Jánossomorja

Jánossomorja
Utcakép, háttérben a Szent János templom
Jánossomorja címere Jánossomorja zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Győr-Moson-Sopron
Járás	Mosonmagyaróvári
Jogállás	város
Polgármester	Lőrincz György (független)[1]
Irányítószám	9241
Körzethívószám	96
Népesség
Teljes népesség	5961 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	40,95 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	148,94 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 47′ 07″, k. h. 17° 08′ 09″47.7852, 17.135947.785200°N 17.135900°EKoordináták: é. sz. 47° 47′ 07″, k. h. 17° 08′ 09″47.7852, 17.135947.785200°N 17.135900°E
Jánossomorja Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Jánossomorja weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jánossomorja témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jánossomorja (németül: Sanktjohann, Sanktpeter;^[3] horvátul: Šomierja^[4]) város Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Mosonmagyaróvári járásban.

Fekvése

Magyarország északnyugati szélén fekszik, Mosonmagyaróvártól 13 kilométerre délnyugatra, az osztrák–magyar határtól 5 kilométerre. Három, egykor önálló település alkotja, melyek mára gyakorlatilag összenőttek egymással.

Megközelítése

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 86-os főút, ezen érhető el Mosonmagyaróvár felől és déli irányból, Csorna felől is. A főút azonban csak a legkeletibb fekvésű településrészen, Mosonszentpéteren halad keresztül, nagyjából észak-déli irányban; a két másik településrészt, Mosonszentjánost és Pusztasomorját a 8507-es út köti össze a 86-ossal. Északnyugati szomszédjával, Várbaloggal a 8508-as út kapcsolja össze.

A hazai vasútvonalak közül a települést a Hegyeshalom–Szombathely-vasútvonal érinti, melynek korábban több megállási pontja is volt itt: a központban – helyesebben Mosonszentjános és Mosonszentpéter határvidékén – Jánossomorja vasútállomás, a település déli külterületei közt Hanság-Nagyerdő megállóhely, a déli határszélen pedig Hanságliget megállóhely. A jelenlegi vasúti menetrendben a megállóhelyek közül már csak ez utóbbi szerepel.

Története

A település három egykor önálló községet foglal magába. Mosonszentpéter 1950-ben lett Mosonszentjános része, majd az így kibővült Mosonszentjános és Pusztasomorja (németül Wüstsommerein) 1970-ben egyesültek Jánossomorja néven.

Mosonszentjános és Mosonszentpéter már az Árpád-kor óta ismertek, okleveles említésük a települést elpusztító tatárjárás után kezdődött.

Puszta-Somorja története

Puszta-Somorja a honfoglalás idejében keletkezett, besenyő eredetű község volt, amelyet később magyarok laktak, akik főleg halászattal foglalkoztak. A község határát akkor még a Hanság foglalta el, a nép egy kis kiemelkedő szigeten élt. Ősi neve Gesztenche – Geszternye – Geszternyica a Vizenálló Geszternye formában ezt a földrajzi körülményt idézi. 1279-ben Cseszneky Jakab birtokaként említik. A település a török világban egészen megsemmisült, majd új urai – az Esterházyak, Nádasdyak, Lippayak, Mednyánszkyak – a Pozsony vármegyei csallóközi Várossomorjáról (Nagysomorja) telepítettek ide lakosokat. Az áttelepítés (1686) után lett a helység neve Puszta-Somorja, amely előbb csak a szóhasználatban, majd az írásmódban is hamarosan egybeolvadt. (Hasonló egyszerűsödést tapasztalhatunk a másik két település történelmi nevezékében is.)

A 19. század közepétől a pusztasomorjaiak felesleges szénájukat Bécsbe szállították. Jövedelmük emellett részben állateladásból, részben további terményeik értékesítéséből, valamint az asszonyaik által készített – messze földön híres – gyékényszőtteseikből származott, amelyet Mosonban, Nezsiderben, Pozsonyban és Bécsben bocsátottak áruba. A sajátos arculattal bíró település 1970-ben Mosonszentjánossal egyesült, felvéve a Jánossomorja nevet.

