Meglenoromán nyelv
Meglenoromán limba vlășe̯áscă | |
Beszélik | Görögország, Észak-Macedónia, Románia, Törökország |
Terület | Délkelet-Európa, Balkán |
Beszélők száma | kb. 2800[1] fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Újlatin nyelvek keleti ág meglonoromán nyelv |
Írásrendszer | Latin írás |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | - |
ISO 639-2 | roa |
A meglenoromán egy, a tudományos körökben „meglenorománok”-nak nevezett népesség nyelvjárásainak csoportja. Státusza vitatott. Egyes nyelvészek, például Alexandru Graur , önálló nyelvnek tekintik, amely a keleti újlatin nyelvekhez tartozik, a román, az aromán és az isztroromán nyelvvel együtt. Más nyelvészek véleménye az, hogy ez csak a román nyelv egyik dialektusa, a dákoromán, az aromán és az isztroromán dialektus mellett. Ezek között nincs egység a meglenoromán státuszát illetően a többi dialektussal szemben.[2]
A meglenorománt ma már csak kb. 2800 személy beszéli,[1] és ezt az elnevezést nem használja a nyelvet beszélő népesség. A kifejezést nyelvészek alkották, mégpedig abból a nézőpontból, hogy ez tulajdonképpen a román nyelv egyik dialektusa. Beszélői magukat vlaș „vlachok”-nak nevezik[3] (egyes számban vla vagy vlau̯), nyelvüket pedig azt mondva határozzák meg, hogy vlășește „vlachul” beszélnek. Eredetileg a vlaș nem saját népnév, hanem a szomszédos népek nevezik így őket, és ők magukévá fogadták.[4]
A meglenorománt a görögországi Közép-Makedónia régióban, Észak-Macedóniában, Romániában és Törökországban beszélik.
Külső nyelvtörténet és a kutatások története
A meglenoromán nyelv története kevésbé ismert, mint a többi keleti újlatin nyelvé, mert nincsenek régóta fennmaradt szövegek ezen a nyelven. Miközben az aromán nyelv elsőként legkésőbb a 10. században vált le a protoromán nyelvről,[5] a meglenorománról azt feltételezik, hogy másodikként vált le róla, feltehetően a 12. vagy a 13. században, amikor beszélői északról érkezve Moglenában telepedtek le, a Vardar folyó völgyébe.[2]
A meglenoromán nyelvről szóló első említést Johann Georg von Hahn osztrák diplomata és filológus tette 1867-ben, és ugyanakkor megállapította, hogy különbözik az aromán nyelvtől, bár nem nevezte meg ezeket, csupán mint két nyelvjárásról írt róluk.[6] Gustav Weigand német nyelvész volt a nyelv első kutatója. Megkülönböztetendő a dákoromántól, az aromántól és az isztroromántól, elnevezte „Meglen”-nek,[7] és ő jegyzett le és közölt először szövegeket ezen a nyelven.[8]
Ovid Densusianu Dunától északra fekvő területről származnak, és nyelvüket az ottani románhoz közelinek látta. A mai kutatók közül Petar Atanasov ért egyet ezzel, a meglenorománt a dákoromán archaikusabb stádiumának tekintve.[9] Ezzel ellentétben Sextil Pușcariu a Dunától délre fekvő területekről származóknak tartotta a meglenorománokat, nyelvüket és az arománokét a román nyelv keleti ágába sorolta, a dákorománt és az isztrorománt pedig a nyugatiba. Theodor Capidan és Gheorghe Ivănescu egyetlen déli dialektusba sorolta a meglenorománt és az arománt. Alexandru Philippide , Alexandru Rosetti és Matilda Caragiu Marioțeanu is közelibbnek látták a meglenorománt az arománhoz, mint a dákorománhoz.[2] Ion Coteanu a meglenorománt az aromán területi változatának vélte, és ez utóbbit más nyelvnek a románnal szemben.[2] Van olyan feltételezés is, hogy a meglenoromán komplex, dákoromán és aromán eredetű.[9]
úgy vélte, hogy a meglenorománok aA Weigand által közzétett szövegek[10] után megjelentek még Pericle Papahagi [11] és Ion Aurel Candrea [12] népi irodalmi gyűjteményei. Legutóbb, az 1990-es években, Dionisie Papatsafa[13] és Dumitru Ciotti[14] jelentettek meg szövegeket.
Csak egyetlen nem népi irodalmi írás létezik meglenoromán nyelven, a selyemhernyók tenyésztéséről szóló könyvecske,[15] román írással és román jövevényszavakkal.
1862 és 1912 között volt néhány kísérlet a román vagy/és az aromán nyelv bevezetésére az oktatásba és a román használatára a meglenorománoknak szóló ortodox liturgiába.[2]
Beszélők száma és földrajzi eloszlásuk
Az első adat a meglenorománok számáról Weigandtól származik, aki 1892-ben 14 000 személyre becsülte.[16] A különböző későbbi becslések közül a legnagyobb szám 30 000, ami 1904-ből származó adat.[17] Ez a szám folyamatosan csökkent a 20. század első felében végbement történelmi események során, amikor Moglena háborús színtér volt, a Balkán-háborúktól kezdve a Görög polgárháborúig. Ezek megtörték a meglenorománok addig viszonylag tömör közösségét, és előidézték szétszóródásukat lakosságcserék és több országba való kivándorlások által: a volt Jugoszláviába (Macedóniába, de még a Vajdaságba is), Törökországba, Romániába. A 20. század második felében a társadalmak modernizációja felgyorsította a meglenorománok szétszóródását sokuk városokba költözése, de még Nyugat-Európába kivándorlása nyomán is. Ezek a jelenségek számos meglonoromán a többségi lakosságba való beolvadását okozták, beleértve vegyes házasságok útján is.[18]
A meglenoromán beszélőinek számáról csak Görögországra és Észak-Macedóniára vonatkozó becslés van, mely 2 800 személyről szól.[1] Ezek főleg a görögországi Közép-Makedónia közigazgatási régióban, ahol Moglena történelmi régió van, Kilkísz és Péla regionális egységekben élnek, L’úmniță (Σκρα – Szkra), Cúpă (Κούπα – Kúpa), Țărnaréca (Κάρπη – Kárpi), Oșíń (Αρχάγγελος – Arhángelosz), Birislắv (Περίκλεια – Períkleja) Lundzíń (Λαγκάδια – Lagkádia) és Nắnti vagy Nǫ́nti (Νότια – Nótia) helységekben. Észak-Macedóniában gyakorlatilag csak Gevgelija városban beszélik még a nyelvet, ahova az Umă (Хума – Huma) egykor meglenoromán többségű falu lakosságának csaknem egésze költözött.[19]
A nyelv helyzete a 21. század elején
A meglenoromán nyelv jó helyzetben volt a 20. század elejéig, a beszélői hagyományos falusi életmódjának és falvaik elszigeteltségének köszönhetően. Hiányzott a nyelv írásbelisége, de ugyanakkor a beszélői iskolázottsága is, amely csak a városokban, az akkoriban a régiót uraló török állam hivatalos nyelvén történt. Ezért a családokon belül és a falvakban a lakosok csak anyanyelvükön beszéltek. Csupán azok a férfiak voltak két- vagy háromnyelvűek, akik a városokba jártak; ők hoztak idegen elemeket a nyelvükbe.[20]
A bekövetkező történelmi események és társadalmi jelenségek elindították a nyelv kihalásának folyamatát, amit felgyorsított a beszélői iskolázása, de más nyelven, mint az anyanyelvük. Ehhez az is hozzájárul, hogy a nyelvnek nincs presztízse a beszélői szemében, főleg a fiatalokéban, akik boldogulásuk lehetőségét csak a többség nyelvét beszélve látják.[21]
Nagyon kevés kulturális vagy egyéb szerveződési forma van a meglenorománok körében, amint az megvan az arománok, de még az isztrorománok esetében is. Cerna faluban például (Tulcea megye), az egyetlen olyan romániai helységben, ahol meglenoromán eredetű a lakosok többsége, egy „Altona” nevű hagyományőrző együttes és egy „Altona” egyesület létezik, amelyekben a helybéli „Panait Cerna” általános iskola tanulói vesznek részt. Ez a három entitás és a helyi családok foglalkoznak a meglenoromán kulturális hagyaték megőrzésével.[22] A meglenoromán kihalófélben van, amint azt jelenléte tükrözi a A világ veszélyeztetett nyelveinek UNESCO atlaszában.[23]
Területi változatok
Mindegyik meglenorománok lakta falunak megvan a maga nyelvjárása, melyeket többféleképpen csoportosítanak. Van egy két csoportra való felosztás: az egyikbe Umă és Țărnareca tartozik, a másikba L’umniță, Cupă, Oșiń, Birislăv, Nǫnti és Lundziń. Egy másik felosztás három csoportról szól, amelyben Lundziń külön szerepel. Bizonyos nyelvi vonásoknak megfelelően egyéb csoportosítások is vannak: Țărnareca az összes többivel szemben, L’umniță és Cupă a többivel szemben, Umă és Lundziń a többivel szemben. A jövevényszavak tekintetében ellentétbe helyezhetőek külön a görögországi, a macedóniai és a romániai nyelvjárások.[24]
Hangtan és átírás
A meglenoromán nyelv beszédhangjainak rendszere nem egységes. Viszonylag jelentős különbségek vannak a nyelvjárások között.
Magánhangzók
A meglenoromán magánhangzó fonémái a következők:
Nyíltság | Elöl képzettség | ||||
---|---|---|---|---|---|
Elöl képzettek | Félig elöl képzettek | Középen képzettek | Félig hátul képzettek | Hátul képzettek | |
Zártak | |||||
Zárthoz közeliek | |||||
Félig zártak | |||||
Közepesek | |||||
Félig nyíltak | |||||
Nyílthoz közeliek | |||||
Nyíltak |
A meglenoromán beszédhangok átírása nem egységes a kutatók körében. Ebben a szócikkben Theodor Capidanét használjuk. Eszerint a magánhangzók a következők:
Magánhangzó | Leírás | Átírás |
---|---|---|
röviden ejtett á[25] | ||
magyar ë | ||
magyar i | ||
magyar o | ||
magyar u | ||
mint az angol about ’-ról/-ről’ szó első magánhangzója | ||
magyar e | ||
mint a német voll ’egész’ magánhangzója |
Hangsúlyos magánhangzók
Hangsúlyos szótagban, több nyelvjárásban úgy az /ǝ/, mint a románbeli /ɨ/?*[26] megfelelője az /ɔ/: lăsǫ́[27] (román lăsắ) ’hagyott’, lǫ́nă (lấnă) ’gyapjú’.
