H–22

	H–22
	Kijevben, az Ukrán Állami Repülési Múzeumban kiállított H–22 rakéta. Mögötte egy Tu–22M bombázó
NATO-kód	AS–4 Kitchen
Funkció	hajók elleni rakéta
Gyártó	Dubnai Gépgyár, Uljanovszki Mechanikai Üzem
Tervező	MKB Raduga
Fő üzemeltetők	Szovjetunió
Szolgálatba állítás	1968 (hivatalosan 1971)
Hordozó repülőgépek	Tu–22, Tu–22M, Tu–95
Robbanótöltet	hagyományos vagy nukleáris
	A Wikimédia Commons tartalmaz H–22 témájú médiaállományokat.

A H–22 Burja (cirill betűkkel: Х–22, NATO-kódja: AS–4 Kitchen) szovjet nagy hatótávolságú, légi indítású, hangsebesség feletti hajók elleni rakéta. A teljes, a rakétát és a hordozó repülőgépre telepített komponenseket is magában foglaló rakétarendszer jelölése K–22. A Raduga tervezőirodában fejlesztették ki az 1960-as években az ellenséges repülőgép-hordozók és repülőgéphordozó-harccsoportok ellen. Nukleáris és hagyományos harci résszel is felszerelhető. Kezdetben a Tu–22-es bombázókra telepítették, később a Tu–22M és Tu–95-ös bombázó repülőgépek is felfegyverezték ezzel a típussal. Továbbfejlesztett változata a H–32, amelyet 2016-ban rendszeresítettek a Tu–22M3M bombázókon. Sorozatgyártása a Dubnai Gépgyárban indult el, majd az Uljanovszki Mechanikai Üzemben (UMZ) folytatódott. Kb. háromezer darabot gyártottak.

A Szovjetunióban a haditengerészeti légierő repülőgépein állt szolgálatban. A Szovjetunión kívül Irakban is rendszeresítették, ahol két tucatnyi rakétát állítottak szolgálatba. A Szovjetunió felbomlása után Oroszországon és Ukrajna örökölt a szovjet eszközöket. Az Ukrajnához került példányokat a 2000-es évek elején megsemmisítették, míg Oroszországban napjainkban is hadrendben áll a típus.

Harci körülmények között a 2022-ben kezdődött Ukrajna elleni orosz invázió során többször is bevetette az Orosz Légierő. Az alapvetően nagy méretű tengeri célok elleni rakéták szárazföldi célok ellen pontatlanok. A bevetett H–22-es rakéták több alkalommal polgári célpontokat találtak el, számos civil áldozat halálát okozva. A hangsebesség több mint háromszorosaval repülő rakéta ellen a hagyományos légvédelmi rakéták hatékonysága korlátozott.

Története

Források

Szergej Moroz, Szergej Popszujevics: Upravljajemije raketi dalnyej i morszkoj aviacii SZSZSZR (A Szovjetunió távolsági és haditengerészeti légierejének irányított rakétái), Major és Pilot kiadók közös kiadványa, Moszkva, helytelen ISBN kód: 5-93445-007-8, pp. 45–53.
Viktor Markovszkij, Igor Prihodcsenko: Krilatije raketi SZSZSZR i Rosszii. Oruzsije raketonoszcev (A Szovjetunió és Oroszország robotrepülőgépei), Jauza kiadó, Moszkva, 2016, ISBN 978-5-699-86545-1 pp. 59–98.