Mosonszentjános és Mosonszentpéter története

Az adott földrajzi településviszonyok eleve kijelölték a községek máig érvényes térségi szerepkörét. A későbbi szentpéteri határrészen már az ókori rómaiak nagy kiterjedésű villagazdaságokat létesítettek. Ezek terményeivel látták el a Bécsi-medencében állomásozó limes-védő segédcsapatokat. Ez a fő kereskedelmi irányultság 1920-ig, de gyakorlatilag 1944-ig, tehát mintegy 1600-1700 éven keresztül érvényben volt.

Templomnevekből származó községneveik az Árpád-kor óta ismertek, okleveles említésük az eredeti – besenyőkkel kevert vegyes – lakosságot elpusztító tatárjárás után kezdődött. Helyükbe új lakosok, főleg bajor–osztrák telepesek érkeztek. A későbbi török háborúk után is a német nyelvterületekről, először a Majna és Mosel folyók vidékéről, majd Alsó-Ausztriából, a Heidebodenból érkeztek újabb telepesek. A 17. századtól kezdődően ezek a „pusztai parasztok” határozták meg, és alakították ki azt a társadalmi-gazdasági környezetet, amely minden emberi mértéket és képzeletet meghaladó nehézségek ellenére virágzott, és maradandót alkotott. Emléküket, hagyatékukat a Német Kisebbségi Önkormányzat gondozza. Amíg a mosoni-óvári királyi várbirtok részeként elsősorban a várkatonaság ellátását szolgálta, a Habsburgok magánbirtokaként már egy hatalmas – Pozsony és Bécs felvevőpiacait is magába foglaló – gazdasági térség legfőbb ellátója volt. A legnagyobb határral rendelkező Szent-János – mint a Habsburg Birodalom közeli nagyvárosainak ellátásában oly’ fontos termelő-értékesítő hely – közigazgatásilag már az 1780-as évektől mezőváros, piacos hely (Markt) volt. Az ugyancsak Habsburg-párti földesurak kijárása révén 1811-ben Ferenc királytól országos vásártartási jogot kapott.

A községeknek az előző századokban már komoly szerep jutott a birodalmi hadsereg lovainak ellátásában és az átvonuló marhakereskedelemben, a 19. század elejétől pedig egyenesen nélkülözhetetlenné vált a községek hansági részein vágott savanyú széna. Az itteni heidebauerek most már nemcsak a legeltetésből húztak hasznot, hanem szekereik gyakorlatilag naponta járták a „szénautat”. Az egykori császárváros – Bécs – Heumarktja és az oda vezető Heugasse nevű hosszú utcája az elnevezésekben máig őrzi ezeknek a hosszú széna(heu)-fuvaroknak az emlékét.
A szénakereskedelem révén is vagyonosodó lakosság 1842-ben vegyes iparos céhet alapított. A vasúthoz való hozzájutást elősegítendő, a Pozsony–Szombathely-vasútvonal helyi szakaszához és az állomáshoz saját községi földterületeiket ajánlották fel. 1891. november 8-án haladt át az első vonat. A javuló közlekedési és a szállítási lehetőség tovább növelte a községek környékbeli gazdasági vezető szerepét.
A Sopronból érkezett Szórádyak 1895-ben hozták létre Szentjánoson a vármegye második legnagyobb szemestermény-tárolóját és -feldolgozóját, az itt készült őrleményeik az 1928-as országos kiállításon aranyérmet is nyertek. A gyártelepnek beillő malom-komplexum mellé 1911-ben újabb gyár, a Franck és Fiai Rt. elnevezésű cikóriafeldolgozó üzem csatlakozott. Ez az üzem – illetve terméke – a maláta cikóriakávé hamarosan fogalommá lett Közép-Európában. A gyár működése egy új kultúrnövény – a cikóriarépa – megjelenését és környékbeli általános elterjedését eredményezte. A két vállalkozás területi-építési alapjain napjainkban is modern élelmiszeripari gyártóüzemek működnek.

