Friedrich Ohmann

Friedrich Ohmann
Friedrich Ohmann 1920-ban
Friedrich Ohmann 1920-ban
Született1858. december 21.[1][2][3][4][5]
Lviv
Elhunyt1927. április 6. (68 évesen)[1][2][3][4][5]
Bécs
Állampolgárságaosztrák
Foglalkozása
IskoláiBécsi Műszaki Egyetem
SírhelyeWiener Zentralfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Ohmann témájú médiaállományokat.

Friedrich Ohmann (Lemberg, 1858. december 21. – Bécs, 1927. április 6.) osztrák építész, a neobarokk kiváló mestere.

Életpályája

Egy ideig a szecesszió hívei közé tartozott, igazi erőssége azonban a barokk, amelynek formáit szinte virtuóz módon kezeli. Több középületet, lakó- és bérházat épített Prágában és Bécsben. Az ő tervei szerint épült a reichenbergi múzeum, a késői gótika és a német reneszánsz szerencsésen összeegyeztetett formáiban; főművén, a magdeburgi múzeumon, a német reneszánsz formanyelvét használja fel szabadon és nagy művészi készséggel.

Friedrich Ohmann több kötetet adott ki a 17-18. század építészetéről, illetve tanári és tervezői munkája során is népszerűsítette a barokk formavilágát. [6]

Ohmann építésziskolát vezetett a Bécsi Képzőművészeti Akadémián; tanítványai közé tartozott a magyar Wälder Gyula is.

Képgaléria

Forrás

Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935) 212. old.

Jegyzetek

  1. ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. ↑ a b Structurae (angol, francia és német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  5. ↑ a b Ohmann, Friedrich, Friedrich Ohmann
  6. ↑ https://www.octogon.hu/epiteszet/jegyezzek-meg-jol-hogy-az-epulet-a-helyszinen-epul/

További információk

  • Hermann Clemens Kosel: Deutsch-österreichisches Künstler- und Schriftsteller-Lexikon. Band 2: Biographien und Bibliographie der deutschen Künstler und Schriftsteller in Österreich-Ungarn außer Wien. Wien: Verlag der Gesellschaft für Graphische Industrie 1906
  • Österreichisches biographisches Lexikon 1815–1950. Hg. von der Österreichischen Akademie der Wissenschaften. Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften / Wien/Graz: Böhlau 1954-lfd. (Werkverzeichnis)
  • Isabella Ackerl / Friedrich Weissensteiner: Österreichisches Personenlexikon der Ersten und Zweiten Republik. Wien: Ueberreuter 1992
  • Ulrich Thieme / Felix Becker [Hg.]: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler von der Antike bis zur Gegenwart. 37 Bände. Leipzig: Engelmann 1907-1950
  • Ottokar Uhl: Moderne Architektur in Wien von Otto Wagner bis heute. Wien [u.a.]: Schroll 1966, S. 18, S. 20, S. 22, S. 27, S. 93, S. 117
  • Renate Wagner-Rieger: Wiens Architektur im 19. Jahrhundert. Wien: Österreichischer Bundesverlag 1970, Reg.
  • Robert Weissenberger: Die Wiener Secession. Wien [u.a.]: Jugend & Volk 1971, S. 19, S. 269
  • Walter Wagner: Geschichte der Akademie der bildenden Künste in Wien. Wien: Rosenbaum 1967 (Veröffentlichungen der Akademie der Bildenden Künste in Wien, Neue Folge 1), Register
  • Paul Kortz: Wien am Anfang des 20. Jahrhunderts. Ein Führer in technischer und künstlerischer Richtung. Hg. vom Oesterreichischen Ingenieur und Architekten-Verein. Band 1. Wien: Gerlach & Wiedling 1905, S. 74, S. 359
  • Paul Kortz: Wien am Anfang des 20. Jahrhunderts. Ein Führer in technischer und künstlerischer Richtung. Hg. vom Oesterreichischen Ingenieur und Architekten-Verein. Band 2. Wien: Gerlach & Wiedling 1906, Register
  • Justus Schmidt / Hans Tietze: Dehio Wien. Wien: A. Schroll 1954 (Bundesdenkmalamt: Die Kunstdenkmäler Österreichs), S. 70, S. 71, S. 80, S. 92
  • Hans Markl: Kennst du die berühmten letzten Ruhestätten auf den Wiener Friedhöfen? Band 1: Zentralfriedhof und Krematorium (Urnenhain). Wien: Pechan 1961, S. 120