Mannheim Hauptbahnhof

Mannheim Hauptbahnhof
Az állomás épülete
Az állomás épülete
IATA MHJ
Cím
Ország Németország
Hely Mannheim,  Németország
Állomáskategória
  • 2. kategóriába tartozó vasútállomás
  • 1. kategóriába tartozó vasútállomás
Állomáskód
  • DE 16741
  • MAN
  • de:8222:2417
UIC állomáskód 8014008
IBNR állomáskód 8000244
Építési adatok
Megnyitás 1840
Felhasználási terület
Tulajdonos DB Netz
Üzemeltető DB Station&Service
Peronnal rendelkező vágányok száma 11 (2017–)
Peronszélek száma 11 (2017–)
Része ennek S-Bahn RheinNeckar
Szomszédos állomások
Időzóna közép-európai idő
Vasútvonalak
Szolgáltatások
Vonatok
Átszállási lehetőségek Zentraler Omnibusbahnhof Mannheim
Elhelyezkedése
Mannheim Hauptbahnhof (Németország)
Mannheim Hauptbahnhof
Mannheim Hauptbahnhof
Pozíció Németország térképén
é. sz. 49° 28′ 47″, k. h. 8° 28′ 11″Koordináták: é. sz. 49° 28′ 47″, k. h. 8° 28′ 11″
A Wikimédia Commons tartalmaz Mannheim Hauptbahnhof témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mannheim Hauptbahnhof (magyarul: Mannheim főpályaudvar) egyike Németország legnagyobb vasúti pályaudvarainak. Naponta több mint 100 000 utas fordul meg itt. Az állomás 9 vágányos. Naponta 658 vonat[1] indul innen Németország különböző részeibe, továbbá Európa nagyvárosaiba. Az állomás 1840-ben nyílt meg. A német vasútállomás-kategóriák közül az első osztályba tartozik, ebben a kategóriában 20 német főpályaudvar található, jellemzően a legnagyobbak és legfontosabbak.

2005-ben az Allianz pro Schiene nonprofit szervezet az év vasútállomásának választotta.

Története

A Heidelbergből induló Badische Hauptbahn (badeni fővonal) eredeti, 1840-ben megnyitott állomása a jelenlegi Tattersall villamosmegálló helyén, a jelenlegi állomástól északra lévő végállomás volt. A Rajna felett Ludwigshafenbe vezető híd (a mai Konrad Adenauer híd) tervei azonban hamarosan szükségessé tették az állomás áthelyezését.[2]

Az állomásépület, amelynek egy része még ma is megmaradt, 1871 és 1876 között épült. Körülbelül 1900-tól kezdve fontolóra vették az állomás bővítését vagy áthelyezését. 1915-ben a meglévő állomás bővítése mellett döntöttek. 1927-ben az állomás homlokzatát lebontották, és 10 méterrel közelebb építették újjá az utcához, megduplázva ezzel az állomás területét. Az átalakítás során vita folyt arról, hogy a homlokzatot vissza kell-e állítani az eredeti formájára. Végül egyszerűsített formában építették újra. A II. világháború alatti jelentős pusztítás és az azt követő újjáépítés miatt a homlokzatot ismét leegyszerűsítették, és díszítőelemek nélkül, de a korábbi formára emlékeztető módon építették újjá.

Az 1939. nyári menetrendben az állomáson naponta 94 érkező és induló menetrend szerinti távolsági vonat szerepelt. A Deutsche Reichsbahn a hálózatának 14. legterheltebb csomópontjaként sorolta be.[3]

1977 és 1982 között egy új relés állomási rendszert (SpDrS60 osztály) telepítettek, amely felváltotta az állomás keleti végén lévő elektromechanikus állomást és három nyomógombos állomást az állomás többi részén. Az 1980-as évek közepén az új jelzőközpont 74 km hosszúságú vonalat irányított 721 berendezéssel (beleértve 250 db kitérőt és siklatót, valamint 66 db főjelzőt).[4]

1985. június 2-án megnyitották a Riedbahn Mannheimbe vezető nyugati bejáratát. Ezzel elkerülhetővé vált, hogy a Frankfurtból Mannheimen keresztül Stuttgartba és Karlsruhéba közlekedő vonatoknak Mannheim Hauptbahnhofban irányt kelljen váltaniuk.[5]

