LK–II

LK-II
Az LK-II a Deutsches Panzermuseumban (Munster)
Az LK-II a Deutsches Panzermuseumban (Munster)

Fejlesztő ország  Német Birodalom
Általános tulajdonságok
Személyzet 3 fő
Hosszúság5,06 m
Szélesség1,95 m
Magasság2,5 m
Tömeg 8500 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 14/8 (homlok-oldal/alsó-felső)
Elsődleges fegyverzet 1 db 37 mm-es Krupp, vagy
57 mm-es Sokol ágyú, vagy
2 db MG 08 géppuska
Műszaki adatok
Motor Daimler
Teljesítmény 40 kW (55 LE)
Felfüggesztés rugózatlan
Sebesség16 km/h
Hatótávolság65 km
A Wikimédia Commons tartalmaz LK-II témájú médiaállományokat.

Az LK II (rövidítés, feloldva Leichte Kampfwagen II, magyarul: könnyű harcjármű) német fejlesztésű könnyűharckocsi volt az első világháború végén. A német hadvezetés a világháború utolsó évében az 1917-ben fejlesztett LK I típus felváltását tervezte. Az LK I terveit a brit Whippet figyelembe vételével módosították, és a prototípus tesztelésének sikere után 850 darabos megrendelést kapott a gyártó. A háború befejezéséig egyetlen új példány sem készült el.

Története

Mivel a német hadvezetés a páncélos eszközök fontosságának tudatára ébredt, mindjárt nagy darabszámú szériát rendeltek belőle. A háború véget ért a sorozatgyártás megindulása előtt, de jó néhány darabot összeszereltek még a békediktátum aláírása előtt, melyben Németországnak megtiltották a páncélos járművek gyártását.

A háború után a svéd kormány 100 000 svéd koronát fizetett az LK II terveiért, így a legyártott harckocsik egy része (10 darab) Svédországba került, ahol átalakítva Stridsvagn m/21 néven gyártották. Fegyverzete egy 6,5 mm-es géppuska volt.

Több példányba 1929-ben 37 mm-es ágyút építettek és két géppuskával szerelték fel, a motort Scania-Vabis gyártámányúra cserélték. Új típusjele Stridsvagn m/21–29 lett. Egyiküket Heinz Guderian is vezette 1929-es svédországi látogatása során.

A németek később szerződést kötöttek az AB Landsverk gépgyárral, és Joseph Vollmer járműtervező segítségével 1931-re módosították az Strv m/21–29 terveit. Stridsvagn m/31 (később L–10) néven kezdték meg a gyártását Svédországban, mint az első német tervezésű harckocsit a világháború után.

A Stridsvagn m/21–29 1938-ig szolgálatban maradt. A két fennmaradt példány közül az egyik a munsteri Deutsches Panzermuseum-ban, a másik az Axvall Tank Museum-ban Svédországban látható.

Egyéb adatok

  • Mászóképesség: 45°
  • Árokáthidaló képesség: 2,0 m
  • Lőszerjavadalmazás: 100 db lőszer a löveghez

Irodalom

  • Bombay László, Gyarmati József és Turcsányi Károly. Harckocsik – 1916-tól napjainkig. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1999). ISBN 963-327-332-3 

Külső hivatkozások