FC Internazionale Milano

Az „Inter” szócikk ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Inter (egyértelműsítő lap).
Internazionale
Csapatadatok
Teljes csapatnévFootball Club
Internazionale Milano SpA
BecenévNerazzurri (Fekete-kékek)
La Beneamata (A szeretett)
Il Biscione (Az Óriáskígyó vagy Az Óriási Vízisikló)
SzékhelyMilánó, Olaszország
Alapítva1908. március 9.
Klubszínekfekete kék
StadionStadio Giuseppe Meazza
Milánó, Olaszország (kapacitása 83 678)
VezetőedzőOlaszország Simone Inzaghi[1]
ElnökKína Steven Zhang
BajnokságSerie A
Nemzeti sikerek
olasz Bajnok 20 alkalommal
olasz Kupagyőztes 9 alkalommal
olasz Szuperkupa-győztes 8 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BL3 alkalommal
UEFA-kupa3 alkalommal
Interkontinentális kupa3 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzésJavier Zanetti 858
Legtöbb gólGiuseppe Meazza 287
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Jelenlegi szezon
2023–2024 szezon
Hivatalos honlap
Internazionale honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Internazionale témájú médiaállományokat.

A Football Club Internazionale Milano (röviden: Internazionale vagy Inter) egy milánói székhelyű olasz futballklub. Az 1908-ban alakult együttes az AC Milannak is otthonul szolgáló Stadio Giuseppe Meazzában játssza mérkőzéseit.

A klub színei a kék és fekete.

Az Inter – a Juventus 2006-os, bundabotrány miatti kiesése óta – az egyetlen olasz csapat, amely története során mindvégig a legmagasabb osztályban tudott maradni. 2010-ben pedig egyedüli olasz klubként triplázni tudott, azaz megnyerte egy szezonon belül a hazai bajnokságot és kupát, valamint a Bajnokok Ligáját.

Története

A klubot 1908. március 9-én alapította az AC Milant (akkori nevén Milan Cricket and Footbal Club) elhagyó, 44 fős svájci és olasz csoportosulás. A Ristorante Orologio nevű, leginkább művészek által látogatott, jó nevű milánói étteremben gyűltek össze Giorgio Muggiani grafikus és festőművész vezetésével.[2] Elégedetlenségük – mely végül új klub alapítására sarkallta őket – oka az anyaegyesület akkori játékospolitikája volt, amely az olaszokat favorizálta. Így született meg a külföldi játékosokat is elfogadó új egyesület, amely – hogy ezen nézetét így is kinyilvánítsa – az Internazionale, azaz nemzetközi nevet kapta.

Muggiani rögtön el is készítette a klub arany-kék-fekete címerét, amely ugyan több változáson is átesett az évek folyamán, ma azonban az eredetihez nagyon közeli formában díszíti a csapat mezét. Az első elnök Giovanni Paramithiotti, míg az első csapatkapitány a svájci Hernst Manktl[3] lett.

Az újonnan alakult egyesület első sikere nem váratott sokat magára: a Virgilio Fossati neve fémjelezte csapat, mindössze két évvel a megalakulást követően, megnyerte az olasz bajnokság 1910-es kiírását. Ezt követte a második scudetto (olasz bajnoki cím – a szó jelentése pajzsocska, amely a mindenkori címvédő mezén viselt pajzs alakú, zöld-fehér-piros emblémára utal) 1920-ban, ekkor már az időközben az első világháborúban elhunyt Fossati nélkül.

A bajnokság történetének legzűrösebb kiírása következett 1921-1922-ben, amely egyben a klub történetének leggyengébb szereplése is. A szezonban két szövetség égisze alatt két bajnokság is indult. A FIGC (Federazione Italiana Gioco Calcio) mellett az új szövetség a CCI (Confederazione Calcista Italiana) külön kiírást szervezett. Az Inter ez utóbbi B csoportjában indulva végzett utolsó helyen, mely papíron kiesést vont maga után. Emilio Colombo, a La Gazzetta dello Sport igazgatója azonban a ligák összevonását és az olasz futball kaotikus állapotának helyreállítását kezdeményezte. Ennek folyományaként az Inter elindulhatott az összevont rájátszásban. Az első körben a Sport Club Italia di Milanót kapta ellenfélül, amely azonban – feltehetőleg több játékosának katonai kötelezettsége miatt – nem tudott tizenegy játékost kiállítani, így az Inter a zöld asztalnál 2-0-val abszolválta a párosítást. A második körben aztán a Libertas Firenze elleni 3-0 és 1-1 a bent maradást jelentette a csapatnak. A dolognak kissé visszás felhangot adott a Venezia kiesése. A velenceiek ugyanis két hellyel is megelőzték az Intert a bajnokságban, amivel papíron bent maradtak volna, azonban az összevonás miatt kénytelenek voltak indulni a rájátszásban, melynek során végül kiestek. 1928-ban a fasiszta rezsim kényszerrel összevonta a csapatot a Milanese Unione Sportivával, nevét pedig Ambrosiana SS Milanóra változtatta, a város védőszentjére, Szent Ambrusra (latinul Ambrosius) utalva. A klub címere és meze is megváltozott. Az Inter a teljes mezt uraló, Milánó város címerében is szereplő Szent György kereszttel játszotta meccseit. 1929-ben ismét névváltozás következett, ezúttal AS Ambrosianára. Ezen a néven nyerte meg a csapat harmadik bajnoki címét 1930-ban. 1931-ben megint új nevet kapott az egyesület, mivel az emberek továbbra is Internek hívták, ami a tagokon keresztül nyomást helyezett az új elnök, Pozzani vállára. Így lett a csapat három éven belül a harmadik nevén AS Ambrosiana-Inter. Ezzel a névvel két további bajnoki cím következett: az 1937-1938-as és az 1939-1940-es kiírásban is az Inter gyűjtötte a legtöbb pontot. Az első Coppa Italia győzelem a két bajnoki cím közé beékelődve, az 1938-1939-es szezonra datálódik. 1927 és 1940 között játszott a klubban annak máig legnagyobb legendának számító játékosa, Giuseppe Meazza, akinek nevét ma a stadion is viseli. Ő továbbá a klub történetének legeredményesebb játékosa is, 408 meccsen szerzett 287 góljával. A második világháborút követően, 1945 októberében a csapat utolsó névváltoztatása következett, ekkor FC Internazionale Milanóra.

