Fagott

Fagott
Más nyelveken
angol: bassoon francia: basson német: Fagott olasz: fagotto
Besorolás
aerofon → fúvós → kettős nádnyelves fafúvós
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás	422.112-71
Csőhossz	254 cm
Rokon hangszerek	oboa, angolkürt, dulcián
Hangminta
Hangszerjátékos	fagottos
Hangterjedelem
A Wikimédia Commons tartalmaz Fagott témájú médiaállományokat.

A fagott a nádnyelves hangszerek családjába tartozik, kettős nádnyelves fúvókával megszólaltatott fúvós hangszer, az oboa hangszercsalád basszus tagjának is tekinthető. Hosszú, kúpos furatú csöve szűk U alakban van megtörve, a nádsíp hajlított fém fúvócsőbe illeszkedik.

A fagott leggyakrabban jávorfából vagy paliszanderből készül. Az összesen kb. 2,5 méter hosszú, kónikus furatú csöve jellegzetes módon kétrét van hajtva. Ennek az a jelentősége, hogy így a hangszer valóságos mérete nagyjából a fele „zenei” hosszúságának, vagyis rezonáló légoszlopa hosszúságának.

Részei:

1. A kettős nádsíp
2. a hajlított fém S-cső
3. a lefelé irányuló tenorcső vagy szárny
4. a csizma, amelynek U alakú furatába a két csőrész (3, 5) csatlakozik
5. a tenorcsővel (3) párhuzamosan felfelé irányuló basszuscső
6. az erre csatlakozó hangtölcsér vagy korpusz.

A modern fagott a többi fafúvós hangszerhez hasonlóan nagy számú (22–24) hanglyukkal, bonyolult billentyűzettel van ellátva. Legmélyebb hangja B₁, felrakható különleges hangtölcsérrel A₁, legmagasabb hangja e² vagy asz² .

Napjainkban két különböző hangszerváltozat van forgalomban, a francia, illetve a német rendszerű fagott, de egyre inkább a német típus válik egyeduralkodóvá.

A kettő közötti legszembetűnőbb különbségek:

• a francia hangszer rio paliszanderből készül, míg a német jávorfából
• a német hangszer furata kissé bővebb
• a német hangszer hangtölcsére körte alakú, mint az angolkürtnél
• a hanglyukak elrendezése, a billentyűzet eltérő konstrukciójú, eltérnek a fogásmódok
• a nád is másféle

A fagott legkorábbi változata, a dulcián 1550–1700 között még egy darabból volt elkészítve, kifúrva. A barokk korban kezdték a mai, négyrészes formában építeni, 3–4 billentyűvel. A 18. század második felétől kezdett szaporodni a billentyűk száma, míg elérte a ma jellemző 22-t (Buffet, francia) vagy 24-et (Heckel, német).

• Antonio Vivaldi 39 versenyművet írt fagottra, ebből 37 maradt fenn teljes terjedelmében.^[1]

• Johann Christian Bach: B-dúr fagottverseny, Esz-dúr fagottverseny
• Johann Nepomuk Hummel: F-dúr fagottverseny, W75
• Wolfgang Amadeus Mozart: B-dúr fagottverseny, K191

• Carl Maria von Weber: Andante e Rondo ongarese op. 35
• Carl Maria von Weber: F-dúr fagottverseny, op. 75

• Paul Hindemith: Szonáta fagottra és zongorára (1938)
• Paul Hindemith: Concerto trombitára, fagottra és vonószenekarra (1949)
• John Williams: Five Sacred Trees: versenymű fagottra és zenekarra (1997)
• Richard Strauss: Concertino klarinétra és fagottra (1948)

• A Magyar Televízió Esti mese című, évtizedeken át vetített gyerekműsorának szignáljában a TV Maci „brummogását” fagott hangjával érzékeltették a műsorszám zeneszerzői. A darab eredeti címe Meister Petz am Hofe Meyers, magyarítva Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán és Pécsi József (1874–1958) katonakarmester szerzeménye. A fagottszólót id. Hara László játssza.

• Van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó (1988). ISBN 963 330 670 1 
• Darvas Gábor. Évezredek hangszerei. Zeneműkiadó (1961) 
• Brockhaus Riemann zenei lexikon I. (A–F). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983. ISBN 963-330-474-1  

• Fagott linkek
• Robert Ronnes oldala sok zenével
• Holland gyűjtőoldal, sok fagottos link
• Fabián Contreras játssza Pécsi József szerzeményét Marosi László vezényletével