A Norfolk hercege cím az angol főnemességhez tartozik. A legmagasabb rangú, nem királyi főnemes, Norfolk hercege egyben az angol főnemesség első hercege (premier duke) és grófja is.[1] A Norfolk hercegeinek rezidenciája az Arundel kastély, amely Sussexben található, bár a cím Norfolk megyére utal. A hercegek hagyományosan katolikusok.
Minden korábbi és jelenlegi herceg I. Eduárd leszármazottja. Thomas Howard, Norfolk 3. hercegének fia, Henry Howard, Surrey grófja III. Eduárd leszármazottja volt. Mivel Norfolk 4. hercege, Thomas Howard, és az utána következő összes herceg Surrey grófjának leszármazottja, így ők is III. Eduárd utódai.
A szócikk speciális jelölései
A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet a skót peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, az az ő az örökös vagy az örökös örököse.
Első létrehozás (1397)
Suffolk és Norfolk, Kelet-Anglia eredeti alkotó megyéi, pirossal jelölve. Cambridgeshire – amely később csatlakozott – rózsaszínnel kiemelve. Ez a kép szükségszerűen csak egy közelítő ábrázolás és kompromisszum, mivel Kelet-Anglia pontos határainak meghatározása nehéz, tekintve, hogy nem hivatalos régióról van szó.
Számos báróság közül emelkedett ki a Mowbray-család bárósága. Kiemelkedésükben szerepe volt házasságokkal megszerzett báróságokkal történő terület növekedésnek, rendre – tudatosan vagy szerencsével – a bárói cím viselője vagy örököse másik báróság utolsó, nő örökösét vette el. A harmadik báró elvette III. Henrik unokáját, Joan of Lancastert, a fia, a negyedik báró pedig I. Eduárd dédunokáját, Elizabeth Segrave-t, aki saját jogán Segrave bárónője volt. Ez utóbbi pár fiai hamarosan elnyerték a Nottingham és Norfolk grófja, majd a Norfolk hercege címeket. A Mowbray-k férfi ága négy herceg után megszakadt, örökös híján a cím kihalt. Az utolsó Norfolk grófnője, Anne ugyan királyi sarjhoz ment feleségül – aki számára újra létrehozták a Norfolk hercege címet –, de mindketten meghaltak, mielőtt elérték volna a felnőttkort. A Mowbray-k által felhalmozott birtokokat William Berkeley, Berkeley bárója és John Howard örökölte, uralkodói döntés nyomán az előbbi durván a kétharmadát kapta meg. III. Richárd 1483. június 26-án lépett trónra, két nappal később William Berkeley-t Berkeley márkijává, John Howardot Norfolk hercegévé tette.
Thomas de Mowbray (1366–1399), Mowbray 6. bárója, Nottingham 1. grófja , Norfolk 1. hercege KG
Thomas de Mowbray apja korai halála után Thomas örökölte a családi címeket és birtokokat. 1383-ban II. Richárd király Nottingham grófjává ( 1383 II.) nevezte ki, és ugyanebben az évben a Térdszalagrend lovagjává avatták. 1385-ben Anglia marsalljává, majd 1386-ban Earl Marshallá léptették elő. 1387–88-ban, a Tiltakozó Lordok egyikeként részt vett a királyi kegyencek elleni fellépésben, de később kibékült a királlyal. 1384-ben megházasodott, elvette Richard FitzAlan (1346–1397), Arundel 9.[m 1] grófjának lányát, Elizabeth Fitzalan-t. 1389-ben Berwick és Roxburgh őrzőjévé, 1391 és 1396 között Calais kapitányává nevezték ki, és 1392-ben Artois, Calais, Flandria és Pikárdia királyi helytartója lett. 1397-ben II. Richárd hercegi rangra emelte, Norfolk 1. hercegeként ( 1397 I.). 1398-ban összeütközésbe került Henry Bolingbroke-kal (a későbbi IV. Henrikkel), kölcsönösen hazaárulással vádolva egymást; mindkettőjüket száműzték. 1399-ben, 34 évesen, száműzetése alatt Velencében hunyt el pestisben. Halála után, IV. Henrik trónra lépését követően, a parlament érvénytelenítette hercegi címét.[2]
Thomas de Mowbray tíz hadjáratában különböző számú harcost és íjászt állított ki[m 2], akikhez jelentős kísérő személyzet tartozott. Egy lovas teljes páncélzatú katona esetében általában 3-4 fős kíséret biztosította a felkészülést és a harctéri támogatást (fegyverhordozó, lószolgáló, fegyvermester). Egy lovas teljes páncélzatú katona – páncél, harci ló, felszerelés – ára 100-150 font, éves költsége – zsold, lótartás, segítők, karbantartás – 80-100 font. A gyalogos teljes páncélzatú katona esetén valamivel kevesebb, 2-3 fős kíséret volt jellemző (fegyverhordozó, fegyvermester, esetleg hordár), a katona kezdeti befektetése kb. 40-70 font, éves költsége pedig kb. 40-50 fontra tehető. Az íjászok általában önállóan harcoltak, de nagyobb alakulatok esetén egy-két vezető és a nyílutánpótlásért felelős segítők is jelen lehettek, egy íjász kezdeti befektetése kb. 5-10 font, éves költsége pedig kb. 10-15 font volt. Amikor Thomas de Mowbray személyesen vezette a sereget, grófként saját, körülbelül tizenöt fős személyes kísérettel vonult hadba. Ez magában foglalta a fegyverhordozókat (2–3), lószolgálókat (2–4), fegyvermestereket (1-2), szolgákat (3–5), írnokot (1–2), valamint vallási szolgálatot ellátó papot (1). A hivatalos katonai kíséreten túl a hadjáratokat gyakran követték nem hivatalos személyek is, például kereskedők, mesterek, szolgáltatók, nők, akik az ellátásról, javításokról és egyéb szolgáltatásokról gondoskodtak.[3]
Példaként az 1383-as franciaországi hadjáratban résztvevő 40 harcos és 60 íjász kisérőivel 250 fős katonai egységet jelentett, aminek az éves költsége 4000 - 5300 font lehetett. Egy nagyobb birtok (több falvas) éves jövedelme 100-200 font volt. A 40 lovas teljes páncélzatú katona és 60 íjász kiszolgáló személyzettel együtt fenntartásához 20-30 nagyobb birtokra volt szükség, feltéve, hogy a jövedelmet kizárólag erre fordították.[3]
Thomas de Mowbray jelentős birtokokat örökölt, ám pénzügyi helyzete ennek ellenére nem volt teljesen stabil. Apai ágon örökölte a Mowbray és Segrave családok földbirtokait[4], amelyek Leicestershire, Norfolk és Yorkshire megyékben terültek el. Anyai nagyanyja, Margaret hercegnője halála után további kelet-angliai birtokokat várt, beleértve Framlingham kastélyát – Margaret ezeket dower[m 3] jogán birtokolta. Első felesége, Elizabeth le Strange révén hozzájutott a Strange of Blackmere báróság jövedelmeihez. Második házassága, Elizabeth FitzAlan révén az Arundel család birtokaihoz is jogot szerzett, bár ezek egy része csak özvegyi jogok után lett volna elérhető. Jövedelme kortárs becslések szerint évente kb. 2000 font volt, ami jelentős, de nem kiemelkedő összeg a korabeli főnemesség körében. Birtokainak egy részét két özvegy haszonélvezeti joga (dower) terhelte, akik a földek harmadát foglalták el, tovább csökkentve tényleges bevételeit. Mindezek ellenére királyi támogatás révén fontos tisztségeket és címeket szerzett, mint Nottingham grófja és Norfolk hercege. Tisztségei elismerést hoztak, de fenntartásuk jelentős kiadásokkal járt. Összességében vagyona jelentős volt, de a terhek miatt korlátozottan állt rendelkezésére.[2][5]
John de Mowbray apja 1399-ben halt meg. Idősebb testvérét, Thomas-t 1405-ben IV. Henrik elleni felkelésben való részvétele miatt lefejezték, így Johné lett Nottingham és Norfolk grófság. Fiatalkorában először anyai nagyapja, Richard FitzAlan (1346–1397), Arundel 9. grófja[m 1] testvére, Joan de Bohun, Hereford grófnéja (1347–1419), majd Ralph Neville, Westmorland 1. grófja gyámsága alá került, aki összeházasította lányával, Katherine Neville-hez.
Mowbray katonai pályafutása a Százéves háborúban kezdődött. 1415-ben V. Henrik hadjáratában szolgált Franciaországban, ahol négy lovagot, 45 páncélos harcost és 150 íjászt állított ki, de vérhas miatt hazatért, így nem vett részt az Azincourt-i csatában. 1417-ben visszatért Franciaországba, ezúttal nagyobb, 100 páncélos-lovasból és 300 íjászból álló sereg élén, és több ostromban is részt vett, például Caen, Rouen és Melun ostrománál. V. Henrik halála után, továbbra is vezető szerepet töltött be a francia hadjáratokban, de anyagi helyzete megrendült, mivel az angliai birtokok harmadát két özvegy haszonélvezete[m 3] terhelte.
1425-ben, édesanyja után örökölte az kelet angliai Brotherton[m 4] és Segrave birtokokat. Ugyanekkor zárult le Richard Beauchamp, Warwick 13. grófjával vívott hosszú vitája, amelynek a tétje az volt, melyikük grófi címe a régebbi, azaz ki a premiere earl. Azzal, hogy VI. Henrik 1425-ben visszaállította a Norfolk hercege címet – és felszabadított számos, a Parlament által a cím megvonásakor zárolt birtokot –, a vita értelmetlenné vált. Bár gazdagsága növekedett, katonai kiadásai gyakran meghaladták bevételeit. Azért 1430-ban VI. Henrik francia koronázásának biztosítására 120 páncélos harcost és 360 íjászt vezetett. John de Mowbray 1432. október 19-én halt meg Epworth-ban, Lincolnshire-ben. Örököse fia, John de Mowbray lett, aki még kiskorú volt apja halálakor.[2][6][7][8]
John de Mowbray (1415–1461), Norfolk 3. hercege
Framlingham Castle középkori erődítmény Suffolk megyében, amelyet a Mowbray család a XIV. század során szerzett meg. Norfolk 2. hercege idején a vár fontos központja lett a család kelet-angliai birtokainak, és szerepet játszott a család hatalmi pozíciójának megerősítésében. A Mowbray-ek kihalása után a birtok a Howard családhoz került. Ez a család kapta meg újra a Norfolk hercege címet és viseli a mai napig.
John de Mowbray (1415. szeptember 12. – 1461. november 6.) apja halálakor, 1432-ben örökölte a családi birtokokat és címeket, köztük a Norfolk hercege, Nottingham grófja, Segrave és Mowbray báró címeit, valamint Anglia Earl Marshalja tisztségét. Kiskorúsága alatt a Lancaster-házhoz tartozó IV. Henrik fia Humphrey, Gloucester 1. hercege gyámsága alá került. Humprey magával vitte Franciaországba, ahol az angolok hadjáratát vezette.
Fiatalkorában rebellis magatartása[m 5] miatt királyi figyelmeztetést kapott, és szigorú felügyelet alá helyezték. Első katonai tapasztalatait a Százéves háború háborúban szerezte, ahol Calais védelmében és az angol-skót határon is szolgált. Az 1430-as évek elején feleségül vette Eleanor Bourchier-t, akinek a nagyapja az említett gyám Gloucester herceg volt. ami belevonta az East Anglia-i politikai küzdelmekbe, különösen William de la Pole, Suffolk hercege elleni rivalizálásba.