A BEK-győztes csapat

Meazza visszavonulását követően újabb nagyszerű generáció volt feltörőben, melynek egyik legjelesebb alakja a magyar Nyers István volt. Nyers mellett meghatározó volt még az olasz Benito Lorenzi és a svéd Lennart Skoglund. A sikerek fő kovácsa azonban a játékosként 1938-ban világbajnok Alfredo Foni vezetőedző volt, aki végül két bajnoki címet nyert, jelesül a hatodikat (1953) és a hetediket (1954). 1955. május 28-án aztán bekövetkezett az az esemény, amely nagyban meghatározta az Inter történetét: a csapat teljes jogú tulajdonosa az olajmágnás Angelo Moratti lett. Moratti a gyenge 1954-1955-ös szezont követően menesztette Fonit, akinek regnálását öt sikertelen év alatt tíz edzőváltás követte. Ezen időszak alatt kétszer is Meazza vezette a csapatot, aki azonban nem tudta megismételni a játékosként elért sikereket.

Moratti elnöki regnálása tehát nem indult éppen sikeresen, azonban 1960-ban sportvezetői pályafutásának legjobb húzását követte el: leszerződtette vezetőedzőnek az argentin Helenio Herrerát. Herrera ezt megelőzően a Barcelonát vezette két idényen keresztül, mellyel két spanyol bajnoki címet, egy spanyol kupát és egy Vásárvárosok kupáját nyert. Sikerei ellenére azonban távoznia kellett, mivel több személyes nézeteltérése is támadt a klubon belül, többek között a korszak legnagyobb barcelonai sztárjával, a magyar Kubala Lászlóval. Moratti tehát azonnal lecsapott a tehetséges trénerre, aki később három bajnoki cmíet (1963, 1965, 1966), két BEK-et (1964, 1965) és két Interkontinentális kupát (1964, 1965) nyert a csapattal.

A klub történetének legsikeresebb időszaka volt az Herrera-éra. Az akkori csapatot a mai napig csak úgy emlegetik Grande Inter (Nagy Inter). A csúcsot mindenképpen a három BEK-döntő jelentette. 1964-ben a Real Madridot múlta felül 3-1-re, majd a következő, 1965-ös fináléban a korszak egyik legnagyobb sikercsapatát, az Eusébióval felálló, kétszeres győztes Benficát verte 1-0-ra. A következő szezonban elődöntőig jutott a csapat, melyet a későbbi győztes Real Madrid búcsúztatott 2-1-es összesítéssel. Az 1967-es évben ismét a fináléig menetelt az Inter, a lisszaboni döntőben azonban 2-1-re kikapott a skót Celtic-től.

A sikerkorszak kiemelkedő játékosai voltak többek között Giacinto Facchetti, Sandro Mazzola, Armando Picchi, Tarcisio Burgnich, a spanyol aranylabdás Luis Suárez és a brazil Jair. A kétségtelenül világklasszis emberanyag mellett azonban a siker legfőbb kulcsa Herrera védekezésen és kontrajátékon alapuló taktikája, a Catennaccio volt, amely évtizedekre meghatározta az olasz futball fejlődését és külföldi megítélését.[4] A rendszert az osztrák Karl Rappan alkotta meg az 1930-40-es években, azonban Herrera volt az, aki tökélyre fejlesztette, és igazán nagy sikereket ért el vele.

Facchetti

Mint minden nagy korszak, a Grande Inter érája is véget ért egyszer. Moratti és Herrera távoztak a felejthető 1967-1968-as szezont követően, melyben a csapat erejéből csupán a Serie A ötödik helyére futotta. Az edzői teendőket a korábbi sikerkovács Alfredo Foni vette át, míg az új elnök Ivanoe Fraizzoli lett. Foni azonban csak egy helyet tudott javítani az egy évvel korábbi, gyenge szereplésen, így a szezon végeztével mennie kellett. Helyét egy jól csengő név, a paraguayi Herriberto Herrera vette át, aki azonban csak nevében hasonlított a híres elődre. A Juventusszal az azt megelőző szezonban bajnok mester is csak egy ezüstre volt jó 1970-ben, akit végül a gyenge 1970-1971-es szezonrajtot követően menesztettek. Az ötödik fordulónál jártunk ekkor, a "tűzoltás" feladatát pedig az ificsapat addigi trénerére, Giovanni Invernizzire bízták. A váltás nem várt eredményt hozott, és a hamvaiból főnixmadárként feltámadó Inter végül megnyerte tizenegyedik bajnoki címét. A Grande Interből ekkorra már csak Brugnich, Mazzola, Facchetti, Corso, Bedin és Jair maradtak, olyan nevekkel kiegészülve, mint Mario Bertini, Roberto Boninsegna és a fiatal Gabriele Oriali. A következő szezonban ismét csalódást keltő, negyedik helyen végzett a csapat a Serie A-ban, a BEK-ben viszont egészen a döntőig menetelt, ahol azonban egy 2-0-ra elbukott mérkőzésen alulmaradt a Johan Cruijff inspirálta Ajax ellen. Ezután edzőváltás edzőváltást követett, a sikerek mégis szinte teljesen elkerülték a csapatot a hetvenes évek további részére, mely csak egy olasz kupát tudott begyűjteni 1978-ban.

Az 1979-1980-as szezon, Eugenio Berselli vezetésével végül meghozta a régóta várt újabb Scudettót. A csapat meghatározó nevei voltak többek között Giuseppe Baresi, Alessandro Altobelli, Gabriele Oriali, Evaristo Beccalossi és Giampiero Marini. A keretben szép számmal kaptak helyet a saját nevelésű játékosok.

