Philipp Jacob Spener

Philipp Jacob Spener
Született 1635. január 13.[1][2][3][4][5]
Ribeauvillé[6]
Elhunyt 1705. február 5. (70 évesen)[1][2][3][4][5]
Berlin
Álneve
  • Pius Desiderius
  • Philaletha Germanus
  • Martin Wahrmund
Állampolgársága német
Foglalkozása teológus
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Philipp Jacob Spener témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Philipp Jacob Spener, 1683

Philipp Jacob Spener (Ribeauvillé, 1635. január 13. – Berlin, 1705. február 5.) német teológus, az egyik legkiválóbb 17. századi heraldikus, a német pietizmus megalapítója. Christian Maximilian Spener apja.

Élete

Apja a von Rappolstein grófok szolgálatában álló hivatalnok volt. Spener 1651-ben Strassburgba ment, ahol 1653-ban magiszteri, majd 1654-ben doktori címet szerzett teológiából. Frankfurt am Mainban papként működött, 1668-ban Drezdában udvari prédikátor, 1691-ben Berlinben prépost és élete végéig konzisztóriumi tanácsos. I. Frigyes császár évi 300 talléros évjáradékban részesítette, melyet fia is megerősített.

Teológiai munkássága

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Heraldikai munkássága

1662 tájától kapcsolatban állt a kora legnevesebb heraldikusával, Ménestrier-vel, akitől hathatós ösztönzést kapott heraldikai kutatásaihoz. Már Szászország címerének 1668-as leírásában elvetette a címerek szimbolikus értelmezését, mely korának általános szemlélete volt, és elsőként kezdte kutatni a címerek létrejöttének történeti hátterét.

Heraldikai főműveit latinul írta. 1680-ban jelent meg a Historia insignium illustrum című speciális rész, és 1690-ben, Frankfurtban az Insignium theoria című elméleti rész. A két rész együtt Opus heraldicum címen jelent meg (második kiadása 1717).

Az akkoriban magasan fejlett francia címerelméletet jól össze tudta egyeztetni a német heraldikai sajátságokkal. Új címerleírási rendszert is létrehozott A pajzsot és a sisakot már a címer fő alkotórészeinek tekintette, melyekhez a többi címerrész is igazodik. A színek és a címerábrák beosztásánál is következetes klasszifikációs elvet követett. Ezen eljárás fő alapelvei a mellékjegyek, koronák, kalapok és süvegek, valamint a beszélő címerek voltak. Ezen rendszerrel megalapozta a modern tudományos heraldikát és nagy hatást gyakorolt a későbbi szerzőkre. Magyarországon Pápai Páriz Ferenc Ars heraldica című műve tartozik ide. Spener hatására a heraldikai művek tömege jelent meg németül, de elveit egyre inkább félreértelmezték, ami a heraldika hanyatlásához vezetett.

Insignium theoria

Heraldikai művének elméleti része 1690-ben jelent meg Insignium theoria címmel. Beosztása a következő: Proglomena – itt foglalkozik a címertudománnyal (scientia heroica) és a címerművészettel (ars armoralis). Az első fejezetben kísérletet tesz a fogalmak etimológiai magyarázatára és pontos meghatározására. A második fejezetben a pajzs alakjáról, helyzetéről, felosztásáról és összetételéről értekezik. A negyedik fejezetben a mázakkal, az ötödikben a mesteralakokkal, majd a címerképekkel foglalkozik. A hetedikben a pajzs külső tartozékait, a címerrészeket és -tartozékokat tárgyalja, a nyolcadikban a címertörést magyarázza.

Bibliográfia

  • Veronika Albrecht-Birkner (Hrsg.): Hoffnung besserer Zeiten. Philipp Jacob Spener und die Geschichte des Pietismus. Verlag der Franckeschen Stiftungen, Halle/Saale 2005, ISBN 3-931479-71-4
  • Werner Bellardi: Die Vorstufen der Collegia pietatis bei Philip Jacob Spener. Brunnen-Verlag, Giessen 1994, ISBN 3-7655-9388-5
  • Ludwig Biewer: Philipp Jakob Spener als Heraldiker. Ein kleiner Beitrag zu dem 300. Todestag eines großen Theologen. In: Der Herold, Bd. 16 (2005), Heft 17, 493 ff.
  • Dietrich Blaufuß: Spener-Arbeiten. Quellenstudien und Untersuchungen zu Philipp Jacob Spener und zur frühen Wirkung des lutherischen Pietismus. Zweite, verbesserte und ergänzte Auflage. Lang, Bern [u. a.] 1980, ISBN 3-261-04761-5
  • Reinhard Breymayer: Der "Vater des deutschen Pietismus" und seine Bücher. Zur Privatbibliothek Philipp Jakob Speners. In: Eugenio Canone (Hrsg.): Bibliothecae selectae da Cusano a Leopardi (Lessico Intellettuale Europeo; 58). Leo S. Olschki Editore, Firenze 1993, ISBN 88-222-4104-5, 299–331.
  • Wolfgang Bromme: Nicht nur fromme Wünsche. Philipp Jacob Spener neu entdeckt. Spener-Verlag, Frankfurt/M. 2000, ISBN 3-930206-56-0
  • Hyeung-Eun Chi: Philipp Jacob Spener und seine Pia desideria. Die Weiterführung der Reformvorschläge der Pia desideria in seinen späteren Schriften. Lang, Frankfurt/M. 1997, ISBN 3-631-49393-2
  • Albrecht Haizmann: Erbauung als Aufgabe der Seelsorge bei Philipp Jakob Spener. Vandenhoek & Ruprecht, Göttingen, 1997, ISBN 3-525-62351-8
  • Markus Matthias: Collegium pietatis und ecclesiola. in: Pietismus und Neuzeit, Bd. 19 (1993), 46–59.
  • Johannes Wallmann: Philipp Jakob Spener und die Anfänge des Pietismus. Mohr, Tübingen 1986, ISBN 3-16-144979-7
  • Johannes Wallmann: Der Pietismus. Vandenhoek & Ruprecht, Göttingen 2005, ISBN 3-8252-2598-4
  • Spener Jakab Fülöp: Pia desideria. Istenfélő kívánságok. Egy ébredés gyökerei; ford. Rejtő Mária, sajtó alá rend. Asztalos Zoltán, előszó Szabó László; Primo, Bp., 1993

Heraldikai műve online: mateo/camenaref/spener.html

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Frankfurter Personenlexikon. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ a b Ökumenisches Heiligenlexikon
  6. ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)

Magyarul

Commons:Category:Philipp Jacob Spener
A Wikimédia Commons tartalmaz Philipp Jacob Spener témájú médiaállományokat.
  • Payr Sándor: A pietismus paedagogikája. Spener, Francke és a magyar pietista nevelők; Wigand Ny., Pozsony, 1908.
  • Pia desideria – Istenfélő kívánságok. Egy ébredés gyökerei, Primo Kiadó, Dabas, 1993.[1]

Kapcsolódó szócikkek

Források előnézete

  1. ↑ https://www.antikvarium.hu/konyv/pia-desideria-istenfelo-kivansagok-449781-0