Kék szarka

Kék szarka
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Varjúfélék (Corvidae)
Alcsalád: Perisoreinae
Nem: Cyanopica
Faj: C. cyanus
Tudományos név
Cyanopica cyanus
(Pallas, 1776)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kék szarka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kék szarka témájú médiaállományokat és Kék szarka témájú kategóriát.

A kék szarka (Cyanopica cyanus) a madarak osztályának, verébalkatúak rendjébe azon belül a varjúfélék családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Peter Simon Pallas német zoológus és botanikus írta le 1776-ban, a Corvus nembe Corvus cyanus néven.[3]

Alfajai

  • Cyanopica cyanus cyanus (Pallas, 1776)
  • Cyanopica cyanus interposita Hartert, 1917
  • japán kék szarka Cyanopica cyanus japonica Parrot, 1905 - Japán
  • kanszui kék szarka Cyanopica cyanus kansuensis Meise, 1937 - Kanszu tartomány (Kína)
  • koreai kék szarka Cyanopica cyanus koreensis Yamashina, 1939 - Koreai-félsziget
  • Cyanopica cyanus stegmanni Meise, 1932
  • Cyanopica cyanus swinhoei Hartert, 1903

Előfordulása

Dél-Korea, Észak-Korea, Hongkong, Japán, Kína, Mongólia és Oroszország területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló.[4]

Megjelenése

Testhossza 38 centiméter, testtömege 65-112 gramm.[5] Fekete sapkája a szeme alá ér és a tarkóját is befedi. Szárnya és hosszú farka szürkéskék. Háta barnásszürke, hasa világosabb.

Életmódja

Élénk, gyakran tolakodó természetű madár. Lármás, akár 30 példányt számláló csapatokban keresi főleg makkokból, fenyő magokból, gyümölcsökből és rovarokból álló táplálékát. Mozgása a szarkára (Pica pica) emlékeztet. Hangja cserregő.

Szaporodása

Kisebb csoportokban, magas fák ágvilláiban szereti nyitott fészkét felépíteni. Fészekalja 6-8 tojásból áll, melyen 15 napig kotlik. Európában a fészekparazita pettyes kakukk (Clamator glandarius) egyik legfontosabb dajkamadara.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  2. ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  3. ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  4. ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  5. ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 28.)

Források

További információk