PowerBook 140

Nem tévesztendő össze a következővel: PowerBook 1400.
Macintosh PowerBook 140
Típushordozható számítógép
FejlesztőApple Inc.
GyártóApple Inc.
Forgalomban1991. október 21.–1992. augusztus 3. (32 éve)
Processzor68030 (16 MHz)
Memória2 MB, max: 8 MB
Operációs rendszer7.0.1
Kapcsolódás
  • egy ADB
  • egy HDI-30
  • egy Omni mikrofon
  • egy nyomtató
  • egy modem
  • egy hangszóró
EnergiaellátásNiCd akkumulátor, max: 17W, 2A
Adattárolásmin: 40-80MB, SCSI
Kijelző9,8 inch, 640x400 képpont
ElődMacintosh Portable
Utód
Macintosh PowerBook 140 weboldala

A Macintosh PowerBook 140 (PowerBook 140, PB140) hordozható számítógépet az Apple fejlesztette, gyártotta és forgalmazta 1991. október 21. és 1992. augusztus 03. között 10 hónapon keresztül. A Macintosh PowerBook 140 a PowerBook számítógép-családba tartozott. A PowerBook 140-nek több kódneve is volt: Leary, Replacemnets, Tim LC (amely egy vitorláshajó típus is volt), Tim Lite.[1]

A középkategóriás PowerBook 140 a belépő szintet képviselő PowerBook 100-zal és a csúcskategóriát jelentő PowerBook 170-nel együtt került bemutatásra, ez a három gép volt az első PowerBookok. A PB140-t 1992-ben a gyorsabb órajelű PowerBook 145 váltotta[2][3][4][5] – 16 Mhz helyett 25 Mhz –, a PB145 után a PowerBook 145B következett több memóriával és nagyobb merevlemezzel, mint elődei.

Története

A Macintosh Portable fiaskója után, 1990-ben John Sculley,[6] az Apple akkori vezérigazgatója félig autonóm részleget hozott létre, hogy sikeres hordozható számítógépet gyártson.[7] Új stratégiája a piaci részesedés növelése volt, amelyet az árak csökkentésével és több "sláger" termék kibocsátásával kívánt elérni. Ez a stratégia hozzájárult az Apple által 1990-ben kiadott alacsony kategóriájú Macintosh Classic és Macintosh LC asztali számítógépek kereskedelmi sikeréhez. Sculley meg akarta ismételni e termékek sikerét az Apple új PowerBook termékcsaládjával.[8]

Sculley azt akarta, hogy a PowerBook egy éven belül megjelenjen. A projektnek három menedzsere volt: John Medica,[9] aki az új laptop tervezését irányította; Randy Battat,[10] aki a PowerBook részleg vezetője volt; és Neil Selvin,[11] aki a marketinget irányította.[7]

Az 1991-es hordozható eszközök piacán a Toshiba és a Compaq volt a meghatározó gyártó. A Toshiba 1985-ben gyártotta az első piacra került PC-s laptopot (T1100), és 1987-ben az első 1000 dolláros laptopot (T1000). A Compaq 1983-ban hordozható számítógép-gyártóként indult, első terméke a hordozható, 12,7 kg súlyú Compaq Portable volt.[7] Mindkét cég 3,5 kg-nál kisebb modelleket mutatott be.[8] Medica, Battat és Selvin szándékosan úgy tervezték a PowerBookot, hogy a versenytársainál kisebb súlyú legyen.[8]

John Medica csapata két különböző gépet tervezett: Apple-s kódnevén a Tim LC-t[12] – a PowerBook 140-et – és Timet[13] – a PowerBook 170-et. A Tim LC-t nevének megfelelően az olcsóbb – LC: low cost, alacsony költség –, a Tim drágább és gyorsabb gépet jelentette. Különbség a processzorban (LC: 16 Mhz Motorola 68000 versus Motorola 68030) memóriaméretben és a drágább aktív mátrix képernyőben lett volna. Az Apple Industrial Design Group 1990 márciusa és 1991 februárja között a PowerBook 140 és 170 gépeken dolgozott. Dizájn szempontjából nem volt változás, az Apple által 1984 óta használt Hófehérke[14] dizájnnyelv egy változatát alkalmazta.[15]