A nyolcvanas években a csapat szinte lemásolta a hetvenes évekbeli teljesítményét: új elnök (Ernesto Pellegrini, 1984), edzőváltások, csalódást keltő teljesítmény a Serie A-ban és a nemzetközi porondon, valamint egy újabb Coppa Italia győzelem (1982). Nagy nevekben pedig nem volt hiány, hiszen a csapatnál olyan játékosok fordultak meg az évek során, mint Karl-Heinz Rummenigge, Lothar Matthäus, Daniel Passarella, Enzo Scifo, Liam Brady vagy éppen Marco Tardelli. 1986-ban aztán érkezett edzőnek Giovanni Trapattoni, aki akkoriban a Juventusszal halmozott sikert sikerre (10 év alatt hat bajnoki cím, két UEFA-kupa- és egy BEK-győzelem). Vezetésével ugyan remekül kezdett a csapat, mégis trófea nélkül zárta a szezont, csak úgy mint a következőt. Ennek ellenére hagyták dolgozni, aminek 1989-ben a 13. bajnoki cím lett az eredménye, melyet pontrekorddal és csupán két vereséggel abszolvált a csapat. A történelmi szezont két bajnoki bronz és az első kettő UEFA-kupa-győzelem követte (1991, 1994), melyek után azonban Trapattoni visszatért a Juventushoz.

1995-ben érkezett az egykori tulajdonos, Angello Moratti fia, Massimo Moratti, és átvette a klubot. Moratti új játékosokat hozott a csapathoz, úgy mint Roberto Carlos da Silva, Paul Ince, Javier Zanetti, 1997-ben pedig Ronaldo, aki a San Siro közönsége előtt emelhette a magasba az Aranylabdát. A csapat Ronaldo vezetésével UEFA-Kupát nyert 1998-ban.[5]

2004. január 18-án Moratti lemondott, az új elnök Giacinto Facchetti, a klub egykori hátvédje lett. A 2004-2005-ös szezonban az új edző Roberto Mancini lett. A 2006-os olasz bundabotrányt követően -17 év elteltével újra- az Interé lett a bajnoki cím. Szeptemberben azonban egy szomorú hír sújtotta a csapatot: elhunyt az egykori Inter játékos és elnök, Facchetti. Emlékére a csapat visszavonultatta a 3-as számú mezt és Massimo Moratti lett a régi-új elnök.

Szurkolók ünneplik az újabb bajnoki címet

A 2006-2007-es szezon végén újabb bajnoki címnek örülhettek a kék-feketék, ráadásul egy rekordnak számító 17 meccses győzelmi sorozatot produkáltak a Scudettoért vívott harcban. A következő év viszont már egyáltalán nem volt ilyen egyszerű. 2008. május 18-án játszották a Serie A utolsó fordulóját, amikor az Intert és a Rómát csak egy pont választotta el a tabella elején. Az Inter nyerni tudott a Parma otthonában, a Róma pedig döntetlent játszott a Catania otthonában, így az Inter lett a 2007-08-as Serie A idény bajnoka immáron harmadszor egymás után. A Bajnokok Ligájában a Liverpool jelentette a végállomást a nyolcaddöntőben. A kettős vereség után Roberto Mancini bejelentette, hogy elhagyja a csapatot, hogy aztán nem sokkal később meggondolja magát. Ezzel nem tett jót a csapatnak és ennek is volt köszönhető a szoros véghajrá a bajnokságban. A szezon végén Moratti menesztette Mancinit. Az olasz tréner 2004 és 2008 között 3 bajnoki címet, 2 olasz kupát és 2 olasz szuperkupát nyert az Interrel, ennek ellenére sokan vádoltak azzal, hogy a nemzetközi porondon nem tudott igazán nagy áttörést elérni.[6]

A 2008-09-es szezonra egy nagynevű edző, José Mourinho érkezett a csapatot irányítani. Rögtön az első idényében megnyerte a bajnokságot, azonban a Bajnokok Ligájából ismét a nyolcaddöntőben búcsúzott a gárda, ezúttal a Manchester United ellen. A 2009-10-es szezonban sorozatban ötödször lett bajnok az Inter, valamint az Olasz Kupát is sikerült elhódítani. A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében a Nerazzuri Mourinho volt csapatával, a Chelsea-vel került szembe. A továbbjutás itt sem és a CSKA Moszkva ellen sem forgott veszélyben, az elődöntőben pedig a Barcelonát sikerült búcsúztatni általános meglepetésre 3-2-es összesítéssel. A döntőbe a másik ágon a Bayern München jutott, a Santiago Bernabeu-ban megrendezett finálét az Inter nyerte 2-0 arányban, két Diego Milito góllal. Ezzel a teljesítménnyel az Inter lett az első – és ezidáig egyetlen – olyan olasz csapat, amely triplázni tudott egy szezonban (Bajnokság, Kupa, BL).[7] Mourinho nem sokkal később bejelentette távozását, és a Real Madrid edzője lett.[8]

A portugál után a Liverpool volt edzőjét, Rafa Benítezt nevezték ki a 2010-11-es idényre. Az új mester kezei alatt a csapat közel sem teljesített olyan jól, mint Mourinho edzősködése idején. Benítezzel végül Olasz Szuperkupát és Klub Világbajnokságot nyert a csapat, így tehát az Inter 2010-ben öt serleget hódított el (egyedül az Európai Szuperkupát nem sikerült az Atletico Madrid ellen). Mivel a bajnokságban eléggé lemaradt a gárda az éllovasoktól, a Klub Világbajnokság után pedig az edző nyilvánosan kritizálta a vezetőséget, Benítezt menesztették. Hozzátartozik az év krónikájához az is, hogy a korábban alkalmazott France Football féle Aranylabda szavazáson egyértelműen Wesley Sneijder lett volna a győztes, aki kulcs szerepet játszott az Inter több mint negyven év utáni BL győzelmében és a holland válogatott világbajnoki ezüstérmében. A szabályokat azonban módosították, és az Inter 10-ese általános megdöbbenésre csak az ötödik helyen végzett a szavazáson.[9]

2010. december 24-én Leonardo Araújo lett az Inter trénere, aki a 2008-09-es szezonban a városi rivális AC Milant irányította. Munkája december 29-én kezdődött. Az új edző kinevezése után rekordot döntött meg az egy meccsen gyűjtött átlagpont tekintetében (12 meccsen 30 pont; 2,5 pontos meccsátlag), a csapat azonban így is csak a második lett a városi rivális AC Milan mögött a bajnokságban. Leonardo még távozása előtt begyűjtött egy Olasz Kupa győzelmet a gárdával.[10]