Umă és Țărnareca falvak nyelvjárásában az /ǝ/ megmaradt, beleértve mint a román /ɨ/ megfelelője is: lắnă ’gyapjú’.
L’umniță nyelvjárásában az /ɔ/ is [o]-ként realizálódik, következésképpen a más nyelvjárásokbeli /ɔ/-nak és /ǝ/-nak, valamint a román /ɨ/-nak felel meg: mónă vs. mǫ́nă, mắnă, román mấnă ’kéz’.
Az /ɛ/ együtt létezik az [e̯a] kettőshangzóval Lundziń nyelvjárásában (fę́tă/fe̯átă ’lány’) és ellentétben áll az /e/-vel Lundziń, Cupă, L’umniță, Oșiń és Birislăv nyelvjárásaiban: vidém ’látunk’ vs. vidę́m ’láttunk’.
A hangsúlyos /a/, /e/, /i/, /o/, /ɔ/ és /u/ magánhangzók hosszúak (kivéve Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban): āpu [aːpu] ’víz’, cămēș [kǝmeːʃ] ’ingek’, sīn [siːn] ’mell, emlő’, sōră [soːrǝ] ’lánytestvér’, grǭn [grɔːn] ’búza’, sūflit [suːflit] ’lélek’.
Hangsúlytalan magánhangzók
A románnal ellentétben a latin nyelvből örökölt szavakban hangsúlyos szótag előtt a magánhangzók záródtak:
- a > ă: ăbínă rom. albină ’méhecske’;
- e > i: țitáti rom. cetate ’vár’ (erődítmény);
- o > u: purcár rom. porcar ’kanász’.
L’umniță nyelvjárásában a szókezdeti /ǝ/ m vagy n előtt [ạ]-ként realizálódik. Ezt Capidan jegyzi így, és úgy írja le, hogy /a/ és /ə/ közötti, közelebb az /a/-hoz.[28] Példák: ạmpirát ’császár’, ạnțili̯ắg ’értek’.
Hangsúlyos szótag után is ugyanazok a magánhangzók záródnak, de az /a/ megmarad, amikor határozott artikulus: cásă ’ház’ vs. cása ’a ház’.
Kettőshangzók
Mindegyik meglenoromán nyelvjárásban megvannak az [aw], [ew], [iw] és [ow] ereszkedő, valamint a [ja], [je], [jo] és [ju][29] emelkedő kettőshangzók. Ezekben a [w] átírása u̯, a [j]-je i̯.
Különböző nyelvjárásokban egyéb kettőshangzók is vannak:
- [o̯a] (Lundziń, Oșiń, Birislăv, Cupă): so̯ári ’nap’ (az égitest);
- [e̯a] (Lundziń, Oșiń, Birislăv, Cupă): fe̯átă ’lány’;
- [wǝ] (L’umniță, Cupă): fu̯ăc ’tűz’;
- [jǝ] (L’umniță, Cupă): ạnțili̯ắg ’értek’.
A kettőshangzók átírását illetően van egy kis különbség Atanasov és Capidan között, amennyiben az utóbbi nem írja át külön írásjelekkel az e̯-t és az o̯-t.
Mássalhangzók
A meglenoromán 26 mássalhangzóval rendelkezik:[30]
Ajak-ajak hang | Ajak-foghang | Fogmederhang | Fogmederentúli hang | Palatális hang | Hátsó ínyhang | Hangszalagréshang | |
---|---|---|---|---|---|---|---|
Orrhang | |||||||
Zárhang | |||||||
Zár-rés hang | |||||||
Réshang | |||||||
Pergőhang | |||||||
Oldalréshang |
A mássalhangzók leírása és átírása:
Mássalhangzó | Leírás | Átírás | |
---|---|---|---|
Capidan | P. Atanasov | ||
magyar p | |||
magyar b | |||
magyar t | |||
magyar d | |||
magyar k | |||
magyar c | |||
magyar dz | |||
magyar cs | |||
magyar m | |||
magyar n | |||
magyar ny | |||
magyar r | |||
magyar f | |||
magyar v | |||
magyar sz | |||
magyar z | |||
magyar s | |||
magyar zs | |||
magyar h | |||
magyar l | |||
mint a ly a palóc nyelvjárásban |
Megjegyzések:
- Szó végén a /l/ veláris hang (hátsó ínyhang) felé közelít. Ezt az ł betűvel írják át: cał ’ló’, crieł ’ész’.
- A /h/ nem maradt meg az örökölt szavakban és a régi jövevényszavakban, például Umă falu nevében, de megvan újabb jövevényszavakban, pl. hutel ’szálloda’.
- A /d͡z/ vs. /z/ és /d͡ʒ/ vs. /ʒ/ ellentétek csak Țărnarecában maradtak fenn, a többi nyelvjárásban a zár-rés hangok réshangokba mentek át: frundză/frunză ’falevél’, džoc/joc ’játék, tánc’.
Eltérő hangtani fejlődések a latinból a románba, illetve a meglenorománba
Latin | Román | Meglenoromán |
---|---|---|
szókezdeti [a]: HABĒMUS > | az [a] fennmaradása: avem | az [a] gyakori kiesése: vem ’van nekünk’ |
szókezdeti [o]: OC(U)LUS > | az [o] fennmaradása: ochi | [wo]: u̯ócl’u ’szem’ (a látószerv) |
hangsúlyos [e] ajakhang után és [i]-s, [e]-s vagy [u]-s szótag előtt: MELUM > | [ǝ]: măr | az [e] fennmaradása: mer ’almafa’ |
hangsúlyos [e] ajakhang után és [a]-s szótag előtt: ME(N)SA > | [a]: masă | az [e] diftongálása: me̯ásă ’asztal’ |
[v] + hangsúlyos [e] vagy [i]: VĪVUS > | a [v] fennmaradása: viu | a [v] palatalizációja (nem rendszeres): ghiu̯ ’élő’ |
[m] + hangsúlyos [e]: MEDIUS > | a [m] fennmaradása: miez | az [m] palatalizációja (nem rendszeres): ńez ’bél’ (pl. kenyéré) |
[p] + hangsúlyos [e] vagy [i]: PĔCTUS > | a [p] fennmaradása: piept | a [p] palatalizációja (nem rendszeres): chi̯épt ’mell’ |
[f] + hangsúlyos [e] vagy [i]: FERRUM > | a [f] fennmaradása: fier | [j], ritkábban [hʲ]: i̯er, h’er ’vas’ |
[k] + hangsúlyos [e] vagy [i]: CAELUM > | [t͡ʃ]: cer | [t͡s]: țer ’ég(bolt)’ |
[ɡ] + hangsúlyos [e] vagy [i]: GĔNER > | [d͡ʒ]: ginere | [z], ritkábban [d͡z]: zíniri, dzíniri ’vő’ |
[l] + hangsúlyos [e] vagy [i]: LĔPOREM > | [j]: iepure | az [l] palatalizációja: l’épuri ’nyúl’ |
[l] [k] után: ORĬCLA > | a [l] kiesése: ureche | az [l] palatalizációja: ure̯ácl’ă ’fül’ |
[l] [ɡ] után: IŬG(U)LO > | a [l] kiesése [l]: înjunghii | az [l] palatalizációja: júngl’u ’beledöfök’ |
[n] + hangsúlytalan [e]: VĪNE̯Á > | a [n] kiesése [n]: vie | az [n] palatalizációja: vińă ’szőlő(ültetvény)’ |
Egyéb hangtani sajátosságok
- A románban meglévő főnevek és melléknevek hímnem többes szám [ʲ][34] képzője, valamint a kijelentő mód jelen idő egyes szám második személy [ʲ] ragja kiesik [p], [b], [f], [v] és [m] után anélkül, hogy ezek változnának: lup rom. lupi ’farkasok’, fitšór rom. feciori ’legények’, ạntréb rom. întrebi ’kérdezel’.
- Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban a megfelelő végződés [ǝ] lesz olyan mássalhangzó-csoportok után, amelyek második eleme [t͡s], [d͡z], [t͡ʃ], [d͡ʒ], [ʃ] (Țărnarecában [ɡʲ], [ɲ], [ʎ] is): múl’ță rom. mulți ’sok’, árșă rom. arși ’égettek’, dórńă ’alszol’.
- Umă nyelvjárásában e végződésnek [i] felel meg más mássalhangzó-csoportok vagy félhangzó + mássalhangzó-csoportok után, mint amelyeknek a második eleme [t͡s], [d͡z], [t͡ʃ], [d͡ʒ] vagy [ʃ]: ál’bi ['aʎbi] ’fehérek’, nui̯bi ['nujbi] ’találkozol’.
- Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban a mássalhangzó-csoport utáni -u végződés minden mássalhangzó-csoport után megvan (álbu rom. alb ’fehér’, múltu rom. mult ’sok’, ruptu rom. rupt ’szakadt’), miközben a többi nyelvjárásban és a románban csak olyan csoportok után, melyek utolsó eleme [l] vagy [r]: áflu ’megtudom’, sócru ’após’.
- A szóvégi zöngés mássalhangzók zöngétlenednek (vi̯et rom. văd ’látok’, ves rom. vezi ’látsz’, alp rom. alb ’fehér’, rǫ́t rom. râd ’nevetek’), de ezt általában nem jelzi az átírás.
Grammatika
A meglenoromán nyelv nyelvtani szerkezete különbözik valamennyire a románétól egyrészt egyes archaikus vonások révén, másrészt szomszédos nyelvek hatása miatt.
Alaktan
Alaktani szempontból a meglenoromán nyelv úgy szintetikus, mint analitikus vonásokat mutat, valamint macedón[35] hatásokat. Az arománnak is van rá hatása, főleg Țărnareca nyelvjárásában.
A főnév
Az egyes szám
Hímnem egyes számban a főnév végződhet:
- mássalhangzóra: lup ’farkas’, fitšór ’legény’;
- [w]-ra: bóu̯ ’ökör’;
- [u]-ra (l vagy r utolsó tagú mássalhangzó-csoport után minden nyelvjárásban, akármilyen második tagú mássalhangzó-csoport után Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban): sócru ’após’, chi̯éptu ’mell’.
