Kazsó
| Kazsó (Kožuchov) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Tőketerebesi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1300 |
| Polgármester | Gejza Köver |
| Irányítószám | 076 01 |
| Körzethívószám | 056 |
| Forgalmi rendszám | TV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 184 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 37 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 106 m |
| Terület | 5,87 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 33′ 56″, k. h. 21° 43′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 56″, k. h. 21° 43′ 30″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kazsó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kazsó (szlovákul: Kožuchov) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.
Fekvése
Tőketerebestől 6 km-re délre, a Helmec-patak bal oldalán, 105 m magasan fekszik.
Története
A falu valószínűleg a 13. század elején keletkezett, de csak 1330-ban, „Kosuch” néven említik először. Román stílusú ősi temploma már a 13. században állt, később helyén épült fel a református templom. A falunak 1346-ban „Koswh” a neve, ekkor felbukkan Kiskazsó is, mint nemesi község. 1363-ban „Nogkasuh” alakban szerepel az írott forrásokban. Több nemesi család birtoka volt. 1715-ben 4 elhagyott és 5 lakott házát említik. 1787-ben 64 házában 491 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KAZSU. Elegyes falu Zemplén Várm. földes Ura Bernát, és több Uraságok, a’ kinek kastéllyával szépíttetik, lakosai elegyesek, fekszik Barancshoz, és Hardicsához közel, térséges határja 3 nyomásbéli, gabonát, és árpát terem, erdeje, szőleje nints, rét nélkül is szűkölködik, piatza Kassán, és Újhelyben.”[2]
1828-ban 69 háza volt 504 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, fuvarozással, szénégetéssel foglalkoztak. Lakói 1831-ben részt vettek a koleralázadásban.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kazsú, Zemplén v., m.-orosz f., Tőke-Terebeshez délre egy mfdnyire: 138 római, 205 g. kath., 3 evang., 165 ref., 28 zsidó lak., 503 h. szántófölddel. F. u. többen. Ut. p. Velejte.”[3]
1890 és 1910 között sokan kivándoroltak a községből. Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kazsó, azelőtt Kazsu, az Ondava völgyében fekszik. Kisközség 50 házzal és 319, nagyobbára tótajkú és gör. kath. vallású lakossal. Postája Hardicsa, távírója Tőketerebes, vasúti állomása Upor. Hajdan Kis-Kasuh és Nagy-Kasuh néven két község volt. 1455-ben Kis-Kasuh fele a Sztáncsiak birtoka. 1458-ban Kassuhy Dánielt iktatják Kis- és Nagy-Kasúh részeibe. 1460-ban a Csapiaknak is van itt részbirtokuk, s ezidőtájt a Kasuhi Nagy és az Erdélyi családoknak is. 1550-ben Mucsey Pál és Panithy János Kis-Kasúh és »Kasuh alias Nagy-Kasuh« birtokosai. 1562-ben Kasuhy Juliannát, Bogáthy Borbálát és Rákóczy Erzsébetet iktatják mindkettő részeibe, a mikor azonban Kis-Kasuh pusztaként van említve. Ugyanekkor Némethy Sárának is van itt részbirtoka; de az 1598-iki összeírásban már nem ezek, hanem Dobronoky János, Bernáth János, Bessenyey János és Soós Ferencz szerepelnek. 1667-ben Köröskényi Gáspár kap Kis-Kasuh pusztán részbirtokot, 1753-ban pedig Kasuh birtokába Forgách Ádámot iktatják be. 1774-ben Bernáth János és István, Zsadányi Almásy Mihály, Pilissy József és Ferencz az urai, néhány évvel utóbb meg az Oroghványiak is. Később a Bernáth, Jánossy, Noska, Bárczy, Pilissy, Geőcze, Sughó, Almásy és Laskovits családoké, de most nagyobb birtokosa nincsen. Van itt két régi kúria, melyek közül az egyiket 1764-ben Bernáth János építtette s ez most a Ducs családé, a másiknak alapját még a Pilissy család vetette meg, s ez ma is Pilissy Lászlóé. 1663-ban itt is dúlt a pestis. A községben református templom van, melynek építési ideje ismeretlen.”[4]
1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 276-an, többségében magyarok lakták, jelentős szlovák kisebbséggel.
2001-ben 245 lakosából 240 szlovák volt.
2011-ben 216 lakosából 210 szlovák.
Nevezetességei
- Református temploma – a 13. század első felében épített román kori templom felhasználásával – a 19. században épült. 1912-ben neoklasszicista stílusban építették át.
- Görögkatolikus templomát 1921-ben készítették.
- Barokk-klasszicista kúriája a 19. század első felében épült.
- Klasszicista kúriája szintén a 19. század első felében létesült.
További információk
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)
