Labíd ibn Rabía

Ez a szócikk az arab nevek magyaros átírását használja.

Labíd ibn Rabía (meghalt 661-ben) a dzsáhilijja és a korai iszlám korának egyik legjelentősebb arab költője volt.

Élete

A Dzsaafar törzs tagja volt, amely minőségben részt vett a Mohamed prófétához menesztett küldöttségben. Sokan kereszténynek hitték, de legalábbis monoteistának tekintették. Maga is az iszlám híve lett, és a Korán egy részlete hallatán kijelentette, hogy felhagy a költészettel. A hagyomány szerint rendkívül magas kort ért meg: állítólag 145 évesen hunyt el I. Muávija kalifa trónra lépését (661) követően. Ez természetesen nyilvánvaló túlzás.

Művei

Több kaszídája maradt az utókorra, például több „elégiában” gyászolta fivérét, Arbadot, akit Medinából hazatérve villámcsapás pusztított el.

Leghíresebb költeménye, melynek első két sora Goldziher Ignác fordításában így hangzik:

„Eltűntek a lakóhelyek, a szálló meg a letelepedő helyek
Minában, elpusztult közülük Ghawl és Ridzsám is.”

Ez a költemény a kaszídák változatos tematikájának és epizódokra bontásának egyik legszebb példája. Szó esik benne a sivatagi élővilágról, a vadászatról. Végeredményben a kaszída dicsőítő vers (madíh): Labíd először saját magát, végül törzsét magasztalja benne. A vers helyet kapott abban a 8. századi versfüzérben, amely a 7 legjobbnak tartott kaszídát tartalmazza (Muallakát).

Jegyzetek

Források

• Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság, 2005. ISBN 963-8378-21-2
• Arab költők a pogánykortól napjainkig. Szerk. Germanus Gyula. Budapest: Magyar Helikon. 1961. Online elérés