Az Inter Leonardo után hanyatlani kezdett; több edző is megfordult a kispadon. A 2011-12-es szezonban összesen három mester irányította a gárdát, mely hosszú idő után maradt trófea és a BL indulás kiharcolása nélkül. Az Inter annyira megindult lefelé, hogy a 2013-2014-es évadban már egyáltalán nem volt érdekelt semmilyen Európai kupasorozatban. Javier Zanetti a Lazio elleni hazai bajnokin játszotta utolsó mérkőzését, az Inter pedig visszavonultatta a 4-es mezt.[11] 2014 januárjától már Erick Thohir volt a klub új elnöke, Moratti immáron csak tanácsadóként szólhatott bele a csapat ügyeibe.[12] Az indonéz szakember elsőszámú feladata az volt, hogy törleszteni tudja a Moratti által felhalmozott adósságokat, a pályán nem sok sikerben volt része csapatának. Thohir egymaga nem bírta kiegyenlíteni a pénzügyi mérleget, így 2016 nyarán a kínai Suning Group felvásárolta az Intert. A milánói kék-feketék végül 2019 nyarára teljesen megszabadultak adósságaiktól. 2018-ban pedig az akkor 26 éves Steven Zhang lett az Inter új elnöke.[13] 

A csapatot végül Luciano Spalletti vezette vissza a Bajnokok Ligájába, aki 2017 és 2019 között két évig irányította a kék-feketéket, mindkétszer a negyedik helyen végezve.[14] 2018 decemberében Giuseppe Marotta lett a milánói alakulat új vezérigazgatója, aki korábban jelentős sikereket ért el a nagy rivális Juventusnál.[15] Nagy szerepe volt abban, hogy 2019 májusában Antonio Conte aláírjon az Interhez, mint új vezetőedző, valamint abban is, hogy sikerült eltávolítani az öltözőből a morált bomlasztó személyeket.[16][17]

2021 áprilisában az Inter egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában.[18]