Robert Brunner,[16] az Apple ipari formatervezési részlegének akkori vezetője irányította azt a tervezőcsapatot, amely kifejlesztette a hanyattegeret és a kikeverte a gép gránit színét. Brunner úgy tervezte a PowerBookot, hogy olyan könnyen használható és hordozható legyen, mint egy hagyományos könyv. A sötét gránit-szürke szín megkülönbözteti a többi korabeli notebook számítógépektől, valamint az Apple egyéb termékeitől, amelyek hagyományosan bézs vagy platina-szürkék voltak.

A másik új dizájnelem, a hanyattegér a legszembetűnőbb különbség volt a PowerBookok és a hordozható PC-k között. Más gyártók nem használtak beépített hanyattegéreket vagy egyéb mutatóeszközöket, és amikor elkezdték kínálni a beépített görgetőgolyókat, gyakran kényelmetlen helyre kerültek. A Compaq védjegyének számító dizájneleme az volt, hogy a hanyattegérgörgőt a kijelző hátuljára helyezte, hogy a felhasználó megfoghassa a kijelzőt és mozgathassa a cursort. Mások a hanyatte hanyattegérgörgőt a gép jobb oldalra helyezték – mint például a Macintosh Portable, vagy a billentyűzet oldalán lévő tartóra rakták.[7] A PowerBook a kijelző elé tolta a billentyűzetet, hogy alá, a felhasználóhoz közelebb, közepére helyezze el a hanyattegeret, nagy csuklótámasztékot biztosítva a jobb– és baloldalon. Az így elhelyezett hanyattegér használata nemcsak könnyebb volt, hanem sokkal kényelmesebb is,[7] a PowerBookot bal- és jobbkezes felhasználók is könnyedén kezelhették.[17]

Medica mérnökei szinte mindenben felülmúlták vetélytársaikat. A PowerBook 140 és 170 2,5 hüvelyknél (kb. hat és fél centiméter) alacsonyabb volt – a legalacsonyabb Compaq gép 2,75 hüvelyk (kb. hét centiméter) magas volt. Méretük szinte megegyezett a munkavégzéshez használt A4-es papír méretével, és súlyuk épp, hogy meghaladta a három kilogrammot – valóban hordozhatóak voltak és nem csak szállíthatóak, mint a Macintosh Portable.[7]

Sculley csupán egy millió dolláros marketing keretet különített el a PowerBook termékcsalád számára, a Macintosh Classic bevezetésére 25 millió dollárt költöttek. Az Apple reklámügynöksége, a Chiat/Day Kareem Abdul-Jabbarral forgatta le a bevezető hirdetést. Az akkor már visszavonult kosaras egy repülőgép középső ülésén szorong, miközben egy PowerBookot használ: „Legalább a kezének kényelmes“ – szólt az üzenet.[18]

Az Apple 1991. október 21-én a Las Vegas-i Comdex számítógépkiállításon mutatta be a PowerBook 140-et a PowerBook 100 és a PowerBook 170 mellett.[2][19][20][21] Mind a reklám, mind a termék sikeres volt. Az Apple az Egyesült Államokban több mint 200 000 PowerBook-eladást prognosztizált az első évben, 1992 januárjában már túl voltak a százezredik PowerBook eladáson, a gép hiánycikk volt. Az Apple hamarosan megoldotta az ellátási problémákat, és a PowerBook eladásokból származó bevétel az indulást követő első évben elérte az egy milliárd dollárt.[22] Az Apple megelőzte a Toshibát és a Compaq-ot a hordozható számítógép világszintű piacvezetőjeként. A PowerBook 100, 140 és 170 nagyban hozzájárult az Apple pénzügyi sikeréhez 1992-ben.[23] A pénzügyi év végén az Apple bejelentette eddigi legjobb eredményét, 7,1 milliárd dolláros bevételt és fél százalékkal, 8,5 százalékra nőtt a globális piaci részesedése.