A latin hangsúlytalan [e] záródása miatt, úgy hímnemben, mint nőnemben vannak [i]-re végződő főnevek: múnti hn. hegy, pustińitáti nn. ’pusztaság’. A többi nőnemű főnév -ă végződésű: cásă ’ház’, fe̯átă ’lány’.
A többes szám
A többes számú alak nem különbözik az egyes számútól a hímnem egyes számban hangsúlyos magánhangzó + p, b, f, v, ț, z, tš, ș, j, l’, i̯, ń vagy r-e végződő főnevek esetében: lup ’farkas’ – lup ’farkasok’, fitšór ’legény’ – fitšór ’legények’. A más mássalhangzóra vagy más mássalhangzó + i-re végződő főnevek többes számának jele a mássalhangzó változása: i̯ed – i̯ez ’gidák’, bărbát – bărbáț ’férfiak’, cał – cal’ / cai̯ ’lovak’, fráti – fraț ’fivérek’. A -ri-re végződő főnevek többes számát az i kiesése jelzi: l’épuri – l’épur ’nyulak’.
Az -u [u] végződésű főnevek többes számában ez -i [i]-re vált: sócru – sócri ’apósok’, u̯ócl’u – u̯ócl’i ’szemek’.
Az -ă-re végződő nőnemű főnevek többes száma általában -i képzős: cásă – cási ’házak’. Egyes ilyen főneveknél az -ă-t megelőző mássalhangzó(k) változik/változnak: fúrcă – fúrchi ’villák’, gắscă – gắști ’libák’. Azon mássalhangzók, amelyek az -i kiesését okozzák hímnemben, ezt teszik nőnemben is: límbă – limb ’nyelvek’. Egyes főnevek esetében a szótő magánhangzója is váltakozik: vácă – văț ’tehenek’.
A semlegesnemű főnevek között, amelyek, mint a románban, hímneműek egyes számban és nőneműek többesben, egyeseknek van jellegzetes semlegesnemű képzője, az -ur: loc – lócur ’helyek’.
A hímnem többes szám -i [i] képzője, amely a fentebb említett esetekben kiesik, újból megjelenik a határozott artikulus előtt: fitšóril’ ’a legények’, fráțil’ ’a fivérek’.
A török nyelvből eredő -a-ra vagy -ă-ra végződő főnevek többes számának lehet -z a képzője, az előző magánhangzó pedig hangsúlyos: avlíi̯a – avlíur vagy avlii̯áz ’udvarok’, căsăbắ – căsăbắz ’városok’.
Az esetek kifejezése többnyire analitikus.
A birtokos esetet általában a lu határozott névelőből származó változatlan alakúvá vált elöljárószóval fejezik ki. Mindhárom nemben használják és mindkét számban, úgy a tulajdonnevek, mint a köznevek esetében. Ez utóbbiak, ha nőneműek vagy hímnem egyes számúak, kötelezően határozatlan névelősök vagy határozott artikulusosok. A hímnem többes számúak használhatók ilyenek nélkül is:
cása lu | bărbátu un bărbát fe̯áta ună fe̯átă Piștól fráțil’ draț fe̯átili |
a férfi egy férfi a lány egy lány Piștol a fivérek az ördögök a lányok |
háza |
Csupán Țărnareca nyelvjárásában vannak a határozott artikulus ragozásával kifejezett birtokos esetű alakok. Ezek elé a románban is létező birtokos névelő kerül: ạu̯ țárlui fitšór ’a császár fia’, tái̯fa a fe̯átil’ei̯ ’a lány csapata’.
A részeshatározói esetet a la elöljáró fejezi ki, általában artikulus nélküli főnévvel: la bărbát ’a férfinak’, la fe̯átă ’a lánynak’, la Piștól ’Piștolnak’, la fráț ’a fivéreknek’, la fe̯áti ’a lányoknak’.
A tárgynak nincs jele, annyi sem, mint a románban, amelyben a tárgyi funkciójú személyt megnevező köznevek és tulajdonnevek elé a pe elöljárót teszik: Urdínă-l’ă ascheríl’ rom. Îi pune în rând pe soldați ’Felsorakoztatja a katonákat’.
A megszólító eset kifejezhető semmiféle jel nélkül is, de raggal is: ạmpirat ’császár’ – ạmpiráti! vagy, ritkábban, ạmpirátuli! ’te császár!’ (hn.), sóră ’nővér, húg’ – su̯ắru! ’nővérem!, húgom!’
Az artikulusok
A határozatlan névelő alakjai un (hn.), únă (nn.) ’egy’. A románnal ellentétben, ezeket nem ragozzák. Többes számú határozatlan névelő csak egyes nyelvjárásokban létezik, alakja níști vagy níștă.
A határozott artikulus:
- hímnem és semlegesnem egyes számban:
- mássalhangzóra végződő főnevekkel – ritkábban -l, gyakrabban az ez elé teendő -u- kötőhang, amelyből tulajdonképpeni artikulus lett (fitšóru vagy fitšórul ’a legény’), de Țărnarecában -lu: fitšórlu;
- -u-ra végződő főnevekkel – -u (ebben az esetben az artikulusos alak azonos az anélkülivel) vagy -l: córbu(l) ’a holló’;
- -i-re végződő főnevekkel – -li: șárpili ’a kígyó’;
- nőnem egyes számban – -a, amely helyettesíti az -ă végződést: cása ’a ház’;
- hímnem többes számban – -l’ vagy -i̯: cucóțil’ vagy cucóții̯ ’a kakasok’; Țărnarecában -l’ă: fráțl’ă ’a fivérek’;
- nőnem és semlegesnem többes számban – -li: măńli ’a kezek’, lócurli ’a helyek’; Țărnarecában -l’ă: măńl’ă, lócurl’ă.
A melléknév
A meglenoromán melléknév a fokozása tekintetében különbözik némileg a romántól. A felsőfokot lehet a mai̯ / ma határozószó + határozott artikulusos melléknévvel, vagy mutató névmás + mai̯ + határozott artikulus nélküli melléknévvel alakítani: mai̯ míca fę́tă rom. cea mai mică fată ’a legkisebb lány’, țéla mai̯ mári rom. cel mai mare ’a legnagyobb’. Țărnarecában a felsőfok a macedón nyelvből átvett nai̯- előképzővel alakul: nai̯márli ’a legnagyobb’.[36]
A számnév
A tőszámnevek ugyanazok, mint a románban, beleértve a 10-nél nagyobb számok alakítását:
- 1 un (hn.), úna (nn.)
- 2 doi̯ (hn.), dǫ́u̯ă / dǫ́u̯ / du̯áu̯ (nn.)
- 3 tréi̯
- 4 pátru
- 5 ținț
- 6 șási
- 7 șápti
- 8 u̯ópt
- 9 nǫ́u̯/nǫ́u̯ă
- 10 záți / ze̯áți / dzáți (az utóbbi Țărnarecában)
- 11 únspreț / únsprăț
- 12 dǫ́u̯spreț / dǫ́u̯sprăț
- 20 dǫ́u̯zǫ́ț
- 21 dǫ́u̯zǫ́tšiun
- 100 úna sútă
- 1000 úna míl’ă
- 2000 dǫ́u̯ míl’
- 1.000.000 un miliún
Ezeknek a számneveknek lehet határozott artikulusuk (a románban ugyanazokban az esetekben mutató névelőjük): pricázma lu dói̯l’ fráț rom. povestea celor doi frați ’a két testvér meséje’.
A sorszámnevek, az ’első’-nek megfelelően kívül, általában úgy alakulnak, hogy a tőszámnévhez hozzáadják a -li határozott artikulust nemtől függetlenül, eléjük pedig a la elöljáró kerül: la dǫ́u̯li ór ’a második alkalom, másodszor’, la tréi̯li cáł ’a harmadik ló’. Țărnareca nyelvjárásában az artikulus alakja -l’ă, és van külön nőnemű alak is: la tréi̯a dzúu̯ă grí ’a harmadik napon szólt’. A príma ’első’ a latinból örökölt, miközben a románban ugyanaz jövevényszó a latinból. Ennek Țărnarecában a görög eredetű prot, pro̯átă a megfelelője.
Névmások
A személyes névmás
A meglenoromán személyes névmások alakjai a következők:
Személy | Alanyeset | Részes eset | Tárgyeset | |||
---|---|---|---|---|---|---|
hangsúlyos | hangsúlytalan | hangsúlyos | hangsúlytalan | |||
i̯ó; L’umniță-ban íu̯ă; Umă-ban i̯éu̯ ’én’ | la míni ’nekem’ | ạń, ńi, ńă, ń | míni ’engem’ | mi | ||
tú ’te’ | la tíni ’neked’ | ạț, -ț; Țărnarecában țu, ță | tíni ’téged’ | ti | ||
E/3 | hn. | i̯éł; L’umniță-ban i̯ắł ’ő’ | la i̯éł/i̯ắł ’neki’ | ạľ, ăľ; Cupă-ban ại̯, l’; Țărnarecában l’ă | i̯eł/i̯ắł ’őt’ | la, al, -l; Țărnarecában ạu̯, u |
nn. | i̯á ’ő’ | la i̯á ’neki’ | ạľ, ăľ; Cupă-ban ại̯, l’; Țărnarecában l’ă | i̯á ’őt’ | ạu̯, ău̯, u | |
nói̯ ’mi’ | la nói̯ ’nekünk’ | na, nă | nói̯ ’minket’ | na, nă | ||
vói̯ ’ti’ | la vói̯ ’nektek’ | va, vă | vói̯ ’titeket’ | va, vă | ||
T/3 | hn. | i̯éľ; L’umniță-ban i̯ắľ ’ők’ | la i̯éľ, la i̯ắľ ’nekik’ | la, lă; Țărnarecában l’ă | i̯éľ/i̯ắľ ’őket’ | l’a, l’ă, ạl’, -ľ |
nn. | i̯áli ’ők’ | la i̯áli ’nekik’ | li; Țărnarecában l’ă | i̯áli ’őket’ | i |
Példák mondatokban:
- I̯ó s-mi dúc ’Én el fogok menni’;
- Țe faț tu? ’Mit csinálsz te?’;
- Ạț mi ru̯ắg ’Kérlek téged’ (szó szerint ’Neked magamat kérem’);
- Ạu̯ ạntribáră ’Megkérdezték tőle’ (szó szerint ’Őt megkérdezték’).