A Mowbray (Norfolk) és de la Pole (Suffolk) hercegi családok Kelet-Anglia két legbefolyásosabb földbirtokosi dinasztiája voltak a XV. században, és hatalmi konfliktusuk a térség uralmáért folyt. A viszály részben birtokvitákból és a politikai befolyásért folytatott küzdelemből eredt, mivel mindkét család jelentős földterületeket ellenőrzött Norfolk és Suffolk megyékben. A Mowbray-ek a Brotherton és Segrave öröksége révén uralták Norfolkot, míg a de la Pole család, különösen William de la Pole, Suffolk 1. hercege, a királyi kegy és közeli udvari kapcsolatai miatt emelkedett fel. A rivalizálás során gyakran előfordultak törvénytelen cselekmények, például birtokfoglalások és helyi konfliktusok, amelyek nyílt fegyveres összecsapásokká is fajultak. Mowbray több alkalommal is a Tower börtönébe került. A konfliktus végül a rózsák háborújába torkollott, ahol a de la Pole család Lancaster-párti volt, míg a Mowbray-ek az York-ház mellett sorakoztak fel. Az 1450-es évekre Anglia belpolitikai helyzete tovább romlott, és a királyi tanács elleni lázadások közepette Richard, York hercege szembekerült VI. Henrikkel. Kezdetben Mowbray a király oldalán állt, de később York pártjára sodródott. A Mowbray család befolyása csúcspontját az 1461-es towtoni csatában érte el, amikor John de Mowbray döntő szerepet játszott az York-párti győzelemben, míg a de la Pole család a Lancaster-ház bukásával jelentősen visszaszorult. Bár a York-ház felemelkedésével jutalmakat kapott, még ugyanebben az évben, 1461 novemberében meghalt.[2][6][9]
John de Mowbray (1444–1476), Norfolk 4. hercege
John de Mowbray, a York-házat támogatta a rózsák háborújában. 1451-ben megkapta a Surrey grófja ( 1451 III) címet, mint családi örökséget.[m 6] Apja halála után, 1461-ben örökölte a Norfolk hercegi címet. A korra jellemző az 1469-ben katonai konfliktus, amikor ostrom alá vette Caister Castle-t, amelyet John Paston örökölt John Fastolftól. Az ostrom során a Paston-család egyik embere, Daubenay életét vesztette, de az egyházi nyomás hatására Norfolk végül biztonságos elvonulást biztosított a védőknek. A herceg halála után a várat a Pastonok visszafoglalták.[m 7] 1472-ben a Térdszalagrend lovagjává avatták. 1476-ban, váratlanul hunyt el. Egyetlen gyermeke, Anne de Mowbray, aki csupán hároméves volt apja halálakor, örökölte a családi birtokokat. Fiú örökös nem lévén a Norfolk hercegi cím ( 1397 II) kihalt.[2][6][10]
Isabel de Mowbray
Henry Ferrers és Lady Isabel házasságából egy gyermek született: Elizabeth Ferrers, aki saját jogán (suo jure) viselte Groby bárónőjének címét. Elizabeth Ferrers unokáját Thomas Grey-t előbb Huntingdon grófjává ( 1471) (de 1475-ben lemondott róla), majd Dorset márkijává ( 1475 III) emelte az uralkodó. A Groby báróságot a Dorset márkijai birtokolták egészen 1554. február 23-ig, amikor Henry Greyt, Suffolk 1. hercegét, Dorset 3. márkiját és Groby 9. báróját felségárulásban bűnösnek találták, és az ítélet alapján megfosztották minden címétől és birtokától, és életétől is, kivégzték a Tower Hillen.[11][2] Isabel később, kb. 1423-ban ismét megházasodott, második férje James Berkeley, 1. Berkeley bárója( 1421 II) lett. Az egyik fiuk William Berkeley (1426–1492), Berkeley 1. márkija ( 1488) volt, aki utód nélkül halt meg. A másik fiuk, Maurice Berkeley (1435–1506), 3. Berkeley báró, akinek utódai a mai napig (2025) viselik a bárói címet. Isabel 1452. szeptember 23-án hunyt el, és a gloucesteri ferences templomban temették el.[12][2]
Anne de Mowbray 1481-ben hunyt el, a Mowbray család férfiága kihalt. A birtokok felosztása két fő örökös között zajlott, az örökség jogilag megosztásra került. A birtokok két részre szakadtak: az egyik örökös John Howard volt, aki anyjár, Margaret-re hivatkozva jelentett be igényt, míg a másik fél [[William de Berkeley, Berkeley 1. bárója volt, aki Margaret testvérének, Isabelnek volt a fia. A birtokok felosztása jogi viták eredményeként valósult meg, mivel mindkét fél igényt formált a Brotherton-örökségre, amely Norfolk és Suffolk jelentős területeit foglalta magában. Végül uralkodói döntést alapján William de Berkeley – köszönhetően Howardnál jobb udvari kapcsolatainak – durván a birtokok kétharmadát kapta, Howard csak a harmadát. Ugyanakkor a báró Berkeley-t előbb Nottingham grófjává, majd Berkeley márkijává, a címtelen Howardot Norfolk hercegévé emelte az uralkodó.
Norfolk (Mowbray) hercege családfája
A családfán nem tüntettük fel az összes családtagot és feleséget. Egyes családtagok bemutatása másik szócikk (Norfolk grófja, Nottingham grófja...) feladata, így előfordul, hogy a családfán szereplő névre kattintva új oldalra jut.
Thomas de Mowbray (1366–1399), Nottingham 1. grófja, Norfolk 1. hercege( 1397 I.) Norfolk 3. grófja ∞1 Elizabeth le Strange, 6. Strange of Blackmere bárónő, ∞2 Elizabeth FitzAlan (1366–1425)
²Margaret de Mowbray (1388–1459) ∞ Sir Robert Howard (–1436)
John Howard (1421–1485), Norfolk III/1. hercege ( 1483 III)(folytatás a Howard Norfolk hercegek családfáján)
A középkorban és a korai újkorban a Norfolk hercegek kérésére elvégzett hivatalos vizsgálatok bizonyítottnak nevezték, hogy a család őse Hereward the Wake (~1035–~1072). A Howard-ház alapítója és az első igazolt férfiági őse, amit történeti kutatások is alátámasztanak William Howard (~1255–1308) East Winch és Wiggenhall földbirtokosa volt Norfolkban, Angliában. Jogászként tevékenykedett, majd a Common Pleas Bíróság bírájává nevezték ki. John Howard, az első Norfolk herceg apai felmenői közül még John Howard (1366–1437) méltő említésre, aki szintén Wiggenhall és East Winch földbirtokosa volt Norfolkban, Angliában. Földbirtokosként, katonaként, udvari tisztségviselőként, közigazgatóként és politikusként tevékenykedett. Unokája volt John Howard, Norfolk 1. hercege. A családfa többi ágát böngészve az ősök közt megtalálható Robert of Ufford (1235 – 1298) Írország bírója, János angol király és fia, Richárd Cornwall grófja (1209-1272), Hugh de Vere, Oxford 4. grófja (~1210–1263) és Robert d'Ufford, Suffolk 1. grófja (1298–1369)
Az első négy herceg
Norfolk hercegei, a Howardok Anglia egyik legfontosabb nemesi családja volt, ezt a messze nem minden családtagot feltüntető családfák – (1) és (2) – is bizonyítják. Az első Howard herceg idejére esett a Rózsák háborúja, a katolikus egyház elhagyása, az anglikán egyház létrejötte és az Angol polgárháború. A Howard család e változó körülmények között kitartott katolikus hite mellett, amely tovább nehezítette helyzetét, több családtag vesztette életét hite miatt, egyiküket szentté is avatta a katolikus egyház.
Az első herceg csatában esett el, halála után még címeitől is megfosztották – a későbbi vesztes oldalán harcolt. A második herceg a politika fordultával visszakapta címét. A harmadik herceget megfosztották a címtől egy időre. A negyediket kivégezték és megfosztották a címétől. Ez utóbbi tartós címfosztás volt, 1572-től 1660-ig tartott.
John Howard ifjúkorában Norfolk hercege háztartásában nevelkedett, amely során bevonódott a Mowbray és William de la Pole, Suffolk hercege közötti politikai és birtokvitákba. 1449-ben Suffolk megye parlamenti képviselőjévé választották.
Az 1461-es Towtoni csatában rokona, John de Mowbray Norfolk hercege seregében harcolt IV. Eduárd oldalán, aki győzelme után Norfolk és Suffolk főseriffjévé, Norwich és Colchester várkapitányává nevezte ki, valamint lovaggá ütötte. Ebben az időszakban több jelentős udvari tisztséget is betöltött, és hűsége a York-házhoz egyre jobban megerősödött. Helyettes Earl Marshalként szolgált 1467-ben La Roche grófja és Anthony Woodville, Rivers 2. grófja közötti híres lovagi tornán. Ugyanebben az évben az egyik nagykövetként megszervezte Margit yorki hercegnő és Károly burgundi herceg házasságát, 1468-ban személyesen kísérte el a menyasszonyt Burgundiába.
Aktívan támogatta III. Richárd trónra lépését, és személyesen vitte a kilencéves Richard of Shrewsbury herceget (nem mellesleg Norfolk hercegét) a londoni Towerbe, ahol bátyjával, V. Eduárddal együtt rejtélyes körülmények között eltűnt. Richárd koronázásán Howard Lord High Steward volt, és ő vitte a koronát a király előtt, míg fia, Surrey grófja a kardvivő volt.
1483. június 28-án Norfolk 1. hercegévé emelte az uralkodó. 1485. augusztus 22-én, a Bosworthi csatábanIII. Richárd oldalán harcolt, ahol elesett. Halála után a címeitől megfosztották, amelyet csak 1489-ben adtak vissza fiának, Thomas Howardnak.[13][14]
Norfolk hercege cím felfüggesztve (1485–1514)
Thomas Howard (1443–1524), Surrey grófja, majd Norfolk 2. hercege KGPC
A Floddeni csata[m 10] után a a Howard-címer pántján (bend) viselendő megtisztelő címerjavítást kapott: arany mezőben egy fél oroszlán (skót címerállat), amelyet a száján áthatoló nyílvessző döf át, körülötte kettős vörös liliomos díszítés (double tressure flory-counterflory). Norfolk hercegek címere a "Floddeni címerjavítással", a második hercegtől.
Thomas Howard Ipswich és Thetford iskoláiban tanult. 1466 körül IV. Eduárd egyik testőre volt. A király oldalán harcolt az 1471-es részt vett a Barneti csatában. 1476-ban Norfolk és Suffolk főseriffjévé[m 11], 1478-ban pedig Norfolk megye parlamenti képviselőjévé választották. 1477 januárjában a Bath-rend[m 12] lovagjává ütötték. Támogatta III. Richárdot a trón megszerzésében, aki két nappal trónra lépése után nem csak Titkos tanácsossá és a Térdszalagrend lovagjává tette, Surrey grófjává emelte – apját ugyanekkor hasonló címek mellett Norfolk hercegévé emelte. 1483 és 1484 között a királyi háztartás vezetőjeként szolgált. A Bosworth-i csatában apja mellett harcolt, az apja elesett, míg ő maga fogságba került. VII. Henrik 1485. november 7-én mindkettejüket megfosztotta címeiktől és birtokaiktól.
Hűséget esküdött VII. Henrik királynak, így 1489-ben visszanyerte a Surrey grófi címét.[m 13] Ebben az évben Chief Justice in Eyre[m 14] lett Trent folyótól (közép-Anglia) északra, amely tisztséget 1509-ig betöltötte. Keleti és Középső Határvidék (East Marches, Middle Marches) [m 15] helyettes őrzőjének nevezték ki, majd 1501-ben királyi tanácsadó lett.
Az Udvari Kincstár vezetőjeként szolgált 1501–1522 között. 1503-ban Lord High Steward volt Edward Sutton, Lord Dudley perében, majd 1521-ben a Buckingham hercege elleni per vezetésében is. 1509-ben VIII. Henrik koronázásakor Anglia marsallja, 1510-től haláláig pedig Earl Marshal lett. 1513-ban, helyettes parancsnokként vezette az angol sereget a Floddeni csatában[m 10], ahol döntő győzelmet aratott II. Jakab skót király felett. 1514-ben fia javára lemondott Surrey grófi címéről, és visszakapta a Norfolk hercege címet. 1520-ban Anglia kormányzójává nevezték ki. 1524. május 21-én hunyt el, és a thetfordi kolostorban temették el.
Thomas Howard kétszer nősült, a Tilney unokatestvéreket vette el, előbb Elizabeth-et, majd Ágnest.[m 16] Számos említésre méltó gyereke született a címeit öröklő Thomason kívül. Edward[m 17], az első Howar admirális, Edmund[m 18], akinek lánya, KatalinVIII. Henrik 5. felesége lett, Elizabeth[m 19], akinek a lánya, Boleyn AnnaVIII. Henrik 2. felesége volt. William[m 20], aki szintén admirális volt, Charles[m 21] Effingham 2. bárója, KG, aki az angol erőket vezette a spanyol armada elleni csaták során és a második Thomas[m 22][13][15][16]
Thomas Howard (1473–1554), Surrey grófja, majd Norfolk 3. hercege
Thomas Howard az udvari intrikában gazdag Tudor-kor egyik első jelentős főura. Az 1513-as a floddeni csatában[m 10] apjával és nagybátyjával[m 18] a győztes angol sereget irányította. A csata után apját Norfolk 2. hercegévé, őt Surrey grófjává emelték, a Howard címer pántjára egy nyíllal átlőtt skót oroszlánt helyezhettek.
Norfolk befolyása VIII. Henrik uralkodása alatt többször csökkent és nőtt. Unokahúga, Boleyn Anna révén politikai előnyhöz jutott, de Anna kivégzése után kegyvesztett lett. 1536-ban a Kegyelem Zarándoklata[m 23] felkelés leverésében vezető szerepet játszott. unokahúga, Howard Katalin révén visszanyerte befolyását, ám Katalin 1542-es kivégzése után ismét háttérbe szorult.
1546 végén fiát, Thomas Howardot, Surrey grófját felségárulással vádolták meg, mivel a címerébe beillesztette az angol királyi család jelképeit a megkülönböztető lebélyeg nélkül. Ez a királyi hatalommal szembeni kihívásnak értelmezték. Ezért Surrey grófját 1547 januárjában kivégezték. Apját, Norfolk 3. hercegét szintén felségárulással vádolták, de VIII. Henrik halála miatt az ítéletet nem hajtották végre, és Towerbe zárva maradt egészen I. Mária trónra lépéséig. 1553-ban szabadult és visszakapta címeit. 1554-ben halt meg Kenninghallban, és a framlinghami Szent Mihály-templomban temették el.[m 22][13][17][18]
Norfolk hercege cím felfüggesztve (1547–1553), a 3. herceg ideje alatt
Thomas Howard (1536 – 1572), Norfolk 4. hercege KG
Thomas Howard (1536. március 10. – 1572. június 2.) Anglia egyik legjelentősebb nemese és politikusa volt Erzsébet királynő uralkodása alatt. Fiatal éveiben protestáns oktatásban részesült, John Foxe[m 24], a vértanúkról írt mártírológia szerzője irányítása alatt.
Amikor VIII. Henrik létrehozta az anglikán egyházat, a Howard család helyzete ellentmondásos volt. Thomas Howard, Norfolk 3. hercege katolikus maradt, és kezdetben nehezen igazodott az új vallási irányvonalhoz. Ugyanakkor unokája, Boleyn Anna, Henrik második felesége és Anglia királynője révén a család jelentős befolyásra tett szert. A 3. herceg fia, Henry Howard, Surrey grófja,[m 25] szintén katolikus volt, de politikai okokból támogatta a Tudor-dinasztia döntéseit.[m 26] Bár a Howardok hűségesen szolgálták a koronát, katolikus kötődésük és hatalmas birtokaik miatt folyamatosan gyanú övezte őket, ami időnként kegyvesztettséghez vezetett.
A Howard család 1553-ban – Mária trónra lépését követően – visszanyerte korábbi címeit és birtokait. Ezt a negyedik herceg egy évvel később, 1554-ben örökölte meg. Bár katolikus családból származott, Erzsébet uralkodása alatt is jelentős szerepet játszott. Ő szervezte a királynő koronázását, és 1559-ben a Térdszalagrend lovagjává ütötték. A skót-francia konfliktusban részt vett mint az északi hadsereg főparancsnoka.