Bár kezdetben a PowerBook 100 volt a legnépszerűbb, de pár hónap múlva csökkentek ez eladásai, és 1991 decemberére a 140-es és 170-es modellek népszerűbbé váltak, mert a vásárlók hajlandóak voltak többet fizetni a beépített hajlékonylemez-meghajtóért és a második soros portért, amelyek a PowerBook 100-ból hiányoztak.[24] 1993. június 7-én a PB140-t a PB140B váltotta.

Technikai érdekesség

A PB140-et a System 7.0.1 rendszerrel mutatták be, kifejezetten az új energiagazdálkodás és más egyedi hardverfunkciók támogatása érdekében. A RAM-árak 1991-ben magasak voltak, ezért a PB140-es alaplapjára, akárcsak a PB100-aséra és a PB170-esére, csak 2 MB RAM került, ami a kritikusok szerint kevés volt a 7-es rendszer használatához. Ráadásul a bemutató idejére nem készült el a System számos nyelvi változata, így a japán (KanjiTalk) sem, ezért nem hivatalosan a régebbi System 6.0.7-t telepítését javasolták.[25]

A PowerBook 140 nem támogatja az SCSI Disk Mode-ot. Ez lehetővé tette volna, hogy a PowerBook 140 külső merevlemezként működjön egy másik Macintoshoz kapcsolódva.[26]

Technikai leírás

A gép súlya 3,06 kg, magassága 5,72 cm, szélessége 28,58 cm és mélysége 23,62 cm volt. A gépet System 7.0.1 operációs rendszerrel szállította az Apple, a ROM mérete 1MB volt. A kijelző Film SuperTwist Nematic (FSTN) (Passive Matrix) LCD volt 640 x 400 képpont felbontással. A Macintosh PowerBook 140 számítógépet 16 MHz-es Motorola 68030 processzor vezérelte (L1 cache: 0.5K, L2 cache: nem volt). A PMMU feladatát a processzor látta el. A gép bemutatásakor az alaplapon 2 MB (100ns) memóriát tartalmazott, maximálisan 8 MB kezelésére volt képes a gyári specifikáció szerint. A bővítéshez az egyetlen helybe (slot) 2, 4, 6 MB-os modulok egyikét lehetett betenni. Az adatokat a 40-80MB SCSI–buszos belső merevlemezre lehetett elmenteni. Külső adattárolási lehetőséget az 1,44-es hajlékonylemez meghajtó (floppy-drive) kínált. A számítógépnek egy ADB, egy nyomtató, egy modem, egy hangszóró portja volt. HDI-30 a SCSI kimenet volt. A mikrofon port Omni volt. A Macintosh PowerBook 140 NiCd akkumulátora maximum 17W teljesítményre volt képes.

Technikai adatok táblázatban

A táblázat nem tartalmazza az összes műszaki paramétert. Az egyes modelleknél a bemutatáskor érvényes adatokat soroljuk fel, a későbbi frissítéseket nem. Az adatok az Apple adatlapjáról származnak, a hiányzó adatok – egyes gépeknél a kivezetés időpontja, az összes kijelző adat, üzemóra adat... – a Mactracker alkalmazásból valók.

Gép neve
bemutatva
kivezetve		 Méret
magasság
szélesség
mélység
súly		 Processzor
processzor
órajel, mag
L1 és L2 cache
PMMU[27] FPU		 Háttértár
merevlemez
külső adathordozó		 Eredeti operációs rendszer Memória
alap max.
@sebesség
hely[28]		 Kijelző
fizikai méret, legjobb felbontás		 Táp
max. teljesítmény, akkumulátoros üzemidő (becslés)		 Csatlakozók
PowerBook 140
1991 okt. 21.
1992. aug. 3.		 5,72 mm
28,58 mm
23,62 mm
3,06 kg		 Motorola 68030 @16 MHz
L1:0.5K
PMMU: integrálva
 Floppy: 1.44MB
HD: 40-80MB (SCSI)		 System 7.0.1
ROM: 1MB		 Alaplapon: 2 MB @100ns
max: 2 MB – 8 MB
egy hely: 2, 4, 6 MB-os modul		 Alaplapon: 9,8" Film SuperTwist Nematic (FSTN) (Passive Matrix) LCD
640 x 400 képpont		 Max: 17W, 2A
30,81 Wh,
2–3 óra		 * ADB: 1
* nyomtató: 1
* modem: 1
* hang: van
* SCSI: 1 HDI-30
* mikrofon: Omni|}

