Jász-Nagykun-Szolnok vármegye

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
A Tisza-tó
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címere Jász-Nagykun-Szolnok vármegye zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegyeszékhely	Szolnok
Járások száma	9
Települések száma	78
megyei jogú városok	1
egyéb városok	21
ISO 3166-2	HU-JN
Főispán	Dr. Berkó Attila
Népesség
Teljes népesség	355 809 fő (2022. okt. 1.)[1]
Népsűrűség	71,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	5581,71 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Térkép
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jász-Nagykun-Szolnok vármegye témájú médiaállományokat.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, 1950 és 1990 között Szolnok megye, 1990 és 2022 között Jász-Nagykun-Szolnok megye (németül: Jaß-Großkumanien-Sollnock, latinul: Comitatus Jazyga et Cumania Maior et Szolnokiensis) közigazgatási egység Magyarországon, az Alföldön, az Észak-Alföld régióban és Kelet-Magyarország középső részén, a Tisza által kettéosztva. 5581,71 km²-es területével hazánk 8. legnagyobb vármegyéje, amely Magyarország teljes területének mintegy 5,99%-át adja. Illetve közel 355 ezer fős lakosságával a 11. legnépesebb vármegyénk, ezzel hazánk népességének csupán 3,70%-ával rendelkezik, népsűrűsége jóval az országos átlag alatt van.

Északról Heves vármegye és egy rövid szakaszon Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, keletről Hajdú-Bihar vármegye, délkeletről Békés vármegye, délről Csongrád-Csanád vármegye, délnyugatról Bács-Kiskun vármegye, nyugatról pedig Pest vármegye határolja. Székhelye egyben az Észak-Alföld harmadik és az ország 12. legnépesebb települése, "a Tisza fővárosa", Szolnok. Második legnépesebb települése pedig "a Jászság fővárosának" is nevezett Jászberény. De nevezetesebb települései közé tartozik a kun hagyományőrzéséről híres Karcag, a természeti értékeiről és fürdőjéről ismert, "a Tisza-tó fővárosának" is nevezett Tiszafüred illetve mezőgazdasági hagyományairól és művészi kerámiájáról nevezetes Mezőtúr.

A vármegye Magyarország középső részén, az Alföld szívében helyezkedik el. Területének nagy részét síkságok alkotják, a Tiszántúl és a Közép-Tisza-vidék dominál. A megye legnagyobb folyója a Tisza, amely kettészeli a területet, és jelentős vízgazdálkodási szereppel bír. Fontos mellékfolyója a Zagyva. A Tisza-tó, Magyarország legnagyobb mesterséges tava, a megye északi részén található, turisztikai és természeti értékeket kínálva. A megye talaja kiválóan alkalmas mezőgazdaságra, különösen gabonatermesztésre. Természeti értékei közé tartoznak a Hortobágy széli puszták és a Körös-Maros Nemzeti Park részei.

Területe már az őskor óta lakott, fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont volt az Alföldön. A honfoglalás idején a Jászságot a jászok, a Nagykunságot pedig a kunok népesítették be, akik a tatárjárás után telepedtek meg itt IV. Béla hívására. A jászok és kunok különleges önkormányzati jogokat élveztek, melyeket az 1745-ös Redemptio (megváltás) során pénzért visszavásároltak. A török hódoltság alatt a terület nagy része elnéptelenedett, később betelepítések révén népesült újra. A Tisza szabályozása a 19. században jelentős változást hozott a megye fejlődésében, lehetővé téve a mezőgazdaság fellendülését. Az ipari fejlődés a 20. században indult meg, különösen Szolnok térségében. A megye ma is őrzi a jászok és kunok kulturális örökségét.

A vármegye neve tehát három történelmi, kulturális és etnikai jellegzetességből tevődik össze: a Jászság és a Nagykunság autonóm közösségeiből, valamint Szolnok város történelmi jelentőségéből.

