Oláhkékes
Oláhkékes (Chechiș) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Község | Szakállasdombó |
Rang | falu |
Községközpont | Szakállasdombó |
Irányítószám | 437147 |
SIRUTA-kód | 108062 |
Népesség | |
Népesség | 832 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 6 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
Olahkékes (románul: Chechiș) falu Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése
Oláhkékes Máramaros megye nyugati részén, Feketefalutól délkeletre, a Lápos folyó jobb partja közelében fekvő település.
Története
Nevét a korabeli oklevelek a 14. században Kekes-nek írták.
1515-ben Báthory György, Báthory István, és Báthory András kapták királyi adományul. 1564-ben a Vetési család tagjai osztoztak rajta. 1643-ban Lisibona Jánosnak ígérte a kamara, de mivel Vetési Kökényesdi Péter utódai voltak benne, nem adhatták át. 1645-ben Vay Péter szerzett benne részt. A 16. század közepén a nagybányai uradalomhoz tartozott, és ezzel a szatmári vár része volt. A 18. században több birtokosa volt; így az Uray, Mátay, Mihályi családoké, övék maradt egészen a 19. század közepéig. A 20. század elején nagyobb birtokosa nem volt. A trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegyéhez tartozott.
Nevezetességek
Források
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.