PowerBook számítógépek az időben

PowerBook és iBook számítógépek idővonalon
Sablon:PowerBook számítógépek idővonalon
A grafikon adatai utoljára 2023. december 19-én frissültek. A szín sötétebb változata az egymást követő gépek megkülönböztetését szolgálja. A színek kezdete a bemutató időpontja, a forgalmazás több esetben is hónapokkal később kezdődött. Megeshet, hogy egy csík végét kitakarja egy másik csík eleje. Előfordul, hogy a gyártás befejezését követően még egy ideig forgalomban marad a Mac adott verziója. Az adatok forrása a Jegyzetekben található.[29][30][31][32][33][34][35][36][37][38][39][40][41]

Jegyzetek

  1. ↑ Confidential 50. oldal
  2. ↑ a b Info World, 1994 január, 16. évfolyam, 5. szám
  3. ↑ Macworld, 1992 október, 9. évfolyam, 10. szám, 113. oldal
  4. ↑ Macworld, 1992 december, 9. évfolyam, 12. szám, 201. oldal
  5. ↑ BYTE, 1992 október, 17. évfolyam, 10. szám, 53. oldal
  6. ↑ John Sculley III (1939. április 6. –) amerikai üzletember, vállalkozó és high-tech startupok befektetője. Sculley a PepsiCo alelnöke (1970–1977) és elnöke (1977–1983), mígnem 1983. április 8-án az Apple Inc. vezérigazgatója lett, ezt a pozíciót egészen 1993-as távozásáig töltötte be. Sculley-t Jobs csábította át az Apple-höz egy azóta legendássá vált kérdéssel:
    Egész hátralévő életedben cukros vizet akarsz árulni, vagy inkább megváltoztatod a világot?
    – Steve Jobs
  7. ↑ a b c d e f Tom Hormby: Birth of the PowerBook: How Apple Took Over the Portable Market in 1991 (angol nyelven). Welcome to Low End Mac, 2016. július 11. (Hozzáférés: 2023. augusztus 20.)
  8. ↑ a b c Carlton könyve 180-190. oldalak
  9. ↑ John Medica (1958 – 2017) villamosmérnök. 1991-re a vezetésével fejlesztette ki az Apple Computer az első PowerBook számítógépet, a PowerBook 100-t. 1993-ban a Dell átcsábította, ennél a cégnél tervezte a Latitude hordozható számítógépeket, a gépek használta lítium-ion akkumulátor jelentős újítás volt.
  10. ↑ Randy Battat (1960 – ) a Lisa termékmenedzsereként dolgozott. Később a PowerBook részleg vezetője volt, és felügyelte a PowerBook hordozható eszközként történő hatékony működését biztosító szoftverek létrehozását. 1994-ben elhagyta az Apple-t a Motorla ajánlatáért.
  11. ↑ Neil Selvin. LinkedIn. (Hozzáférés: 2023. augusztus 11.)
  12. ↑ Confidential 50. oldal A PowerBook 140-nek több kódneve is volt: Leary, Replacemnets, Tim LC (amely egy vitorláshajó típus is volt), Tim Lite
  13. ↑ Confidential 51. oldal A PowerBook 170-nek két kódneve volt: Road Warrior és Tim (amely egy vitorláshajó típus is volt)
  14. ↑ A Hófehérke (SnowWhite) ipari formatervezési nyelv, amelyet a Hartmut Esslinger (1944. június 5.) cége, a Frog Design fejlesztett ki. Az Apple Computer 1984 és 1990 között használta a sémát. Az Apple számítógépeit függőleges és vízszintes csíkok díszítik, és azt az illúziót keltik, hogy a számítógépház kisebb, mint amilyen valójában. A csíkos elem némi hasonlóságot mutat az Atari korábbi termékterveihez, ahol Steve Jobs részmunkaidős technikus volt 1974 és 1975 között. A tervezési nyelv növelte az Apple globális