Háromszor nősült, mindhárom házassága jelentős hozományt hozott a család számára. Első felesége, Mary FitzAlan (1540–1557) révén szerezte meg az Arundel grófok család birtokait, köztük az Arundel-kastélyt. Mary és nővére, Jane FitzAlan voltak apjuk, Henry FitzAlan, Arundel 17. grófja[m 1] örökösei. Mivel Jane korábban meghalt, Mary örökölte az Arundel-család birtokait és címét. Mary FitzAlan nagyon fiatalon halt meg, nem sokkal első fia, Philip Howard születése után. Halálával fia lett az Arundel örökség jogosultja. Második házasságát Margaret Audley-val kötötte, akinek hozományával a de Walden Audley báróság essexi birtokai (a cím nem) kerültek Howard kezébe. Harmadik felesége, Elizabeth Leyburne, jelentős kapcsolati hálót és politikai előnyöket biztosított számára, bár gyermekük nem maradt életben.
Sussex
Norfolk
Suffolk
Az Arundel örökség és a Norfolk hercegi vagyon Anglia két jelentős nemesi birtoka volt, de méretük és befolyásuk eltért. Az Arundel grófi cím, amely Sussex központi birtokaival, például Arundel várával kapcsolódott össze, inkább regionális jelentőségű volt, és a FitzAlan család révén öröklődött. A Norfolk hercegek birtokai ezzel szemben Kelet-Angliában, Norfolk és Suffolk területén terültek el, és lényegesen nagyobb földterületet és bevételt biztosítottak. Míg az Arundel örökség inkább vallási és szimbolikus súlyt képviselt, különösen a katolikus hit megőrzése miatt, addig a Norfolk-cím birtokosai, különösen a Howardok, kiemelkedő politikai és katonai szerepet töltöttek be, például az Earl Marshal tisztség révén. A Norfolk hercegi vagyon nagysága, házassági szövetségei és földbirtokainak kiterjedtsége jelentősen meghaladta az Arundel birtokokét, így a Howardok befolyása országos szinten is meghatározó volt.
Norfolk nagy politikai ambíciókat dédelgetett, és tervei között szerepelt, hogy feleségül vegye Stuart Máriát, Skócia királynőjét. Ezzel azonban összeütközésbe került Erzsébet királynővel. A Ridolfi-összeesküvésben való részvétele miatt 1572-ben felségárulással vádolták[m 27] és kivégezték. Vagyonát és címeit elkobozták. Norfolk kivégzése az Erzsébet-kori politika és vallási konfliktusok egyik legmeghatározóbb eseménye volt.[m 22][13][19][20]
A huszadik grófnak hét gyereke született feleségétől, Esmé Stewart Lennox 3. hercege lányától, Elizabeth Stuarttól (1610–1673/74). A legidősebb Thomas Howard visszakapta a Norfolk hercege címet, de mentálisan sérült volt. Öccse, Henry Howard követte őt, mint Norfolk 6. hercege, és az ő leszármazottai közül került ki a 7., 8. és 9. herceg, majd az ág férfi vonala kihalt. A harmadik fiú, Philip Howard katolikus pap lett, bíborosi címet nyert. Charles leszármazottai adták a 10. és 11. herceget. A 12. hercegtől a jelenlegi hercegig a legfiatalabb fiú, Bernard leszármazottai.[13][21][22]
Az ötödik hercegtől
Thomas Howard (1627–1677), Norfolk 5. hercege
Thomas Howard Londonban született, az Utrechti Egyetemen tanult. Amikor 1645-ben apját látogatta meg Páduában, láz következtében súlyos mentális károsodást szenvedett, amely miatt hátralévő életében gondozásra szorult. Apja 1652-ben bekövetkezett halála után örökölte az Arundel és Surrey grófi címeket a hozzájuk tartozó jelentős birtokokkal, de egészségügyi állapota miatt ezek igazgatását öccse, Henry látta el.
1660-ban a Stuart-restauráció során, nagybátyja és testvéreinek közbenjárására, visszakapta családja Norfolk hercegi címét, amelyet még 1572-ben veszítettek el árulás miatt.[23], soha nem tért vissza Angliába, és továbbra is Padovában élt, ahol orvosi felügyelet alatt állt. Családja több alkalommal is próbálta visszahozni Angliába, de állapota miatt a Parlament ezt nem engedélyezte. 1677. december 13-án hunyt el Padovában, egy évvel később temették el Arundelben. Nem volt felesége, így örököse sem, a hercegi (és többi) címe az öccsére szállt.[13][21][24]
Henry Howard (1628–1684), Norfolk 6. hercege
Bátyja, Thomas mentális állapota miatt nem tudta ellátni hercegi feladatait, így Henry vette át a családi birtokok irányítását. A Nagy londoni tűzvész (1666) után Howard felajánlotta a tette a Royal Society számára, hogy az Arundel-házban találkozzon, több műtárgyat ajándékozott az Oxfordi Egyetemnek és más intézményeknek.
II. Károly uralkodása alatt 1669-ben Castle Rising Howard bárója ( 1669), majd 1672-ben Norwich grófja( 1672 III) lett, és visszanyerte a család az Earl Marshal tisztségét is. 1677-ben bátyja halála után ő lett Norfolk hercege. Katolikus hite miatt azonban 1678-ban kizárták a parlamentből. Az 1678-as nem létezett Oates-összeesküvés (Popish Plot) időszaka alatt három évre Bruges-be költözött, ahol szabadon gyakorolhatta vallását.
Hazatérése után részt vett nagybátyja, William Howard, Stafford 1. vikomtjának felségárulási perében – amely alapja szintén a fiktív Popish Plot volt –, ahol ellene szavazott.[13][25]
Henry Howard Oxfordban, a Magdalen College-ban tanult. A Lordok Háza 1678-ban Mowbray báróként fogadta tagjai közé. Peterborough grófjának lányát, Mary Mordaunt-t 1677-ben vette el, Mary hűtlensége miatt a pár 1685-ben különvált, majd 1700-ban hivatalosan is elváltak. Ez utóbbi úgy volt lehetséges, hogy Henry, bár hű maradt a katolikus valláshoz, az ellenük irányuló üldöztetés idején látszólag áttért az anglikán egyházhoz – és így megőrizte a családi birtokokat is. Howard politikai pályája alatt különböző tisztségeket viselt: ő volt Berkshire, Norfolk és Surrey főispánja, valamint Windsor várának parancsnoka. 1685-ben a Térdszalagrend lovagjává választották, és a suffolki ezred parancsnoka lett. Howard hűsége és lojalitása az ország politikai viharai közepette is megmaradt. Az Angol forradalom idején támogatta III. Vilmos és II. Mária trónra lépését, és tagja lett a királyi titkos tanácsnak.[13][26]
Thomas Howard (1683–1732), Norfolk 8. hercege
Thomas Howard (1683. december 11. – 1732. december 23.) 1709-ben feleségül vette Maria Shireburnt. A házasságkötéskor Maria mindössze 16 éves volt, viszont több mint 30 000 font hozományt hozott magával. Kapcsolatuk azonban boldogtalan volt, mivel felesége hithű katolikus és jakobita volt, aki elítélte férje lojalitását a protestáns Hannoveri-ház iránt, és végül különköltöztek.[m 48]Az 1715-ös jakobita felkelés idején Howard befolyását felhasználva elérte, hogy testvérét, Edward Howardot felmentsék felségárulás vádja alól. Ő maga is gyanúba keveredett egy jakobita összeesküvés miatt, ezért 1722. október 29-én letartóztatták, és a londoni Towerbe zárták. Felesége, bár nem látogathatta meg, meggyőzte rokonukat, Carlisle grófját, hogy vállaljon kezességet érte, így 1723 májusában szabadlábra helyezték. Thomas Howard 1729 és 1730 között a Grand Lodge of England szabadkőműves-páholy nagymestere volt.[13][27]
Edward Howard (1685–1777), Norfolk 9. hercege
Edward Howard részt vett az 1715-ös jakobita felkelésben, amelyben több angol nemes is szerepet vállalt. Bátyja közbenjárásának köszönhetően elkerülte a felségárulásért járó büntetést. 1732-ben, testvére, Thomas Howard, Norfolk 8. hercegének gyermektelen halála után örökölte a hercegi címet. Felesége, aki szintén katolikus volt, nagy hatással volt rá, és közösen kezdtek nagyszabású építkezésekbe: a londoni St. James’s Square-en álló Norfolk House-t fényűző stílusban újították fel. Megkezdték a Nottinghamshire-i Worksop mezőváros melletti birtokon álló épület palotává alakítását. Ez utóbbi projektet azonban félbehagyták, miután szeretett unokaöccsük és örökösük, Edward Howard, fiatalon, 23 évesen elhunyt 1767-ben (Ez az Edward Howard nincs feltüntetve a családfán). Az örökös halála súlyosan érintette a herceget és feleségét; a hercegné soha nem épült fel a veszteségből. Edward Howard személyes élete és politikai pályafutása során többször került gyanúba jakobita intrikák miatt, így 1722-ben újra letartóztatták, de hat hónapnyi fogság után szabadon engedték.[13][28]
Edward Howard 91 évesen hunyt el fiúörökös nélkül. Ezzel kihalt a dédapja Henry fiának ága, az utód a Charles ág lett. Edward halála után több címe, köztük Norfolk hercege, Norfolk, Arundel és Surrey grófja, valamint a Maltravers bárója, másod-unokatestvérére, Charles Howardra szállt. A Norwich grófja( 1672 III) és Castle Rising Howard bárója ( 1669) címek, amelyeket nagyapjának, Norfolk 6. hercegének hoztak létre, kihaltak. Emellett számos régi angol bárói cím – például Mowbray, Segrave, Howard, Braose of Gower, Greystock, Ferrers of Wemme, Talbot, Strange of Blackmere, Furnivall és Giffard of Brimmesfield – felfüggesztett állapotba került. Őccsük, Philip Howard (1688–1750) két lánya – Winifrede Howard (1726–1753) és Anne Howard (1742–1787) – és az ő leszármazottaik között oszlottak meg a címek. Philip Howard és lányai nincsenek feltüntetve a családfán.
Charles Howard (1720–1786), Norfolk 10. hercege
Charles Howard a greystoke-i Charles Howard és Mary Aylward fia. Dédapja Henry, Arundel grófja volt. Katolikus hitben nevelkedett. Jelentős irodalmi és tudományos tevékenységet folytatott. Tagja lett a Királyi Régészeti Társaságnak és a Királyi Társaságnak. 1777-ben másod–unokatestvére, Edward Howard, Norfolk 9. hercege halála után örökölte a Norfolk hercegi és több más nemesi címet. Írói tevékenysége során több művet publikált, köztük a Considerations on the Penal Laws against Roman Catholics in England and the new-acquired Colonies in America (1764)[29] és az Anecdotes of the Howard Family (1769)[30] című könyveket. 1768-ban feleségül vette Katherine Brockholes-t, John Brockholes második lányát és egyik örökösét. Egy fiuk született. Howard leginkább vidéken élt, és kortársai szerint különc életmódot folytatott.[13][31]
Charles Howard (1746–1815), Norfolk 11. hercege KG
Charles Howard a greystoke-i kastélyban nevelkedett és ifjúkorában Franciaországban töltött időt, de formális oktatása korlátozott maradt. Howard 1780 és 1786 között a Whig párt tagjaként Carlisle képviselőjeként szolgált a parlamentben. 1786-ban apja halála után örökölte a Norfolk hercege címet, és jelentős összegeket költött az Arundel kastély újjáépítésére. Bár katolikus származású volt, politikai karrierje érdekében áttért az anglikán hitre, miközben a katolikus emancipáció elkötelezett támogatója maradt. Kétszer nősült: első felesége Marion Coppinger, aki egy évvel házasság-kötésük után meghalt, második felesége pedig Frances Scudamore, aki mentális betegség miatt intézetbe került. Bár hivatalosan gyermektelen maradt, hosszú ideig élt együtt Mary Ann Gibbonnal, aki öt gyermeket szült neki. Howard közismert volt barátságos természetéről és excentrikus szokásairól. Például nem kedvelte a tisztálkodást, ezért szolgái kivárták, amíg elalszik és akkor lefogták és megmosdatták. Halála után birtokait és címeit unokatestvére, Bernard Howard örökölte.[13][32][33]
Charles Howard halálával kihalt az ükapja Charles fiának ága is, amely a Henry ág után örökölte a Norfolk hercege címet. A hercegi cím számos alcímével együtt az ükapa Bernard fia ágára szállt. Ez az ág adja a jelenlegi címviselőt is.
BERNARD ÁG
Bernard Howard (1765–1842), Norfolk 12. hercege KGPC
Bernard Edward Howard 1789-ben feleségül vette Lady Elizabeth Belasysét, Fauconberg 2. grófjának lányát, de házasságuk 1794-ben válással, majd 1800-ban érvénytelenítéssel zárult – noha született közös fiuk, a cím örököse, Henry. 1815-ben örökölte a Norfolk hercegi címet és az Earl Marshal tisztséget, utóbbi viselését katolikusok számára egy 1824-es parlamenti törvény tette lehetővé. Kiemelkedően támogatta a katolikus egyenjogúsítást, és 1829-ben ünnepi bankettet rendezett a Katolikus Felszabadítási Törvény elfogadása alkalmából, ezzel protestáns szomszédai körében megosztottságot keltve. 1830-ban a Titkos Tanács tagja, majd 1834-ben a Térdszalagrend lovagja lett. A művészetek pártolójaként 1803-ban a Harvard Egyetem Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiája tiszteletbeli külföldi tagjává választották. Élete végéig hű maradt vallási és családi örökségéhez.[13][34]
Henry Howard (1791–1856), Norfolk 13. hercege KGPC
Henry Charles Howard 1814-ben feleségül vette Charlotte Sophia Leveson-Gowert, akivel öt gyermeket neveltek fel. 1842. április 26-án kelt királyi engedéllyel Howard a „Fitzalan“ nevet hozzáadta gyermekei vezetéknevéhez (sajátjához azonban nem), így mindannyian Fitzalan-Howard néven váltak ismertté, amit férfiági leszármazottaik azóta is viselnek. Egyik őse, Thomas Howard, Norfolk 4. hercege 1555-ben elvette Mary FitzAlan-t, Henry FitzAlan Arundel 12. grófjának lányát és örökösét.