Kronológia
  • 1908. március 9., megalakul a Football Club Internazionale.
  • 1909 · Lombardiai területi selejtező: 3. hely (nem kvalifikál a nemzeti rájátszásba)
  • 1909–10 ·  Olasz bajnok (1. alkalommal).
  • 1910–11· Liguria-Lombardia-Piemont bajnokság: 6. hely
  • 1911–12 · Liguria-Lombardia-Piemont bajnokság: 4. hely
  • 1912–13 · Liguria-Lombardia területi selejtező: 3. hely (nem kvalifikál a nemzeti rájátszásba)
  • 1913–14 · Lombardiai területi selejtező: 1. hely, észak-olasz bajnoki rájátszás: 3. hely
  • 1914–15 · Kelet-Lombardia és Emilia területi selejtező: 1. hely, észak-olasz bajnoki rájátszás: 3. hely
  • 1915–16 · 3. a Coppa Federale lombardiai selejtezőcsoportjában
  • 1916-17 · 2. a Lombard regionális kupában
  • 1917-18 · Coppa Mauro: 2. hely a Milan ellen elvesztett rájátszás után
  • 1918-19 · Coppa Mauro: 3. hely
  • 1919–20 ·  Olasz bajnok (2. alkalommal).
  • 1920–21 · 3. a nemzeti elődöntő D csoportjában
  • 1921–22 · 12. a Prima Divisione B csoportjában, majd a Libertas Firenze elleni rájátszás megnyerésével megőrzi élvonalbeli tagságát.
  • 1922–23 · 7. a Prima Divisione A csoportjában
  • 1923–24 · 3. a Prima Divisione A csoportjában
  • 1924–25 · 4. a Prima Divisione A csoportjában
  • 1925–26 · 5. a Prima Divizione A csoportjában
  • 1926–27 · 5. a Divisione Nazionale döntő csoportjában
    Olasz kupa harmadik kör.
  • 1927–28 · 7. a Divisione Nazionale döntő csoportjában
    Augusztus 31-én az US Milanesével való összevonás után megalakul az Associazione Sportiva Ambrosiana
  • 1928–29 · 6. a Divisione Nazionale B csoportjában
  • 1929–30 ·  Olasz bajnok (3. alkalommal).
    Közép-európai kupa-elődöntő
  • 1940–41 · 2. a Serie A-ban
    Olasz kupa 32-es főtábla
  • 1941–42 · 12. a Serie A-ban
    Olasz kupa 32-es főtábla
  • 1942–43 · 4. a Serie A-ban.
    Olasz kupa 32-es főtábla
  • 1943–44 · 3. a Campionato di Guerra dell'Alta Italia elődöntőjében
  • 1944–45 · 5. A lombard bajnokságban
    A háború után névváltoztatás Football Club Internazionaléra
  • 1945–46 · 4. A Divisione Nazionale utolsó csoportköréne
  • 1946–47 · 10. a Serie A-ban
  • 1947–48 · 12. a Serie A-ban
  • 1948–49 · 2. a Serie A-ban
  • 1949–50 · 3. a Serie A-ban
  • 1960–61 · 3. a Serie A-ban
    Vásárvárosok kupája-elődöntő
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1961–62 · 2. a Serie A-ban
    Vásárvárosok kupája-negyeddöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1962–63 · Olasz bajnok (8. alkalommal).
    Olasz kupa-nyolcaddöntő
  • 1963–64 · 2. A Serie A-ban a Bologna elleni vesztes rájátszást követően
    Bajnokcsapatok Európa-kupája-győztes (1. alkalommal)
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1964–65 · Olasz bajnok (9. alkalommal).
    Bajnokcsapatok Európa-kupája-győztes (2. alkalommal).
    Interkontinentális kupagyőztes (1. alkalommal).
    Olasz kupa-döntő a Juventus ellen
  • 1965–66 · Olasz bajnok (10. alkalommal).
    Interkontinentális kupagyőztes (2. alkalommal).
    Bajnokcsapatok Európa-kupája-elődöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1966–67 · 2. a Serie A-ban
    Bajnokcsapatok Európa-kupáj-döntő a Celtic ellen
    Olasz kupa-elődöntő
    Névváltoztatás Football Club Internazionale Milano S.p.A.-ra
  • 1967–68 · 5. a Serie A-ban
    3. az olasz kupa döntő csoportjában
    Interkontinentális kupadöntő a Santos ellen
  • 1968–69 · 4. a Serie A-ban
    Olasz kupa 32-es főtábla
  • 1969–70 · 2. a Serie A-ban
    Vásárvárosok kupája elődöntő
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1970–71 · Olasz bajnok (11. alkalommal).
    Vásárvárosok kupája 64-es főtábla
    Olasz kupa 32-es főtábla
  • 1971–72 · 5. a Serie A-ban
    Bajnokcsapatok Európa-kupája-döntő az Ajax ellen
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1972–73 · 4. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-nyolcaddöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1973–74 · 4. a Serie A-ban
    UEFA-kupa 64-es főtábla
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1974–75 · 9. a Serie A-ban
    UEFA-kupa 32-es főtábla
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1975–76 · 4. a Serie A-ban
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1976–77 · 4. a Serie A-ban
    Olasz kupa-döntő a Milan ellen
    UEFA-kupa 64-es főtábla
  • 1977–78 · 5. a Serie A-ban
    Olasz kupa-győztes (2. alkalommal).
    UEFA-kupa 64-es főtábla
  • 1978–79 · 4. a Serie A-ban
    Kupagyőztesek Európa-kupája-negyeddöntő
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1979–80 · Olasz bajnok (12. alkalommal).
    UEFA-kupa 32-es főtábla
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1980–81 · 4. a Serie A-ban
    Bajnokcsapatok Európa-kupája-elődöntő
    Olasz kupa-nyolcaddöntő
  • 1981–82 · 5. a Serie A-ban
    Olasz kupa-győztes (3. alkalommal).
    UEFA-kupa 32-es főtábla
  • 1982–83 · 3. a Serie A-ban
    Kupagyőztesek Európa-kupája-negyeddöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1983–84 · 4. a Serie A-ban
    UEFA-kupa nyolcaddöntő
    Olasz kupa 32-es főtábla
  • 1984–85 · 3. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-elődöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1985–86 · 6. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-elődöntő
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1986–87 · 3. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-negyeddöntő
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1987–88 · 5. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-nyolcaddöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1988–89 · Olasz bajnok (13. alkalommal).
    UEFA-kupa-nyolcaddöntő
    Olasz kupa-nyolcaddöntő
  • 1989–90 · 3. a Serie A-ban
    Olasz szuperkupa-győztes(1. alkalommal).
    Bajnokcsapatok Európa-kupája 32-es főtábla
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1990–91 · 3. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-győztes (1. alkalommal) a Roma elleni fináléban
    Olasz kupa-nyolcaddöntő
  • 1991–92 · 8. a Serie A-ban
    UEFA-kupa 64-es főtábla
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1992–93 · 2. a Serie A-ban
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1993–94 · 13. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-győztes (2. alkalommal) a Casino Salzburg elleni fináléban
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1994-95 · 6. a Serie A-ban
    UEFA-kupa 64-es főtábla
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1995–96 · 7. a Serie A-ban
    UEFA-kupa 64-es főtábla
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1996–97 · 3. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-döntő a Schalke 04 ellen
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1997–98 · 2. a Serie A-ban
    UEFA-kupa győztes (3. alkalommal) a Lazio elleni fináléban
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 1998–99 · 8. a Serie A-ban
    Bajnokok Ligája-negyeddöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 1999–00 · 4. a Serie A-ban
    Olasz kupa-döntő a Lazio ellen
  • 2000–01 · 5. a Serie A-ban
    Elveszített olasz szuperkupa a Lazio ellen
    Bajnokok Ligája selejtező
    UEFA-kupa-nyolcaddöntő
    Olasz kupa-negyeddöntő
  • 2001–02 · 3. A Serie A-ban
    UEFA-kupa-elődöntő
    Olasz kupa-nyolcaddöntő
  • 2002–03 · 2. a Serie A-ban
    Bajnokok Ligája-elődöntő
    Olasz kupa-nyolcaddöntő
  • 2003–04 · 4. a Serie A-ban
    UEFA-kupa-negyeddöntő
    Olasz kupa-elődöntő
  • 2004–05 · 3. a Serie A-ban
    Olasz kupa-győztes (4. alkalommal).
    Bajnokok Ligája-negyeddöntő
  • 2005–06 · Olasz bajnok (14. alkalommal).
    Olasz kupa-győztes (5. alkalommal).
    Olasz szuperkupa-győztes (2. alkalommal).
    Bajnokok Ligája-negyeddöntő
  • 2006–07 · Olasz bajnok (15. alkalommal).
    Olasz szuperkupa-győztes (3. alkalommal).
    Olasz kupa-döntő a Roma ellen
    Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő
  • 2007–08 · Olasz bajnok (16. alkalommal).
    Olasz szuperkupa-döntő a Roma ellen
    Olasz kupa-döntő a Roma ellen
    Bajnokok Ligája-negyeddöntő
    A klub centenáriuma
  • 2008–09 · Olasz bajnok (17. alkalommal).
    Olasz szuperkupa-győztes (4. alkalommal).
    Olasz kupa-elődöntő
    Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő
  • 2009–10 · Olasz bajnok(18. alkalommal).
    Olasz kupa -győztes(6. alkalommal).
    Bajnokok Ligája-győztes (3. alkalommal).
    Olasz szuperkupa-döntő a Lazio ellen
  • 2010–11 · 2. a Serie A-ban
    Olasz kupa-győztes (7. alkalommal).
    Olasz superkupa győztes (5. alkalommal).
    Klubvilágbajnok (3. alkalommal).
    Európai szuperkupa-döntő az Atlético Madrid ellen
    Bajnokok Ligája-negyeddöntő.
  • 2011–12 · 6. a Serie A-ban
    Olasz szuperkupa-döntő a Milan ellen
  • 2012-13 9. a Serie A-ban Olasz kupa-elődöntő Európa Liga-nyolcaddöntő
  • 2013-14 5. a Serie A-ban
  • 2014-15 8. a Serie A-ban Európa Liga-nyolcaddöntő
  • 2015-16 4. a Serie A-ban Olasz kupa-elődöntő
  • 2016-17 7. a Serie A-ban Európa Liga-csoportkör
  • 2017-18 4. a Serie A-ban
  • 2018-19 4. a Serie A-ban Bajnokok Ligája-csoportkör Európa Liga-nyolcaddöntő

