M50 Super Sherman
Hosszúság	6,198 m
Szélesség	2,997 m
Magasság	3,023 m
A Wikimédia Commons tartalmaz M50 Super Sherman témájú médiaállományokat.

Szuper Sherman

A Sherman M-50 és a Sherman M-51 , amelyeket külföldön gyakran Super Shermanként emlegetnek, az amerikai M4 Sherman tank módosított változata volt, amely az 1950-es évek közepétől az 1980-as évek elejéig szolgált az izraeli védelmi erőknél. Az M-51-est Ishermanként (azaz izraeli Shermanként) is emlegették. A "Super Sherman" és az "Isherman" beceneveket azonban az izraeli védelmi erők hivatalosan soha nem használták.

Előzmények

1953-ban egy izraeli katonai küldöttség Franciaországba látogatott , hogy megvizsgálja az akkor új AMX–13/75 könnyű harckocsit, amelyet a nagy sebességű CN 75-50 75 mm-es harckocsiágyúval szereltek fel. Míg a harckocsi főágyúját kielégítőnek ítélték, a páncélzatát túl könnyűnek ítélték. Végül Izrael megvásárolta az AMX–13-at, de egy hasonló párhuzamos fejlesztés során úgy döntöttek, hogy a megvásárolt Israel AMX-13-asok 75 mm-es főágyúit az amerikai jobban ismert és jobban páncélozott törzsébe oltják. M4 Sherman közepes harckocsi, amely az IDF páncélos egységeinek standard harckocsija volt (a második világháború utáni Sherman tankok nagy része 1948-tól került izraeli katonai szolgálatba) az 1950-es évek elején.

Ez a projekt 1954-ben indult, és 1955-ben Franciaországból Izraelbe küldték a torony prototípusát. 1956 márciusában az Izraeli Ordnance Corps katonai létesítményei megkezdték a Sherman harckocsik 75 mm-es, Franciaországtól vásárolt és kapott AMX–13-as harckocsiágyúival való átalakítását. A 75 mm-es harckocsiágyút M-50 néven ismerték Izraelben , és ennek eredményeként a felfegyverzett Shermant Sherman M-50- nek nevezték el. Az M-50 hasonló volt a második világháborús brit Sherman Firefly harckocsihoz, mivel rendelkezett az eredeti, kisebb típusú Sherman harckocsi toronnyal (amit az amerikai Shermanok használtak, amelyek az eredeti 75 mm-es M3-as harckocsiágyút szállítják), amely egy nagy ellensúly a torony hátsó végén, hogy kiegyensúlyozza egy hosszabb és nehezebb harckocsiágyú súlyát.

Az első 50 egység M4A4 hajótestre épült, Continental R-975 benzinmotorral és VVSS felfüggesztéssel rendelkezett. A jármű megnövekedett tömege és keskeny nyomtávok azonban rossz terepjáró mobilitáshoz vezetett. Ez túlságosan megterhelte a motort, ami gyakori mechanikai meghibásodásokhoz vezetett. Következésképpen a többi átalakításhoz HVSS felfüggesztéssel és Cummins V-8 460 lóerős (340 kW) dízelmotorral szerelt hajótesteket alkalmaztak. Ezeket az alváltozatokat néha M-50 Continental és M-50 Cummins , illetve M-50 Degem Alef és M-50 Degem Bet néven emlegették. A dízelmotorokat is előnyben részesítették, mivel a dízel üzemanyag kevésbé gyúlékony, mint a benzin, ami befolyásolja a harctéri túlélést. 1964-ig összesen körülbelül 300 M-50-et építettek (bár lehetséges, hogy ez a szám 120 darab 155 mm-es önjáró löveget tartalmaz Sherman alvázon, más néven M-50 ).

Ugyanezt a fegyvert számos M10-es tankrombolóra is felszerelték.

Az 1960-as években 180 Sherman harckocsi megkapta a még erősebb francia 105 mm-es Modèle F1 fegyver rövidített változatát. A fegyver csövének hosszát 56-os kaliberről 51-re csökkentették, és egyedi dupla terelőlapos torkolati fékkel szerelték fel ; a lőszert kisebb töltény használatára módosították. Izraelben a fegyvert M-51-nek , a harckocsit pedig Sherman M-51-nek nevezték. Az átalakításhoz M4A1 hajótesteket és nagyobb T23-as tornyokat ( 76 mm-es fegyveres Shermanokból) használtak. Minden tartályt Cummins dízelmotorokkal és HVSS felfüggesztéssel szereltek fel. A tankot először 1965-ben, a függetlenség napi ünnepségen mutatták be a nagyközönségnek

Külföldön az M-50 Super Sherman néven volt ismert (a "Continental" változat Mark I, a "Cummins" változat pedig Mark II), az M-51 pedig Super Sherman , Isherman (azaz izraeli Sherman ) vagy M4A1 Revalorise néven. Ezeket a megnevezéseket soha nem használták Izraelben. Az egyetlen harckocsi modell, amelyet az IDF Super Shermannek jelölt, az M4A1 volt 76 mm-es M1-es ágyúval és HVSS felfüggesztéssel, amely a Super Sherman M-1 nevet kapta.

