Joni Mitchell

Joni Mitchell
Életrajzi adatok
Született1943. november 7. (81 éves)[1][2][3][4][5]
Fort Macleod[6][7]
HázastársaLarry Klein (1982–1994)
Iskolái
  • Alberta University of the Arts
  • Aden Bowman Collegiate
Pályafutás
Műfajok
Híres dalBig Yellow Taxi
This Flight Tonight
Hangszer
Hang
Díjak
Tevékenység
Kiadók
IPI-névazonosító00021007060
Joni Mitchell aláírása
Joni Mitchell aláírása
Joni Mitchell weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Joni Mitchell témájú médiaállományokat.

Joni Mitchell (született Roberta Joan Anderson, Fort Macleod, Alberta, Kanada, 1943. november 7. –) kanadai énekes-dalszerző, festőművész.[8]

Pályakép

Joni Mitchell tanította meg a te hűvös, angol nejedet érezni.
– Emma Thompson az Igazából szerelem c. filmben

Anyja felmenői skótok és írek voltak. Tengerésztiszt apja norvég családból származott, és amatőr zenész volt.

Mitchell már kislánykorában saját zenekarával lépett fel. Kilencéves korában gyermekparalízist kapott, s bár meggyógyult, a boldog gyermekévek kimaradtak életéből.

Az ötvenes évek végén lett profi zenész, Pete Seeger és Bob Dylan dalait adta elő. A hatvanas évek elejétől ismert előadók szerzője lett.

Munkásságát nagyra értékelik a kritikusok, komoly hatással volt különböző műfajokban alkotó zenészkollégáira. A Rolling Stone magazin „minden idők egyik legnagyobb dalszerzőjének” nevezte őt,[9] míg az AllMusic biográfiája szerint „amikor majd leülepszik a por, Joni Mitchell a 20. század legfontosabb és legnagyobb hatású női előadójaként állhat majd ott”.[10] Dalszövegei fejlett költőiséggel bírnak, a romantikus vágyódás, a zavarodottság, a kiábrándultság és az öröm személyes érzései mellett társadalmi és környezeti eszmékről szólnak.

Joni Mitchell első nagylemeze 1968-ban jelent meg a Reprise kiadónál.[11] 1971-ben kiadott negyedik albuma, a Blue, szerepel a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján a 30. helyen.[12]

Sikerek

Legnagyobb kereskedelmi sikerét az 1974-es Court and Spark lemez hozta meg olyan rádiós slágerekkel, mint a "Help Me” és a „Free Man in Paris”.[13]

Mitchell minden egyes lemezének borítóját maga készítette. Saját magát „a körülmények hatására kisiklott festőművészként” jellemezte.[14]

Pályafutása során 8 Grammy-díjat nyert (15 jelölésből). Először 1969-ben, legutóbb 2008-ban. 2002-ben megkapta a Grammy Életmű Díjat.[15] 2002-ben Gordon Lightfoot és Leonard Cohen után a kanadai előadók közül harmadikként Joni Mitchell kapta meg a Kanada Rendet.

2007 júniusában a Kanadai Posta ikonikus kanadai zenészeket ábrázoló bélyegsorozatában is helyet kapott.[16]

Diszkográfia

Stúdióalbumok
  • 1968: Song to a Seagull
  • 1969: Clouds
  • 1970: Ladies of the Canyon
  • 1971: Blue
  • 1972: For the Roses
  • 1974: Court and Spark
  • 1975: The Hissing of Summer Lawns
  • 1976: Hejira
  • 1977: Don Juan's Reckless Daughter
  • 1979: Mingus
  • 1982: Wild Things Run Fast
  • 1985: Dog Eat Dog
  • 1988: Chalk Mark in a Rain Storm
  • 1991: Night Ride Home
  • 1994: Turbulent Indigo
  • 1998: Taming the Tiger
  • 2000: Both Sides Now
  • 2002: Travelogue
  • 2007: Shine
  • 2019: Joni Mitchell Birthday Celebration (live)
Koncertalbumok
  • 1974: Miles of Aisles
  • 1980: Shadows and Light
Válogatások
  • 1996: Hits
  • 1996: Misses
  • 2004: The Beginning of Survival
  • 2004: Dreamland
  • 2005: Songs of a Prairie Girl
  • 2014: Love Has Many Faces: A Quartet, A Ballet, Waiting to Be Danced[17]


Jegyzetek

  1. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ L'Encyclopédie canadienne (angol és francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ https://www.biography.com/people/joni-mitchell-9410294, 2018. december 12.
  7. ↑ music/jonimitchell
  8. ↑ JoniMitchell.com – Biography: 1943–1963 Childhood Days. Jonimitchell.com. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  9. ↑ Wild, David. „Joni Mitchell” (reprint), Rolling Stone, 2002. október 31. (Hozzáférés: 2007. március 9.) 
  10. ↑ Joni Mitchell Biography. allmusic. [2011. április 24-i dátummal az [Joni Mitchell az AllMusicon eredetiből] archiválva].
  11. ↑ „The Independent”, The Independent, 2007. augusztus 10.. [2011. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. február 21.) 
  12. ↑ The Rolling Stone 500 Greatest Albums of All Time (Blue is listed at No. 30). Rolling Stone. [2010. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 21.)
  13. ↑ [Joni Mitchell az AllMusicon Ankeny, Jason. All Music Guide]
  14. ↑ JoniMitchell.com Library: I sing my sorrow and I paint my joy: Toronto Globe and Mail, June 8, 2000. jonimitchell.com . (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  15. ↑ Sony/ATV Music Publishing: Joni Mitchell. Sonyatv.com. (Hozzáférés: 2011. február 21.)
  16. ↑ CBC Arts. „Stamps honour iconic Canadian music stars”, Canadian Broadcasting Corporation, 2007. június 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 26.) 
  17. ↑ A Case of Joni: Mitchell Curates New Love-Themed, Career-Spanning Box Set. The Second Disc. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 26.)

További információk

Minden idők 100 legjobb gitárosa (2011-es lista) – Rolling Stone magazin
Előző gitáros:
Dick Dale
(74. helyezett) 		Joni Mitchell
(75. helyezett) 		Következő gitáros:
Robby Krieger
The Doors
(76. helyezett)