Robbie Fowler

Robbie Fowler
Robbie Fowler
Robbie Fowler
Személyes adatok
Teljes név Robert Bernard Fowler
Születési dátum 1975. április 9. (48 éves)
Születési helyToxteth, Anglia
Állampolgárság brit
Magasság173[1] cm
Testtömeg78[2] kg
Poszt csatár
Klubadatok
Jelenlegi klubja Brisbane Roar[3]
Junior klubok
IdőszakKlub
1984–1993 Liverpool
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1993–2001ENG Liverpool236(120)
2001–2003ENG Leeds United30(14)
2003–2006ENG Manchester City80(20)
2006–2007ENG Liverpool30(8)
2007–2008WAL Cardiff City13(4)
2008ENG Blackburn3(0)
2009–2010AUS N.Queensland Fury28(9)
2010–2011AUS Perth Glory28(9)
2011THA Muangthong United13(2)
Válogatottság
1993–1995 Angol U218(3)
1994 Anglia B1(1)
1996–2002 Anglia26(7)
Edzőség
IdőszakKlub
2011THA Muangthong United
2019–AUS Brisbane Roar
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Robbie Fowler témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Robbie Fowler, teljes nevén Robert Bernard Fowler (Toxteth, 1975. április 9. –) angol labdarúgó, csatár. Felnőtt pályafutását a Liverpoolban kezdte 1993-ban. Itt érte el legnagyobb sikereit, kupagyőztes, Ligakupa-győztes, UEFA-kupa győztes és európai Szuperkupa-győztes is lett a csapattal. 2001-ig játszott A Mersey-parti csapatban, majd még egyszer visszatért egy szezon erejéig. Később két éven keresztül a Leeds, majd négy szezon erejéig a Manchester City alkalmazásában állt. A liverpooli visszatérés után egy-egy szezont töltött Cardiffban és a Blackburnnél.

2009-ben szerződött először a Brit-szigeteken kívülre, ekkor az ausztrál North Queensland Fury igazolta le. Egy évvel később a szintén ausztrál Perth-höz került, 2011 nyarán pedig országot váltott, a thai Muangthong United játékosa lett.

A Premier League történetének nyolcadik legeredményesebb góllövője [4]. 162 gólja közül 128-at a Liverpool színeiben szerzett, a maradék 34-et Leedsben és Manchesterben érte el.

A nemzeti csapatban 1996-ban mutatkozott be, 2002-ig huszonhat mérkőzésen kapott helyet melyeken hét gólt szerzett.

Gyermekkora

Fowler Toxtethben, Liverpool egyik belső kerületében született. Eredeti vezetékneve a Ryder volt, anyja után.[5] Hatéves volt a toxtethi zavargások idején. Gyerekként Everton-szurkoló volt, ezért gyakran járt a csapat stadionjában, a Goodison Parkban.

Első említésre méltó eredményét egy iskolai csapatban érte el, amikor egy 26–0-s győzelem alkalmával tizenhat gólt szerzett.[6] 1985-ben, tízévesen szerződtette a Liverpool. Eleinte csak heti egy edzésen vett részt, majd 1991-ben otthagyta az iskolát, hogy csak a sportra koncentrálhasson. Kevesebb, mint egy évvel később írta alá élete első profi szerződését.[7]

Pályafutása

Liverpool

Miután otthagyta az iskolát, Fowler 1991 nyarán került a Liverpoolhoz. Első profi szerződését 1992. április 9-én, tizenhetedik születésnapján írta alá.

Az első csapat keretében először 1993. január 13-án, egy Bolton elleni FA-kupa-mérkőzésen került be, ám ekkor még nem kapott lehetőséget. Nem sokkal később tagja volt az Európa-bajnokságot nyerő angol válogatottnak.[8] 1993. szeptember 22-én, első liverpooli tétmérkőzésén góllal mutatkozott be a Fulham ellen a ligakupában.[9] A két héttel később megrendezett visszavágón mind az öt gólt ő szerezte, ezzel a klub történetének negyedik játékosa lett, aki felnőttmérkőzésen ötször is be tudott találni.[7] Első gólját a bajnokságban az Oldham ellen szerezte októberben.[10] Ötödik bajnokiján, a Southampton ellen megszerezte pályafutása első mesterhármasát. Decemberben újabb két gólt szerzett a Tottenham elleni 3–3-ra végződő mérkőzésen.[11]

Első tizenkét góljához mindössze tizenhárom mérkőzésre volt szükség. Jó teljesítményének köszönhetően meghívót kapott az U21-es válogatottba, ahol már a harmadik percben megszerezte a vezetést San Marino ellen. Bár később kissé visszaesett a teljesítménye, az összes tétmérkőzést figyelembe véve a csapat házi gólkirálya lett 18 találattal (a bajnokságban Ian Rush több gólt szerzett). A csapat szempontjából nem sikerült jól a szezon, az együttes mindössze nyolcadikként zárt. Emiatt edzőváltás is történt, Graeme Souness helyét Roy Evans vette át.[7]

A legsikeresebb időszak

Az 1994-95-ös szezon során a Liverpool mind az 57 tétmérkőzésén pályára lépett, köztük a ligakupa-döntőben, valamint egy Arsenal elleni bajnokin, ahol a Premier League történetének azóta is leggyorsabb mesterhármasát szerezte, miután a három gólhoz mindössze 4 perc 33 másodpercre volt szüksége. Ezenkívül többször tudott duplázni is, a Chelsea, a Norwich, az Aston Villa és az Ipswich ellen.