Címerek, színek, mezek

Címer

Mezek

Stadion és edzőközpont

Stadio Giuseppe Meazza

Centro sportivo Angelo Moratti

Szurkolók

Szervezett szurkolói csoportok

Riválisok

Az Inter Olaszország legnagyobb derbijei közül kettőben is érintett. Ezek közül a hosszabb múltra visszatekintő rivalizálás az AC Milannal vívott Derby Della Madonnina (Madonnina a Milánói dóm tetején található Madonna-szoborra utal), hiszen az ellentét már a klub megalapításának pillanatától létezett. Eleinte társadalmi különbségek is szerepet játszottak ebben, mivel a Milan szurkolói leginkább a munkásosztályból kerültek ki, és nem ritkán déli gyökerekkel rendelkeztek, míg az Intert támogató tömeg túlnyomó része tősgyökeres milánói közép- és felsőosztálybeli polgár volt. Innen az egymásra aggatott gúnynevek: bauscia (Inter) illetve casciavit (Milan).[19] Előbbi kérkedőt, míg utóbbi csavarhúzót jelent milánói dialektusban. Ezek a különbségek azonban az 1960-as évekre eltűntek.

Szurkolók a Milan elleni rangadón

A Juventus ellen vívott rangadó, a Derby d'Italia rövidebb múltra tekint vissza, azonban a rivalizálás – ha lehet – még hevesebb, mint a Milannal szembeni. Ez különösen igaz a Calcipoli néven elhíresült 2006-os olasz labdarúgóbotrány óta. A Juventustól – a botrányban való érintettsége miatt – elvett 2006-os bajnoki címet ugyanis az Internek ítélték, amely ügyben a torinóiak szinte minden lehetséges fronton fellebbeztek, továbbá heves jogi és sajtó támadásokat intéztek a milánóiak ellen.[20][21] A hangulatot nem csillapította az a tény sem, hogy az Inter ezt követően potom áron szerezte meg a Juventus két, a Serie B-t vállalni nem hajlandó kulcsemberét Zlatan Ibrahimović-ot és Patrick Vieirát.[22]

Maga a Derby d'Italia kifejezés Gianni Brera, olasz újságíró nevéhez fűződik, aki első ízben 1967-ben illette ezzel a névvel a két csapat találkozóját.[23] A modern időkben – egészen a Calciopolit követő szankciók érvényesítéséig – csupán ezen két csapat szerepelt megalapításától kezdve folyamatosan az elsőosztályban. Az elnevezés azonban nem innen ered, hiszen 1967-ben még a Milan és a Bologna is makulátlan élvonalbeli múlttal rendelkezett. Sokkal valószínűbb ok, hogy abban az időben ez a két csapat tudhatta magáénak a legtöbb olasz bajnoki címet.

Az Inter további riválisai még a Napoli és az Atalanta, az elmúlt években ezekhez csatlakozott a Roma is, amely az Inter legnagyobb hazai vetélytársa volt a Calciopoli utáni években.

Mezgyártók és szponzorok

Időszak Mezgyártó Szponzor
1979–1981 Puma
1981/1982 Inno-Hit
1982–1986 Mecsport Misura
1986–1988 Le Coq Sportif
1988–1991 Uhlsport
1991/1992 Umbro FitGar
1992–1995 Cesare Fiorucci
1995–1998 Pirelli
1998–2016 Nike
2016– Pirelli (hivatalos mez), Suning.com (tréning mez)

Magyarok az Interben

1926 és 1936 között csak magyar edzők ültek az Inter kispadján. Weisz Árpád háromszor, Viola József, Tóth Potya István és Feldmann Gyula egyszer-egyszer vezette a Nerazzurrikat. Egyikük bajnoki címet is szerzett a csapattal: 1930-ban Weisz Árpád vezetésével a Serie A történetének első győztes edzője magyar volt.

Weisz Árpád egyébként egy szezonon keresztül futballistaként is szerepelt a csapatban, a leghíresebb magyar játékos azonban Nyers István volt az Interben. Nyers 182 bajnokin 133 gólt rúgott hat szezon során (1948-1954). Ezzel máig ő a klub legeredményesebb idegenlégiósa, ráadásul az örökranglistán is a negyedik helyen áll a szerzett gólokat tekintve.

Szociális aktivitás

Az Inter játékosain keresztül több jótékonysági alapítvány tevékénységében is részt vállal. Ilyenek a Javier Zanetti és felesége, Paula alapította Fundación PUPI[24] (Zanetti beceneve Pupi), amelynek célja a nehéz sorsú argentin gyermekek megsegítése, vagy az Esteban Cambiasso és Zanetti neve fémjelezte Leoni di Portero, amelynek fő profilja a szociálisan izolált és motoros koordinációs rendellenességben szenvedő gyermekek felkarolása.[25]

A klub fő jótékonysági programja, a Massimo Moratti elnöksége elején, 1997-ben útjára indított Inter Campus.[26] Fő célkitűzése a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek megsegítése és társadalomba történő beépítése a labdarúgás segítségével. A program jelenleg 25 országban zajló tevékenységével 10.000 nehéz sorsú gyermeket támogat. Az Inter Campus Hungary 2010 óta folytatja tevékenységét Magyarországon. Az anyaszervezet emellett jelen van Angolában, Argentínában, Bolíviában, Boszniában, Brazíliában, Bulgáriában, Iránban, Izraelben, Kambodzsában, Kamerunban, Kínában, Kolumbiában, Kongóban, Kubában, Libanonban, Mexikóban, Marokkóban, Olaszországban, Palesztinában, Lengyelországban, Paraguayban, Romániában, Ugandában és Venezuelában is. A szervezet vezetőségének tagja többek között Luis Figo is.