A Jászság neve a jász népcsoporttól származik, akik iráni eredetű népként a 13. században érkeztek Magyarországra a kunokkal együtt. A „jász” népnév az ószláv „jasu” szóból eredhet, amely egykor a kaukázusi alánokra utalt. Magyarországon a Jászság területén telepedtek le, és jelentős autonómiát élveztek.^[2]

A Nagykunság neve a kunokhoz kötődik, akik szintén a 13. században érkeztek Magyarországra. A „kun” elnevezés a török nyelvekből származik, és eredetileg a kipcsak törzsek egyik csoportját jelölte. A „nagy” jelző a terület kiterjedtségére utal, különbséget téve más kun lakta vidékektől, például a Kiskunságtól.^[2]

Szolnok neve a 11. századból származik, és első írásos említése 1075-ből való, amikor egy adománylevélben szerepel. A név egy személynévből eredhet, amely a szláv "Solnok" szóból alakult ki, jelentése „sóval foglalkozó” vagy „sóbeszállító”. Ez utalhat arra, hogy a terület fontos szerepet játszott a sókereskedelemben.^[3]

A vármegye címere álló, halfarkú, (4/5 arányban) vágott barokk pajzs.

A bal felső harmadban ezüstmezőben vörös csőrű és lábú, balra forduló gólya látható; az egykori Heves és Külső-Szolnok vármegyét jelentette. A jobb felső harmadban aranymezőben felegyenesedő, jobbra forduló, kétfarkú, fegyverzett oroszlán lép jobbra, feje előtt fogyó vörös hold, mögötte hatágú, vörös csillag lebeg. Ez az egykori Nagykunságot szimbolizálja. Az alsó címerben egy vágtázó lovas vitéz látható, kezében a jászok szimbólumával, a Lehel-kürttel. A váltakozó ezüst sávok a megye három folyójára: a Tiszára, a Zagyvára és a Körösre utalnak.

A címerpajzsot vörös bélletű, növényi ornamentikájú aranykeret övezi, melyen vörös bélésű, zafírokkal és rubinokkal ékesített kilencágú (öt levél között négy gyöngy), nyitott, arany leveleskorona látható.

Az alán eredetű jászok (philistei) kiváltságolt etnikum lévén a királynak elsősorban katonai szolgálattal tartoztak, ezt jelképezi a vágtázó lovas vitéz, jobbjában az ún. Lehel-kürttel, amely a 16. század vége óta (miután a török által megszállt nagykun, jász és külső-szolnoki territóriumot közigazgatásilag Heves vármegyéhez csatolták, a különállás hangsúlyozása végett) a jászkun kapitányok attribútuma lett, s amelyet aztán tucatnyi jász település felvett címerébe.

Szolnok vármegyét Szent István alapította. A törökök 1552-ben foglalták el Szolnok várát, majd ezt követően a megyét Heves vármegyéhez kapcsolták, így még 1734-ben is annak gólyás címerét használták. Az I. Ferenc József által adományozott új megyecímerben is (1878) megmaradt címeralkotó motívumként a Hevesben is szereplő gólya (csak a heraldika szabályai szerint szembefordítva az oroszlánnal).^[4]

A történelmi Jász-Nagykun-Szolnok vármegye teljes területe az Alföld része volt. A vármegye területe mindenhol síkság, északról dél fele lassan mélyült el. A tengerszint fölötti magasság mindenhol 87-120 méter között változott. Fontos folyói a Tisza, a Zagyva, a Tarna, a Körös, a Berettyó voltak. A vármegye éghajlati szempontból igen száraz, forró nyarak is enyhe telek voltak.

Északról Heves vármegye, keletről Hajdú, Bihar és Békés vármegyék, délről Békés és Csongrád vármegyék, nyugatról pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta.

A megye az Alföldön területén terül el, teljes területe síkság.

A csapadék kevés, gyakori a szárazság. A napsütéses órák száma magas.

A megye nagyobb folyóvizei a Tisza, a Hármas-Körös, a Zagyva, a Tarna, a Tápió és a Hortobágy-Berettyó. A megyéhez tartozik a Tisza-tó délkeleti része.

Bővebben: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye védett természeti értékeinek listája

A Hortobágyi Nemzeti Park nyugati fele a megye területén található.

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Jászsági Madárvédelmi Területen található jelenleg az ország legsűrűbb költő parlagisas-állománya. 2015-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Jászberényi Állat- és Növénykert egy sasküzpontot hozott létre a területen.^[5]

Szélső települések égtájak szerint

• a megye legészakibb települése Jászárokszállás (Jászberényi járás),
• a megye legdélibb települése Szelevény (Kunszentmártoni járás),
• a megye legkeletibb települése Karcag (Karcagi járás),
• a megye legnyugatibb települése Jászfényszaru (Jászberényi járás).

