia
Németország
Franciaország
Luxemburg
Egyesült Államok
Olaszország
Algéria
Japán
India
Andorra
Ausztrália
Csehország
Kanada
Új-Zéland
Finnország
Arany
Ezüst
Bronz
John Rimmer (GBR) 
Tore Sjöstrand (SWE)
Horace Ashenfelter (USA)
Zdzisław Krzyszkowiak (POL)
Gaston Roelants (BEL)
Bronisław Malinowski (POL)