1829-ben, az első katolikusként az angliai reformáció óta, helyet foglalt az Alsóházban Horsham képviselőjeként, miután a katolikus emancipáció lehetővé tette ezt számára. Később West Sussexet képviselte 1841-ig, majd apja halála után a hercegi címeket örökölve belépett a Lordok Házába. Politikai pályafutása során több tisztséget töltött be: 1837-től a királyné háztartásának pénztárosa, majd az 1846-os whig kormányban a Királyi Lóistálló vezetője volt. Emellett 1848-ban elnyerte a Térdszalagrendet. A családi örökség fontos része volt Sheffield környékén lévő birtokok fejlesztése. 1854-ben hosszú távú földbérleti szerződést kötött a Sheffield Cricket Clubbal, ami hozzájárult a város sportéletének fellendítéséhez.[13][35][36]
Henry Fitzalan-Howard (1815–1860), Norfolk 14. hercege
Henry Granville Fitzalan-Howard Etonban és a Cambridge-i Trinity College-ban tanult, majd a királyi testőrség tisztje lett, ahol kapitányi rangot ért el. 1838-1839-ben Augusta Mary Minna Catherine Lyons szüleivel Athénban élt, mivel édesapja, Sir Edmund Lyons, az Egyesült Királyság görögországi követe volt. Ekkor Sir Edmund vendégeként tartózkodott náluk Lord Fitzalan, Norfolk hercegének örököse. Lord Fitzalan egy lázas beteg lett, Augusta ápolta, és egymásba szerettek. A pár 1839. június 19-én házasodott össze, és később tizenegy gyermekük született. Henry 1837-től az Arundel választókerület liberális képviselője volt, 1851-ben azonban lemondott, mivel nem támogatta az egyházi címekkel kapcsolatos törvényt. 1851–1852 között Limerick képviselője volt. Aktív szerepet vállalt a brit katolikusok társadalmi és politikai helyzetének javításában. Több könyvet is írt, például Philip Howard, Arundel grófja életéről.[37] 1860-ban megalapította a 9. (Arundel) Sussex Puskás Önkéntes Egységet, és annak parancsnokaként szolgált. 1860. november 25-én hunyt el 45 éves korában, Arundel kastélyában.[13][38][39]
Henry Fitzalan-Howard (1847–1917), Norfolk 15. hercege KG
Henry Fitzalan-Howard tizenkét évesen örökölte meg a Norfolk hercegi címet és hatalmas birtokokat Sussexben, Yorkshire-ban és Norfolkban. Katolikus származású arisztokrataként aktív szerepet vállalt a vallási és közéleti integráció elősegítésében, különösen a katolikus intézmények támogatásában. A katonai pályán is kitűnt: önkéntesként szolgált az első búr háborúban, ahol megsebesült. Később részt vett a brit haderő reformjában, és hozzájárult a Területi Erők (Territorial Force) létrehozásához. Politikai karrierje során számos fontos pozíciót töltött be, Szolgált Postmaster-General[40] (1895–1900), Sheffield (1895–1900), majd Arundel polgármestereként (1902–1903), Haderőreform Királyi Bizottság elnökeként (1903), Sussex katonai parancsnokaként (1905–1917). Más kitüntetések mellett megkapta a Királyi Viktoriánus Rend (G.C.V.O.) lovagi fokozatát (1902). Emellett az Earl Marshal cím birtokosaként megszervezte Viktória királynő és VII. Eduárd állami temetését, valamint V. György koronázását. Első felesége Flora Abney-Hastings[m 49] volt, akitől egy súlyosan beteg fia született, aki fiatalon meghalt. Második házasságát távoli rokonával, Gwendolen Constable-Maxwell-lel[m 50] kötötte 1904-ben, akitől négy gyermeke született. Élete végéig hű maradt katolikus hitéhez, jelentős vagyonát vallási és kulturális célokra fordította. 1917. február 11-én hunyt el.[13][41]
Bernard Fitzalan-Howard (1908–1975), Norfolk 16. hercege KGPC
Bernard Marmaduke Fitzalan-Howard mindössze kilencévesen örökölte zámos egyéb cím mellett a Norfolk hercegi címet, övé lett az Earl Marshal tisztség, amelyet élete végéig betöltött. Édesanyja Gwendoline Herries, Terregles 12. Lady Herriese ( 1490) volt, akinek skót nemesi címét 1945-ben, anyja halála után örökölte. Az Oratory Schoolban, Readingben tanult, és később hadnagyi rangot szerzett a Royal Horse Guardsban[m 51]. 1935-ben Arundel polgármestere lett, 1936-ban az Államtanács tagjává választották, és igazságügyi békebíróként tevékenykedett Sussexben. 1937-ben megkapta a Térdszalagrendet. A második világháború során Franciaországban harcolt, majd a mezőgazdasági minisztériumban töltött be államtitkári pozíciót 1941 és 1945 között.
Mint örökletes Earl Marshal, a brit állami ceremóniák egyik legfontosabb szervezője volt. Ő irányította VI. György és Erzsébet királyné 1937-es, II. Erzsébet 1953-as koronázását, Winston Churchill 1965-ös temetését, valamint Károly 1969-es walesi herceggé való beiktatását. Szenvedélyes krikettrajongó volt, és az angol krikett–válogatott menedzsereként szolgált az 1962–63-as ausztráliai és új-zélandi turnén, amely nagy sajtófigyelmet keltett.
Számos rangos kitüntetés birtokosa volt, köztük a Királyi Viktória-rend nagykeresztje[m 52] (1946) és a Brit Birodalom Rendjének nagykeresztje (1968). Sussex (1949–1974) hadnagya, majd West Sussex első hadnagya lett. Társadalmi tevékenységei közé tartozott az Angol Autóklub elnöksége. 1937-ben feleségül vette Lavinia Mary Struttot, akitől öt gyermeke született.[13][42]
Miles Fitzalan-Howard (1915–2002), Norfolk 17. hercege KG
Miles Francis Stapleton Fitzalan-Howard az Ampleforth College-ban és az Oxfordi Egyetemen tanult. A második világháborúban szolgált Franciaországban, Észak-Afrikában, Szicíliában és Észak-Európában, 1944-ben a Military Cross kitüntetést kapta.[m 53] Pályafutása során a Grenadier Guardsban[m 54] szolgált, majd a brit katonai hírszerzés vezető pozícióit is betöltötte. 1957 és 1959 között a szovjet csapatokhoz rendelt brit katonai misszió vezetője volt Németországban. 1961 és 1963 között Kenyában állomásozott a 70. dandár parancsnokaként. 1966-ban a Védelmi Minisztérium hírszerzési igazgatója lett, majd 1967-ben nyugdíjba vonult. 1971-ben édesanyja után megörökölte a Beaumont bárói címet, 1972-ben pedig apja halála után Glossop 4. bárója lett. 1975-ben unokatestvére halálával örökölte a Norfolk hercege címet, valamint az Earl Marshal tisztséget. 1983-ban a Térdszalagrend lovagja, majd 1986-ban a Királyi Viktoriánus Rend[m 52] nagykeresztese lett. 2000-ben megkapta a Royal Victorian Chain kitüntetést.[13][43]
Edward Fitzalan-Howard (1956–), Norfolk 18. hercege
Edward William Fitzalan-Howard tanulmányait az Ampleforth College-ban végezte, majd az Oxfordi Egyetem Lincoln College-ában szerzett mesterdiplomát. 1975 és 2002 között az Arundel gróf címet viselte. Vállalkozói pályáján a Sigas Ltd. és a Parkwood Group Ltd. elnökeként dolgozott. 2002-ben West Sussex helyettes hadnagyává nevezték ki. Apja halálát követően, 2002. június 24-én örökölte Norfolk hercege címet. Kétszer házasodott: először Georgina Susan Gore-ral 1987-ben, akitől három fia és két lánya született. Később elváltak, 2022-ben Francesca V. Bevannal kötött házasságot.[13][44][45]
Henry Fitzalan-Howard (1987–), Arundel grófja
2007 és 2010 között a Bristoli Egyetemen tanult, ahol közgazdaságtanból szerzett kitüntetéses alapképzési diplomát. 2010 és 2019 között Londonban dolgozott különböző magántőke-befektetési és vállalati pénzügyi pozíciókban az NM Rothschild, az Evercore Partners, majd az Inflexion Private Equity cégeknél. 2019-ben társalapítóként létrehozta a Noble Insurance Group biztosítási vállalatot, ahol ügyvezető igazgatóként tevékenykedik. Szabadidejében síeléssel, túrázással és hegymászással foglalkozik. 2006-ban Henry Arundel néven indult a Formula BMW UK bajnokságban, ahol a Fortec Motorsport csapat színeiben versenyzett és elnyerte az újoncoknak járó Rookie Cupot. 2007 áprilisában beválasztották a Motor Sports Association Race Elite Programjába, amelybe hat brit sorozat versenyzői kerültek be. A következő szezonban is a Fortec Motorsport csapat tagjaként folytatta a versenyzést, és az összesített harmadik helyen végzett. 2008-ban a Räikkönen Robertson Racing csapat színeiben versenyzett a Brit Formula–3 bajnokságban. Feleségétől, Cecilia Mary Elizabeth Colacicchi-től három leánygyermeke született, akik nem jogosultak a hercegi cím öröklésére.[13][46]
A következő képeken lépésről lépésre mutatjuk be, hogy alakult ki a Howard féle Norfolk hercegi címer.
Norfolk herceg címerpajzsának kialakulása (Howardok)
Thomas of Brotheron címerpajzsa, Norfolk grófja, I. Eduárd fia. A Plantagenet-ház címere: vörös mezőben három arany, haránt fekvő, elölről néző oroszlán egy oszlopban. A pólya függőkkel mutatja, hogy az uralkodó legitim fia.
A Mowbray bárók címerpajzsa Vörös mezőben ágaskodó ezüst oroszlán.
Az 1513 előtti Howard címerpajzs. Vörös mezőben ezüsttel megrakott hat keresztcsúcsos kereszt.
Az első Howard herceg címerpajzsa, az előző három kombinációja.
A második herceg címere. A kitüntetésként elnyert címerrész az ezüst pánton egy arany pajzs, benne egy félig előtűnő oroszlán, amelyet keresztülszúrt egy nyílvessző, és amelyet vörös, liliomokkal díszített kettős karima övez.
A Surrey grófja címerpajzs. A címet viselő Warren-családtól a cím az Arundel grófokhoz került, onnan pedig Norfolk hercegeihez. Arany-kék sakkozott mező
A 3. herceg és utódai címerpajzsa.
Arundel első grófjainak, az Aubigny-k és Frizalanok címerpajzsa. Vörös mezőben ágaskodó arany oroszlán.
1842-ben a Mowbray címerpajzsot az Arundel címerpajzsra cserélték, ekkortól lett a családi név Fitzalan–Howard.
Címer
A 18. herceg címere
Ezt a címert 1842 óta használják Norfolk hercegei.
Sisakdíszek
Első sisakdísz egy arany hercegi korona felett egy vörös pár szárny, mindegyiken egy ezüst pólya hat kereszt között, amelyeknek szárai behajlítottak (Howard).
Második sisakdísz: Egy vörös, hermelinszegélyes kalapon egy arany, álló, jobbjával előrenéző oroszlán, melynek farka kiterjesztett, és egy ezüst hercegi koronával van megnyakörvezve (Thomas of Brotherton).
Harmadik sisakdísz: Egy zöld halmon egy ágaskodó ezüst ló, amely a szájában egy termő tölgyágat tart (Fitzalan, Arundel grófja).
Címerpajzs (Escutcheon)
Négyelt pajzs:
1. mező: Vörös alapon egy ezüst pólya hat behajlított kereszt között, a pólyán egy arany pajzsecset, amelyen egy vörös, félbevágott, ágaskodó oroszlán látható, amelynek száján keresztül egy nyíl hatol, és amelyet egy kettős liliomos szegély övez (Howard).
2. mező: Vörös alapon három arany oroszlán egymás alatt sétálva, fegyverzetük és nyelvük kék, a pajzs felső részén egy háromágú ezüst lebélyeg (Thomas of Brotherton, a Plantagenêt-ház Norfolk ága).
4. mező: Vörös alapon egy arany, ágaskodó oroszlán, fegyverzetük és nyelvük kék (Fitzalan).
Pajzstartók
Jobboldali (dexter) pajzstartó: Egy ezüst oroszlán.
Baloldali (sinister) pajzstartó: Egy ezüst ló, amely a szájában egy zöld tölgyágat tart, termései természetes színűek.
Jelmondat
Sola Virtus Invicta: „Csak az erény legyőzhetetlen”
Rendek
A Norfolk hercegének címere gyakran a Térdszalagrend körpántjával jelenik meg. A rend tagság nem örökletes, a 2., 3., 4., 7., 12., 13., 15., 16. és 17. herceg nyerte el, a 18. hercege 2025-ig nem kapta meg ezt a kitüntetést.
Egyéb elemek
A pajzs mögött két arany bot keresztbe helyezve (saltire), végük feketével zománcozva, amelyek Norfolk hercegének hivatalát jelképezik, mint Earl Marshal és Anglia örökös marsallja (Hereditary Marshal of England).
Szimbolika
A címer első mezőjében található pajzs a Howardok hajlított pólyáján egy kitüntető címerkiegészítés (augmentation of honour), amelyet VIII. Henrik adott a Norfolk 2. hercegének, Thomas Howardnak, hogy megemlékezzen a Floddeni csatában[m 10] aratott győzelméről. A pajzson egy módosított skót királyi címer látható: a normál ágaskodó helyzet helyett a félbevágott oroszlán torkán egy nyíllal átlőve jelenik meg, emlékeztetve IV. Jakab skót király halálára a csatában.