A Bach-korszakban már-már megalakult nagyjából ugyanez a közigazgatási egység, annak jellege azonban csak ideiglenes volt.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876-ban, az 1876. XXXIII. törvénycikk alapján alakult meg a Hármas kerület két alkotórészének, a Jászságnak és a Nagykunságnak, illetve az addig Heves és Külső-Szolnok vármegye déli felét alkotó egykori Külső-Szolnok vármegyének az összevonásával. A megye nevének „Jász-”, valamint „Nagykun-” része a korábban etnikai, majd területi alapon nyugvó kiváltságokat élvező tájegységek nevéből (lásd: jászok és kunok), valamint a Szolnok szóból ered. Ez utóbbi eredete vélhetően a Szent Gellért legendában is szereplő Szaunik ispán nevére vezethető vissza, Zounok alakban először 1075-ben fordul elő földrajzi névként.

A trianoni békeszerződés nem érintette a vármegye területét.

Az 1950-es megyerendezés során a megye területe kis mértékben módosult: a Tiszától bal partján fekvő, addig Heveshez tartozó Tiszafüred és környéke Szolnok megye része lett és néhány község kölcsönös átcsatolásával kiigazították Békés megyével közös határát.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye a megalakulásától 1923-ig öt, azután hat járásra oszlott. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye,^[6] addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek.

A megye járásai az alábbiak voltak (zárójelben 1886 utáni állandó székhelyeik).

1. Jászsági alsó járás (Jászapáti)
2. Jászsági felső járás (Jászberény)
3. Tiszai alsó járás (Tiszaföldvár)
4. Tiszai felső járás (Kenderes, majd 1895-től Kunhegyes)
5. Tiszai közép járás, (Tiszaroff, majd 1908-tól Törökszentmiklós)
6. Központi járás (1923-tól, székhelye Szolnok)

Meg kell jegyezni, hogy az 1890-es évekig a járások elnevezésének többféle változatával is lehetett találkozni, mint Alsó jászsági járás vagy Alsó-jászsági járás.

A vármegyében megalakulásakor kilenc rendezett tanácsú város volt. Közülük azonban 1886 és 1895 között három lemondott a többletterhekkel járó rangról, így 1895-től a megyében csak hat város volt. Jász-Nagykun-Szolnok azonban így is egyike volt a legtöbb várossal rendelkező vármegyéknek.

1. Jászberény
2. Karcag
3. Kisújszállás
4. Mezőtúr
5. Szolnok
6. Túrkeve
7. Jászárokszállás (1886-ig)
8. Kunhegyes (1893-ig)
9. Kunszentmárton (1895-ig)

Név	Időszak	Egyéb tisztségek és címek
balásfalvi Kiss Miklós	1876–1879
németújvári gróf Batthyány József	1880–1881	császári és királyi kamarás, a Lipót-rend lovagja
beniczei és micsinyei Beniczky Ferenc	1881–1884	titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, a Szent István-rend és a Ferenc József-rend lovagja
Balogh Imre	1884–1889
újfalusi Újfalussy Sándor	1889–1892	császári és királyi kamarás, a Lipót-rend, a Vaskorona-rend és a porosz Johannita-rend lovagja
zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Géza	1892–1898	császári és királyi kamarás
koronghi Lippich Gusztáv	1899–1905
dr. Lenk Gyula	1905–1906
dr. zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre	1906–1910	császári és királyi kamarás, a Lipót-rend lovagja
dr. nagybányai vitéz Horthy Szabolcs	1910–1914
szápári, muraszombati és széchyszigeti gróf Szapáry György	1915–1917	császári és királyi kamarás
dr. Kuszka István	1917–1918
Darvas Ferenc	1918–1919	kormánybiztos-főispán
koronghi Lippich István	1919–1920	kormánybiztos-főispán
dr. borostyánkői Egán Imre	1920	kormánybiztos-főispán, Békés vármegye főispánja is
koronghi Lippich István	1920–1922
Almásy Sándor	1922–1932	a Ferenc József-rend lovagja, Bihar vármegye főispánja is
roffi Borbély György	1932–1939	császári és királyi kamarás
monyorói báró Urbán Gáspár	1939–1944
Veres József	1944–1945
Baráth Endre	1945
dr. Kovács Kálmán	1945–1946
Földi István	1946–1949
Juhász Imréné dr. Gonda Zsuzsanna	1949–1950

