Kasza (költészet)

Ez a szócikk a versformáról szól. Hasonló címmel lásd még: Kasza (egyértelműsítő lap).
 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
A Koreai Kaszamúzeum előtti szobor Tamjang (Damyang)ban

A kasza (hangul: 가사, RR: gasa?) a Csoszon-dinasztia idején népszerűvé vált koreai versforma, dalbeszéd, mely a 15. század közepén keletkezett. Több ezer soros is lehet, nem tagolódik versszakokra. Nem lírai, hanem leíró versforma. Témái között találhatóak tájleírások, útinaplók, katonai események és szerelmes történetek.

Jellemzői

A kasza a korjói kjonggicshe (경기체) műfajára vezethető vissza, de lényegesen hosszabb lélegzetvételű annál. Akárcsak a sidzso esetében, egy sor itt is négy időmértékes szegmensből áll. Hasonlít a kínai fura, azonban rímtelen. Történetet mesél el, idő és helyszín szerint sorrendben, de a prózára jellemző klasszikus cselekmény fogalma nélkül. A kasza meghatározott, logikus mintázatot követ. Az első Csoszon-kori kaszaköltőnek Csong Gugint (정극인) tartják.[1]

A 17. századtól egyre több nemesi származású nő tanult meg hangult írni és olvasni, a kasza pedig népszerű műfajjá vált a körükben. Egy-egy feleség, anya vagy lánytestvér gyakorta írt költeményeket, például férfi rokonuk sikeres vizsgatételére gratulációul, de írtak verseket a természetről, a női sorsról és a nők helyes viselkedéséről is.[2]

Ugyanettől az időszaktól a köznép tagjai is írtak kaszaverseket, amiket az írástudatlanok szóban, szájról-szájra terjesztettek, énekelve. A szerzőik kiléte jobbára ismeretlen. A köznép ezekben az énekversekben fejezte ki az elégedetlenségét a társadalmi rendszerrel, a szigorú és igazságtalan adókkal, a paraszti sorssal szemben. Szatirikus darabok is találhatóak ezek között.[3]

Képviselői

Az egyik legnagyobb képviselője Jun Szondo (윤선도, Yun Seondo) (1587–1642), mellette Csong Cshol (정철, Jeong Cheol) (1536–1593),[4] illetve a kor jelentős költőnője, Ho Nanszolhon (Heo Nanseolheon) (허난설헌) (1563–1585) is.[5] A műfaj jellegzetes darabjának számít Pak Illo (박인로, Park In-ro) (1561–1643) Thephjongsza (태평사, A béke dala) című költeménye is.[6]

Jegyzetek

  1. ↑ Lee 189–190. o.
  2. ↑ Lee 246. o.
  3. ↑ Lee 247–248. o.
  4. ↑ Lee 193. o.
  5. ↑ Lee 200. o. Seth 179–184. o.
  6. ↑ Lee 228. o.

Források

Kapcsolódó szócikkek