Játékoskeret

Utolsó módosítás: 2023. november 7.[27]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám Név Nemzetiség Születési hely Születési idő (Kor) Korábbi csapat Érték (€): Szerződés lejárta
Kapusok
1 Yann Sommer Svájc Morges 1988. december 17. (35 éves) Németország FC Bayern München 5 000 000 2026.06.30.
12 Raffaele Di Gennaro Olaszország Saronno 1993. október 3. (30 éves) Olaszország AS Gubbio 350 000 2024.06.30.
77 Emil Audero Olaszország Mataram 1997. január 18. (27 éves) Olaszország UC Sampdoria 6 000 000 2024.06.30.
Védők
6 Stefan de Vrij Hollandia Ouderkerk aan den IJssel 1992. február 5. (32 éves) Olaszország SS Lazio 8 000 000 2025.06.30.
15 Francesco Acerbi Olaszország Vizzolo Predabissi 1988. február 10. (36 éves) Olaszország SS Lazio 4 000 000 2025.06.30.
28 Benjamin Pavard Franciaország Maubeuge 1996. március 28. (28 éves) Németország FC Bayern München 40 000 000 2028.06.30.
31 Yann Bisseck Németország Kamerun Köln 2000. november 29. (23 éves) Dánia Aarhus GF 7 000 000 2028.06.30.
32 Federico Dimarco Olaszország Milánó 1997. november 10. (26 éves) Svájc FC Sion 45 000 000 2026.06.30.
36 Matteo Darmian Olaszország Legnano 1989. december 2. (34 éves) Olaszország SSD Parma Calcio 4 000 000 2024.06.30.
95 Alessandro Bastoni Olaszország Casalmaggiore 1999. április 13. (25 éves) Olaszország Atalanta BC 60 000 000 2028.06.30.
Középpályások
2 Denzel Dumfries Hollandia Aruba Rotterdam 1996. április 18. (28 éves) Hollandia PSV Eindhoven 28 000 000 2025.06.30.
5 Stefano Sensi Olaszország Urbino 1997. augusztus 5. (26 éves) Olaszország US Sassuolo Calcio 8 000 000 2024.06.30.
7 Juan Cuadrado Kolumbia Necoclí 1988. május 26. (35 éves) Olaszország Juventus FC 4 000 000 2024.06.30.
14 Davy Klaassen Hollandia Hilversum 1993. február 21. (31 éves) Hollandia AFC Ajax 10 000 000 2024.06.30.
16 Davide Frattesi Olaszország Róma 1999. szeptember 22. (24 éves) Olaszország US Sassuolo Calcio 30 000 000 2024.06.30.
20 Hakan Çalhanoğlu Törökország Németország Mannheim 1994. február 8. (30 éves) Olaszország AC Milan 40 000 000 2027.06.30.
21 Kristjan Asllani Albánia Olaszország Elbasan 2002. március 9. (22 éves) Olaszország Empoli FC 12 000 000 2027.06.30.
22 Henrih Mhitarján Örményország Jereván 1989. január 21. (35 éves) Olaszország AS Roma 6 000 000 2024.06.30.
23 Nicolò Barella Olaszország Cagliari 1997. február 7. (27 éves) Olaszország Cagliari Calcio 75 000 000 2026.06.30.
30 Carlos Augusto Brazília Olaszország Campinas 1999. január 7. (25 éves) Brazília SC Corinthians Paulista 15 000 000 2024.06.30.
42 Lucien Agoumé Franciaország Kamerun Yaoundé 2002. február 9. (22 éves) Franciaország FC Sochaux-Montbéliard 7 000 000 2025.06.30.
Csatárok
8 Marko Arnautović Ausztria szerb Bécs 1989. április 19. (35 éves) Olaszország Bologna FC 1909 5 000 000 2024.06.30.
9 Marcus Thuram Franciaország Guadeloupe Parma 1997. augusztus 6. (26 éves) Németország Borussia Mönchengladbach 40 000 000 2028.06.30.
10 Lautaro Martínez Csapatkapitány Argentína Bahía Blanca 1997. augusztus 22. (26 éves) Argentína Racing Club de Avellaneda 100 000 000 2026.06.30.
70 Alexis Sánchez Chile Tocopilla 1988. december 19. (35 éves) Franciaország Olympique de Marseille 4 000 000 2024.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név Poszt Nemzetiség Születési hely Születési idő (Kor) Kölcsönben itt Érték (€): Kölcsön lejárta
Ionut Radu kapus Románia Bukarest 1997. május 28. (26 éves) Anglia AFC Bournemouth 3 500 000 2024.06.30.
Zinho Vanheusden védő Belgium Hasselt 1999. július 29. (24 éves) Belgium Standard de Liège 4 500 000 2024.06.30.
Mattia Zanotti védő Olaszország Brescia 2003. január 11. (21 éves) Svájc FC St. Gallen 1 000 000 2024.06.30.
Alessandro Fontanarosa védő Olaszország San Gennaro Vesuviano 2003. február 7. (21 éves) Olaszország Cosenza Calcio 750 000 2024.06.30.
Valentín Carboni középpályás Argentína Olaszország Buenos Aires 2005. március 5. (19 éves) Olaszország AC Monza 5 000 000 2024.06.30.
Martín Satriano támadó Uruguay Olaszország Montevideo 2001. február 20. (23 éves) Franciaország Stade Brestois 29 7 000 000 2024.06.30.
Sebastiano Esposito támadó Olaszország Castellammare di Stabia 2002. július 2. (21 éves) Olaszország UC Sampdoria 3 500 000 2024.06.30.
Joaquín Correa támadó Argentína Olaszország Juan Bautista Alberdi 1994. augusztus 13. (29 éves) Franciaország Olympique de Marseille 12 000 000 2024.06.30.

Szakmai stáb

2021. július 13-án lett frissítve.[28][29]

Vezetőedző Olaszország Simone Inzaghi[30]
Segédedző Olasz Cristian Stellini
Kapusedző Olasz Adriano Bonaiuti
Erőnléti edző Olasz Costantino Coratti
Erőnléti edző Spanyol Julio Tous
Orvosi személyzet vezetője Olasz Piero Volpi
Csapat orvos Olasz Alessandro Corsini
Csapat orvos Olasz Luca Pulici
Csapat orvos Olasz Alessandro Quaglia
Gyógytornász koordinátor Olasz Marco Dellacasa
Gyógytornász Olasz Leonardo Arici
Gyógytornász Olasz Ramon Cavallin
Gyógytornász Olasz Dario Fort
Gyógytornász Olasz Andrea Galli
Gyógytornász/Csontkovács Olasz Andrea Veschi
Funkcionális rehabilitáló Olasz Andrea Belli
Fő táplálkozási tanácsadó Olasz Matteo Pincella
Labdarúgást elemző menedzser Olasz Michele Salzarulo
Fitness adatok elemző Olasz Giuseppe Bellistri
Technikai-taktikai elemző Olasz Alessandro Davite
Technikai-taktikai elemző Olasz Giacomo Toninato

Tulajdonosi és céginformációk

Ismertebb játékosok

A félkövérrel írt játékosok ma is a csapat tagjai.

