Kecskefűz

Kecskefűz
Németországi példányok
Németországi példányok
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Malpighiales
Család: Fűzfafélék (Salicaceae)
Nemzetség: Fűz (Salix)
Alnemzetség: Salix subg. Caprisalix
Fajcsoport: Salix sect. Vetrix
Faj: S. caprea
Tudományos név
Salix caprea
L. 1753
Szinonimák
  • Salix bakko KIMURA
  • Salix coaetanea Flod.
  • Salix hultenii Flod.
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kecskefűz témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kecskefűz témájú médiaállományokat és Kecskefűz témájú kategóriát.

A kecskefűz (Salix caprea) a Malpighiales rendjébe, ezen belül a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Ez a növény Európában és Ázsia nyugati- és középső részein őshonos.[1]

Megjelenése

A kecskefűz 3-10 méter magas, termetes bokor vagy kisebb fa. Levelei 4-10 centiméter hosszúak és 2-4 centiméter szélesek, közepükön vagy a közepük fölött a legszélesebbek, elliptikusak vagy csaknem kerekdedek, hegyesek vagy tompák, rövid hegybe végződnek; felül kopaszak vagy elszórtan szőrösek, színük fénytelen olajzöld, érhálózatuk a levéllemez széle felé kifejezetten besüllyedt, fonákuk szürkésen molyhos szőrű. A feltűnően nagy barkavirágzatok lombfakadás előtt jelennek meg, felnyílás előtt ezüstös-fehér, prémes szőrőzet burkolja őket.

Életmódja

A kecskefűz a dombvidékektől mintegy 2000 méter magasságig nyirkos, gyakran vízfolyásos vályogtalajokon, erdei vágásokban, erdőszéleken, ligeterdőkben, tölgyesekben fordul elő. Erdei irtásterületeken, töltéseken, kavicsbányákban az elsőként megjelenő fás növények közé tartozik. Nem különösebben igényes, a gyengébb minőségű, de megfelelően nyirkos és jól szellőzött talajokon is jól fejlődik.

Képek

Jegyzetek

  1. Meikle, R. D. (1984). Willows and Poplars of Great Britain and Ireland. BSBI Handbook 4. ISBN 0-901158-07-0.

Források