Orinocói lúd
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Neochen jubata (Spix, 1825) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Orinocói lúd témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Orinocói lúd témájú médiaállományokat és Orinocói lúd témájú kategóriát. |
Az orinocói lúd (Neochen jubata) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába, azon belül a tarkalúdformák (Tadorninae) alcsaládjába tartozó Neochen nem egyetlen faja.
Előfordulása
Dél-Amerika bennszülött madara. Helyhez kötött faj, nem szokott vándorolni.
Két fosszilis rokonát szintén Dél-Amerikában találták., jelenleg egyedüli faja a Neochen nemnek.
Megjelenése
Testhossza 60-75 centiméter, testtömege 1200 gramm. Világos, fakó sárgás a feje és a nyaka, gesztenyebarna háttal, fekete szárnnyal, melyen néhány fehér csík látható. Lába piros, csőre pedig fekete és rózsaszínű.
A két nem színezete azonos, de a hím nagyobb. A fiatal madarak fakóbb színűek, mint az öregek.
Életmódja
A vizes élőhelyekhez köthető faj. Általában erdei tavakon vagy mocsarakban él, de előfordul nyíltabb, szavannás jellegű vidéken is.
Általában talajon élő faj, de szokatlan módon a récefélék között olykor fák ágai között is előfordul.
Javarészt növényi táplálékon él. A mezőkön leveleket, zöld növényi részeket legel, de elfogyaszt rovarokat és csigákat is.
Szaporodása
Többnyire faodvakban vagy üregekben költ.
A költési időszakban igen agresszív madár, minden récefélét elűz fészke környékéről.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