Norfolk hercege oldalágainak, egyes Howardok címerpajzsai
A hercegi címet birtokló Howard család tagjai más főnemesi címeket is elnyertek, ezen esetekben saját címerpajzsuk a hercegi címerpajzs módosított változata lett. A következő képeken ezek láthatók, a teljes igénye nélkül.
Más Howard-család tagok címerpajzsai
Suffolk grófja (1603), aki egyben Berkshire grófja (1626), valamint Escrick Howard bárója (1678) címerpajzsa. A félhold jelzi, hogy a viselő a második fiú (vagy annak örököse).
Thomas Howard (1590–1669), Berkshire 1. grófja (1626) címerpajzsa. A félholdon félhold jelzi, hogy a viselő a második fiú második fia (vagy annak örököse).
Charles Howard (1615–1679), Berkshire 2. grófja
Carlisle grófja (1661) címerpajzsa. A pánton megjelentő csillag a harmadik fiút jelenti.
William Howard (1614–1680), Stafford 1. vikomtja (1640)
Stafford grófja (1688– 1762)
Nottingham grófja (1596) és Effingham grófja
Castle Rising Howard bárója (2004), nem örökölhető cím. A Norfolk hercegi címerpajzs mindkét oldalon egy-egy ágaskodó ezüst oroszlán, melyek vállán egy-egy vörös vár (megkülönböztetés) látható.
Effingham grófja (1837)
baron Howard of Penrith (1930)
Howard-Gibbon[m 63] A Norfolk hercegi címer hullámos széle jelzi a törvénytelen leszármazást. A címert hercegi engedéllyel használhatták.
Angliában 1627-ben egy törvényt fogadtak el, amely kimondta: „az Arundel kastély és birtokai, valamint a FitzAlan, Clun és Oswaldestre és Maltravers báróságok, továbbá számos egyéb földbirtok, amelyek jelenleg Thomas, Arundel és Surrey grófja birtokát képezik, az Arundel grófi címhez, névhez és méltósághoz csatolandók.” E törvény következtében a Clun és Oswestry báróságai (vagy FitzAlan bárósága Clun és Oswestry esetében), amelyek addig csupán feudális birtokjogok voltak, potenciálisan nemesi méltósággá váltak, és Maltravers báróságával együtt Arundel grófi címéhez csatolódtak. Az így létrejött báróságokat jelenleg a Norfolk hercege birtokolja.[47]
Megjegyzések
↑ abcdefghijkAz Arundel grófok számozása több anomáliát is tartalmaz, mivel a címet az évszázadok során többször visszaállították vagy újra létrehozták. Az első létrehozás (1138) során a d’Aubigny család tagjai viselték a címet, amely a FitzAlan családhoz került 1267-ben. Az öröklés körüli viták és felfüggesztések miatt egyes grófok kimaradtak a számozásból, például a 6. és 7. gróf (John FitzAlanok) a FitzAlan-vonal kezdetén. Emiatt a számozás a 8. gróffal (Richard FitzAlan, 1267–1302) folytatódott, amit egyes források új létrehozásnak tekintenek. A magyar Wikipédia az 1–34-es számozást használja, amely következetes a jelenlegi gróf, Edward Fitzalan-Howard (1956–), Norfolk 18. hercege esetében. Azért ezt a rendszert alkalmazzuk, kiegészítve a grófok születési és halálozási évszámaival, hogy minden olvasó számára egyértelmű legyen az azonosítás. Ez a megközelítés nemcsak logikus, hanem a történelmi kontextusban is érthetővé teszi az öröklési és létrehozási eltéréseket. A számozási anomáliáról részletesebben az Arundel grófja szócikkben olvashat. Forrás: Earldom of Arundel (1139) (angol nyelven). Cracroft's Peerage . (Hozzáférés: 2025. január 12.)
1383: franciaországi hadjárat: 40 harcost és 60 íjászt vezetett.
1385: skót hadjárat: 100 harcost és 200 íjászt állított ki.
1386: spanyol hadjárat: 60 harcost és 120 íjászt vezetett.
1387: ír hadjárat: 50 harcost és 100 íjászt állított ki.
1388: franciaországi hadjárat: 70 harcost és 140 íjászt vezetett.
1389: skót határvédelem során 80 harcost és 160 íjászt állított ki.
1390: franciaországi hadjárat: 90 harcost és 180 íjászt vezetett.
1391: ír hadjárat: 60 harcost és 120 íjászt állított ki.
1392: skót hadjárat: 70 harcost és 140 íjászt vezetett.
1393: franciaországi hadjárat: 80 harcost és 160 íjászt állított ki.
↑ abA középkori Angliában az özvegyek jogait elsősorban szokásjog és törvényi rendelkezések szabályozták, amelyeket az angol common law (szokásjog) rögzített. Az özvegyi jogok célja az volt, hogy biztosítsák az özvegy megélhetését férje halála után, ne lehessen az ellenkező esetben vagyontalan „ingyenélőt“ férjhez kényszeríteni. Legelterjedtebb az özvegyi járadék, a dower volt. A dower szerint az özvegy jogosult volt férje földbirtokainak egyharmadára élete végéig, kivéve, ha újraházasodott. Ez a birtokrész jövedelmét jelentette, nem a tényleges földtulajdonjogot. Ettől egyedi megállapodások eltérhettek. A férfiakra is vonatkozó jog, amikor az elhunyt feleség után a férj használhatta a földek jövedelmét, ha közös gyermekük született. Ehhez az alapjogot a Magna Carta biztosította. Az 1285-ös Statute of Westminster tovább pontosította az özvegyi jogokat, és megakadályozta, hogy az özvegyek jogtalanul birtokon kívül kerüljenek.
↑Brotherton-birtokok: 10 birtok Norfolkban, 13 Suffolkban, 3 Essexben, 1 Hertfordshire-ben, 5 Sussexben, továbbá Chepstow lordships a Welsh Marches területén és Carlow Írországban.
↑Az egyik eset az volt, amikor 1448-ban Mowbray konfliktusba keveredett saját intézőjével, Sir Robert Wingfielddel. A vita odáig fajult, hogy Mowbray ágyúkkal támadta meg Wingfield házát, ami miatt ismét a Towerbe zárták.
↑A Surrey grófja címet William de Warenne nyerte el 1088-ban. A cím az 1347-ben öröklés útján Arundel grófjaihoz került, de az ötödik Arundel gróf halálával a cím visszaszállt a koronára. William de Warenne, Surrey 1. grófja unokájának (azaz a lányának, de Warenne-nek a lányának, Gundred de Gournay-nak) a fia, Roger de Mowbray, aki valóban felvette a Mowbray nevet. A negyedik egyeneságú férfi leszármazottja Roger de Mowbray, Mowbray 1. bárója.
↑Caister Castle jelentős erődítmény volt Norfolkban, amelyet a gazdag és befolyásos angol lovag, Sir John Fastolf építtetett a XV. század elején. Halála után, 1459-ben, Fastolf végrendeletében a kastélyt és birtokait John Paston ügyvédre hagyta, aki hosszú ideig szolgálta őt. Az örökség azonban vitatott volt, mivel Fastolf szóbeli végrendelete nem rendelkezett megfelelő tanúkkal, és más örökösök is igényt tartottak a birtokra. Ezek közé tartozott John de Mowbray, aki kihasználva a bizonytalan jogi helyzetet és a korabeli politikai zűrzavart, 1469-ben ostrom alá vette Caister Castle-t, hogy megszerezze azt. Az ostrom során a kastély védelmét John Paston fia, John Paston III vezette, mindössze huszonhét emberrel. A védők közel két hónapig ellenálltak a herceg jelentős, akár 3000 fős seregének, mielőtt megadták magukat. A herceg halála után, 1476-ban, a Paston család másnap visszaszerezte a kastélyt.
↑ abSegrave címer.A Segrave család Leicestershire megyéből származott. A XIII. században emelkedett az angol főnemesség sorába. A család egyik legkorábbi és legismertebb tagja Stephen de Segrave volt, aki III. Henrik uralkodása alatt főbíróként szolgált, bárói címet 1295-ben nyertek. A Segrave család birtokai főként Leicestershire és környékére terjedtek ki. Elizabeth de Segrave 1338. október 25-én született a leicestershire-i Croxton apátságban. Édesapja halála után, 1353. április 1-jén örökölte a Segrave 5. bárónője címet. 1368. október 9. előtt hunyt el.
↑ abJohn de Mowbray-t 1355 júliusában III. Eduárd király lovaggá ütötte, mielőtt a franciaországi hadjáratra indultak. 1356-ban részt vett a breton hadjáratban. 1361-ben örökölte meg címét, apja második felesége özvegyi jogai miatt birtokai egy részét nem tudta azonnal birtokba venni. Körülbelül 1349-ben feleségül vette Elizabeth de Segrave-et. Házasságuk révén öt gyermekük született. 1368-ban a Szentföldre vezető zarándokútja során Konstantinápoly közelében esett el. Forrás: Darryl Lundy: John de Mowbray, 4th Lord Mowbray (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2025. január 3.)
↑ abcdA Flodden-i, Flodden Field-i, vagy esetenként Branxtoni vagy Brainston Moor-i csatát 1513. szeptember 9-én vívták az Anglia és a Skócia Királyság közötti Cambrai Liga háborújában, az angolok győzelmét eredményezte. A csata Branxton közelében, Northumberland megyében, Észak-Angliában zajlott, a IV. Jakab skót király vezette megszálló skót hadsereg és a Surrey grófja által irányított angol hadsereg között. A csapatok számát tekintve – 30-40 ezer támadó (5-14 ezer halott), 26 ezer angol, 1500-1700 halott, ötezer sebesült – ez volt a legnagyobb létszámú csata, amelyet valaha vívtak a két királyság között. A csatában a skót oldalon Argyll 2. grófján kívül elesett IV. Jakab király, Montrose grófja, Bothwell grófja és Lennox grófja.
↑A seriff felelt az igazságszolgáltatásért és a rend fenntartásáért egy adott megyében, és ő volt az állam helyi képviselője. A seriff bírósági hatáskörrel rendelkezett, felügyelte a helyi bíróságokat, büntetőügyekben döntött, és a helyi jogszabályok betartatásáért volt felelős. Ezen kívül a seriff adminisztratív és pénzügyi szerepet is betöltött: begyűjtötte az adókat, felügyelte a helyi birtokokat, és biztosította, hogy az állami rendeleteket betartsák. A seriff pozíciója tehát egyfajta közigazgatási és bírósági tisztség volt, amely nagy befolyással járt.
↑A Bath Legtiszteletreméltóbb Rendje brit lovagrend, amelyet I. György brit király alapított 1725. május 18-án. A rend kitüntetettjei általában magas rangú katonai tisztek vagy magas beosztású polgári tisztviselők, a kitüntetést az uralkodó a brit kormány ajánlására ítéli oda. A név egy középkori ceremóniából származik, amelyben a lovaggá avatásra készülő jelölteket egy rituális fürdővel tisztították meg, ami a megtisztulás szimbóluma volt. Bár nem minden lovagot avattak ilyen ceremóniával, azokat, akiket így avattak, „megmerítkezett lovagokként” (knights of the Bath) ismerték.
↑Thomas Howard a Bosworth-i csata után három éven át a Towerben raboskodott, és ez idő alatt nem vett részt összeesküvésekben vagy lázadásokban, amely a király szemében kedvező jel volt. 1489-ben VII. Henrik kegyelmet gyakorolt, mivel Thomas Howard vállalta, hogy a Yorkshire-i lázadás leverésére vezeti a királyi csapatokat. Sikeres hadjárata után visszakapta a Surrey grófi címet, de a Norfolk hercegi cím visszaállítása ekkor még nem történt meg, mert Henrik továbbra is óvatos maradt a korábbi York-párti családokkal szemben.
↑A Chief Justice in Eyre középkori angol bírói tisztség volt, amelynek viselője a király nevében bírói hatáskört gyakorolt a vidéki területeken, különösen az erdőkben és vadászterületeken (eyre = királyi körút, járás). Feladata volt a helyi igazságszolgáltatás felügyelete, bűncselekmények kivizsgálása és a királyi rendeletek végrehajtása. Némileg hasonlatos a magyar erdőispánságot vezető személy feladatköréhez.
↑Anglia és Skócia határvidéke, a katonai körzetek feltüntetésével.A szomszédos államokkal fenálló ütközőzóna, határőrvidék. Anglia esetében a Skóciával és Wales-szel közös határ melletti területek neve.
↑ abSir Edward Howard, KG angol tengernagy volt. Ő volt az első Howard, aki admirálisként szerzett hírnevet, és tinédzserként vett részt az első tengeri csatájában. Parancsnokként szolgált a Cambrai-i Liga első háborújában. Részt vett a Saint-Mathieu-i csatában, amely talán az első olyan tengeri ütközet volt, ahol hajók ágyúit lőréseken keresztül vetették be. Röviddel ezután elesett, amikor a bresti francia flotta gályáira vezetett támadást.
↑ abcLord Edmund Howard (kb. 1478 – 1539. március 19.) angol udvari tisztviselő és katona volt a Tudor-korban. Részt vett VIII. Henrik uralkodása alatt a királyi udvar életében és a flandriai hadjáratban. 1524-ben az Ír testőrség kapitánya lett. 1530-ban Calais helyőrségében szolgált. Élete végéig királyi udvari tisztségviselőként maradt aktív.
↑ abWilliam Howard, Effingham 1. bárója angol diplomata és katonai vezető volt. Négy uralkodót – VIII. Henriket, VI. Eduárdot, I. Máriát és I. Erzsébetet – szolgált különböző hivatalos pozíciókban, többek között diplomáciai küldetéseken, valamint Lord Admirálisként és az Udvari Kamara elöljárójaként.
↑ abCharles Howard (1536–1624) angol államférfi, Effingham 2. bárója, KG, közismert nevén Lord Howard of Effingham, I. Erzsébet és I. Jakab uralkodása alatt az Angol Királyi Haditengerészet főparancsnoka (Lord High Admiral) volt. Ő vezette az angol erőket a spanyol armada elleni csaták során, és döntő szerepet játszott a győzelemben, amely megmentette Angliát a Spanyol Birodalom inváziójától.