Edzők

Elnökök

  • 1908–09 Giovanni Paramithiotti
  • 1909–10 Ettore Strauss
  • 1910–12 Carlo De Medici
  • 1912–14 Emilio Hirzel
  • 1914 00 Luigi Ansbacher
  • 1914–19 Giuseppe Visconti Di Modrone
  • 1919–20 Giorgio Hulss
  • 1920–23 Francesco Mauro
  • 1923–26 Enrico Olivetti
  • 1926–29 Senatore Borletti
  • 1929–30 Ernesto Torrusio
  • 1930–32 Oreste Simonotti
  • 1932–42 Ferdinando Pozzani
  • 1942–55 Carlo Masseroni
  • 1955–68 Angelo Moratti
  • 1968–84 Ivanoe Fraizzoli
  • 1984–95 Ernesto Pellegrini
  • 1995–04 Massimo Moratti
  • 2004–06 Giacinto Facchetti
  • 2006–13 Massimo Moratti
  • 2013–2018 Erick Thohir
  • 2018– Steven Zhang

Trófeák

Típus Verseny Cím Idény
Hazai Serie A 20 1909–10, 1919–20, 1929–30, 1937–38, 1939–40, 1952–53, 1953–54, 1962–63, 1964–65, 1965–66, 1970–71, 1979–80, 1988–89, 2005–06,[a 1] 2006–07, 2007–08, 2008–09, 2009–10, 2020–21, 2023–24
Olasz kupa 9 1938–39, 1977–78, 1981–82, 2004–05, 2005–06, 2009–10, 2010–11, 2021–22, 2022–23
Olasz szuperkupa 7 1989, 2005, 2006, 2008, 2010, 2021, 2022
Nemzetközi Bajnokcsapatok Európa-kupája / UEFA-bajnokok ligája 3 1963–64, 1964–65, 2009–10
UEFA-kupa 3 1990–91, 1993–94, 1997–98
Világ Interkontinentális kupa 2 1964, 1965
FIFA-klubvilágbajnokság 1 2010
  1. ↑ Ezt a címet a Calciopoli botrányát követő bíróságokon ítélték oda

Statisztikák

A félkövérrel írt játékosok jelenleg is aktívak

Bajnokság

A legtöbb mérkőzés

A legtöbb gól

Európai kupaszereplés

A legtöbb mérkőzés

A legtöbb gól

Olasz kupa

A legtöbb mérkőzés

A legtöbb gól

Olasz szuperkupa

A legtöbb mérkőzés

A legtöbb gól

Jegyzetek

  1. ↑ Inter: Simone Inzaghi veszi át a csapat irányítását – hivatalos (magyar nyelven). Nemzeti Sport Online, 2021. június 3.
  2. ↑ Le origini di un mito. interfc.it. [2017. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  3. ↑ inter.it: History. [2010. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  4. ↑ Ogo Sylla: Calcio Myths Dispelled. Forza Italian Football, 2011. június 8. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  5. ↑ Inter Milan - SS Lazio, May 6, 1998 - UEFA-Cup - Match sheet (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  6. ↑ „Inter Milan sack coach Mancini”, Reuters, 2008. május 29. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.) (angol nyelvű) 
  7. ↑ UEFA.com: Inter join exclusive treble club (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  8. ↑ Association, Press. „José Mourinho completes switch to Real Madrid from Inter”, The Guardian, 2010. május 31. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.) (brit angol nyelvű) 
  9. ↑ Kft, New Wave Media Group: Háborgás keseríti meg Messi Aranylabda-győzelmét (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  10. ↑ Leonardo leaves Inter. Eurosport, 2011. július 1. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  11. ↑ Staff. „Javier Zanetti retires after almost 20 years at Internazionale”, The Guardian, 2014. május 6. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.) (brit angol nyelvű) 
  12. ↑ Lopresti, Sam: 5 Reasons Why Erick Thohir Will Help Restore Inter Milan (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  13. ↑ Inter Milan appoint youngest-ever president Steven Zhang aged just 26 (brit angol nyelven). The Sun, 2018. október 26. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  14. ↑ Sunderland, Tom: Inter Milan Part Ways with Manager Luciano Spalletti After 2 Seasons (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  15. ↑ FC Internazionale Milano name Giuseppe Marotta as Chief Executive Officer Sport. FC Internazionale - Inter Milan. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  16. ↑ Association, Press. „Antonio Conte excited for 'new chapter' after being appointed Inter head coach”, The Guardian, 2019. május 31. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.) (brit angol nyelvű) 
  17. ↑ Antonio Conte confirms Inter trio have no future at the club (brit angol nyelven). Squawka, 2019. július 20. (Hozzáférés: 2019. szeptember 27.)
  18. ↑ The Super League - Press Release. thesuperleague.com. (Hozzáférés: 2021. április 19.)
  19. ↑ Derby della Madonnina. footballderbies.com. [2011. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  20. ↑ Juventus to appeal sentence despite FIFA threats. ESPN Soccernet. [2011. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  21. ↑ A Juventus az Inter kizárását kéri a BL-ből az UEFA-tól. origo.hu. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  22. ↑ Ibrahimovic quits Juve for Inter. BBC. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  23. ↑ Internazionale vs Juventus. FIFA.com. [2011. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  24. ↑ fundacionpupi.org. Fundación PUPI. [2012. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
  25. ↑ leonidiportero.com. Leoni di Portero. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
  26. ↑ intercampus.it. intercampus.it. [2010. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
  27. ↑ Inter Milan - Club profile (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2023. április 27.)
  28. ↑ Edzők: (spanyol, angol nyelven). realmadrid.com
  29. ↑ Technical staff (angol nyelven). Inter.it.. [2021. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 30.)
  30. ↑ SIMONE INZAGHI IS INTER’S NEW HEAD COACH (angol, olasz nyelven). inter.it, 2021. június 3. (Hozzáférés: 2021. június 3.)

További információk