A polgárosodás jeleként értékelhető, hogy Szent-Jánoson 1892-ben már Takarékpénztár Részvénytársaságot alapítottak. 1903-tól mindhárom községben tejgyűjtő, -feldolgozó állomást létesítettek, az itt készült sajtok híre vetekedett az Óvári sajtéval. A Habsburg főhercegi uradalom egyik majorjában – a város Hanság-Újmajor nevű településén – villanyerőmű és burgonyaszeszgyár is épült. A termelési kultúrát tovább szélesítették más ágazatok, többek között fél évszázadon keresztül kenderfeldolgozó üzem is működött ez utóbbi településrészen. 1926 tavaszától üzemelt a villanyvilágítás, valamint a térségben az elsők között telefonkapcsolat. A helyiek sok nehézség közepette is viruló gazdálkodása egyedi építészetet alakított ki. Különösen Szent-János és Szent-Péter községek főutcáira volt jellemző a heidebauer németség által meghonosított házépítési forma. A szorosan egymás mellé épített, gyakran terménytároló padlással megemelt, díszes homlokzatú, kettő- és négyablakos heidebauer házak az egész utcasornak urbánus jelleget adnak.

A két németajkú település – Mosonszentjános és Mosonszentpéter – iskoláiban a 19–20. század fordulóján szelíd, de céltudatos magyarosítás folyt, a két világháború közötti időszakban a németek szervezkedésének következményeként sok helyi fiatal vonult be részben önként, részben kényszerrel az SS-be. A tényleges, avagy csak papíron rögzített volksbundista tevékenységet a háború utáni kitelepítéssel szenvedte meg a helyi németség. Az 1946–1947-es ki- és betelepítések hatására az addig évszázadokon át heterogén népességszerkezet nagymértékben megváltozott. A két német községből kitelepített több mint 4800 lakos helyére környékbeli, valamint észak-borsodi, mezőkövesdi, felvidéki és erdélyi családok érkeztek.

A második világháború után statisztikák szerint Mosonszentjánosból 2861, Mosonszentpéterből 1978, Pusztasomorjából egy németet telepítettek ki. A magyarországi németek kitelepítésének legszörnyűbb momentuma volt ez, gyakorlatilag szinte teljes lakosságcserét jelentett.^[5]

2004-ben városi címet kapott.

• 
  Dr. Oetker gyár Jánossomorján
• 
  Jánossomorja központja légi felvételeken
• 
  Katolikus templom légi felvételen, Jánossomorja
• 
  Sportpálya Jánossomorján, légi fotó
• 
  Keresztelő Szent János születése templom Jánossomorján

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Dr. Nagy József (MDF-FKgP)^[6]
• 1994–1998: Dr. Kurunczi Károly (független)^[7]
• 1998–2002: Dr. Kurunczi Károly (független)^[8]
• 2002–2006: Dr. Kurunczi Károly (független)^[9]
• 2006–2010: Dr. Kurunczi Károly Tibor (független)^[10]
• 2010–2014: Dr. Kurunczi Károly Tibor (független)^[11]
• 2014–2019: Lőrincz György (független)^[12]
• 2019-től: Lőrincz György (független)^[1]

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,2%-a magyarnak, 0,2% cigánynak, 3,4% németnek, 0,6% románnak mondta magát (14,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66%, református 2,4%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 7,5% (22,7% nem nyilatkozott).^[13]

Látnivalók

• Hármashalom
• Keresztelő Szent János római katolikus templom
• Szent Péter római katolikus templom
• Szent István római katolikus templom
• Szent Vendel kápolna
• Szent Mihály kápolna, kálvária (Mosonszentpéter)
• mosonszentjánosi temetőkápolna
• A mosonszentpéteri temetőkápolna
• Szent Rozália szobor
• Kígyótaposó Szűz Mária szobor
• Madonna szobor
• I. világháborús emlékmű
• szentjánosi kőkereszt
• az egykori szentjánosi temető szoborfülkéje
• Fehérkereszt
• Református imaház
• Szórády-hengermalom
• Helytörténeti gyűjtemény

Testvérvárosok

Nagyfödémes – Szlovákia (2004-től)^[14]

Jegyzetek

Források

https://web.archive.org/web/20071005121156/http://www.janossomorja.hu/telepulestortenet

További információk

• hivatalos oldal
• a Jánossomorja Televízió honlapja - helyi hírportál
• a Jánossomorjai Fúvós Egyesület honlapja