A visszaható névmás
Az első és a második személyű visszaható névmások a hangsúlytalan személyes névmásokkal azonosak:
- I̯ó s-mi dúc ’Én el fogok menni’ (szó szerint ’Én hogy magamat vigyem’);
- Ạț mi ru̯ắg ’Kérlek téged’ (szó szerint ’Neked kérem magamat’);
- S-nă ubidím căsmétu ’Próbáljunk szerencsét’ (szó szerint ’Hogy próbáljuk magunknak a szerencsét’).
Harmadik személyben is csak hangsúlytalan alakja van, si (változata ți):
- si ạnsurǫ́ ’megnősült’ (szó szerint ’magát megnősülte’);
- ạń ți máncă ’éhes vagyok’ (szó szerint ’nekem evődik’);
- si si dúcă ’menjen el’ (szó szerint ’hogy magát vigye’).
Az utóbbi példában az első si a kötőmódra jellemző kötőszó. Ezen homonímia miatt a visszaható névmás kieshet. Következésképpen kontextustól függően si dúcă jelentheti azt, hogy ’menjen el’, de azt is, hogy ’vigyen (vmit)’.
A birtokos névmás/determináns
A meglenoromán birtokos névmás/determináns alakjai:
Birtokos(ok) | Birtok(ok) | |||||
---|---|---|---|---|---|---|
Hímnem egyes szám | Nőnem egyes szám | Hímnem többes szám | Nőnem többes szám | |||
Hangsúlyos | Hangsúlytalan | |||||
Személy | E/1 | méu̯; L’umniță-ban mi̯ău̯ | -ńu | me̯á | melʼ; L’umniță-ban mi̯ắl’ | me̯áli |
E/2 | tǫ́u̯; Țărnarecában atắu̯ | -tu | (-)ta (hangsúlyos és hangsúlytalan) | tǫ́lʼ | táli | |
E/3 | lúi̯[37] | -su | -sa (csak hangsúlytalan) | |||
T/1 | nóstru | no̯ástră | nóștri | no̯ástri | ||
T/2 | vóstru | vo̯ástră | vóștri | vo̯ástri | ||
T/3 | lor | lor | lor | lor |
Hangsúlyos alakban ezek a szavak névmások és determinánsok is lehetnek, a hangsúlytalanok viszont csak determinánsok. A hangsúlyos determinánsok legtöbbször a főnév előtt állnak (ellentétben a románnal), a hangsúlytalanok pedig mindig a főnév mögött. Példák szószerkezetekben és mondatokban:
- Méu̯ fitšór tári ăi̯ ’A fiam ilyen’;
- Dǫ́-ń l’a tǫ́l’ cǫ́ń ástăz, i̯ó si-ț l’a dáu̯ mél’ la tíni ’Add nekem a kutyáidat ma, én majd odaadom neked az enyéimet’;
- Ni tátă-ńu… ni tšítšăl’ mi̯ắl’ nú rau̯ spuvidátš ’Sem az apám… sem a nagybácsijaim nem voltak gyóntatók’;
- lúi̯ mul’ári ’felesége’;
- no̯ástră casă ’házunk’.
A mutató névmás/determináns
A románnal ellentétben a meglenoromán mutató névmás alakjai nem különböznek a mutató determinánséitól:
Egyes szám | Többes szám | |||
---|---|---|---|---|
Hímnem | Nőnem | Hímnem | Nőnem | |
Közelre mutató | țísta; Țărnarecában (i̯)éstu, aístu | țe̯ástă; Țărnarecában i̯ástă, aístă | țíșta; Țărnarecában (i̯)éști, aíști | țe̯ásti, țe̯áști; Lundzińban țę́sti; Țărnarecában i̯ásti, aíste |
Távolra mutató | țéla | țe̯á | țél’a | țe̯áli |
Megkülönböztető[38] | lant[39] | lántă | lańț, lanț | lánti |
țélalant | țe̯álantă | țél’alanț, țél’lanț | țe̯álilanti |
Determinánsi funkcióban ezek a szavak majdnem mindig a főnév előtt állnak, amely lehet határozott artikulusos vagy anélküli. Előfordul az is, hogy a determinánshoz kötődik az artikulus. Példák szószerkezetekben és mondatokban:
- țísta u̯óm (artikulus nélkül) ’ez az ember’;
- țíșta cál’ (artikulus nélkül) ’ezek a lovak’;
- Dáț la éstu óm tắnti pári (artikulus nélkül) ’Adjatok ennek az embernek ennyi és ennyi pénzt’;
- Ạntribǫ́ țéla chirchézu (artikulusos főnévvel) ’Megkérdezte az a cserkesz’;
- lántă u̯áră (artikulus nélkül) ’máskor’;
- țe̯álilantili surór (artikulusos determinánssal) ’a többi nővér’ (szó szerint ’a másikok nővérek’).
A kérdő/vonatkozó névmás
A meglenorománban két olyan szó van, amely ugyanabban az alakban lehet kérdő névmás vagy vonatkozó névmás: cári ’ki, melyik, aki, amely(ik), ami’ és țe / ți ’mi, aki, amely(ik), ami’. Mindkettő vonatkozhat személyre is, élettelenre is, nemtől és számtól függetlenül, a kontextustól függően. Példák:
- Cári ăi̯ cóla, brá? ’Ki van ott, hé?;
- Vizú un u̯óm cari vinde̯á ’Meglátott egy embert, aki árult;
- Țí faț? ’Mit csinálsz?’;
- mul’áre̯a țe ti ạnsuráș ’az az asszony, akivel megnősültél’.
Cári részeshatározóként analitikus alakú (la cári ’kinek, melyiknek, akinek, amely(ik)nek, aminek’), de van szintetikus birtokos esetű alakja is (cúrui̯). Példák:
- La cári trițe̯á pri cóla, la tóț dădeá bustán ’Akinek arra járt, mindnek adott dinnyét’;
- Ve̯á un fráti la cári l’i rá núme̯a… ’Volt egy fivére, akinek a neve … volt’;
- Dăráț un lúcru mușát și cúrui̯ lúcru ăs íi̯ă má mușát, … ’Csináljatok valami szép dolgot, és akié a legszebb lesz…’
Határozatlan névmások és determinánsok
Néhány meglenoromán határozatlan névmás és/vagy determináns:[40]
- cáfcu (macedón jövevényszó) ’milyen, miféle’: Cáfcu tšóu̯li țér tu, Téghi̯u? ’Milyen cipőt akarsz te, Teghiu?’
- cǫ́t ’amennyi, akármennyi’: Cǫ́t si țe̯áră, tú să-l’ dái̯ ’Amennyit kérni fog, annyit adj neki’;
- cǫ́ta ’ennyi, annyi’: Di cǫ́ta mai̯ bún nú si po̯áti ’Ennél jobban nem lehet’;
- cǫ́țva, cǫ́tiva ’néhány’: cǫ́tiva búț di ápu ’néhány hordó víz’;
- cutári ’ez és ez’: – Țí zúu̯ă să u fáțim núnta? – Zúu̯a cutári ’– Melyik napon legyen a lakodalom? – Ezen és ezen a napon’;
- i̯ér (török jövevényszó, hangsúlytalan változatai e és i) ’minden, mindegyik’: iér zúu̯ă / i zuu̯ă ’minden nap’, e săptămǫ́nă ’minden héten’;
- i̯er-cári ’akármelyik’;
- i̯er-țí, e-țí ’akármelyik, akármilyen’: e-țí om ’akármelyik/akármilyen ember’;
- niscắn ’valamennyi, valamicske, egy kevés, egy kicsi’: Rămási áncă niscắn ’Maradt még valamennyi’, Zăstắi̯, si be̯áu̯ niscắn ’Várj, hadd igyak egy kicsit’;
- níști…, níști ’egyesek…, mások’: Níști cu sápa, níști cu cárte̯a ’Egyesek a földet művelik, mások könyvekkel foglalkoznak’ (szó szerint ’Egyesek a kapával, egyesek a könyvvel’);
- sfáca / sfácă (macedón jövevényszó) ’minden, mindegyik’: sfácă u̯óm ’mindegyik ember’, sfáca dzúu̯ă ’minden nap;
- tári / ftári ’ilyen, olyan’: Méu̯ fitšór tári ăi ’A fiam ilyen’, Si fę́si ftári grǫ́n,… ’Olyan búza termett,…’;
- tắntu (e. sz.), tắnti (t. sz.) ’ennyi és ennyi’: Dáț-l’a la éstu óm tắnti pári ’Adjatok ennek az embernek ennyi és ennyi pénzt’;
- tot / tut, to̯átă, toț, to̯áti ’az egész, mind, az összes’: Tót cunácu ársi ’Leégett az egész uradalom’;
- țivá ’semmi’: – Țé mi vér, bré fărtáti? – Nú, țivá, țivá ’Mit akarsz tőlem, bátyám? – Semmit, semmit’;
- țivá-gode̯á (második eleme macedón) ’valami’: Țéla si duțe̯á si spárgă țivá-gode̯á ’Az ment valamit elrontani’;
- vrin, vrínă ’valami, valamelyik’: vrínă metšcă ’valami nőstény medve’.
Az ige
Igenemek
Az igenemeket illetően a meglenoromán ige lehet cselekvő és visszaható.
A visszaható ige kötőmód harmadik személyű alakja esetén a visszaható névmás (si) elhagyható. Funkcióját betölti homonimája, a si kötőszó: si si dúcă / si ducă ’menjen el’, si spe̯álă ’mosakodjon’, si bátă ’verekedjen’.
A szenvedő igenemet esetleg visszaható igével fejezik ki, azt is nagyon ritkán. Helyettük cselekvő igés szerkezetet preferálnak, például lǫ́na si spe̯álă (visszaható igével, szó szerint ’a gyapjú megmosódik’) helyett u spél’ lǫ́na (szó szerint ’megmosod a gyapjút’).
Igeszemlélet és igejelleg
A meglenoromán átvette a macedón nyelvtől az igeszemlélet és az igejelleg a szláv nyelvekre jellemző kifejezését, főleg a magyar igekötőknek megfelelő előképzőkkel:
- du- a befejezett szemléletet fejezi ki (a cselekvés befejezettségét): … pănă nú duárdi lumináre̯a, i̯o nú mor ’… amíg el nem ég a gyertya, én nem halok meg’;
- iz- is a befejezett szemléletet fejezi ki: Țéla purcáru la izbătú ’Az a kanász elverte’;
- pri- a cselekvés megismétlését fejezi ki: Nú la pót priflári ’Nem tudom újra megtalálni’;
- pru- az inkoatív igejelleget fejezi ki (a cselekvés kezdőfélben való voltát): Al’ pruuu̯ắ găl’ína ’A tyúk elkezdett tojni neki’;
- pu- mennyiségileg vagy minőségileg korlátozott cselekvést fejez ki: Di ca putricú piștáru, i̯á cățǫ́ si-l’ dúnă ’Miután a halárus egy kicsit eltávolodott, ő elkezdte összeszedni (a halakat)’;
- răz- / răs- inkoatív előképző: Ca ạntrǫ́ ăn núntru, si răsțăpǫ́ frátili ’Miután bement, a fivér elkezdett kiabálni’;
- ză- is inkoatív: Lúpu si zăbucurǫ́ ’A farkas örvendezni kezdett’.
