KPV
| KPV | |
 | |
| Egy ZPU–4, melyen négy darab KPV-t alkalmaztak, a Szentpétervári Tüzérségi Múzeumban kiállítva | |
| Típus | nehézgéppuska |
| Ország |  Szovjetunió |
| Tervező | Szemjon Vlagyimirovics Vlagyimirov |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazás ideje | 1949-től napjainkig |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 14,5 mm |
| Lőszer | 14,5×114 |
| Tárkapacitás | 40 db-os töltényheveder |
| Működési elv | rövid csőhátrasiklásos önműködő |
| Tömeg | 49–52,5 kg |
| Fegyver hossza | 1980 mm |
| Csőhossz | 1346 mm |
| Elméleti tűzgyorsaság | 600 lövés/perc |
| Gyakorlati tűzgyorsaság | 60–80 lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 1005 m/s |
| Pontos lőtávolság | 1500 m (légi célra) 2000 m (földi célra) m |
| Max. lőtávolság | 4000 m |
| Irányzék típusa | nyílt vagy optikai |
 A Wikimédia Commons tartalmaz KPV témájú médiaállományokat. | |
A KPV (oroszul: КПВ – Крупнокалиберный пулемёт Владимирова / Krupnokalibernyij pulemjot Vlagyimirova, magyarul: Vlagyimirov-nehézgéppuska) a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott léghűtéses, 14,5 mm-es nehézgéppuska, mely a 14,5×114 mm töltényt tüzeli. GRAU-kódja 56–P–562.
Története
Elsősorban gyalogsági géppuskaként állították szolgálatba PKP jelzéssel 1949-ben. Az 1960-as években ennek a gyártását leállították, mert túlzott mérete és nagy tömege miatt nem felelt meg gyalogsági célokra. Később áttervezték légvédelmi feladatokra, mivel a lövedék külballisztikai teljesítménye kielégítőnek bizonyult 3 km-es vízszintes és 2 km-es függőleges tűzirányokban, alacsonyan repülő légi célok ellen. Elsősorban a ZPU vontatott légvédelmigéppuska-sorozatban – ZPU–1, ZPU–2, ZPU–4 – alkalmazták. Mérete és teljesítménye azonban megfelelt a könnyű páncélzatú szárazföldi célok leküzdésére is, így a BTR járműcsalád – BTR–60, BTR–70, BTR–80 – és a BRDM–2 felderítő páncélgépkocsi főfegyverzeteként is alkalmazzák. A Magyar Néphadsereg is hadrendbe állította, a magyar fejlesztésű PSZH szállító harcjárműbe is beépítették.. Napjainkban a Magyar Honvédség is alkalmazza. Gyakran feltűnik polgári terepjáró személygépkocsikra szerelve afrikai és közel-keleti konfliktusokban.
Műszaki jellemzői
A fegyver gázelvételes, rövid csőhátrasiklásos, forgó zárfejes rendszerű. A zármozgás kényszer-ferdepályákon acélgörgők segítségével történik. A csőfurat keménykrómozott a kisebb súrlódási ellenállás és a nagyobb élettartam érdekében, a cső léghűtéses. Az alkatrészek és fegyver-főelemek gyártása bonyolult, a fegyver karbantartása munkaigényes. Acélhevederből adogat, az adogatási irány – jobbról balra, vagy fordítva – megváltoztatható, egy heveder 40 töltény befogadására alkalmas, a hevederek egymással összekapcsolhatóak. A cső kézzel könnyen és gyorsan cserélhető.
Típusváltozatok
- PKP – gyalogsági feladatok ellátására kifejlesztett változat (Pehotnij krupnokalibernij pulemjot)
- KPV – légvédelmi feladatok ellátására kifejlesztett változat (Krupnokalibernij pulemjot Vlagyimirova)
- KPVT – Harcjárművekbe és hadihajókra kifejlesztett típusváltozat. Elsütőszerkezete 27 V-os hálózati feszültségen üzemel, töltényadogatása igény szerint jobbról, vagy balról is megoldható, hevedere acél (Krupnokalibernij pulemjot Vlagyimirova tankovij)
Lövedéktípusok
A 14,5×114 mm-es M41 típusjelű élestöltény teljesítménye közel kétszer nagyobb a .50 BMG-énél.
- B–32 – páncéltörő-gyújtó
- BZT – páncéltörő-fényjelző
- MDZ – gyújtó