Garbai Sándor

Garbai Sándor
Vajda M. Pál (Vajda Manó) felvétele)
Vajda M. Pál (Vajda Manó) felvétele)
A Magyarországi Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának elnöke
Hivatali idő
1919. március 21. – 1919. augusztus 1.
Helyettes Dovcsák Antal (június 24-től augusztus 1-ig)
Előd Károlyi Mihály
államfő
Berinkey Dénes
kormányfő
Utód Peidl Gyula
ügyvezető államfő, kormányfő

Született 1879. március 27.
Kiskunhalas
Elhunyt1947. november 7. (68 évesen)
Párizs
Párt MSZDP

Házastársa Pötördi Zsófia
Foglalkozás kőműves, politikus
Vallás református
A Wikimédia Commons tartalmaz Garbai Sándor témájú médiaállományokat.
Garbai Sándor és családja 1917-ben

Garbai Sándor (Kiskunhalas, 1879. március 27.Párizs, 1947. november 7.) szociáldemokrata politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács elnöke, a Peidl-kormány közoktatásügyi minisztere volt.

Életútja

Kiskunhalasi református családban nőtt fel, édesapja Garbai Gábor, édesanyja Vili Julianna volt. A kőművessegédként, napszámosként dolgozott, már nagyon fiatalon. Már szülővárosában megismerkedett a munkásmozgalommal. A jobb élet reményében 15 évesen ment dolgozni Budapestre, ahol hamar jó viszonyba került a baloldali szervezetekkel. Mivel jó szónok volt, az egyik szószólója, vezetője lett a fővárosi szociáldemokrata gyűléseknek. 1905. március 5-én Budapesten, a Józsefvárosban vette nőül Pötördi Zsófia pátyi születésű, református vallású munkásnőt, Pötördi Mihály és Márton Julianna leányát.[1]

A munkásmozgalomban

Eredeti foglalkozása kőműves. 1901 – 1919 között az MSZDP vezetőségi tagja, 1903-tól a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségének (MÉMOSZ) elnöke, 1903-tól 1919-ig a Munkásbiztosító Intézet elnöke, 1907-től az Országos Munkásbiztosító Pénztár alelnöke, 1910-től elnöke. 1907-től ő szerkesztette az Építőmunkás című szaklapot. 1908-tól a Munkásbiztosító Pénztár elnöke, 1918 – 1919 között az Országos Lakásügyi Tanács elnöke.

A Tanácsköztársaság alatt

Helyeselte a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt egyesülését. 1919. március 21-étől augusztus 1-jéig a Forradalmi Kormányzótanács elnöke volt. A Tanácsköztársaság legmagasabb tisztségét viselte, így irányítója, vezetője volt az 1919-es államnak.

Emigrációban

1919. augusztus 1-jétől augusztus 6-áig közoktatásügyi miniszter a Peidl-kormányban. Majd ebben a hónapban román fogságba esett. A kiadatástól tartva 1920-ban Kolozsvárról szökött meg, és álnéven menekült Csehszlovákiába. Innentől emigrációba kényszerült, először Pozsonyban majd Bécsben élt. Az emigráció centrista irányzatának egyik vezetője volt. A bolsevik-kommunista eszmékkel szembefordult, és "visszatért" a szociáldemokráciához.

Bécsben családjával vendéglőt nyitott. Itt vendégül látott egykori kommunista és más baloldali vezetőket. Vendéglője rövidesen csődbe jutott, mivel működtetéséhez hiányzott a kellő szakértelem és szorgalom. Hatalmas volt az anyagi vesztesége és ettől kezdve nyomorúságosan kellett élnie családjával.

Ausztria fokozatos jobbratolódása miatt 1934-től Pozsonyban, majd 1938-tól francia földön élt. Párizsban némileg rendeződött anyagi helyzete. Franciaország német megszállása idején nem vett részt az ellenállási mozgalomban, bár próbálták beszervezni, s a megszállók sem háborgatták.

Miután a németeket kiűzték Magyarországról, Garbai szeretett volna hazatérni, de ezt a hazai szociáldemokraták sem támogatták. 1947-ben halt meg.

Művei

Jegyzetek

  1. A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. polgári házassági akv. 234/1905. folyószáma alatt.

Források

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Garbai Sándor témában.


Elődje:
Berinkey Dénes
Magyarország miniszterelnöke
1919
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Peidl Gyula