↑ abcdLord Thomas Howard VIII. Henrik király udvarának tagja volt. Leginkább Lady Margaret Douglas-szal (1515–1578), VIII. Henrik nővérének, Tudor Margitnak a lányával kötött eljegyzéséről ismert. A jóváhagyást nélkülöző terv miatt bebörtönözték a londoni Towerbe, ahol 1537. október 31-én meghalt. Az ügyet unokaöccse, Henry Howard, Surrey grófja, költői versben is megörökítette.
↑A Kegyelem Zarándoklata (Pilgrimage of Grace) 1536-ban zajlott, főként Észak-Angliát érintő katolikus felkelés volt VIII. Henrik uralkodása alatt. A lázadás fő oka a kolostorok feloszlatása, az anglikán egyház létrehozása, valamint az új adók bevezetése volt. A felkelők a katolikus hit védelmét és a kolostorok visszaállítását követelték. A mozgalom békés petícióval indult, de végül elfojtották, vezetőit kivégezték.
↑John Foxe (1516/1517 – 1587. április 18.) angol lelkész, teológus és történész volt, akit a keresztény vértanúkról szóló "Actes and Monuments" című műve tett híressé, amelyet gyakran „Foxe féle vértanúk könyve“ néven emlegetnek. A könyv a nyugati kereszténység vértanúiról, különösen az angol protestánsok és proto-protestánsok XIV. századtól kezdődő szenvedéseiről, valamint I. Mária uralkodása alatti üldöztetésükről szól. Az angol puritánok körében széles körben olvasott és birtokolt mű évszázadokon át alakította a brit véleményt a katolikus egyházról.
↑ abHenry Howard, Surrey grófja címere, amelyért felségárulás vádjával elítélték. A fő vétsége az volt, hogy a címer második negyedében megkülönböztetés nélküli angol királyi címert viselt, amelynek használatára kizárólag az uralkodó volt jogosult. Ezért Surrey grófját 1547. január 19-én felségárulás vádjával kivégezték,Henry Howard, Surrey grófja, KG angol nemes, politikus és költő volt. Az angol reneszánsz költészet egyik alapítójaként tartják számon, és ő volt az utolsó, akit VIII. Henrik király parancsára végeztek ki. Ennek oka az volt, hogy címerpajzsában módosította a Plantaget címert, kivette a lebélyeget – az uralkodó ezt trónkövetelésként értelmezte. Neve gyakran együtt szerepel Thomas Wyatt költőével az irodalomban. Apja, Norfolk 3. hercege, Thomas Howard hatalmas befolyásának köszönhetően jelentős szerepet vállalt az udvari életben, és katonaként szolgált Franciaországban és Skóciában. Heves természete sok viszályba sodorta.
↑A Tudorok célja a vallási és politikai reformok terén az volt, hogy megerősítsék a királyi hatalmat és függetlenítsék Angliát a pápai fennhatóságtól. VIII. Henrik anglikán egyházat hozott létre, amelynek élére saját magát nevezte ki, így megszüntette a római katolikus egyház befolyását Angliában. A kolostorok feloszlatásával jelentős egyházi vagyon került a koronához, ami tovább növelte az uralkodó hatalmát és bevételeit. Politikai téren a Tudorok központosították az államot, csökkentették a nemesség önállóságát, és az uralkodót tették meg az ország abszolút irányítójának.
↑A Ridolfi-összeesküvés 1571-ben katolikus összeesküvés volt I. Erzsébet angol királynő ellen, amelynek célja Mária, skót királynő trónra helyezése és a katolicizmus visszaállítása Angliában. Az összeesküvés névadója Roberto di Ridolfi firenzei bankár volt, aki a Pápai állam és Spanyolország támogatásával próbálta megszervezni Erzsébet meggyilkolását. A terv szerint Mária lépett volna a trónra, míg a spanyol II. Fülöp egy tízezer fős inváziós sereget küldött volna az angliai katolikus nemesek támogatására. Az összeesküvésben több katolikus nemes, köztük Thomas Howard, Norfolk 4. hercege is részt vett. Az angol titkosszolgálat, Francis Walsingham vezetésével, időben leleplezte a tervet. Thomas Howardot letartóztatták és 1572-ben felségárulás vádjával kivégezték. Ridolfi, aki ekkor Rómában tartózkodott, megúszta a büntetést. Bár az összeesküvés veszélyes volt a külföldi katonai beavatkozás terve miatt, túlzott méretei és hiányos szervezése miatt végül nem jelentett komoly fenyegetést Erzsébet trónjára. Az ügy azonban tovább fokozta a katolikusokkal szembeni bizalmatlanságot Angliában, és megerősítette a protestáns uralkodó támogatottságát.
↑John de Vere, Oxford 15. grófjának második lánya és harmadik gyermeke volt Frances de Vere. Első férje Henry Howard, Surrey grófja, második férje Thomas Steyning volt.
↑Philip Howard, Arundel 18. grófja angol nemes volt. VI. Pál pápa 1970-ben szentté avatta az Angliai és Walesi Negyven Vértanú egyikeként. Római katolikussággal, az ország engedély nélküli elhagyásával és jezsuita összeesküvésekben való részvétellel vádolták. Ezért 1585-ben a londoni Towerbe zárták, ahol tíz évet töltött, míg végül vérhasban elhunyt.
↑Anne Howard, Arundel grófnéja angol költő, nemesasszony és vallási összeesküvő volt. Életét fia, Thomas Howard és a vallás iránti elkötelezettség határozta meg, miután 1582-ben áttért az illegális és földalatti katolikus egyházhoz Angliában, szembeszegülve I. Erzsébet királynő protestáns egyházpolitikai irányelveivel. Erős jellemű, vallásos hajlamú nőként ismerték, akinek befolyása hamar érezhetővé vált férjén is. Vallásossága és gondolkodásának komolysága a római katolicizmus felé irányította. Keresztény költeményeiről és róla írt irodalmi művekről is ismert volt.
↑Thomas Howard apja halála után elvesztette címeit, de 1604-ben I. Jakab visszaadta neki az Arundel grófi rangot és a birtokok egy részét. Felesége, Alatheia Talbot hozománya, a Shrewsbury birtokok, jelentősen növelték vagyonát. Kiemelkedett művészetpártolásával, gyűjteménye az angol kulturális örökség része lett. Diplomáciai küldetései és politikai tisztségei mellett a polgárháború alatt hű maradt a királyhoz. Végül Páduába vonult vissza, ahol 1646-ban elhunyt.
↑Alethea Talbot, Arundel grófnője (1585–1654) Gilbert Talbot, Shrewsbury 7. grófjának lánya volt. Házasságával Thomas Howard, Arundel 19. grófja jelentős hozományt, köztük a Shrewsbury birtokokat szerezte meg, amely fellendítette a Howard család anyagi helyzetét. Alethea férjével együtt művészetpártolóként és gyűjtőként vált híressé. A polgárháború idején az angol politikai zűrzavarok miatt külföldre vonult, és végül Antwerpenben halt meg 1654-ben.
↑Alethea Talbot viselte még a Furnivalle 13. bárónője és a Talbot 14. bárónője címeket is.
↑Érdekesség, hogy Thomas de Mowbray (1366–1399), Norfolk első hercegének ( 1397 I.) felesége Elizabeth le Strange, Blackmere Strange 6. bárónője volt.
↑William Howard, Stafford 1. vikomtja (1614–1680) a katolikus Howard család kiemelkedő alakjaként támogatta II. Károly királyt. 1640-ben Stafford vikomtjává emelték, és fontos szerepet játszott a polgárháború utáni restaurációban. Az 1678-as nem létező Oates-összeesküvés fiktív vádjai miatt felségárulással vádolták, és kivégezték. Halálát a történelem igazságtalan ítéletként tartja számon, az összeesküvést kitaláló Titus Oatest már életében elítélték a hazugságai miatt.
↑Thomas Howard, Suffolk 1. grófja, az Audley End House és a Suffolk House birtokosa, a Howard-ház tagja volt. Norfolk 4. hercege, Thomas Howard és második felesége, Margaret Audley – Walden 1. bárójának, Thomas Audleynak lánya és végül egyetlen örököse – második fia volt.
↑Thomas Howard az angol polgárháború alatt a királypárti oldalon állt, hűséget esküdve I. Károly királynak. 1626-ban kapta meg a Berkshire grófja címet ( 1626 II.), amelyet a család birtokainak jelentősége is indokolt. Hosszú élete során visszavonultan élt, és 1669-ben hunyt el, hagyatéka pedig tovább gazdagította a Howard dinasztia örökségét.
↑Berkshire grófjának címerpajzsa. Megegyezik Norfolk hercege címerpajzsával, de a dupla félhold jelzi, hogy a második fiú második fia.A Berkshire grófja címet kétszer hozták létre az angol főnemességben. Először 1621-ben adományozták Francis Norrisnak, de 1622-ben, halálával kihalt. A címet másodszor 1626-ban alapították Thomas Howard, Andover 1. vikomtja számára, aki Suffolk 1. grófjának második fia volt. Anyai öröksége révén 1638-ban megszerezte a Charlton birtokot. Fia, a második gróf, 1640-ben csatlakozott a Lordok Házához, de férfi utód nélkül halt meg 1679-ben. Őt öccse követte, majd a harmadik gróf halála után a címet unokaöccse, a negyedik gróf örökölte, aki később Suffolk 11. grófja lett.
↑Escrick Howard báró angol nemesi cím volt. 1628. április 12-én hozták létre Edward Howard számára. Az előkelő Howard család tagjaként Thomas Howard, Suffolk 1. grófjának legfiatalabb fia volt. A harmadik báró képviselte Winchelsea-t az Alsóházban, és a Rye House összeesküvésben való részvétellel is megvádolták; később hírhedt informátor lett állami perekben, amiért sokan gyűlölettel és megvetéssel tekintettek rá. A cím a negyedik báró, fia, 1715-ös halálával kihalt.
↑Naworth kastélyLord William Howard katolikus vallását egy olyan időszakban is megtartotta, amikor ez jelentős politikai és vallási nehézségeket okozott Angliában. Fő rezidenciája a cumbriai Naworth Castle lett, ahol jelentős építkezéseket végzett, és a határvidéki közigazgatásban kiemelkedő szerepet vállalt. Szenvedélyes történész és antikvárius volt, híres könyv- és kéziratgyűjteményt halmozott fel, amely a kor egyik legértékesebbje lett.
↑Charles Howard, Carlisle 1. grófja angol katonai vezető és politikus volt. 1653 és 1660 között különböző időszakokban a Képviselő háznak tagja. 1661-ben Carlisle grófjává nevezték ki.
↑George Villiers, Buckingham 1. hercegének és Katherine Mannersnek, de Ros bárónőjének lánya. Első férje Pembroke grófság örököse, Lord Herbert of Shurland, második férje James Stewart, Richmond és Lennox hercege, harmadik férje Thomas Howard (1640–1678) volt.
↑Henry Howard, Northampton 1. grófja (1540. február 25. – 1614. június 15.) angol arisztokrata és udvari ember volt, akit egész életében azzal vádoltak, hogy titokban római katolikus maradt, ami időnként kegyvesztettséghez és hírnevének csorbulásához vezetett. Kiemelkedett tanultságával, művészeti ízlésével és jótékonyságával. Felépíttette a londoni Northumberland házat (ma már nem áll), és felügyelte az Audley End-i kastély építését. Számos kórház alapításában és tervezésében vett részt. Francis Bacon három mondását is felvette „Apophthegms“ című művébe, és őt nevezte „a királyság legtanultabb tanácsosának”, amikor bemutatta neki "Advancement of Learning" című munkáját. Halála után derült ki, hogy részt vett Sir Thomas Overbury meggyilkolásában, aki házasságtöő unokahúga, Frances Howard házassága ellen lépett fel. Overbury erősen ellenezte a kapcsolatot, mivel Frances Howard házasságtörést követett el, és válása botrányt okozott. Frances Howard és Carr összeesküdtek ellene, és 1613-ban mérgezéssel meggyilkolták, mivel Overbury politikai akadályt jelentett a hatalmuk számára. Forrás: Francis Bacon and The Advancement of Learning (angol nyelven). Edward Worth Library . (Hozzáférés: 2025. január 12.)
↑Szerény vagyonú árva volt. Első férje egy londoni városi tanácsnok fia volt, aki 1599-ben elhunyt, és fiatal özvegyként jelentős vagyont hagyott rá. Közel húsz éven át volt Edward Seymour, Hertford 1. grófjának a felesége. Végül I. Jakab király udvarában az egyetlen hercegnévé emelkedett, amikor Edward halála után néhány hónappal feleségül ment I. Jakab unokatestvéréhez, Ludovic Stewarthoz, Lennox 2. és Richmond 1. hercegéhez. A jakobita udvar egyik nagy szépségeként Frances John Smith kapitány, a Virginia Társaság patrónusa is volt.
↑Thomas Boleyn angol diplomata és politikus volt. VIII. Henrik 1523-ban a Térdszalagrend lovagjává avatta, majd 1525-ben Rochford vikomtjává emelte. 1529-ben további címeket kapott, így lett Wiltshire 1. grófja és Ormond 1. grófja (ÍR!!!). Élete során jelentős udvari tisztségeket töltött be, és fontos szerepet játszott a Tudor-kori diplomáciában.
↑Norfolk 2. hercegének a címerpajzsa, amelyet egyenesági leszármazottai, az Effingham grófok ma is használnak.Az Effingham bárója (Barons Howard of Effingham) címet 1554-ben hozták létre William Howard (1510–1573) részére. 1596-ban a második báró Nottingham grófja lett, a grófi címet a Mowbray-család „használta“ korábban. 1681-ben a férfiág kihalása miatt elvesztették a grófi címet, de a bárói megmaradt. 1731-ben az újonnan létrehozott Effingham grófja lett a hetedik báró, de ez a vonal is megszakadt 1816-ban, ismét báró címet használtak. 1837-ben másodjára létrehozott Effingham grófja cím ma (2025) is létezik, örököse is van. Forrás: Entitree interaktív családfa a Wikidata adatai alapján.