Egyazon ige több előképzővel is ellátható, különböző igeszemléleteket vagy igejellegeket kifejezendő. Például a măncári ’enni’ igéből a zămăncári ’enni kezdeni’ (inkoatív) és a dumăncári ’megenni’ igéket lehet képezni.
Igeszemléletre jellemző szuffixumok is vannak: -că- és -dă- a folyamatos igeszemléletre, valamint -cn- és -dn- a befejezettre.[41] Példák ezekkel jelzett igepárokra:
- vicăíri – vicníri: Țéla picuráru lǫ́ să vicăi̯áscă… ’Az a pásztor elkezdett kiáltani’ – Și vicní țéla picuráru… ’És elkiáltotta magát az a pásztor…’;
- budăíri – budníri: Cálu cățǫ́ si budăi̯áscă ’A ló elkezdett futni’ – Si budní și i̯éł după tšítšă-sa ’Ő is futva elindult a nagybácsija után’.
Igemódok, igenevek, igeidők és igeragozás
B. P. Narumov[42] szerint a meglenorománban három igemódot (kijelentő mód, kötőmód és felszólító mód), valamint három igenevet (főnévi, határozói és melléknévi) lehet alakjuk szerint megkülönböztetni. Az igeidők szerinte a következők:
- kijelentő módban: jelen, folyamatos múlt, egyszerű múlt, összetett múlt és régmúlt;
- kötőmódban: jelen, múlt és folyamatos múlt.
Ugyanaz a szerző szerint a kijelentő mód jövő időnek, a feltételes mód jelen időnek és a feltételes mód múlt időnek nincs jellegzetes alakja, de ki vannak fejezve fent említett igealakokkal és körülírásokkal.
Petar Atanasov[41] ezeken kívül megkülönbözteti a kijelentő mód jövő időt, a kötőmód régmúlt időt, a feltételes mód jelen időt és a feltételes mód folyamatos múlt időt. Megemlíti még a latin VOLO ’akarok’ + főnévi igenév szerkezetet, amely a meglenorománban a feltételező mód múlt időt fejezi ki.
Mint a román igéket, a meglenoromán igéket is hagyományosan a latinból örökölt négy igeragozási csoportba sorolják. Kijelentő mód és kötőmód jelen időben, valamint felszólító módban, az első és a negyedik csoportban kétféle ige van: úgynevezett „szuffixum nélküli” és „szuffixumos”.
Főnévi igenév
1. csoport | 2. csoport | 3. csoport | 4. csoport | ||
---|---|---|---|---|---|
szuffixum nélküli | szuffixumos | szuffixum nélküli | szuffixumos | ||
căntári ’énekelni’ |
lucrári ’dolgozni’ |
căde̯ári ’esni’ |
bátiri ’verni’ |
durmíri ’aludni’ |
sirbíri ’szolgálni, dolgozni’ |
A 4. csoportban egyes igék főnévi igenévi képzője nem -íri, hanem -ǫ́ri. Ezt az előtte levő ț, tš, ș, z vagy j mássalhangzó okozza. Példák: ạmpărțǫ́ri ’osztani’, nărăntšǫ́ri ’parancsolni’, sfărșǫ́ri ’befejezni’, ạncălzǫ́ri ’melegíteni’, prăjǫ́ri ’sütni’.
A főnévi igenévnek van -ri nélküli, rövid alakja is. Ezt ritkán használják és, ellentétben a románnal, nem kerül eléje az a partikula.
A főnévi igenévnek többféle használata van:
- Modális igével: Ti póț dúțiri ’Elmehetsz’, Trubăi̯á jutári țístu óm ’Segíteni kellett ennek az embernek’.
- A di elöljáróval a magyar ’-ható/-hető’-vel képzett melléknévnek felel meg: Nú-i̯ di viruíri ’Nem hihető el’.
- Megnevezi a cselekvést, a magyar igékből képzett főneveknek megfelelően: Si údi lătrári di cắni ’Kutyaugatás hallatszik’.
- Macedón, albán és aromán szerkezetek hatására az állítmány cselekvését közvetlenül megelőző cselekvést fejez ki:
- Únă culcári, zădurmíi̯ ’Amint lefeküdtem, elaludtam’ (szó szerint ’Egy lefeküdni, elaludtam’);
- Cu viníri cásă, si discălțắ și si culcắ ’Amint hazajött, levette a cipőjét és lefeküdt’ (szó szerint ’Hazajönnivel …’).
Kijelentő mód jelen idő
cǫ́nt | lucréz | cad | bat | dorm | sirbés |
cǫ́nț | lucréz | caz | baț | dorm | sirbéș |
cǫ́ntă | lucre̯áză | cádi | báti | do̯ármi | sirbe̯áști |
căntǫ́m | lucrǫ́m | cădém | bátim | durmím | sirbím |
căntáț | lucráț | cădéț | bátiț | durmíț | sirbíț |
cǫ́ntă | lucre̯áză | cad | bat | dorm | sirbés |
Megjegyzések:
- Az 1. és a 4. ragozási csoport második alcsoportjában az igető mögé négy személyalakban az -éz, -e̯áz-, illetve az -és, -e̯áșt- szuffixumok kerülnek (a táblázatban félkövér betűkkel).
- Azok az első csoportbeli igék, amelyek egyes szám első személyben -u-ra, második személyben pedig -i-re végződnek, alternatív ragokkal is rendelkeznek ezen személyekben. Ezek a macedón nyelvből származnak: ántru / ántrum ’bemegyek’, ántri / ántriș ’bemész’.
- A 4. csoportban az -ǫ́ri-ra végződő főnévi igenevű szuffixumos igéknek a szuffixumaiban is megvan az -ǫ́: ạmpărțǫ́s ’osztok’, tușǫ́ș ’köhögsz’ stb.
A kijelentő mód folyamatos múlt idő hasonlít a román megfelelőjére úgy alakja, mint használata tekintetében:
căntám ’énekeltem’ | căde̯ám ’estem’ | băte̯ám ’vertem’ | durme̯ám ’aludtam’ |
căntái̯ | căde̯ái̯ | băte̯ái̯ | durme̯ái̯ |
căntá | căde̯á | băte̯á | durme̯á |
căntám | căde̯ám | băte̯ám | durme̯ám |
căntáț | căde̯áț | băte̯áț | durme̯áț |
căntáu̯ | căde̯áu̯ | băte̯áu̯ | durme̯áu̯ |
A meglenorománban a kijelentő mód egyszerű múlt idő sokkal gyakoribb, mint a románban, és formailag részben hasonlít az arománbelihez. A múltban befejezett cselekvést fejez ki, használata hasonlít a magyarból kihalt elbeszélő múltéra: ’énekelék’, ’elesék’ stb.
căntái̯ | căzúi̯ | bătúi̯ | durmíi̯ |
căntáș | căzúș | bătúș | durmíș |
căntǫ́ | căzú | bătú | durmí |
căntǫ́m | căzúm | bătúm | durmím |
căntáț | căzúț | bătúț | durmíț |
căntáră | căzúră | bătúră | durmíră |
Az 1. és a 4. csoporthoz tartozó igék esetében a többes szám első és második személy alakja azonos a jelen időbeli megfelelő személyű alakokkal.
A 3. csoportban van egy alcsoport, amelyhez hangsúlyos tövű igék tartoznak, szemben a fenti példákkal, amelyekben a hangsúly a ragokon van. Példa:
dúțiri ’vinni’ |
---|
dúș |
dúsiș |
dúsi |
dúsim |
dúsiț |
dúsiră |
A beszélt nyelvben ennek az igeidőnek más a jelentése, mint az összetett múltnak. Az egyszerű múlt azt fejezi ki, hogy a beszélő biztosat állít, mivel szemtanúja volt az eseménynek: G’órg’i viní din América ’G’org’i eljött Amerikából’.[43]
A kijelentő mód összetett múlt idő általában úgy alakul, mint a románban, a ve̯ári ’birtokolni’ segédige kijelentő mód jelen idejű alakjával, de specifikus, különböző jelentései is vannak az egyszerű múlttal szemben, amelyet ugyanolyan gyakran használnak. Jelentéseit a segédige helyével fejezi ki: a lexikális (fogalmi) jelentésű ige melléknévi igenévi alakja előtt vagy mögött:
A melléknévi igenév előtt a segédigének ugyanazok az alakjai, mint amikor megvan a lexikális jelentése, és hangsúlyos:
ám ái̯ ári vém / vi̯ém véț / vi̯éț / áu̯ |
căntát(ă) căzút(ă) bătút(ă) durmít(ă) |
Az ă-s melléknévi igenév, amely szokásosan a nőnem egyes számú alak, de ebben az esetben nincs ilyen grammatikai jelentése, Umă és Țărnareca nyelvjárásaira jellemző.
A melléknévi igenév előtti segédigével az összetett múlt is a múltban befejezett cselekvést fejez ki, mint az egyszerű múlt, de olyat, amelynek a beszélő nem volt szemtanúja, hanem utólag konstatálta személyesen, hogy megtörtént: G’órg’i ári vinítă din América ’G’órg’i eljött Amerikából’.[43]
A melléknévi igenév mögé tett segédigének rövid, hangsúlytalan alakjai vannak:
căntát căzút bătút durmít |
-am -ai̯ -au̯ -am -aț -au̯ |
Ezzel az igealakkal a beszélő azt fejezi ki, hogy nem volt szemtanúja az eseménynek, nem is konstatálta utólag személyesen, hogy megtörtént, hanem közölték vele: G’órg’i vinít-ău̯ din América ’(Azt mondják, hogy) G’org’i eljött Amerikából’.[43]
Megjegyzések:
- A segédigének van kiejtési változata: -ăm, -ăi̯, -ău̯, -ăm, -ăț, -ău̯.