Az 1989 nyarára vonatkozó menetrend szerinti távolsági vonatok napi 269 érkezésével és indulásával Mannheim Hauptbahnhof az 1989. nyári menetrendben a Deutsche Bundesbahn hálózatának tizedik legfontosabb csomópontja volt.[6] Az 1996 nyarára vonatkozó menetrendben napi 308 érkezésével és indulásával a Deutsche Bahn hálózatának hatodik legfontosabb csomópontjává vált.[7]

1995-ben parkolóházat építettek az állomás előtere alatt, az állomásépületet pedig 1999 és 2001 között átfogóan felújították és átalakították. A peron felőli épületeket meghosszabbították és szimmetriájukat helyreállították, míg a bejárati csarnok üvegkupolát kapott. A hagyomány és a modernizmus ötvözése sikeresnek tekinthető.

A 2004-es menetrendben 332 érkező és induló járattal az állomás a Deutsche Bahn hálózatának ötödik legfontosabb csomópontjává vált.[8]

2007. július 18-án hivatalosan megnyitották az új központi autóbuszpályaudvart az állomás mellett. Az autóbuszpályaudvarról közlekedő távolsági buszok által használt kilenc parkolóhelyet jelenleg több mint 30 buszjárat szolgálja ki az üzemeltető Mannheimer Parkhausbetriebe GmbH szerint.[9]

Járatok

Távolsági járatok

Járat Útvonal Járatsűrűség
ICE 11 Berlin – Braunschweig – Kassel-Wilhelmshöhe – Frankfurt (Main) – Mannheim – Stuttgart – Ulm – Augsburg – München (– Innsbruck) kétóránként
ICE 12 Berlin – Braunschweig – Kassel-Wilhelmshöhe – Frankfurt (Main) – Mannheim – Karlsruhe – Freiburg – Bázel (– Zürich – Interlaken-Ost) kétóránként
ICE 20 (Kiel –) Hamburg – Hannover – Kassel-Wilhelmshöhe – Frankfurt (Main) – Mannheim – Karlsruhe – Freiburg – Basel (– Zürich – Interlaken-Ost) kétóránként
ICE 22 (Kiel –) Hamburg – Hannover – Kassel-Wilhelmshöhe – Frankfurt (Main) – Frankfurt (Main) Flughafen – Mannheim – Stuttgart kétóránként
ICE 42 (Hamburg – Bréma –) Dortmund – Duisburg – Köln – Siegburg/Bonn – Frankfurt Flughafen – Mannheim – Stuttgart – Ulm – Augsburg – München kétóránként
ICE 43 (Amszterdam – Duisburg –) illetve (Hannover – Dortmund – Wuppertal –) Köln – Siegburg/Bonn – Frankfurt Flughafen – Mannheim – Karlsruhe – Freiburg – Basel kétóránként
ICE 45 Köln – Köln/Bonn Flughafen – Montabaur – Limburg Süd – Wiesbaden – Mainz – Mannheim – Heidelberg – Stuttgart egy vonatpár
ICE 50 Drezda – Lipcse – Erfurt – Frankfurt (Main) – Darmstadt – Mannheim – Kaiserslautern – Saarbrücken egy vonatpár
ICE 82 Frankfurt (Main) – Mannheim – Kaiserslautern – Saarbrücken – Paris Est öt vonatpár
IC/EC 30 (Westerland illetve Ostseebad Binz –) Hamburg – Bremen – Dortmund – Duisburg – Köln – Koblenz – Mannheim – Stuttgart (illetve Karlsruhe – Freiburg – Basel – Chur) kétóránként
IC 32 (Berlin – Hannover –) Dortmund illetve (Münster –) Essen – Duisburg – Köln – Koblenz – Mannheim – Stuttgart – Ulm – Augsburg – München (illetve Friedrichshafen – Innsbruck) kétóránként
IC 35 Norddeich Mole – Münster – Duisburg – Köln – Koblenz – Mannheim – Stuttgart illetve Karlsruhe – Konstanz egy vonatpár
IC 50 Frankfurt – Darmstadt – Mannheim – Kaiserslautern – Homburg(Saar) – Saarbrücken egy vonatpár
IC 55 Lipcse – Magdeburg – Braunschweig – Hannover – Dortmund – Wuppertal illetve Duisburg – Köln – Koblenz – Mannheim – Heidelberg – Stuttgart – Ulm – Kempten – Oberstdorf egy vonatpár
IC/EC 62 Saarbrücken – Homburg (Saar) – Mannheim – Heidelberg – Stuttgart – Ulm – Augsburg – München – Rosenheim – Salzburg – Graz egy vonatpár
IC Mannheim - Ludwigshafen am Rhein - Frankenthal - Worms - Frankfurt am Main egy vonatpár
CNL Koppenhága – Hamburg – Frankfurt (Main) Süd – Mannheim – Basel
CNL Amszterdam – Duisburg – Köln – Koblenz – Frankfurt – Mannheim – Karlsruhe – Bellinzona – Mailand C
CNL Prága – Drezda – Lipcse illetve Berlin – Erfurt – Frankfurt (Süd) – Mannheim – Karlsruhe – Bázel – Zürich
D Moszkva – Brest – Varsó – Frankfurt (Oder) – Frankfurt (Main) – Mannheim – Karlsruhe – Bázel

