Mókuscickányok

Mókuscickányok
Tana (Tupaia tana)
Tana (Tupaia tana)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Mókuscickányok (Scandentia)
Wagner, 1825
Családok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mókuscickányok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mókuscickányok témájú kategóriát.

A mókuscickányok (Scandentia) a méhlepényes emlősök alosztályába tartozó Euarchonta csoport egy rendje. Két család és húsz ma élő faj tartozik a rendbe.

A mókuscickányok valójában nem cickányok, de sokáig a rovarevők rendjébe sorolták őket. Később, anatómiai okokból a főemlősök rendjében kaptak helyet, és egy igen primitív félmajomnak tartották őket. A genetikai vizsgálatok alapján azonban önálló rendet érdemelnek.

A mókuscickányok és a repülőmakik közös ősének fejlődése mintegy 70 millió éve, a késő kréta időszakban vált külön a főemlősökétől; e két rend egymástól mintegy 55 millió éve különült el.

Érdekességük, hogy az állatok közül az ő testtömeghez viszonyított agytömegük a legnagyobb. (Még az emberénél is nagyobb.)

Rendszerezés

A rend az alábbi családokat, nemeket és fajokat foglalja magában.

  • Dendrogale, 2 faj
    • Simafarkú mókuscickány (Dendrogale melanura)
    • Egérképű mókuscickány (Dendrogale murina)
  • Tupaia – valódi mókuscickányok, 15 faj
    • Északi mókuscickány (Tupaia belangeri)
    • Tupaia chrysogaster
    • Közönséges mókuscickány (Tupaia glis)
    • Karcsú mókuscickány (Tupaia gracilis)
    • Indonéz mókuscickány (Tupaia javanica)
    • Hosszúlábú mókuscickány (Tupaia longipes)
    • Kis mókuscickány (Tupaia minor)
    • Tupaia moellendorffi
    • Hegyi mókuscickány (Tupaia montana)
    • Nikobár-szigeteki mókuscickány (Tupaia nicobarica)
    • Palawani mókuscickány (Tupaia palawanensis)
    • Tarka mókuscickány (Tupaia picta)
    • Vörösfarkú mókuscickány (Tupaia splendidula)

Az alábbi kettő fajt néhány rendszerben a Lynogale nembe különítik el

    • Tana vagy nagy mókuscickány (Tupaia tana) vagy (Lynogale tana)
    • Csíkoshátú mókuscickány (Tupaia dorsalis) vagy (Lynogale dorsalis)
  • Urogale, 1 faj
    • Fülöp-szigeteki mókuscickány (Urogale everetti)
  • Ptilocercidae, 1 nem

Elterjedésük, élőhelyük

Hátsó-Indiát és az Indiai-óceán szigeteit lakják.

Jellemzőik

Hosszúkás fejük csupasz, tompa orrban végződik. Testük karcsú, a farkuk hosszú, bozontos, kétsorosan szőrös; bundájuk sűrű és puha. 38–44 foguk közül a szemfogak rövidebbek, mint a metszőfogak. Végtagjaikon öt-öt ujj nő. A talpuk meztelen, a külön álló ujjakon rövid, sarló alakú karmok nőnek. A nőstény négy emlője a hasán van.

Fákon élnek; a földre ritkán ereszkednek le. Nappal járnak táplálékuk (főleg rovarok és gyümölcsök) után. Evés közben gyakran ülnek mókusok módjára, és ilyenkor kezeikkel tartják zsákmányukat.

A legtöbb mókuscickány vajmi kevés figyelmet fordít az ivadékgondozásra – olyannyira, hogy az anyáknak két fészkük van: egy, amiben maguk laknak és egy másik, amiben a kicsinyeiket helyezik el. Az ivadékokat mindössze kétnaponta egyszer, akkor is csak öt–tíz percre keresik fel, hogy megetessék őket. Emiatt a mókuscickányok tejében kivételesen sok a tápanyag.

További információk