- A mozgást kifejező tárgyatlan igék az íri létigével is tehetők összetett múltba, és ekkor a melléknévi igenév nemben és számban egyezik az alannyal. Ez a szerkezet megvan más újlatin nyelvekben, például a franciában, bár a meglenoromán esetében macedón hatásról van szó. Példa a viníri ’jönni’ igével:
sam / săm i̯eș ăi̯ / i̯ásti im iț sa / să |
vinít vinítă viníț viníti |
- Van egy kétszer összetett múlt idejű alak is, a ve̯ári segédige összetett múltjából + a lexikális jelentésű ige melléknévi igenevéből. Ez előidejűséget fejez ki más összetett múlt idejű igéhez képest: Tu vút-ăi̯ măncát cǫn vinít-ău̯ i̯ắł ’Te már ettél, amikor eljött ő’.[24]
A kijelentő mód régmúlt idő egészen másként alakul, mint a románban. A meglenorománban ez analitikus igealak, összetétele a ve̯ári segédige folyamatos múlt idejű alakja + a lexikális jelentésű ige melléknévi igeneve. Ez is egybeesés nyugati újlatin nyelvekben, például a franciában létező szerkezettel, de ugyancsak macedón hatásnak tudható be. Példa:
ve̯ám ve̯ái̯ ve̯á ve̯ám ve̯áț ve̯áu̯ |
căntát căzút bătút durmít |
A régmúlt idő is alakulhat az íri ’lenni’ segédigével + egyeztetett melléknévi igenév, tárgyas igék esetében is, ami szintén a macedónból átvett tükörszerkezet. Példa a măncári ’enni’ igével:
rám rái̯ rá rám ráț ráu̯ |
măncát măncátă măncáț măncáti |
Formailag megkülönböztethető kijelentő mód jövő idő csak Țărnareca nyelvjárásában van. Szerkezete a vre̯ári ’akarni’ ige kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű va / vă alakból származó változatlan alakú ă + a si / să kötőszó + a lexikális jelentésű ige kötőmód jelen idejű alakja (lásd lentebb). Az ă + a kötőszó összevont alakban is létezik: ăs. Példák: ă si nă gustím ’jót fogunk enni’, ăs l’áu̯ ’venni fogok’.
Más eszköze a jövő idő kifejezésének a ve̯ári ’birtokolni’ segédige kijelentő mód jelen időben ragozott alakjai + a lexikális jelentésű ige kötőmód jelen időben: am si véd ’látni fogok’.
A leggyakoribb eszköze a jövő idő kifejezésének maga a kötőmód jelen idő. Használata esetében szükséges a kontextus ahhoz, hogy észlelni lehessen a jövő idejű jelentést. Példák:
- I̯ó si va ’ncurún, ca napcúm si fáțiț făme̯ál’ ’Én össze foglak titeket esketni, hogy újból gyerekeket szüljetek’;
- Táț, mul’ári, ca si ti turés ăn váli! ’Hallgass, asszony, mert be foglak dobni a völgybe!’
A kötőmód jelen idő alakja nagyon hasonlít arra, amely a románban van:
să cǫ́nt ’énekeljek’ | să lucréz | să cád | să bát | să dórm | să sirbés |
să cǫ́nț | să lucréz | să cáz | să báț | să dárm | să sirbéș |
să cǫ́ntă | să lucre̯áză | să cádă | să bátă | să do̯ármă | să sirbe̯áscă |
să căntǫ́m | să lucrǫ́m | să cădém | să bátim | să durmím | să sirbím |
să căntáț | să lucráț | să cădéț | să bátiț | să durmíț | să sirbíț |
să cǫ́ntă | să lucre̯áză | să cádă | să bátă | să do̯ármă | să sirbe̯áscă |
Megjegyzések:
- Az első igeragozási csoportban az összes személyalak azonos a kijelentő mód jelen idejű alakokkal.
- Ugyanabban a csoportban, ugyanazon igék esetében itt is megvannak az -um és -iș kijelentő mód jelen időben létező alternatív ragok: să ántru / să ántrum ’menjek be’, să ántri / să ántriș ’menj be’.
- A să kötőszó megvan si változatban is, amely a következő szóval összekötve s- alakban is létezik: să mi dúc ’menjek el’, si ạncálic ’szálljak lóra’, s-na dúțim ’menjünk el’. A s- zöngéssé válhat, ha zöngés mássalhangzó követi: z-vin ’jöjjek el’.
A kötőmód múlt idő másként mint a románban, a ve̯ári ’birtokolni’ segédige kötőmód jelen idejű alakjaiból[44] és a lexikális jelentésű ige melléknévi igenevéből alakul:
să / si | am ái̯ ái̯bă vém véț ái̯bă |
căntát căzút bătút durmít |
Capidan[45] és P. Atanasov[41] szerint van kötőmód folyamatos múlt idő is, a kijelentő mód folyamatos múlt idő alakjából, mely előtt a să / si kötőszó áll: si căntám. P. Atanasov szerint a meglenorománban még kötőmód régmúlt idő is van,[41] a kijelentő mód régmúlt idejű alakjából.
A felszólító mód egyes szám 2. személy alakja azonos a kötőmód jelen idő egyes szám 3. személy alakjával, és a tiltó alak azonos a parancsoló alakkal egyes számban is, nemcsak többes számban,[24] miközben a románban az egyes számú tiltó alak azonos a főnévi igenévvel. Egyetlen különbség van a kötőmód jelen idő egyes szám 3. személyű alakhoz képest: a 4. csoport szuffixumos alcsoportjához tartozó igék esetében a szuffixum -e̯á-ra rövidül le, és a rag nulla.
(nu) cǫ́ntă! ’(ne) énekelj!’ | (nu) lucre̯áză! | (nu) cádi! | (nu) báti! | (nu) dórm! | (nu) sirbe̯á! |
(nu) căntáț! | (nu) lucráț! | (nu) cădéț! | (nu) bátiț! | (nu) durmíț | (nu) sirbíț! |
A feltételes mód jelen idő a vre̯ári ’akarni’ segédige kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű alakjából (vre̯á), amely változatlan marad a ragozás folyamán, és a lexikális jelentésű ige kötőmód jelen idejű alakjaiból alakul: vre̯á să cǫ́nt ’énekelnék’.
Kifejezik még a kijelentő mód jelen idejű alakkal, amely elé a macedón eredetű ácu kötőszót (cú változattal) teszik: ácu / cú cǫ́nt ’ha énekelnék’. Egy másik macedón kötőszóval is kifejezik ugyanazt, de az ige kötőmód jelen idejű alakjával: túcu si cǫ́nt. Mondatban: Túcu si-ń fácă țe̯ásti tšǫ́fti Dómnu u̯ói̯, cári si tre̯ácă pri u̯á, nú la lás nidát ’Ha az Úr juhokká változtatná nekem ezeket a varjakat, akárki erre járna, nem hagyom úgy elmenni, hogy nem adok neki valamit’.
A feltételes mód folyamatos múlt idő[46] alakja a kötőmód múlt időé, előtte a változatlan vre̯á segédigével: vre̯á să ám căntát ’énekeltem volna’.
E mód múlt ideje az ácu / cú + kijelentő mód folyamatos múlttal, és a túcu + kötőmód folyamatos múlttal is kifejezhető: ácu / cú căntám vagy túcu si căntám ’ha énekeltem volna’.[45] Mondatban: Túcu si dám la tóț, la míni nu rămăne̯á țivá ’Ha mindenkinek adtam volna, nekem nem maradt volna semmi’.
A meglenorománban is megvan a feltételező mód, akárcsak a románban, de másként alakul. Jelen idejének alakja vă (a vre̯ári ’akarni’ ige kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű alakja) + a lexikális jelentésű ige főnévi igeneve: I̯ăł vă tăl’ári le̯ámni cló ’Talán fát vág ott’.
A feltételező mód múlt idő alakja vă + ve̯ári ’birtokolni’ + melléknévi igenév: Țe̯áști pipérchi să to̯áti ársi, vă ve̯ári căzútă brúmă ’Ez a paprika nagyon meg van csípve, biztosan dér volt’. Ez a jelentés az íri ’lenni’ segédigével is kifejezhető: Vă íri culcát ’Talán lefeküdt’.[41]
A határozói igenév kevéssé használt. A latinból örökölt képzője mögött van még egy (-ăra, változatai -ura és -urle̯á), amely eredete ismeretlen.[47] Példák: plăngǫ́ndăra ’sírva’, lăgǫ́ndura ’futva’, stinindurle̯á ’sóhajtva’.
A melléknévi igenév hasonló a román megfelelőjéhez (lásd fentebb a melléknévi igenévvel alakított igealakokat). Különbözik a 4. csoportbeli r, ț, tš, ș, z vagy j-re végződő tövű igék melléknévi igeneve: urǫ́t ’gyűlölt’, ạmpărțǫ́t ’osztott’, nărăntšǫ́t ’parancsolt’, ișǫ́t ’kijött’, ạncălzǫ́t ’melegített’, prăjǫ́t ’sütött’.
Mondattan
A meglenoromán mondattani rendszere is mutat macedón hatásokat.
A főnévi csoport
Macedón hatásra a főnévi csoport szórendje általában determináns vagy/és melléknévi, avagy birtokos esetű főnévi jelző + főnév: méu̯ stăpǫ́n ’gazdám’, țísta drác(u) ’ez az ördög’, ună no̯áu̯ă cásă ’egy új ház’, lu ạmpirátu íl’ă ’a császár lánya’.
A mutató determinánst a leggyakrabban határozott artikulusos főnév követi (țísta drácu, țe̯á vále̯a ’az a völgy’, țíșta fráțil’ ’ezek a fivérek’), de olykor artikulus nélküli: țísta drác.
A tárgy
A románnal ellentétben a személynévvel kifejezett tárgyat nem jelzi elöljárószó: Să dărǫ́m ună cárti să la pę́ră fitšóru picuráril’ ’Írjunk levelet, hogy a juhászok öljék meg a fiút’.