Az 1950-es megyerendezés előtt Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez hat járás tartozott. A Jászsági alsó járás székhelye Jászapáti volt, a Jászsági felső járásé Jászberény, a Központi járásé Szolnok, a Tiszai alsó járásé Tiszaföldvár, a Tiszai közép járásé Törökszentmiklós, a Tiszai felső járásé pedig Kunhegyes). A megyerendezéskor ezek mindegyike Szolnok megyéhez került, de a Tiszai alsó járás székhelyét áthelyezték Kunszentmártonba, ezenkívül ide csatolták Heves megyétől a Tiszafüredi járást, így az új megyében 1950. február 1-jétől hét járás volt.

Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a megyében csak annyi változás történt, hogy valamennyi járás nevét a székhelyéhez igazították, ennek következtében a tanácsrendszer bevezetésekor Szolnok megye hét járásra oszlott (Jászapáti, Jászberényi, Kunhegyesi, Kunszentmártoni, Szolnoki, Tiszafüredi és Törökszentmiklósi).

Ezt követően 1983-ig a hétből három járás szűnt meg: a Jászapáti 1961-ben, a Kunhegyesi 1965-ben és a Törökszentmiklósi 1974-ben. A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez négy járás tartozott (Jászberényi, Kunszentmártoni, Szolnoki és Tiszafüredi).

Az 1950-es megyerendezéskor Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez hat megyei város tartozott, Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Szolnok és Túrkeve.

1983-ig egyetlen település szerzett városi rangot a megyében: Törökszentmiklós 1952-ben, így 1983-ra a városok száma hétre nőtt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Szolnok, Karcag és Kisújszállás közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, Jászberény pedig a Jászberényi járáshoz tartozott közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként. Mezőtúr és Túrkeve 1952-ig a Törökszentmiklósi járáshoz tartozott, azután a megyei tanács alá, Törökszentmiklós pedig 1952-ben történt várossá alakulásától a Törökszentmikósi járáshoz.

1954-től 1971-ig valamennyi város jogállása járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város.

Szolnok megye városai közül 1983-ig három körül alakult városkörnyék: a Mezőtúri, a Szolnoki és a Törökszentmiklósi, mindhárom 1974-ben, a Törökszentmiklósi járás megszüntetésével egyidőben. Mindegyik csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába, Szolnok járási székhely maradt 1983 végéig, Mezőtúr viszont korábban sem volt az.

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált Túrkeve kivételével, melyet lényegében körülvesznek a szomszédos városok. Ekkor alakult várossá a megyében nyolcadikként Tiszafüred, Kunszentmárton pedig városi jogú nagyközség és így nagyközségkörnyék-központ lett, majd 1986-ban szintén városi rangot kapott, kilencedikként. Végül 1989-ben alakult várossá Jászapáti, Kunhegyes és Martfű, ez utóbbi három település azonban már nem lett városkörnyékközpont. Ezzel 1990-re a megye városainak száma tizenkettőre nőtt.

A 2019-es magyarországi önkormányzati választáson megválasztott

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés 18 képviselőből állt, az alábbi pártösszetétellel:

Párt		Mandátum	Megyei Közgyűlés (2019-2024)
	Fidesz-KDNP	11
	Jobbik	3
	Demokratikus Koalíció	1
	Mi Hazánk Mozgalom	1
	Momentum Mozgalom	1
	Magyar Szocialista Párt	1

A 2024-es magyarországi önkormányzati választáson megválasztott

Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Közgyűlés 18 képviselőből áll, az alábbi pártösszetétellel:

Párt		Mandátum	Vármegyei közgyűlés (2024-2029)
	Fidesz-KDNP	11
	Mi Hazánk Mozgalom	3
	Demokratikus Koalíció	2
	Jobbik	1
	Momentum Mozgalom	1

Jász-Nagykun-Szolnok megye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

#.	Járás neve	Székhely	Tele­pülés		Népesség (2013.jan.1.)	Terület (km²)	Nép­sűrűség (fő/km²)
			össz.	város
1.	Jászapáti járás	Jászapáti	9	2	33 160	544,45	61
2.	Jászberényi járás	Jászberény	9	3	50 928	617,01	83
3.	Karcagi járás	Karcag	5	3	43 152	857,26	50
4.	Kunhegyesi járás	Kunhegyes	7	2	20 434	464,58	44
5.	Kunszentmártoni járás	Kunszentmárton	11	2	36 300	576,49	63
6.	Mezőtúri járás	Mezőtúr	5	2	27 798	725,74	38
7.	Szolnoki járás	Szolnok	18	5	118 245	914,48	129
8.	Tiszafüredi járás	Tiszafüred	7	1	19 895	417,05	48
9.	Törökszentmiklósi járás	Törökszentmiklós	7	2	36 742	464,54	79

