Lejtős
| Lejtős (Sverepec) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Vágbesztercei |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1327 |
| Polgármester | Maroš Ondráš |
| Irányítószám | 017 01 |
| Körzethívószám | 042 |
| Forgalmi rendszám | PB |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1356 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 181 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 302 m |
| Terület | 6,23 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 04′ 47″, k. h. 18° 24′ 25″Koordináták: é. sz. 49° 04′ 47″, k. h. 18° 24′ 25″ | |
| Lejtős weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lejtős témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Lejtős (1899-ig Szverepecz, szlovákul Sverepec) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Vágbesztercei járásban.
Fekvése
Vágbesztercétőltól 5 km-re délre a Nagybiccsei- és az Illavai-medencék határán fekszik.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a 9. században szláv település volt. A sírokban talált tárgyak a budatíni várban található Vágmenti Múzeumba kerültek.
1321-ben "Sverepecz" néven említik először. 1369-ben "Suerepech", 1396-ban "Zerepecz", 1519-ben "Sverepec" alakban szerepel a korabeli forrásokban. 1327-ben Szverepec a Viszolaji család birtoka, később Vágbeszterce tartozékaként a Podmaniczky és Szúnyogh családok az urai. A község pecsétje 1873-ból származik. 1598-ban 21 ház állt a községben. 1720-ban 16 adózója volt, közülük 9 zsellér. 1784-ben 56 házában 55 családban 340 lakos élt. 1828-ban 53 háza és 519 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, erdei munkákkal foglalkoztak.
Vályi András szerint "SVEREPECZ. Tót falu Trentsén Várm., Viszelyhez fél mértföldnyire"[2]
Fényes Elek szerint "Szverepecz, tót falu, Trencsén vmegyében, Viszolaj fiókja; az országutban, 384 kath. lak., gr. Csáky család birja."[3]
A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Illavai járásához tartozott. 1981-ig önálló község volt, akkor azonban Vágbesztercéhez csatolták. 1990-ben újra visszakapta önállóságát.
Népessége
1880-ban 340 lakosából 322 szlovák, 8 német anyanyelvű és 10 csecsemő volt.
1910-ben 451 lakosából 446 szlovák, 3 német, 1 magyar és 1 más nemzetiségű volt.
2001-ben 1055 lakosából 1047 szlovák volt.
2011-ben 1130 lakosából 1114 szlovák volt.
Nevezetességei
- A Szentháromság tiszteletére szentelt modern római katolikus temploma 1990-ben épült.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Külső hivatkozások
A Vágbesztercei járás települései | ||
|---|---|---|
Vágbeszterce (Považská Bystrica) | ||
Alsómarikó (Dolná Mariková) · Alsómogyoród (Dolný Lieskov) · Barossháza (Pružina) · Bogyós (Bodiná) · Boronás (Brvnište) · Cselkószabadja (Čelkova Lehota) · Demény (Domaniža) · Egyházasnádas (Podskalie) · Felsőhéve (Vrchteplá) · Felsőmarikó (Horná Mariková) · Felsőmogyoród (Horný Lieskov) · Gergőfalva (Ďurďové) · Hatna (Hatné) · Jeszence (Jasenica) · Kelestény (Klieština) · Kislednic (Malé Lednice) · Kosárfalva (Papradno) · Kosfalu (Kostolec) · Lejtős (Sverepec) · Osztopna (Stupné) · Pelyvássomfalu (Plevník–Drienové) · Pocsaró (Počarová) · Soltészperecsény (Prečín) · Szádecsne (Sádočné) · Sziklahát (Záskalie) · Szolopna (Slopná) · Vágudva (Udiča) |  | |