A tárgyra való előreutalás vagy visszautalás a neki megfelelő hangsúlytalan személyes névmással gyakoribb, mint a románban, és élettelen esetében is használják. Példák:
- Pidúcl’ul ạu̯ bii̯ú sắndzili… pói̯a ạu̯ tăl’áră pidúcl’ul ’A tetű megitta a vért…, majd levágták a tetűt’ (szó szerint ’A tetű őt megitta a vért… majd őt levágták a tetűt’);
- Dǫ́-ń l’a tǫ́l’ cǫ́ń ástăz, i̯ó si-ț l’a dáu̯ mél’ la tíni ’Add nekem a kutyáidat ma, én majd odaadom neked az enyéimet’ (szó szerint ’Add nekem őket kutyáid ma, én hogy neked őket adjam enyéim neked’);
- Țí zúu̯ă să u fáțim núnta? ’Melyik napon legyen a lakodalom?’ (szó szerint ’Mi nap hogy őt csináljuk a lakodalmat?’) ;
- Bărbátu u ạnvărte̯áști cása ’A férfira esik a háztartás neheze’ (szó szerint ’A férfi őt forgatja a házat’).[48]
Az összehasonlító szerkezet
A középfokú összehasonlító szerkezetben a di kötőszó áll az előtt a szó előtt, amellyel az összehasonlítás történik, és a mai̯ határozószó (a ’-bb’ képző megfelelője) gyakrabban áll az állítmány előtt, mint a melléknév előtt: Cárne̯a di curșútă mai̯ nú-i̯ búnă di lu țérbu Az őzhús nem jobb a szarvasénál’. A felsőfokú szerkezetben ugyanaz a di áll az előtt a szó előtt, amely magába foglalja a hasonlított szót : nai̯márli di tóț ’a legnagyobb az összes közül’.
Személytelen igés szerkezetek
A meglenorománban gyakori a részes esetű személyes névmás + harmadik személyű visszaható névmás + személytelenül használt ige szerkezet: nú-l’ ți mắncă ’nem éhes’ (szó szerint ’neki nem evődik’), la si durme̯á ’álmosak voltak’ (szó szerint ’nekik alvódott’), nú-ń ți dúți ’nincs kedvem elmenni’ (szó szerint ’nekem nem menődik el’).
Szókincs
A meglenoromán szókincse tartalmaz néhány, a trák-dák szubsztrátumból örökölt szót, alaprésze többségében a latinból örökölt szavakból áll, és gyarapodik egyrészt a szomszédos nyelvekből származó jövevényszavakkal, másrészt saját területén főleg képzéssel alkotott szavakkal.
Örökölt szavak
A szubsztrátumból feltehetően azok a szavak maradtak fenn, amelyek az albán nyelvben is megvannak. Ezek többsége a többi keleti újlatin nyelvben is létezik, például năprǫ́tcă / năprắtcă ’törékeny gyík’ és țap ’bakkecske’, mások csak a meglenorománban, például daș ’a gyerekek számára háznál tartott bárány’.
A latinból örökölt szavakból kevesebb van, mint az arománban, de több, mint az isztrorománban.[49] A meglenoromán 207 szavas Swadesh-listának a 90,33%-át latin szavak teszik ki. Egyes latin eredetű szavak nincsenek meg a többi keleti újlatin nyelvben, például dărto̯ári ’kisbalta’ (< DOLATORIA), sirbíri (< SERVIRE) ’szolgálni, dolgozni’, urdinári (< ORDINARE ’rendbe tenni’). A meglenorománban a corp ’test’ szó is örökölt, mikozben a románban, ugyanolyan alakban jövevényszó a latinból vagy a franciából.[50]
Jövevényszavak
A legrégibb jövevényszavak szláv eredetűek. Ezek a többi keleti újlatin nyelvvel közösek, például gol ’üres, meztelen’, lupátă ’lapát’, de̯ál, ’domb’, drag ’drága, kedves’. Az utólag átvett szláv szavak a macedónból származnak. Ezek közül a régebbiek egész Moglenában használtak, például tšítšă ’nagybácsi’, mátšcă ’macska’, trăpíri ’tűrni’, a legújabbak csak a mai Észak-Macedóniában beszélt nyelvjárásokban vannak meg: bólniță ’kórház’, dóguvor ’egyezmény, szerződés’, voz ’vonat’.
Görög jövevényszavai is vannak a meglenorománnak, bár kevesebb, mint az arománnak. Egyesek régebben átvettek és általánosak, például acsén / ăcsén ’idegen’ és píră ’láng’, mások újabbak és csak Görögországban használatosak, mint fos ’fény’, dechéoma ’igazság’ és révmă ’(villany)áram’.
A török nyelvből származó szavakból a keleti újlatin nyelvek közül a meglenorománban van a legtöbb.[24] Ezek általában közösek a macedón nyelvvel: báftšă ’kert’, isáp ’számítás’, itš ’egyáltalán nem’.
Szóképzés
Utóképzők
A legtöbb utóképző latin eredetű. Egyeseket hozzáadják a többi keleti újlatin nyelvvel közös szavakhoz, másokat közös szavakhoz, de anélkül, hogy a képzett szó meglenne a románban, megint másokat a meglenoromán által átvett jövevényszavakhoz (a példák ebben a sorrendben jelennek meg):
- -ár: murár ’molnár’, stirpár ’meddő juhokat legeltető juhász’, tšou̯lár ’cipész’;
- -át: uricl’át ’füles’, fărinát ’lisztes’, tšiclăzát ’fekete szemekkel a kalászában’ (búzafajtára vonatkozó);
- -e̯áță: virde̯áță ’zöldség’ (milyenségre utaló), flămunde̯áță ’éhség’;
- -eł (r, ț, tš, ș, z vagy j után -ǫ́ł) (hn.), -e̯áu̯ă (nn.): cățǫ́ł ’kiskutya’, fitšuréł ’legényke, fiúcska’, cumățǫ́ł ’darabocska’;
- -és, -e̯áscă: dumnés ’úri’, mul’ărés ’női’, ghi̯upțés ’cigány’ (melléknév);
- -íl’ă: bucuríl’ă ’öröm’, buníl’ă ’jóság’, ubăvíl’ă ’szépség’;
- -ími: nălțími ’magasság’, acrími ’savanyúság’ (milyenségre utaló);
- -mint: jurimínt ’eskü’, ạncălzimínt ’melegítés, fűtés’;
- -o̯áńă (területi változata -ǫ́ńă): lupo̯áńă ’nőstény farkas’, cucușǫ́ńă ’tyúktetű’, măndălo̯áńă ’retesz’;
- -ós, -o̯ásă: bărbós ’szakállas’, linós ’lusta’, călincós ’gránátalma-szerű’;
- -tór, -to̯ári: cumpărătór ’vevő, vásárló’, drumătór ’vándor, utas’, licuitór ’gyógyító’;
- -tšúni: gulitšúni ’üresség, meztelenség’, piritšúni ’hold fogyása’ (alapszava a períri ’elhalni’ ige), gălitšúni ’cirógatás’;
- -úră: bii̯utúră ’ital, ivás’, măncătúră ’étel, evés’, nărăntšătúră ’parancsolás’.
A nem latin utóképzőket jövevényszavakkal együtt vették át egy bizonyos nyelvből, de a termékenyeket örökölt és más nyelvből átvett szavakhoz is hozzáadják (példák ebben a sorrendben).
Régi szláv utóképzők:
- -án: vrăptšán ’veréb’, mijlucán ’középső fivér’;
- -că: chítcă ’virágcsokor’, flórcă ’furulya’, răsláncă ’nőstény oroszlán’;
- -íc, -ícă: tšubrícă ’csombor’, fitícă ’kislány’, burghíc ’csavarocska’;
- -íști: băńíști ’fürdők helye’, cătuníști ’egykori falu helye, păzăríști ’vásárhely’;
- -íță: bivulíță ’bivalytehén’, drăchíță ’nőstény ördög’, bighíță ’úrnő’;
- -úș, -úșă: be̯alúș ’fehéres’, mănúșă ’nyél, markolat’, cărălúș ’orsó’;
- -úșcă: gărdúșcă ’kicsi kerítés’, cățălúșcă ’nőstény kiskutya’, cădănúșcă madár- és rovarfaj neve.
Egyéb utóképzők:
- -e̯álă (változata -e̯ál’ă) (a macedónból): stre̯ál’ă ’villámcsapás’, nigre̯álă ’feketeség;
- -ítš (a szerb nyelvből): divítš ’vad(állat)’, chiăptănítš ’fésűcske’, cumătítš ’darabka’;
- -lǫ́c (a törökből): budalǫ́c ’hülyeség’, măgărlǫ́c ’szamárság’, prii̯atilǫ́c ’barátság’.
Előképzők
A latinból kevés előképző maradt fenn a meglenorománban:
- ạn- / ạm (< IN-): ạncălicári ’lóra szállni’, ạncl’igári ’alvasztani’, ạnturbári ’hergelni’ (ez utóbbi csak a meglenorománban);
- di-: dijugári ’járomból kifogni’, dipărtári ’eltávolodni, eltávolítani’;
- dis- / diz-: discărcári ’lerakni, kirakni’ (rakományt), dizgulíri ’lemezteleníteni’.
Az előképzők többsége szláv eredetű. Egyeseknek csak grammatikai funkciója van, igeszemléleteket és igejellegeket fejeznek ki (lásd fentebb Igeszemlélet és igejelleg), mások a szó lexikális jelentését is megváltoztatják. Ilyenek például:
- nă- (măncári ’enni’ > nămăncári ’jóllakni, jóllakatni’): Vę́ un izmichi̯ár ți nu pǫ́ti să nămănáncă di pǫ́i̯ni ’Volt egy olyan szolgája, akit nem bírt jóllakatni kenyérrel’;
- ni- tagadó előképző: nibún ’bolond’ (szó szerint ’nem jó’), lémn nidurát ’faragatlan fa’;
- răz- szétválasztást vagy szétosztást fejez ki (dári ’adni’ > răzdári ’szétosztani’): Răzde̯ádi dóu̯ă plățínț ’(Alamizsnaként) szétosztott két lepényt’.
Példaszöveg
GURA | A SZÁJ | |
Ạń ám un ại̯ór plín di cál’ ál’bi. Sáldi un róș ăn méjluc túcu ạl’ clutsăi̯áști. | Fehér lovakkal teli istállóm van. Közepén csak az egyik piros, és folyton rúgdossa a többit. | |
Ugude̯á, tse-i?[51] | Mi az? |
Jegyzetek
- ↑ a b c P. Atanasov 2014, 4. o.
- ↑ a b c d e Sala 1989, 194. o.
- ↑ Capidan, 1925, 5. o.
- ↑ A „vlachok” népnév megtéveszthető lehet. Az isztrorománok egy része is használja saját magára. Ezen kívül a görögök, a szerbek és a bolgárok az arománokat is így nevezik, a szerbek és a bolgárok pedig a timok-völgyi románokat is.