S-Bahn

Járat Útvonal Járatsűrűség
S 1 Homburg (Saar)–Osterburken
Homburg (Saar) – Kaiserslautern – Neustadt (Weinstraße) – Schifferstadt – Ludwigshafen – Mannheim – Heidelberg – Neckargemünd – Eberbach – Mosbach (Baden) – Osterburken		 Óránként
S 2 Kaiserslautern–Eberbach (–Mosbach Baden)
Kaiserslautern – Neustadt (Weinstraße) – Schifferstadt – Ludwigshafen – Mannheim – Heidelberg – Neckargemünd – Eberbach (– Mosbach Baden)		 Óránként
S 3 Germersheim–Karlsruhe
Germersheim – Speyer – Schifferstadt – Ludwigshafen – Mannheim – Heidelberg – Wiesloch-Walldorf – Bruchsal – Karlsruhe		 Óránként
S 4 Germersheim–Bruchsal
Germersheim – Speyer – Schifferstadt – Ludwigshafen – Mannheim – Heidelberg – Wiesloch-Walldorf – Bruchsal		 Óránként

Vasútvonalak

További információk

Források

  1. ↑ Service und Einkaufen am Südrand der Mannheimer City Archiválva 2011. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben. Information auf bahnhof.de, abgerufen am 29. Juni 2009
  2. ↑ Hauptbahnhof Mannheim, Empfangsgebäude (német nyelven). Rhein-Neckar-Industriekultur. [2012. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 8.)
  3. ↑ Ralph Seidel. Der Einfluss veränderter Raumbedingungen auf Netzgestalt und Frequenz im Schienenpersonenfernverkehr Deutschlands (német nyelven), 27. o. (2005) 
  4. ↑ Erich Fein.szerk.: DB-Bahnbauzentrale Frankfurt/M.: Die neuen Eisenbhanbauten im Raum Mannheim im Rahmen der Einführung der Westlichen Riedbahn und der Neubaustrecke Mannheim–Stuttgart, Eisenbahnbau für das 21. Jahrhundert: Streckenausbau bei der Deutschen Bundesbahn (német nyelven), 52–62. o. (1984) 
  5. ↑ Winfried Hanslmeier.szerk.: Knut Reimers, Wilhelm Linkerhägner: Baumaßnahmen der Ausbaustrecken, Wege in die Zukunft. Neubau- und Ausbaustrecken der Deutschen Bundesbahn (német nyelven). Darmstadt: Hestra, 208–218. o. (1987). ISBN 3-7771-0200-8 
  6. ↑ Ralph Seidel. Der Einfluss veränderter Raumbedingungen auf Netzgestalt und Frequenz im Schienenpersonenfernverkehr Deutschlands (német nyelven), 46. o. (2005) 
  7. ↑ Ralph Seidel. Der Einfluss veränderter Raumbedingungen auf Netzgestalt und Frequenz im Schienenpersonenfernverkehr Deutschlands (német nyelven), 62. o. (2005) 
  8. ↑ Ralph Seidel. Der Einfluss veränderter Raumbedingungen auf Netzgestalt und Frequenz im Schienenpersonenfernverkehr Deutschlands (német nyelven), 100. o. (2005) 
  9. ↑ Ziele in ganz Europa ab Mannheims neuem Busbahnhof (press release) (német nyelven). Mannheimer Parkhausbetribe GmbH, 2008. február 13. [2008. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 8.)