hírnevét, meghatározta a számítástechnikai ipar dizájn tervezési trendjeit, és formálta a számítógépek megítélését a gyártás és az üzleti világban. Többek között a tervezési jellemzők mellett az Esslinger által bemutatott Apple logó – egy háromdimenziós logó, amelyet a termék burkolatába építettek be, a felületére nyomtatva a termék nevét – több éven át szinte minden terméken szerepelt. The handbook of technology management (angol nyelven). Hoboken, N.J.: John Wiley & Sons, 314. o.. ISBN 978-0470249482.. Hozzáférés ideje: 2023. április 28. 
  15. ↑ Kunkel, Paul. AppleDesign: The Work of the Apple Industrial Design Group (angol nyelven). New York, N.Y: Graphis Press. ISBN 1888001259. Hozzáférés ideje: 2023. augusztus 17. 
  16. ↑ Robert Brunner (angol nyelven). LinkedIn. (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.) „Robert Brunner (1958–) vezető ipari formatervező, széleskörű tapasztalattal a fogyasztói elektronika, személyi számítógép, kommunikáció és készülékipar területén. A Lunar Design társalapítója és az Apple Computer korábbi ipari formatervezési igazgatója. Nemrég a Pentagram Design partnere volt San Franciscóban, az Ammunition LLC alapítója. Társszerzője a Financial Times Press által kiadott „Számolsz?“ című könyvnek.”
  17. ↑ Terry Lefton (1992. november 16.). „Bob Brunner” (angol nyelven). Brandweek 33 (43), 28. o. (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.) 
  18. ↑ The First Powerbook Commercial. YouTube
  19. ↑ Macworld, 1991 december, 8. évfolyam, 12. szám, 130. oldal
  20. ↑ MacUser, 1991 december, 7. évfolyam, 12. szám, 113. oldal
  21. ↑ BYTE, 1992 március, 17. évfolyam, 3. szám, 253. oldal
  22. ↑ Carlton könyve 237. oldal
  23. ↑ Carlton könyve 191. oldal
  24. ↑ Macworld 1991 december
  25. ↑ System 6 on a PowerBook 140/170 (angol nyelven). Newsgroups: comp.sys.mac.system, 1992. augusztus 4. [2008. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 21.)
  26. ↑ Apple PowerBook Instruction Manuals and User Guides (angol nyelven). Apple Computer. (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.)
  27. ↑ PMMU, azaz Paged Memory Management Unit. Virtuális memóriachip a 68020-as processzorhoz (a 68030-ba van beépítve), amely szükséges az A/UX futtatásához Mac-en vagy bármely hardveres virtuális memóriát futtató 68020-as platformon.
  28. ↑ Memória bővítő, befogadó hely, slot.
  29. ↑ A Macintosh Portable adat forrása:
  30. ↑ PowerBook 100-as sorozat adatainak forrása:
  31. ↑ PowerBook Duo sorozat adatainak forrása:
  32. ↑ PowerBook 500-as sorozat adatainak forrása:
  33. ↑ PowerBook 190-es sorozat adatainak forrása:
  34. ↑ PowerBook 5300-as sorozat adatainak forrása:
  35. ↑ PowerBook 1400-as sorozat adatainak forrása:
  36. ↑ PowerBook 2400c-as sorozat adatainak forrása:
  37. ↑ PowerBook 3400c-as sorozat adatainak forrása:
  38. ↑ PowerBook G3-as sorozat adatainak forrása:
  39. ↑ PowerBook G4-es sorozat adatainak forrása:
  40. ↑ Az iBook sorozat adatainak forrása:
  41. ↑ Az Apple adatlapok által nem tartalmazott információk forrás a MacTracker alkalmazás.

Források

További információk