II. Henrik osztrák herceg

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ez a szócikk az osztrák hercegről szól. Hasonló címmel lásd még: II. Henrik (egyértelműsítő lap).

II. Henrik
Osztrák herceg
Uralkodási ideje
1141  –  1177
Elődje	IV. Lipót
Utódja	V. Lipót
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Babenberg-ház
Született	1107[1][2]
Elhunyt	1177. január 13. (70 évesen) Bécs
Nyughelye	Schottenstift, Bécs
Édesapja	III. Lipót osztrák őrgróf
Édesanyja	Németországi Ágnes bajor hercegnő
Testvére(i)	Richilde de Staufen Agnes von Babenberg Babenbergi Gertrúd cseh hercegné Berta of Boll Judith of Babenberg III. Konrád német király IV. Lipót osztrák őrgróf Freisingi Ottó II. Frigyes sváb herceg Konrad II. von Babenberg Adalbert II von Babenberg Bertha of Austria
Házastársa	Supplinburgi Gertrúd Komnénosz Teodóra
Gyermekei	V. Lipót osztrák herceg Babenbergi Ágnes Henry I of Mödling Richardis of Babenberg
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Henrik témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

II. (Jasomirgott) Henrik (?, 1107 – Bécs, 1177. január 13.) osztrák őrgróf (1141–1156), majd herceg (1156–1177), rajnai palotagróf (1140–1141) és XI. Henrik néven bajor herceg (1141–1156).

III. Lipót fiaként először rajnai palotagróf lett. Később bajor herceggé és osztrák őrgróffá is koronázták öccse, IV. Lipót korai halála után. A Welfek és a Staufok a Német-Római Császárságért folytatott harcában az egyre nagyobb hatalomhoz jutó Staufok végül eltávolították a Welf X. (Büszke) Henrik bajor herceget és a Bajor Hercegséget támogatóiknak, a Babenbergeknek adományozták. Az új császár, I. Frigyes a gyenge lábakon álló békét azzal próbálta meg alátámasztani, hogy 1156. szeptember 8-án kiadta a Privilegium Minus-t, melyben visszaadta Bajorországot Büszke Henrik fiának, Oroszlán Henriknek és cserébe az Osztrák őrgrófságot hercegségi rangra emelte és teljes mértékben függetlenítette Bajorországtól.

Apjától eltérően, aki Klosterneuburgban rendezte be a családi rezidenciát, Henrik 1145-ben áthelyezte központját Bécsbe. Kiépítette a modern Ausztria fővárosát, mely csak ekkor múlta felül Kremst, Melket vagy Klosterneuburgot. Ettől kezdve a történelem folyamán végig Bécs volt Ausztria fővárosa. 1147-ben felépült a Szent István-dóm, amely a város szembetűnő jelképe lett. 1155-ben Henrik felépítette a Schottenstift monostort, amelynek udvarában azóta is ott áll az első osztrák herceg szobra.

1142-ben Henrik feleségül vette Supplinburgi Gertrúdot, III. Lothár német-római császár unokahúgát. 1148-ban pedig Theodóra Komnénével, I. Mánuel bizánci császár unokahúgával kötött házasságot. Mindkét házasság a Babenberg-dinasztia hatalmas befolyását mutatta Közép-Európában.

Henrik bátyja volt a híres krónikás Freisingi Ottó, nővére pedig Babenberg Judit, V. Vilmos monteferrati őrgróf felesége.

Az első osztrák herceg mellékneve, a Jasomirgott, először a 13. században jelent meg egy dokumentumban Jochsamergott formában. Jelentése tisztázatlan. Egy elmélet szerint a szó az arab nyelvből származik, abból a korból, amikor Henrik részt vett a második keresztes hadjáratban (1146). Egy népszerűbb teória szerint viszont a név a "Ja so mir Gott helfe" kijelentés összevonásából származott, melynek jelentése "Isten engem úgy segéljen".

Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban.

• Pfalz uralkodóinak listája