- ↑ Sala 1989; 36. o.
- ↑ Hahn 1867, 261. o., idézi Capidan 1925, 8. o.
- ↑ Weigand 1892, VI. o.
- ↑ Narumov 2001, 671. o.
- ↑ a b Narumov 2001, 672. o.
- ↑ Weigand 1892.
- ↑ (románul) Românii din Meglenia. Texte și glosar (A moglenai románok. Szövegek és szószedet). Bukarest. Tipo-Litografia Tiparul. 1900; (románul) Meglenoromânii. Studiu etnografico-filologic (A meglonorománok. Néprajzi és filológiai tanulmányok). 1. és 2. kötet. Bukarest. Institutul de arte grafice „Carol Göbl”. 1902.
- ↑ Candrea, Ion Aurel, Texte meglenite (Meglenoromán szövegek), Grai și suflet. I-II. 1923, 1924.
- ↑ Prikozmur din Meglenia (Moglenai mesék), Skopje, Alfa Grafik, 1997, ISBN 9989992800.
- ↑ Ciotti, Dumitru – Papatsafa, Dionisie – Faitär, I. Poizii și adetur din Meglenia (Moglenai versek és szokások), Skopje, 1999.
- ↑ Cum si cată bubili (Hogyan tenyésszünk selyemhernyót). Szaloniki, 1907.
- ↑ Weigand 1892, XXVIII. o.
- ↑ Bațaria 1904, 161. o., idézi Coman 2012, 120. o.
- ↑ P. Atanasov 2014, 32–33. o.
- ↑ Narumov 2001, 671. o. (a helységek neve meglenorománul Capidan átírásával, zárójelben az ország nyelvén).
- ↑ P. Atanasov 2014, 34. o.
- ↑ P. Atanasov 2014, 6–7. o.
- ↑ Tulcea-megyei pedagógusok háza, Cerna-i ,,Panait Cerna” általános iskola. Hozzáférés: 2017. május 9.
- ↑ Moseley 2010.
- ↑ a b c d Sala 1989, 195. o.
- ↑ Mint a magyar sztenderdnyelvi a-nak megfelelő hang a palóc nyelvjárásban.
- ↑ Zárt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az orosz вы második hangzója.
- ↑ A hangsúly ékezettel van megjelölve.
- ↑ Capidan 1925, 96. o. Az [ạ] L’umniță nyelvjárására való korlátozottságát Narumov 2001 jegyzi meg (674. o.).
- ↑ A román nyelv hangtanában a [j]-t hagyományosan félhangzóként kezelik, mikozben a magyaréban mássalhangzóként.
- ↑ Narumov 2001, 674. o.
- ↑ Ahol egyazon cellában két hangzó van, a bal oldali zöngétlen, a jobb oldali zöngés.
- ↑ Capidan 1925.
- ↑ Capidan 1935.
- ↑ Ez egy alig kiejtett [j], mint a magyar ’kapj’ szóban.
- ↑ Mivel a macedón nyelv 1945 után keletkezett ausbau nyelvként bolgár dialektusokból, egyidőben Macedóniával mint köztársasággal a hajdani Jugoszlávián belül, azok a nyelvészek, akik ezelőtt tanulmányozták a meglenorománt, bolgár hatásokról beszélnek, például Capidan 1925 (5. o.), miközben Sala 1989 (195. o.), P. Atanasov 2002 (129. o.) stb. macedón hatásokat említenek.
- ↑ Narumov 2001, 677. o.
- ↑ Capidan 1925 (152. o.) ezt a birtokos névmások közé sorolja, miközben a román nyelv grammatikáiban birtokos esetű személyes névmásnak tekintik (vö. Avram 1997, 156. o.).
- ↑ A román nyelv grammatikáiban a mutató névmások/determinánsok közé tartozónak tekintett kategória (vö. Avram 1997, 179. o.).
- ↑ Capidan 1925 (165. o.) által a mutató névmások közé sorolt szó, mivel van ’másik’ jelentése, bár ez lehet ’más’ is, melynek román megfelelőjét (alt) a román nyelv grammatikái határozatlannak tekintik (vö. Avram 1997, 189. o.).
- ↑ Capidan 1925 (154–155. o.) szerint ezek mind határozatlanok.
- ↑ a b c d e P. Atanasov 2002, 129. o.
- ↑ Narumov 2001, 678. o.
- ↑ a b c R.-M. Atanasov 2011, 490/24. o.
- ↑ A románban a létige főnévi igeneve a segédige.
- ↑ a b Capidan 1925, 168. o.
- ↑ P. Atanasov 2002, 129. o. által használt terminus.
- ↑ Capidan 1925, 170. o.
- ↑ Capidan 1928, 165. o.
- ↑ Narumov 2001, 680. o.
- ↑ P. Atanasov 2002, 130. o.
- ↑ Capidan 1928, III. Ghicitori (Találós kérdések), 156. o.
Források
- (németül) Atanasov, Petar. Meglenorumänisch (Meglenoromán). Okuka, Miloš (szerk.). Lexikon der Sprachen des europäischen Ostens (Kelet-Európa nyelveinek lexikonja). Klagenfurt. 2002. 127–131. o. (Hozzáférés: 2018. május 17.)
- (angolul) Atanasov, Petar. The Current State of Megleno-Romanians. Megleno-Romanian, an Endangered Idiom (A meglenorománok mai helyzete. A meglenoromán mint veszélyeztetett nyelv). Memoria ethnologica. 14. évf. 52–53. sz. 2014. július–december. 30–37. o. (Hozzáférés: 2018. május 17.)
- (románul) Atanasov, Radu-Mihail. Valorile perfectului compus în meglenoromână (Az összetett múlt idő jelentései a meglenoromán nyelvben). Limba română. 60. évf. 4. sz. Editura Academiei. 2011. október–december. 484/18-490/24. o. (Hozzáférés: 2018. május 17.)
- Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). Bukarest. Humanitas. 2001. ISBN 973-28-0769-5
- (románul) Bațaria, Nicolae. Agricultura la aromâni (Az arománok mezőgazdasága), Lumina. Revistă poporană a românilor din Imperiul otoman. Bitola (Macedónia). 2. évf. 6. sz. 1904
- (románul) Capidan, Theodor. Meglenoromânii (A meglenorománok) (Hozzáférés: 2018. május 17):
- 1. kötet. Istoria şi graiul lor (Történelmük és nyelvük). Bukarest. Cultura Naţională. 1925;
- 2. kötet. Literatura populară la meglenoromâni (A meglenorománok népi irodalma). Bukarest. Cultura Națională / Academia Română. Studii și Cercetări VII. 1928;
- 3. kötet. Dicționar meglenoromân (Meglenoromán szótár). Bukarest. Cultura Națională / Academia Română. Studii și Cercetări XXV. 1935.
- (románul) Coman, Virgil. Scurtă privire asupra meglenoromânilor până la sfârşitul secolului al XX-lea (A meglenorománok történetének rövid áttekintése a 20. század végéig). Berciu-Drăghicescu, Adina (szerk.). Aromâni, meglenoromâni, istroromâni: aspecte identitare și culturale (Arománok, meglenorománok, isztrorománok: identitási és kulturális kérdések). Bukarest: Editura Universității din București. Colecția IEH. 2012. 109–230. o. ISBN 978-606-16-0148-6 (Hozzáférés: 2018. május 17)
- (németül) Hahn, Johann Georg von. Reise durch die Gebiete des Drin und Wardar (Utazás a Drin és a Vardar régióiban). Bécs. K. Gerold und Sohn. 1867 (Hozzáférés: 2019. május 4)
- (angolul) Moseley, Christopher (szerk.). Atlas of the World’s Languages in Danger (A világ veszélyeztetett nyelveinek UNESCO atlasza). 3. kiadás. UNESCO Publishing. 2010. ISBN 978-92-3-104096-2 (Hozzáférés: 2023. július 30.)
- (oroszul) Narumov, B. P., Мегленорумынский язык/диалект (Meglenoromán nyelv/dialektus). Cseliseva, I. I. – Narumov, B. P. – Romanova, O. I. (szerk.). Языки мира. Романские языки (A világ nyelvei. Újlatin nyelvek). Moszkva. Akadémia. 2001. 671–681. o. ISBN 5-87444-016-X
- (románul) Sala, Marius (szerk.). Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest. Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică. 1989. ISBN 973-29-0043-1.
- (németül) Weigand, Gustav, Vlacho-Meglen, eine ethnographisch-philologische Untersuchung (Vlacho-Moglena, néprajzi és filológiai kutatás). Leipzig. Johann Ambrosius Barth. 1892 (Hozzáférés: 2018. május 17)
További információk
- (franciául) Atanasov, Petar. Le mégléno-roumain de nos jours. Une approche linguistique (A meglenoromán ma. Nyelvészeti megközelítés). Balkan-Archiv, új sorozat, melléklet, 7. kötet, Hamburg. 1990
- (románul) Atanasov, Petar. Meglenoromâna astăzi (A meglenoromán ma). Bukarest. Editura Academiei Române. 2002
- (románul) Atanasov, Petar. Meglenoromâna (Meglenoromán). Rusu, Valeriu (szerk.). Tratat de dialectologie românească (Román dialektológiai kézikönyv). Craiova. Scrisul românesc. 1984. 446–550. o.
- (németül) Dahmen, Wolfgang. Meglenorumänisch (Meglenoromán). Holtus, G. – Metzeltin, M. – Schmitt, Ch. (szerk.). Lexikon der Romanistischen Linguistik (A romanisztikai nyelvészet lexikonja). 3. kötet. Tübingen: De Gruyter. 1989. 436–447. o. (Hozzáférés: 2018. május 17)
- (angolul) Friedman, Victor A. The Diffusion of Macedonian Inflections into Megleno-Romanian: A Reconsideration of the Evidence. Franks, Steven – Chidambaram, Vrinda – Brian, Joseph (szerk.). A Linguist's Linguist: Studies in South Slavic Linguistics in Honor of E. Wayles Browne. Indiana University. Slavica Publishers. 2009. 223–233. o. ISBN 978-0-89357-364-5 (Hozzáférés: 2018. május 17)
- (németül) Wild, Beate. Meglenorumänischer Sprachatlas (Meglenoromán nyelvatlasz). Hamburg. Buske. 1983
Egyéb külső hivatkozás
- Der letzte Pelikan (meglenorománokról szóló dokumentumfilm bemutatója). (Hozzáférés: 2018. május 17)