Partraszállító dokkhajó

A partraszállító dokkhajó vagy partraszállító hajó (dokk) (angolul Landing Ship (Dock) vagy LSD) a partraszállító hadműveletekben alkalmazott hadihajófajta, amely lehetővé teszi a különféle partrasazállító hajók és legénységük, valamint a partraszállást végző egységek szállítását és támogatását. Az Amerikai Haditengerészetben jelenleg két hajóosztály képviseli a partraszállító dokkhajókat: a Whidbey Island és a Harpers Ferry. Ezek a hajók leggyakrabban az LCAC típusú (Landing Craft Air Cushion) légpárnás partraszállító hajókat, a hajókon partraszálló tengerészgyalogosokat, valamint támogató feladatokat ellátó helikoptereket szállítanak fedélzetükön. A Brit Királyi Haditengerészet 4 darab Bay osztályú dokkhajót üzemeltet.

Történetük

A partraszállító dokkhajókat a brit haditengerészet igényei alapján kezdték el fejleszteni a második világháború során. A briteknek olyan hadihajóra volt szükségük, amelyek a nyílt tengeren át tudják a partraszállás helyszínére szállítani a partraszállító hajókat.

Az első terveket Rowland Baker (1908–1983) brit hadmérnök készítette el, aki korábban kifejlesztette a harckocsik partraszállítását végző kishajókat (Landing Craft, Tank). Ez volt az első használható megoldás a gyalogság partraszállítását végző, kisebb hajók, naszádok gyors vízrebocsátására. A Landing Ship Stern Chute hajókat a békeidőben vonatokat szállító kompokból alakították át. Ezekről a hajókról akár 13, járműveket partra szállító naszádot (Landing Craft Mechanized, LCM) lehetett vízre bocsátani. A Landing Ship Gantry egy speciálisan átépített olajszállító hajó volt, amely a fedélzetén szállított partraszállító hajókat daruk segítségével bocsátotta vízre - fél óra alatt 15 LCM-et.^[1]

A partraszállító dokkhajók egy különleges változatánál a hajóteret kb. másfél óra alatt árasztották el vízzel, majd a partraszállító hajók kiúsztak innen a lenyíló ajtókon keresztül. Ebben a helyzetben javításokat is tudtak végezni kisebb egységeken. A vizet bk. 2,5 óra alatt tudták kiszivattyúzni.