Ljudevit Selo
| Ljudevit Selo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Daruvár |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43500 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 217 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 140 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 10″, k. h. 17° 11′ 17″45.602778°N 17.188056°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 10″, k. h. 17° 11′ 17″45.602778°N 17.188056°E | |
Ljudevit Selo (1900-ig Lipovac, 1971-ig Ljudevitino Selo, németül: Luisendorf, csehül: Lipovec) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Daruvárhoz tartozik.
Fekvése
Belovártól légvonalban 42, közúton 52 km-re délkeletre, Daruvár központjától 3 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Toplica és Široki-patakok összefolyásánál fekszik.
Története
A település a 19. század elején keletkezett erdőirtással és mocsárlecsapolással, pravoszláv vlachok betelepítésével. Nevét a terület birtokosa, gróf daruvári Jankovich Gyula feleségéről, az Iváncon született Montbel Lujza Máriáról (Marie Louise de Montbel, 1836-1923) kapta. A francia származású családból származó grófnő édesanyja a fiatalon elhunyt Sigray Anna grófnő, apja Montbel Vilmos Izidor (Guillaume-Isidore Baron de Montbel) Bourbon-párti royalista politikus volt. A második katonai felmérés térképén „Lipovac (Luisendorf)” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Lipovacz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Lipovacz” néven 16 házzal és 107 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 58, 1910-ben 290 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején (1861 és 1909 között) az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében jelentős számú cseh és magyar lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 57%-a cseh, 23%-a magyar, 19%-a német anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 71%-a cseh, 24%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 252 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.
Lakossága
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 58 | 146 | 158 | 212 | 265 | 290 | 269 | 185 | 236 | 234 | 217 | 195 | 218 | 262 | 253 | 252 |
Nevezetességei
Szent Vaclav tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját a 19. század végén a betelepülő csehek építették a falu közepén az iskolával szemben. Négyszög alaprajzú épület félköríves szentéllyel, a homlokzat előtt álló, piramis alakú sisakkal fedett harangtoronnyal.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 582. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 25. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- Daruvár turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
