Fehér aszfodélosz
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Asphodelus albus Willd. | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fehér aszfodélosz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér aszfodélosz témájú médiaállományokat és Fehér aszfodélosz témájú kategóriát. |
A fehér aszfodélosz (Asphodelus albus) a fűfafélék (Asphodelaceae) családjába, az Asphodelus nemzetségbe tartozó évelő növényfaj.
Egyéb nevei: genyőte, fehér genyőte, királyné gyertyája.[1]
Elterjedése
A mediterrán vidékeken őshonos. Magyarországon főleg a Kemenesháton és a Dunántúl délnyugati részén nő. Elterjedésének északi határa Vas vármegyében, Sitke közelében van. Védett, reliktum faj.
Megjelenése
100–120 cm magasra növő, koloncos gyökerű, levélrózsás növény. Sötétzöld levelei háromszögletűek, sötétzöldek. Gyertyára emlékeztető szárán vannak fehér virágai. Termése tojásdad alakú tok.
Életmódja, élőhelye
A mészkerülő lomberdőket kedveli; Magyarországon a cseres–tölgyesek, gyertyános–tölgyesek, nyíresek aljnövényzetében nő.
Felhasználása
Gyökérgumóját az ókortól ették; a középkorban királyi eledelnek nevezték.
Jegyzetek
Források
- Kemenesalja-Marcalmente kistérség
- Terra alapítvány Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 14.