Szervizelőzmények

Az első 25 M-50 éppen időben készült el a Kades hadművelethez – az izraeli invázióhoz a Sínai-félszigeten 1956. október 29-én – az egyiptomi hadsereg ellen (amely az M4 Sherman saját felfegyverzett változatát is alkalmazta, a francia AMX-13 torony, ami tűzerőben egyenlő az M-50-el).

Lásd még: "Háború a víz felett"

1964-ben Izrael közeledett nemzeti vízszállítójának befejezéséhez , hogy elterelje a vizet a Galileai-tengerről az 1955-ös többnemzetiségű egyesített (Johnston) Terv szerint. Az arab nemzetek felzúdultak, és Szíria elkezdett egy projektet, hogy a vizet Jordániába terelje (a Fejvíz-elterelési terv ). Israel Tal vezérőrnagy kiképezte izraeli harckocsitüzéreket, hogy 1500 méternél (1600 yard) túllőjenek, és 1965. március 6-án egy M-50-es, Tal parancsnoksága alatt, harcba szállt egy szíriai visszarúgás nélküli puskával , amely megölt egy izraeli traktorost; Tal személyesen semmisítette meg a visszarúgás nélküli puskát nagy távolságban. Néhány nappal később Tal tábornok egy M-50-es és egy Centurion Mk III harckocsival arra várt, hogy rálőhessen a szíriai vízelterelő projektre. Amikor a szíriai tüzérek rálőttek egy határőrjáratra , Tal M-50-es és a Centurion nyolc traktorra lőtt 2000 méterrel, és 10 lövéssel két perc alatt megsemmisítették őket – Tal 5 traktort semmisített meg M-50-es 75 mm-esével. fegyvert, a százados pedig elpusztította a maradékot.

Mind az M-50, mind az M-51 harcolt a hatnapos háborúban , amely a Golán-fennsíkot, Ciszjordániát és a Sínai-félszigetet izraeli kézben hagyta, és gyakran harcoltak a második világháborús szovjet páncélok, például a T-34 ellen. -85 (például az Abu-Ageila-i csatában ). Mindkettőt az 1973-as Jom Kippuri háborúban is alkalmazták sokkal modernebb harckocsik mellett és ellenük. Az ilyen, elavultnak tűnő harckocsik használatára a harcok kétségbeesett természete miatt volt szükség.

Az arab hadseregek elleni harcban az M-51 alkalmasnak bizonyult újabb, nehezebb harckocsik ellen, mint a szovjet gyártású T-54/55 / T-62. Az M-51 105 mm-es lövege HEAT lőszerrel át tudott hatolni ezeken az ellenfeleken. Az M-51 jól szolgált a maga idejében, és kiváló példája annak, hogyan lehet egy elavult harckocsit (a Shermant) az eredeti képességei határain túl fejleszteni.

Az M-50 Continentals gépeket 1972-re nyugdíjazták. Az M-50 Cummins és M-51 fokozatosan kivonták a forgalomból az 1970-es évek végétől az 1980-as évek elejéig. A libanoni polgárháború alatt mintegy 75 ^{[ pontosítás szükséges ]} M-50-et adtak segítségül az izraeli támogatású libanoni keresztény milíciáknak – a Kataeb szabályozó erőknek (19), Tigers Militia ( 20), A cédrusok őrzői (1), a libanoni erők (40), és a dél-libanoni hadsereg (35) - 1976-ban; Később két tankot elfogott a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ), amely Nyugat-Bejrút védelmében alkalmazta őket az 1982. júniusi libanoni izraeli invázió során.

A modell fennmaradó tankjaiból körülbelül 100 darabot eladtak Chilének az 1980-as évek végén. Némelyikük IMI-OTO 60 mm-es Hyper Velocity Medium Support (HVMS) fegyverrel volt felszerelve, és gyakran M-60- nak nevezték őket. Ezt a változatot az IDF soha nem használta. Chile 1999-ig használta Shermanjait, amikor is a Leopard 1 váltotta fel őket. Azt a néhány M-51-est, amelyet Izrael megtartott, mérnöki járművekké és önjáró tüzérséggé alakították át.