↑Thomas Howard áttért az anglikán hitre, amely eltért a Howard család többi tagjának katolikus vallásától. Ez a döntés politikai és társadalmi megfontolásokból fakadt. Howard a politikai lojalitást választotta a családi hagyományok helyett, hogy megőrizze pozícióját és befolyását a protestáns Angliában.
↑ abFlora Abney-Hastings-ot születésekor Barbara Cliftonnak hívták. Amikor édesanyja 1868-ban örökölte a Loudoun grófi címet ( 1633), Lady Flora megszólítást kapta, 1859-ben a család felvette az Abney-Hastings vezetéknevet, így lett Barbara Cliftonból Flora Abney-Hastings. Flora áttért a katolikus hitre, amit édesapja határozottan ellenezett. Ezt követően a Norfolk (15.) özvegy hercegnéje vette pártfogásába. Flora és Henry 1877. november 21-én jegyezték el egymást, majd 1878-ban házasodtak össze. Esküvőjük a korabeli társasági élet kiemelkedő eseménye volt, amelyet széles körben tárgyalt a sajtó. A házaspárnak egy gyermeke született, aki súlyosan fogyatékos volt. Flora 1887-ben, 33 éves korában hunyt el Arundel kastélyában.
↑ abGwendolen Mary Fitzalan-Howard, Norfolk hercegnéje, Terregles 12. Lady Herries Marmaduke Constable-Maxwell, Terregles 11. Lord Herries és felesége, Angela legidősebb gyermeke volt. 1904. február 15-én hozzáment elsőfokú unokatestvéréhez, Henry Fitzalan-Howardhoz, Norfolk 15. hercegéhez. Négy gyermekük született: Lady (Mary) Rachel Fitzalan-Howard (1905–1992), Bernard Marmaduke Fitzalan-Howard, Norfolk 16. hercege (1908–1975), Lady Katherine Mary Fitzalan-Howard (1912–2000) és Lady Winifred Alice Fitzalan-Howard (1914–2006).
↑A Royal Regiment of Horse Guards (közismert nevén a Blues) 1661-ben alapított brit lovasezred volt. Ezt az egységet eredetileg a királyi testőrség részeként hozták létre, és a brit hadsereg egyik legrégibb és legelőkelőbb lovasegységeként szolgált. A királyi családhoz közvetlenül kötődő testőrségi feladatokat látott el, és különleges szerepe volt a ceremoniális eseményeken is, például az uralkodó védelmében. 1969-ben a Royal Regiment of Horse Guards egyesült a Royal Dragoons-szal, és létrejött a Blues and Royals egység, amely a Household Cavalry része lett. Ez ma is fontos ceremoniális és harci szerepet ellátó lovassági ezred a brit hadseregben.
↑ abA Királyi Viktória-rend (Royal Victorian Order) brit kitüntetés, amelyet 1896-ban alapított Viktória királynő. Az uralkodó személyesen adományozza, és a rend különösen a királyi családnak nyújtott személyes szolgálatok elismerésére szolgál. A rendnek öt fokozata van, valamint egy külön érdemérem.
Neve
Magyarul
Rövidítés
Kép
Knight Grand Cross
Lovag Nagykereszt
GCVO
Dame Grand Cross
női Lovag Nagykereszt
Knight Commander
Lovag parancsnok
KCVO
Dame Commander
Női lovag parancsnok
DCVO
Commander
Parancsnok
CVO
Lieutenant
Hadnagy
LVO
Member
Tag
MVO
Medal
Érdemérem
RVM
Nincs szabad kép
A Királyi viktoriánus érem nem tesz valakit a Rend tagjává, de a kitüntetés a Rendhez kapcsolódik.
↑1944 áprilisában őrnagyként az elaknásított utak felderítéséért felelt. Gyalogosan, ellenséges tűz alatt hajtotta végre a feladatát. Ezért nyerte el a Military Cross-t. „Bárki lehet Norfolk hercege, de erre az érdemrendre igazán büszke vagyok.” – mondta később.
↑A Grenadier Guards az Egyesült Királyság legrégebbi és egyik legismertebb gyalogos gárdaezrede, amely 1656-ban alakult II. Károly angol király száműzetése alatt Flandriában. Az ezred a brit hadsereg öt gárdaezrede közül az első, és a Household Division (Királyi Ház Osztag) része, amely a királyi család hivatalos őrségét látja el. A Grenadier Guards jelképe a kézigránát, amely az ezred nevét és az egykori gránátvető katonai specializációját szimbolizálja. Az ezred tagjai rendszeresen részt vesznek a brit királyi ceremóniákon, például a Trooping the Colour és a koronázási szertartások során. A Grenadier Guards jelentős harci tapasztalattal rendelkezik, számos konfliktusban részt vettek, többek között a napóleoni háborúkban, a krími háborúban, az első és a második világháborúban. A Grenadier Guards számos csatában kitüntette magát, például a waterlooi csatában, ahol kulcsszerepet játszottak a brit győzelem elérésében. Az ezredben szolgáló katonák ikonikus medvebőr sapkát viselnek a ceremoniális eseményeken, amely a napóleoni háborúk során elért győzelmekre emlékeztet. A Grenadier Guards mai napig aktív egység, amely a modern katonai műveletek mellett a hagyományos királyi ceremóniákban is meghatározó szerepet játszik.
↑Lady Mary Mordaunt (1658–1705) Henry Mordaunt, Peterborough 2. grófjának és Lady Penelope O'Briennek egyetlen örököse volt. 1677-ben feleségül ment Henry Howardhoz, Arundel grófjához, aki később Norfolk hercege lett. Házasságuk rövid időn belül megromlott, és 1700-ban hivatalosan elváltak, miután Mary hűtlensége Sir John Germainnel nyilvánosságra került. Bár a herceg megpróbált kártérítést szerezni, az esküdtszék jelentéktelen összeget ítélt meg neki, részben saját rossz magatartása miatt. Lady Mary 1701-ben Germainnel házasságot kötött, de gyermektelenül halt meg 1705-ben. Címeit és örökségét unokatestvére, Charles Mordaunt, Peterborough grófja örökölte.
↑Thomas Howard (1657–1689)az Oxfordi Egyetem Magdalen College-ban tanult. Hadnagyi rangot ért el a Királyi Testőrségben, 1687-ben pedig a Yorkshire-i West Riding katonai parancsnok helyettesi tisztséget töltötte be. Ugyanebben az évben kinevezték a királyi öltözetek mesterévé (Master of the Robes). 1688-ban Anglia nagykövet volt a Szentszéknél. Felesége Mary Elizabeth Savile volt, hat gyerekük született. Lord Howard életét tragikus baleset zárta le: 1689. november 9-én, Írországból Franciaországba utazva Brest partjainál hajókatasztrófában életét vesztette.
↑Mary Blount a száműzött római katolikus Edward Blount legkisebb lánya és örököse volt. Gyermekéveit és házassága kezdetét a kontinensen töltötte. 1727. november 26-án feleségül ment Edward Howardhoz, aki 1732-ben Norfolk 9. hercege lett bátyja halála után. Mary és férje a vallási tolerancia előmozdítását támogatták, de hűséget mutattak a protestáns II. György király iránt, annak ellenére, hogy elődeik jakobita szimpatizánsok voltak. Az intelligens és határozott hercegnét Horace Walpole „My Lord Duchess“-ként emlegette. Művészetkedvelőként 1755-ben helyreállította a Norfolk House-t, felújította az 1761-ben leégett Worksop Manor House-t. Mary gyermektelenül hunyt el, öröksége a Howard családra maradt. William Wales csillagász szerint megkérte James Cook kapitányt, hogy nevezzen el róla egy szigetet. A hosszú úton levő Cook nem hallott a hercegnő haláláról, amikor talált egy megfelelőt a Csendes-óceánon, azt Norfolk-szigetnek nevezett el a tiszteletére. Forrás:
History of Norfolk Island (angol nyelven). Australian Government: Department of Infrastructure, Transport, Regional Development, Communications and the Arts . (Hozzáférés: 2025. január 18.)
↑ abPhilip Thomas Howard (1629–1694) angol domonkos szerzetes és bíboros volt. A Cambridge-i EgyetemSt. John's College-ban tanult, majd 1646-ban belépett a Domonkos-rendbe, és 1652-ben pappá szentelték Rennes-ben. 1658-ban megalapította a flamand Bornemben az angol domonkos rendházat, ahol az első prior lett. 1665-ben kinevezték Bragança Katalin, II. Károly angol király feleségének első káplánjává, és ő lett az alamizsna osztók vezetője is. 1672-ben Bithünia-i Helenopolis címzetes püspökévé nevezték ki, 1675-ben bíborosi rangot kapott. 1679-ben az angol katolikus közösségért felelős bíboros-protektorrá nevezték ki. Howard a belgiumi Leuvenben megalapította az Angol Domonkos Kollégiumot (St. Thomas College), és 1694-ben az újjáélesztett angol domonkos tartomány vikárius-generálisa lett. Részt vett a bíborosi konklávékon 1676-ban, 1689-ben és 1691-ben. 1694-ben hunyt el Rómában, és a Santa Maria sopra Minerva templomban helyezték örök nyugalomra. Forrás: Archbishop Philip Howard (angol nyelven). Catholic-Hierarchy . (Hozzáférés: 2025. január 18.)
↑Charles Howard angol földbirtokos és természetfilozófus volt. Forrás: Darryl Lundy: Charles Howard (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2025. január 20.)
↑Darryl Lundy: Henry Charles Howard (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2025. január 20.)
↑William Woods (1785–1842) ismeretlen apától származó törvénytelen gyermek volt, de azt mondták róla, hogy Norfolk 11. hercegének fia. Woods a címertani ügyekkel, nemesi címekkel és a heraldika szabályainak kezelésével foglalkozó londoni College of Arms tisztje volt. Folyamatosan haladt előre a heraldikai tisztségek ranglétráján, alacsonyabb pozíciókból (Bluemantle Pursuivant) a legmagasabb rangig, a Garter King of Arms-ig emelkedve. 1815-ben Woodst kinevezték a Bath-rend Lovagparancsnokainak és Társainak titkárává, valamint a Guelph-rend nyilvántartójává. Woodsnak két szeretője és legalább hat gyermeke volt. Hampstead-i otthonában, Lauriestone Lodge-ban hunyt el, és a Hampstead-templomban temették el.
↑Matthew Charles Howard-Gibbon (1796. november 13. – 1873. december 16.) hosszú ideig szolgált a londoni College of Arms-ban. Charles Howard, Norfolk 11. hercege és Mary Ann Gibbon, a herceg szeretője, illetve állítólag harmadik felesége legidősebb fia volt. 1842-ben testvére, Edward Howard-Gibbon közbenjárására királyi engedéllyel kapta meg a Howard-Gibbon nevet és családi címert. 1846-ban a Norfolk hercege nevezte ki a Richmond Herald of Arms in Ordinary tisztségre a College of Arms-ban. 1869-ben ő volt az intézmény utolsó tagja, aki ténylegesen ott is élt. 1873-ban hunyt el Yaptonban, vagyonának nagy részét unokahúgára, Amelia Frances Howard-Gibbon kanadai tanítóra és művészre hagyta.
↑ abcHoward-Gibbon címer.A címer leírása: Négyelt pajzs, hullámos szegélyezéssel, arany és kék váltakozásával. Az első és negyedik mező (Gibbon): fekete alapon arany rostély, a pajzsfejben két nyitott arany bilincszárral (utalva York címerére). A második és harmadik mező (Howard): vörös alapon ezüst, hat keresztalakos nyéllel átszúrt kereszt között egy arany pólya, amelyen egy arany pajzson egy félig feltűnő oroszlán látható, amelynek száján egy nyílvessző hatol keresztül, körülötte vörös kettős virágos szegély.
↑ Matthew Charles Howard-Gibbon (1796–1873) Charles Howard, Norfolk 11. hercegének és Mary Ann Gibbonnak, állítólagos harmadik feleségének legidősebb fia volt. Hosszú időn át szolgált a londoni College of Arms-nál, ahol 1846-ban Richmond Herald of Arms in Ordinary címet kapott. Felesége, Charlotte Blackman mellett élt Yaptonban, de gyermekük nem született. 1842-ben testvére, Edward Howard-Gibbon közbenjárására kapott hercegi engedéllyel családi címert és kötőjeles nevet. 1873-ban hunyt el Yaptonban, vagyonának nagy részét unokahúgára, Amelia Frances Howard-Gibbonra hagyta.
↑Bernard Howard Az iskoláit a francia Douai-ban végezte, és az uralkodói testőrség lovasegységének ezredeseként szolgált. Háromszor zárták a londoni Towerbejakobitizmussal való gyanúsítás miatt. Wiltshire helyettes hadnagyaként is tevékenykedett. A Derbyshire-i Glossopban élt. Három lánya domonkos apáca lettek Brüsszelben, egy fia volt. Forrás: Darryl Lundy: Bernard Howard (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2025. január 20.)
↑Bernard Howard 1674. március 14-én született, Bernard Howard és Catherine Tattershall fiaként. 1710. június 24-én feleségül vette Anne Ropert, Christopher Roper, Teynham 5. bárója és Elizabeth Browne lányát. 1735. április 22-én hunyt el 61 évesen.Jakobita volt, a Derbyshire-i Glossopban élt. Forrás: Darryl Lundy: Bernard Howard (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2025. január 20.)
↑Henry Howard 1713. április 9-én keresztelkedett meg a franciaországi Saint-Germain-en-Laye-ben. Bernard Howard és Anne Roper fia volt. 1764. október 30-án feleségül vette Juliana Molyneux-t. 1787. november 11-én hunyt el, 74 éves korában. Tanulmányait a franciaországi Douai-ban végezte. Borkereskedőként dolgozott, de üzleti vállalkozása kudarcot vallott, és adósságait unokatestvére, a Norfolk 9. hercege fizette ki Dublinban, Írországban. Később a Sheffield-birtok ügynöke lett. Élete során a Derbyshire-i Glossopban és a Yorkshire-i Sheffieldben is élt. Forrás: Darryl Lundy: Henry Howard (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2025. január 20.)
