Islom Karimov

Islom Karimov
Üzbegisztán 1. elnöke
Hivatali idő
1990. március 24. – 2016. szeptember 2.
Katonai pályafutása
Csatái

Született1938. január 30.
Szamarkand, Szovjetunió
Elhunyt2016. szeptember 2.[1] (78 évesen)
Taskent, Üzbegisztán
SírhelyHazrat-Hyzr Mosque
PártÜzbég Liberáldemokratikus Párt

HázastársaTatyana Karimova
Gyermekei
  • Gulnara Karimova
  • Lola Karimova-Tillyaeva
Foglalkozás
  • politikus
  • államférfi
Iskolái
  • Taskenti Állami Műszaki Egyetem
  • Tashkent State University of Economics
Halál okaagyvérzés
Vallásszunnita iszlám

Díjak
  • Érdemérem
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje
  • Barátság Rendje
  • Három Csillag érdemrend nagykeresztje
  • Hero of Uzbekistan
  • Order of "Mustakillik"
  • Order of Outstanding Merit
  • Order of Friendship
  • Order of Amir Temur
  • Grand Cross with collar of the Order of Vytautas the Great
  • Sztara Planina Érdemrend
  • a Lengyel Köztársasági Érdemrend nagykeresztje
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Order of the Golden Eagle
  • Order of the Golden Fleece
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály
  • Honored badge of merit of the President of Ukraine
  • Collar of the Spanish Order of the Civil Merit (2003)
  • a Szerb Köztársaság Érdemrendje
  • Grand Order of Mugunghwa
  • Névre szóló lőfegyver
  • Order of Holy Prince Daniel of Moscow 1st class
  • Presidential Order of Excellence

Islom Karimov aláírása
Islom Karimov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Islom Karimov témájú médiaállományokat.

Islom Karimov (Szamarkand, 1938. január 30.Taskent, 2016. szeptember 2.[1]) üzbég politikus, mérnök, 1990-től haláláig Üzbegisztán elnöke.

Pályafutása

Vegyes családban született a tádzsik többségű Szamarkandban, apai ágon üzbég, anyai ágon tádzsik. A Közép-ázsiai Műszaki Főiskolán gépészmérnöki végzettséget szerzett 1960-ban. Kezdetben a TasSzelMas vállalatnál dolgozott, majd 1961-től 1966-ig a taskenti Cskalov Repülőgépgyárban volt mérnök, később főmérnök.

1966-ban az Üzbég SZSZK Tervhivatalának (Goszplan) munkatársa lett, ahol a hivatali ranglétrát végigjárva a köztársasági tervhivatal elnökhelyettese lett. Közben munka mellett tanult a Taskenti Népgazdasági Főiskolán is (ma Taskenti Állami Közgazdasági Egyetem), ahol 1967-ben közgazdászi végzettséget szerzett.

1983-ban kinevezték az Üzbég SZSZK pénzügyminiszterévé, majd 1986-ban az Üzbég SZSZK Minisztertanácsának elnökhelyettesévé és egyúttal a tervhivatal elnökévé. 1986–1989 között Karimov pártmegbízatást is betöltött, a Kaskadarja Területi Pártbizottság első titkára volt.

2005 májusában 200 tüntetőt lövetett agyon Andizson város főterén.[2] Regnálása alatt az ellenzéket és a szabad sajtót elnyomták.[3] A rendszer ellenfeleit, vallási kisebbségeket és más nemzetiségűeket tartóztattak le, ítéltek el bírósági tárgyalás nélkül, elraboltak, illetőleg megöltek. Az üzbég rendőrségeken bevett módszer volt a kínzás, a nemi erőszak és egyéb visszaélések.[4] Az ENSZ-hez érkezett jelentések szerint a kínvallatás intézményesült Üzbegisztánban,[5] s az alkalmazott módszerek miatt Karimovot a Parade amerikai magazin évekig a világ legrosszabb diktátoraként tartotta számon.[6]

2016. augusztus 26-án agyvérzést kapott, majd szeptember 2-án helyi idő szerint 20:15 órakor Karimov szíve megállt, az orvosok 40 percen keresztül küzdöttek az életéért, de 20:55-kor bekövetkezett az elnök halála.[7]

Jegyzetek

Források