Jász-Nagykun-Szolnok megye megszűnt kistérségeinek főbb adatai a 2013. július 15-ei beosztás szerint az alábbiak:

Kód	Kistérség neve	Központ	Település	Ebből város	Népesség (2013. január 1.)	Terület (km²)	Népsűrűség (fő/km²)
4601	Jászberényi kistérség	Jászberény	18	5	84 088	1 161,46	72
4602	Karcagi kistérség	Karcag	5	3	43 152	857,26	50
4603	Kunszentmártoni kistérség	Kunszentmárton	11	2	36 300	576,49	63
4607	Mezőtúri kistérség	Mezőtúr	5	2	27 798	725,74	38
4604	Szolnoki kistérség	Szolnok	18	5	118 245	914,48	129
4605	Tiszafüredi kistérség	Tiszafüred	13	3	38 234	846,59	45
4606	Törökszentmiklósi kistérség	Törökszentmiklós	8	2	38 837	499,58	78

Lakosságszám[7][8]
Év	Népesség	Átl. vált.(%)
1870	276 760	—
1880	298 655	0,76%
1890	341 335	1,34%
1900	375 134	0,94%
1910	399 153	0,62%
1920	413 593	0,36%
1930	440 808	0,64%
1941	453 038	0,25%
1949	449 551	−0,10%
1960	461 307	0,23%
1970	437 879	−0,52%
1980	445 624	0,18%
1990	425 583	−0,46%
2001	415 917	−0,21%
2011	386 594	−0,73%
2022	355 809	−0,75%

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye lakónépessége 2022. október 1-jén 355 809 fő volt, ami Magyarország össznépességének 3,7%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 30 785 fővel csökkent a vármegye lakosság száma. Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 64 ember volt. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. 2022-ben a vármegye lakónépességének a 15%-a 14 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 22% volt. 2022-ben a férfiaknál 71,1, a nőknél 78,1 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők élnek a legtöbben a vármegyében 22 028 fő, utánuk a következő nagy csoport az általános iskolai végzettséggel rendelkezők 80 317 fővel. 2022-ben a 6 évnél idősebb népesség 80%-nál volt internet elérési lehetősége. A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 6,4%-a, mintegy 22 626 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül cigány, német és ukrán nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.

A 19. század utolsó harmadától Jász-Nagykun-Szolnok vármegye lakosságszáma egyenletesen növekedett, egészen az 1960-as évekig. A legtöbben 1960-ban éltek a vármegyében 461 307 fő. A 80-as évektől, egészen napjainkig folyamatosan csökken a vármegye népességszáma, ma már kevesebben laknak a vármegyében, mint 1900-ban.

A 2022-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló Jász-Nagykun-Szolnok vármegyeiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a vármegyében még a református.

A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés)

1. Electrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft. (30), 2. Jász-Plasztik Kft. (87), 3. Szatmári Kft. (Jászberény) ( 134).

A térség ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi központja Szolnok.

Ipar

A vármegye ipara feldolgozó jellegű (gépgyártás, élelmiszerfeldolgozás).

Mezőgazdaság

Jász-Nagykun-Szolnok termőföldje igen jó minőségű, és a napsütéses órák száma is magas, emiatt a vármegye mezőgazdaságilag fontos, különösen a búza-, rizs-, kukorica-, napraforgótermesztésben és a sertés-, juh-, szarvasmarhatenyésztés.

A térség közúti és vasúti közlekedési csomópontja Szolnok, amely egyben forgalmas tiszai átkelőhely is.