↑Charlotte Sophia Leveson-Gower, Norfolk hercegnéje, Sutherland 1. hercegének a lánya volt. Bár férje és annak családja katolikus volt, Charlotte egy prominens, anglikán kötődésű whig családból származott. Férje a katolikus emancipáció után, 1829-ben parlamenti képviselő lett. A hercegnő egyik kiemelkedő műve a 166 darabból álló dal- és zongoradarab-gyűjtemény volt, amelyet 1811 és 1823 között öt nyelvre fordított le. Olyan zeneszerzők műveit tartalmazza, mint Rousseau, Gay, Mozart, Arnold, Arne és Händel.
↑Fitzalan-Howard házának címere, mint Lord Herries of Terregles (14-16. Ladies Herries of Terregles)Nagyanyjuk, Gwendolen Constable-Maxwell saját jogán volt 12. Lady Herries of Terregles ( 1490). Apjuk örökölte a címet, ő volt a 13. Lord Herries of Terregles. A cím leányágon is öröklődhet, ezért Előbb Anne, majd Mary, végül Jane-é lett a cím. Jelenleg is ő, az utolsó élő nővér viseli. Érdekesség, hogy a cím örököse (2025) a lánya, akinek szintén lány a legidősebb gyereke. Így várhatóan ez a címet a következő évtizedekben nők viselik.
↑Mona Stapleton, Beaumont 11. bárónője 1894-ben született. Családja a yorkshire-i Carlton Towers-be költözött. Apja, Lord Beaumont, 1895-ben balesetben hunyt el, amikor vadászat köznen véletlenül lelőtte magát. Halála után a Beaumont báróság öröklése körül vita alakult ki, de végül 1896-ban, Viktória királynő döntése alapján Mona kapta meg a címet, így lett a barónő.
↑A Beaumont bárói címet 1309-ben hozták létre királyi meghívólevél (writ of summons) alapján, amely a cím viselőjét a parlamentbe szólította. Ez a típusú báróság (writ báróság, tenure báróság) öröklődhetett női ágon is, ami ritkaságnak számított az angol nemesi címek között. A cím története során többször került alvó állapotba, amikor az öröklés több leánytestvér között oszlott meg. Ez történt 1895-ben is, Miles Stapleton, Beaumont 10. bárója halálakor, amikor a címet Viktória királynő döntése értelmében Mona Stapleton viselheto, aki így a 11. bárónő lett. Halálával a cím a fiára szállt, aki egyben Norfolk hercege is lett. A Beaumont cím nem olvadt bele a Norfolk hercege címbe, mert a hercegi cím csak férfi ágon öröklődik. Így ha egyszer az ág utolsó férfi tagjának – Norfolk hercegnek – nem lesz férfi örököse, de lánya igen, akkor a a Beaumont bárói cím elválik a Norfolk hercege címtől, és a (legidősebb) lány örökli.
↑Lord Henry Thomas Howard-Molyneux-Howard brit úr volt, aki III. György uralkodásának késői szakaszában és IV. György uralkodásának elején az Earl Marshal helyettese tisztséget töltötte be. Királyi engedéllyel kétszer is módosította vezetéknevét, beillesztve anyja vezetéknevét, így lett Henry Thomas Howard-Molyneux-Howard. 1815-ben bátyja, Bernard Howard örökölte Norfolk hercegi címét, majd 1817-ben Henry Molyneux-Howard a „Lord” udvari címet kapta, mint egy herceg fiatalabb fia. Forrás: Darryl Lundy: Lord Henry Thomas Howard-Molyneux-Howard (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2025. január 20.)
↑Henry Howard (született Henry Howard) angol politikus, földbirtokos és krikettjátékos volt. Neve 1817-ben hivatalosan Henry Howard-Molyneux-Howardra változott, majd később visszatért az eredeti Henry Howard névre. 1824-ben örökölte apjától a Cumberland-i Greystoke és a Gloucestershire-i Thornbury kastélyokat. Politikai pályafutása során a Steyning (1824–1826), majd New Shoreham (1826–1832) parlamenti képviselője volt. Emellett 1834-ben Cumberland főseriffjeként szolgált. Sportolóként is ismert, három alkalommal szerepelt első osztályú krikettmérkőzéseken a Marylebone Cricket Club, egyedülállók csapata, illetve Sussex színeiben. Forrás: Darryl Lundy: Henry Howard (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2025. január 20.)
↑Robert Edward Petre, 9. Petre báró brit kortárs és az angol római katolikus nemesség kiemelkedő tagja volt. Rendkívül jómódú családból származott, és jótékonysági törekvéseinek szentelte magát. Lord Petre döntő szerepet játszott abban, hogy James Paine-t megbízták egy új Thorndon Hall és egy ház tervezésével Mayfairben.
↑Edward Henry Howard (1829–1892) a Lincolnshire-i, Haintonban született. Rómában, a Venerable English College-ban szentelték pappá 1854-ben. 1872-ben kinevezték Neocaesarea in Ponto (ma: Törökország, Niksar) címzetes érsekévé és Frascati segédpüspökévé. A római Szent Péter-bazilikában szentelték püspökké. Öt évvel később bíborossá kreálták, a Santi Giovanni e Paolo címtemplom bíboros-papja lett. 1881-től a Szent Péter-bazilika főpapja, 1884-től pedig Frascati bíboros-püspöke. Részt vett az 1878-as pápaválasztáson. 1892. szeptember 16-án hunyt el Hatch Beauchampban, Brighton közelében. Az arundeli Fitzalan-kápolnában helyezték örök nyugalomra. A hercegek távoli rokona volt. Forrás: Bishop Howard (angol nyelven). Catholic-Hierarchy . (Hozzáférés: 2025. január 18.)
↑„Earl of Arundel's Restoration Act 1660” (angol nyelven). Journal of the House of LordsVolume 11, 1660-1666, 232-239. o, Kiadó: British History Online. (Hozzáférés: 2025. január 18.)
↑G. E. Cokayne. The Complete Peerage, Second Edition, Volume V (EA-GO) (angol nyelven). The St. Catherine Press, 392. o. (1926) „Fordítás: Az Oswaldestre (Oswestry) kastélya és egy kiterjedt shropshire-i birtok Henrik I uralkodásának korai szakaszában került a breton származású Alan FitzFleald (1) tulajdonába. Őt fia és örököse, William FitzAlan (2) követte, aki 1160-ban elhunyt. Halála után fia, William FitzAlan (3) örökölte a birtokokat, aki felesége, Isabel de Say révén megszerezte a Clun báróságot is. Ő körülbelül 1210-ben hunyt el.
Fiuk, William FitzAlan (4) Clun és Oswestry ura lett, de utód nélkül hunyt el 1216-ban, így öccse, John FitzAlan (5) örökölte a birtokokat. John felesége Isabel d'Aubigny volt, Hugh d’Aubigny, Arundel grófjának húga, akinek leszármazottai lettek Arundel társurai. John 1240-ben hunyt el.
Fiuk, John FitzAlan (6), Clun és Oswestry hűbéri ura, anyai jogán 1243. november 27-én örökölte az Arundel kastélyt és annak birtokait. A későbbi jogértelmezések szerint (1433-ban elismerten) ezzel de jure Arundel grófja lett. Ettől kezdve Clun és Oswestry lordjai az Arundel grófi címmel együtt öröklődtek, és végül a Howard család birtokába kerültek (részletes leszármazás a könyv első kötetének 253. oldalán található).
1589-ben Philip Howard, Arundel grófja felségárulás miatt elvesztette birtokait, amelyeket nagybátyja, Henry Howard, későbbi Northampton grófja kapott meg. Henry később átadta ezeket unokaöccsének, Thomas Howardnak, Suffolk grófjának.”
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas de Mowbray, 1st Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas de Mowbray, 4th Earl of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a John Mowbray, 2nd Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a John Mowbray, 3rd Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a John de Mowbray, 4th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Anne de Mowbray, 8th Countess of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a John Howard, 1st Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas Howard, 2nd Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas Howard, 3rd Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas Howard, 4th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas Howard, 5th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Howard, 6th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Howard, 7th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas Howard, 8th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Edward Howard, 9th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Howard, 10th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Howard, 11th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bernard Howard, 12th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Howard, 13th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Fitzalan-Howard, 14th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Fitzalan-Howard, 15th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bernard Fitzalan-Howard, 16th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Miles Fitzalan-Howard, 17th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Edward Fitzalan-Howard, 18th Duke of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Fitzalan-Howard, Earl of Arundel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Howard family című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Earl of Norfolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Earl of Arundel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Duke of Norfolk's Case című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Earl of Surrey című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Earl of Nottingham című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Baron Mowbray című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a House of Mowbray című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
↑Cokayne:Cokayne, G.E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959). ISBN 9780750901543
↑National Archives:Howard Family Papers (angol nyelven). The National Archives . (Hozzáférés: 2025. január 4.)
1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet a skót peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
1383 II.) nevezte ki, és ugyanebben az évben a Térdszalagrend lovagjává avatták. 1385-ben Anglia marsalljává, majd 1386-ban Earl Marshallá léptették elő. 1387–88-ban, a Tiltakozó Lordok egyikeként részt vett a királyi kegyencek elleni fellépésben, de később kibékült a királlyal. 1384-ben megházasodott, elvette Richard FitzAlan (1346–1397), Arundel 9.[m 1] grófjának lányát, Elizabeth Fitzalan-t. 1389-ben Berwick és Roxburgh őrzőjévé, 1391 és 1396 között Calais kapitányává nevezték ki, és 1392-ben Artois, Calais, Flandria és Pikárdia királyi helytartója lett. 1397-ben II. Richárd hercegi rangra emelte, Norfolk 1. hercegeként (
1471) (de 1475-ben lemondott róla), majd Dorset márkijává (
III. Henrik angol király ∞ Provence-i Eleonóra angol királyné
Norfolk 1. grófja
Norfolk hercegnője (1397)
Segrave 5. bárónője ∞ John de Mowbray (1340-1368)[m 9], 
Edmund Crouchback (1245–1296), 
Berkeley 1. márkija
Sussex
Norfolk
Suffolk
Stafford 1. vikomtja[m 35]
Thomas of Brotheron címerpajzsa, Norfolk grófja, I. Eduárd fia.
A Mowbray bárók címerpajzsa
Az 1513 előtti Howard címerpajzs.
Az első Howard herceg címerpajzsa, az előző három kombinációja.
A második herceg címere.
A Surrey grófja címerpajzs. A címet viselő Warren-családtól a cím az Arundel grófokhoz került, onnan pedig Norfolk hercegeihez.
A 3. herceg és utódai címerpajzsa.
Arundel első grófjainak, az Aubigny-k és Frizalanok címerpajzsa.
1842-ben a Mowbray címerpajzsot az Arundel címerpajzsra cserélték, ekkortól lett a családi név Fitzalan–Howard.
Suffolk grófja (1603), aki egyben Berkshire grófja (1626), valamint Escrick Howard bárója (1678) címerpajzsa. A félhold jelzi, hogy a viselő a második fiú (vagy annak örököse).
Thomas Howard (1590–1669), Berkshire 1. grófja (1626) címerpajzsa. A félholdon félhold jelzi, hogy a viselő a második fiú második fia (vagy annak örököse).
Charles Howard (1615–1679), Berkshire 2. grófja
Carlisle grófja (1661) címerpajzsa. A pánton megjelentő csillag a harmadik fiút jelenti.
William Howard (1614–1680), Stafford 1. vikomtja (1640)
Stafford grófja (1688– 1762)
Nottingham grófja (1596) és Effingham grófja
Castle Rising Howard bárója (2004), nem örökölhető cím. A Norfolk hercegi címerpajzs mindkét oldalon egy-egy ágaskodó ezüst oroszlán, melyek vállán egy-egy vörös vár (megkülönböztetés) látható.
Effingham grófja (1837)
baron Howard of Penrith (1930)![Howard-Gibbon[m 63] A Norfolk hercegi címer hullámos széle jelzi a törvénytelen leszármazást. A címert hercegi engedéllyel használhatták.](//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/eb/Arms_of_Edward_Howard-Gibbon.svg/100px-Arms_of_Edward_Howard-Gibbon.svg.png)
Howard-Gibbon[m 63] A Norfolk hercegi címer hullámos széle jelzi a törvénytelen leszármazást. A címert hercegi engedéllyel használhatták.
Howard de Walden (1597)![Philip Thomas Howard bíboros (1629–1694)[m 58]](//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/ad/Coat_of_Arms_of_Cardinal_Philip_Thomas_Howard.svg/120px-Coat_of_Arms_of_Cardinal_Philip_Thomas_Howard.svg.png)
Philip Thomas Howard bíboros (1629–1694)[m 58]
Lord Herries of Terregles (
1490)![Edward Henry Howard (1829-1892) bíboros[m 75]](//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/80/Blason_Edward_Henry_Howard.svg/109px-Blason_Edward_Henry_Howard.svg.png)
Edward Henry Howard (1829-1892) bíboros[m 75]
Mowbray bárója (
![Howard-Gibbon[m 63] A Norfolk hercegi címer hullámos széle jelzi a törvénytelen leszármazást. A címert hercegi engedéllyel használhatták.](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/eb/Arms_of_Edward_Howard-Gibbon.svg/100px-Arms_of_Edward_Howard-Gibbon.svg.png)
![Philip Thomas Howard bíboros (1629–1694)[m 58]](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/ad/Coat_of_Arms_of_Cardinal_Philip_Thomas_Howard.svg/120px-Coat_of_Arms_of_Cardinal_Philip_Thomas_Howard.svg.png)
![Edward Henry Howard (1829-1892) bíboros[m 75]](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/80/Blason_Edward_Henry_Howard.svg/109px-Blason_Edward_Henry_Howard.svg.png)
Dictionary of National Biography , 1885-1900. (Hozzáférés: 2025. január 6.)
