Olhon
| Olhon | |
 | |
| A Sámán-szikla, háttérben a Bajkál-tó | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Oroszország |
| Föderációs alany | Irkutszki terület |
| Járás | Olhoni járás |
| Legnagyobb település | Huzsir |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1742 fő (2018) |
| Huzsir népessége | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Bajkál-tó |
| Terület | 730 km² |
| Hosszúság | 72 km |
| Szélesség | 21 km |
| Tengerszint feletti magasság | 1274 m |
| Legmagasabb pont | 1276 m, Zhima |
| Időzóna | UTC+9 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Olhon
Pozíció az Irkutszki terület térképén
| |
 é. sz. 53° 09′, k. h. 107° 23′53.150000°N 107.383333°EKoordináták: é. sz. 53° 09′, k. h. 107° 23′53.150000°N 107.383333°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Olhon témájú médiaállományokat. | |
Olhon (cirill betűkkel Ольхон, burjátul Ойхон арал [Ojhon aral]) a Bajkál-tó legnagyobb szigete. Irkutszktól mintegy 300 km-re északkeletre fekszik a tó közepén. A „Bajkál szívének” is nevezik, amely a Sámán-sziklát rejti magában, ahol a monda szerint Dzsingisz mongol nagykán is meghajolt Európa felé vonulva. A sziklát mint sámánista jelképet a szovjet időkben megpróbálták lerombolni, de a távolság és a kemény fagyok megmentették a sztálini erőszaktól a csodálatos képződményt. A szigetre ingyenes komp viszi az ide látogatókat, a szigeten a közlekedés földutakon lehetséges.
Lakosság
Ma mintegy 1500 főnyi lakosság él halászatból a 70 km hosszú és 25 km széles szigeten. A sziget fő települése Huzsir, innen indulva felfedezhetjük a szent sziklákat, a hozzájuk kötődő eleven mondákat, meséket, a burját nép spirituális központját.
A falu az ide érkező turizmus ellátó helye, kempingek, szálláshelyek, éttermek sokasodnak (oroszos komforttal...). A máig fennmaradt sámánkultúra iránt érdeklődők a helyi sámánok bemutatóit nézhetik és hallgathatják a szikla melletti dombokon. A szigeten 3 gyógyvízű tó van, a parton édesvízi fókák élnek – ez bizonyítéka annak, hogy a tó valamikor tengeri kapcsolattal rendelkezett.
Források
- Szalkai Zoltán: Az Olhon-sziget, In: Élet és Tudomány, 1990. (45. évf.) 28. sz. 882–884. old.