• Déryné Széppataki Róza (Jászberény, 1793. december 24. – Miskolc, 1872. szeptember 29.) az első magyar opera-énekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője
• Zirzen Janka (Jászberény, 1824. május 23. – Budapest, 1904. december 28.) magyar pedagógus, a magyar nőnevelés egyik kiemelkedő alakja
• Balogh Kálmán (Szolnok, 1835. szeptember 28. – Budapest, 1888. július 15.) magyar orvos, egyetemi tanár
• Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, Portugália, 1957. február 9.) magyar politikus, a 20. századi magyar történelem meghatározó alakja
• Pólya Tibor (Szolnok, 1886. április 25. – Szolnok, 1937. november 29.) magyar festő, karikaturista, grafikus, a szolnoki művésztelep egyik vezetője
• Pólya Iván (Szolnok, 1889. november 10. – Budapest, 1939. június 16.) magyar festő, szobrász, karikaturista
• Boldog Sándor István (Szolnok, 1914. október 26. – Budapest, 1953. június 8.) szalézi szerzetes testvér, vértanú
• Szathmáry György (Szolnok, 1928. július 10. – Újszász, 1990. június 25.) költő, műfordító
• Örkényi Éva (Törökszentmiklós, 1932. augusztus 27. –) magyar színésznő, a József Attila Színház örökös tagja
• Jancsó Ladányi Piroska (Törökszentmiklós, 1934. január 15. – Szolnok, 1954. december 12.) építőipari segédmunkás, sorozatgyilkos
• Csukás István (Kisújszállás, 1936. április 2. – Budapest, 2020. február 24.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, író, ifjúsági szerző
• Karikó Katalin (Szolnok, 1955. január 17. –) fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjas, a Magyar Szent István-renddel kitüntetett, Széchenyi-díjas magyar-amerikai kutatóbiológus
• Lévai Anikó (Szolnok, 1963. augusztus 15. –) magyar jogász, vállalkozó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége
• Bozsik Yvette (Szolnok, 1968. augusztus 11. –) Kossuth-díjas magyar balettművész, koreográfus, rendező
• Barát Attila (Szolnok, 1970. február 6. –) magyar színész
• Mága Zoltán (Szolnok, 1974. február 19. –) Liszt Ferenc-díjas magyar zenész, hegedűművész érdemes művész
• Nagy Márton (Szolnok, 1976. május 9. – ), magyar közgazdász, 2015-től 2020 májusáig Magyar Nemzeti Bank alelnöke, 2015–2017 között a Budapesti Értéktőzsde elnöke
• Molnár Ferenc „Caramel” (Szolnok, 1982. február 1.) cigány származású, Máté Péter-díjas magyar énekes

• 
  Déryné Széppataki Róza
• 
  Horthy Miklós
• 
  Karikó Katalin
• 
  Caramel
• 
  Zirzen Janka

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Lásd:

• Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei múzeumok listája
• Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei kulturális programok listája

A megye kiemelkedő turisztikai vonzerejét jelentik a termálvizeket hasznosító gyógyfürdők (Szolnok, Martfű, Tiszafüred, Abádszalók, Berekfürdő, Cserkeszőlő, Jászberény, Jászapáti, Mezőtúr, Túrkeve). A vármegye szálláshelyeinek többsége a gyógyfürdők szomszédságában lévő kempingekben található. A turisták ellátását ezenkívül a falusi vendéglátás is segíti.

Lásd még:

• Jász-Nagykun-Szolnok vármegye turisztikai látnivalóinak listája
• Észak-Alföld turisztikai régió, Tisza-tó turisztikai régió

• 
  Szolnok, a vármegyeszékhely
• 
  Szentháromság-templom Törökszentmiklóson
• 
  A szolnoki Tiszavirág híd
• 
  Lehel kürtje Jászberényben
• 
  Szent Móric-kápolna Kunhegyesen
• 
  Halasy–Horthy-kastély Kenderesen
• 
  Szélmalomdomb Kengyelen
• 
  Szent István szobra Martfűn

Népesség szerinti sorrendben, a KSH adatai alapján:^[9]

Sorsz.	Település	Lakónépesség	Kistérség
1.	Szolnok	66 426 fő (2024. jan. 1.)[10] +/-	Szolnoki kistérség
2.	Jászberény	25 844 fő (2024. jan. 1.)[11] +/-	Jászberényi kistérség
3.	Törökszentmiklós	19 196 fő (2024. jan. 1.)[12] +/-	Törökszentmiklósi kistérség
4.	Karcag	18 270 fő (2024. jan. 1.)[13] +/-	Karcagi kistérség
5.	Mezőtúr	15 469 fő (2024. jan. 1.)[14] +/-	Mezőtúri kistérség
6.	Kisújszállás	9869 fő (2024. jan. 1.)[15] +/-	Karcagi kistérség
7.	Tiszafüred	10 642 fő (2024. jan. 1.)[16] +/-	Tiszafüredi kistérség
8.	Tiszaföldvár	9901 fő (2024. jan. 1.)[17] +/-	Kunszentmártoni kistérség
9.	Túrkeve	7789 fő (2024. jan. 1.)[18] +/-	Mezőtúri kistérség
10.	Jászapáti	8210 fő (2024. jan. 1.)[19] +/-	Jászberényi kistérség
11.	Kunszentmárton	7159 fő (2024. jan. 1.)[20] +/-	Kunszentmártoni kistérség
12.	Jászárokszállás	7491 fő (2024. jan. 1.)[21] +/-	Jászberényi kistérség
13.	Kunhegyes	6829 fő (2024. jan. 1.)[22] +/-	Tiszafüredi kistérség
14.	Fegyvernek	6146 fő (2024. jan. 1.)[23] +/-	Törökszentmiklósi kistérség
15.	Martfű	5599 fő (2024. jan. 1.)[24] +/-	Szolnoki kistérség
16.	Újszász	5887 fő (2024. jan. 1.)[25] +/-	Szolnoki kistérség
17.	Jászfényszaru	5807 fő (2024. jan. 1.)[26] +/-	Jászberényi kistérség
18.	Rákóczifalva	5020 fő (2024. jan. 1.)[27] +/-	Szolnoki kistérség
19.	Jászkisér	4784 fő (2024. jan. 1.)[28] +/-	Jászberényi kistérség
20.	Kenderes	4027 fő (2024. jan. 1.)[29] +/-	Karcagi kistérség
21.	Abádszalók	3799 fő (2024. jan. 1.)[30] +/-	Tiszafüredi kistérség
22.	Besenyszög	3107 fő (2024. jan. 1.)[31] +/-	Szolnoki kistérség

A lakosság nagy része városokban él. A megyének 22 városa van. Érdekesség, hogy a városok közül öthöz is nagyobb kiterjedésű közigazgatási terület tartozik, mint amekkorán a megyeszékhely, Szolnok elterül.^[32]

Alattyán Berekfürdő Cibakháza Csataszög Cserkeszőlő Csépa Hunyadfalva Jánoshida Jászágó Jászalsószentgyörgy Jászboldogháza Jászdózsa

Jászfelsőszentgyörgy Jászivány Jászjákóhalma Jászladány Jászszentandrás Jásztelek Kengyel Kétpó Kőtelek Kuncsorba Kunmadaras Mesterszállás

Mezőhék Nagyiván Nagykörű Nagyrév Öcsöd Örményes Pusztamonostor Rákócziújfalu Szajol Szászberek Szelevény Tiszabő

Tiszabura Tiszaderzs Tiszagyenda Tiszaigar Tiszainoka Tiszajenő Tiszakürt Tiszaörs Tiszapüspöki Tiszaroff Tiszasas Tiszasüly

Tiszaszentimre Tiszaszőlős Tiszatenyő Tiszavárkony Tomajmonostora Tószeg Vezseny Zagyvarékas

• Alt Empordà, Spanyolország, Katalónia
• Asti megye, Olaszország Piemont régió
• Bielsko járás, Lengyelország
• Brzesko járás, Lengyelország
• Brandenburg tartomány, Németország
• Dordogne megye, Franciaország
• Durham megye, Anglia
• Häme megye, Finnország
• Hargita megye, Románia, Székelyföld
• Lääne-Virumaa, Észtország
• Máramaros megye, Románia
• Mielec járás, Lengyelország
• Pas-de-Calais megye, Franciaország
• Somme megye, Franciaország
• Suski járás, Lengyelország
• Tarnówi járás, Lengyelország
• Teltow-Fläming járás, Németország
• Żywiec járás, Lengyelország

• Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjainak listája Archiválva 2016. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Hivatalos oldal
• Útmenti keresztek Jász-Nagykun-Szolnok megyében (blog)
• Jász-Nagykun-Szolnok megyei panteon Jeles elődeink síremlékei, szobrai, emléktáblái

	Heves vármegye	Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Pest vármegye	Jász-Nagykun-Szolnok	Hajdú-Bihar vármegye
Bács-Kiskun vármegye	Csongrád-Csanád vármegye	Békés vármegye