1995-ben és 1996-ban egyaránt az év fiatal játékosának választották, arra, hogy kétszer egymás után megnyerje a díjat, rajta kívül csak Ryan Giggs és Wayne Rooney volt képes.[12][13]

Az 1990-es évek közepén és végén széles körben Fowlert tartották Anglia legjobb befejező csatárának.[14] A korszak egyik leghatékonyabb játékosa volt azzal, hogy első három teljes szezonjában egyaránt 30 gólnál többet szerzett (összesen 116 mérkőzésen 98 találat). Steve McManamannel alkotott kettősét akkoriban a bajnokság egyik legveszélyesebb csatársorának tartották.[15][16]

Első válogatott-mérkőzését 1996. március 27-én játszotta. Az ellenfél barátságos összecsapáson Bulgária volt.[12] Tagja volt az 1996-os Európa-bajnokságon szereplő angol keretnek is, a tornán két mérkőzésen kapott lehetőséget.[17] 1996. december 14-én négy gólt szerzett a Middlesbrough ellen, köztük volt 100. gólja a Liverpool színeiben. Egy látszólag furcsa eset miatt ugyancsak ebben az évben ő kapta az UEFA Fair Play-díját, miután elismerte, hogy egy tizenegyes alkalmával nem szabálytalankodott vele szemben David Seaman, az Arsenal kapusa.[18] Miután nem tudta meggyőzni a játékvezetőt, hogy nem történt szabálytalanság, végül odaállt elvégezni a büntetőt, ám ezt kihagyta. A kipattanóból Jason McAteer szerzett gólt.[19] Bár sokan azt hitték, szándékosan rúgta rosszul a tizenegyest, később Fowler ezt tagadta, mondván, mindössze egy rosszul elvégzett büntetőről volt szó.[20]

Spice Boys

Fowler tagja volt az 1990-es évek közepén Spice Boysnak nevezett néhány liverpooli játékosnak. A név a Daily Mailtől ered, miután több pletyka szólt arról, hogy Fowler esetleg a Spice Girls nevű együttes egyik tagjával, Emma Buntonnal van együtt.[21] A Spice Boys tagjai rajta kívül Jamie Redknapp, Stan Collymore, David James és Steve McManaman voltak.

Az 1997-98-as szezon nagy részét egy súlyos térdsérülés miatt ki lett hagynia, így lemaradt a világbajnokságról is.[22] Az ő helyetteseként tűnt fel a fiatal Michael Owen, aki később Fowlerhez hasonlóan a klub történetének egyik legeredményesebb játékosává nőtte ki magát.

1999-ben hatvanezer fontos büntetést kapott, miután egy Everton elleni gólja ünneplésekor kokainfogyasztást imitált a büntetőterület egyik fehér vonalának segítségével.[12][23][24] Később azzal védekezett, hogy ez csak válasz volt az Everton-szurkolók inzultációira, akik drogfogyasztással vádolták. Végül az FA négy mérkőzésre szóló eltiltást szabott ki rá. Később ez egy másik eset miatt további két meccsel nőtt.[25]

A 2000–2001-es szezon

A 2000-01-es szezon volt Fowler legsikeresebb idénye. Tizenhét gólja mellett három döntőben is szerepelt, ezek közül a Liverpool végül mindet megnyerte.[26] Jamie Redknapp távollétében – amikor kezdett– Fowler volt a csapatkapitány.[7] Ennek ellenére a menedzser, Gerard Houllier számára csak harmadik számú választás volt csatárposztra, Michael Owen és Emile Heskey mögött.[7]

Az aktuális ligakupa-kiírásban nagy szerepet vállalt a Liverpool történetének második legnagyobb különbségű győzelmében. Az ellenfél a Stoke City volt, a végeredmény 8–0 lett. A klub legnagyobb különbségű győzelmét egyébként a Fulham ellen aratta még 1986-ban, akkor a végeredmény 10–0 lett.[27] A döntőben ő volt a csapatkapitány, és góllal járult hozzá a klub első kupagyőzelméhez 1996 után.

Később is több fontos gólt szerzett, ilyen volt a Wycombe elleni FA-kupa-elődöntőben, szabadrúgásból szerzett találat. A döntőben csereként lépett pályára Vladimír Šmicer helyén. Ekkor a 'Pool kétgólos hátrányban volt, végül Owen két góljának köszönhetően sikerült fordítania.

Négy nappal később, az UEFA-kupa döntőjében, a Deportivo Alavés ellen ugyancsak csere volt. Hét perccel becserélése után gólt szerzett, a Liverpool végül aranygól után tudott nyerni 5–4-re.[28] A szezon utolsó mérkőzésén kétszer talált be a Charlton ellen, BL-selejtezős helyhez segítve csapatát a bajnokságban.

Távozás

A 2001-02-es szezon botrányosan indult számára, mert összeverekedett a másodedzővel, Phil Thompsonnal. Ezért még keretbe sem került a szuperkupa-döntőn.[29] Az európai szuperkupa-döntőben a Bayern München ellen csereként léphetett pályára.[30] Októberben, a Leicester ellen három év után szerzett újra mesterhármast. Év közben egyre többször szóltak a hírek Fowler távozásáról, a lehetőségek között szerepelt a Lazio, az Arsenal és a Leeds is. A csapat, félvén egy újabb ingyen távozótól (Steve McManaman a Bosman-szabályt kihasználva ingyen igazolhatóvá vált), minden ajánlatot kénytelen volt megfontolni.[31] A híresztelések később tovább folytatódtak, részben Fowler és Houllier kapcsolata miatt is.[32][33] Utolsó meccsét végül a Sunderland ellen játszotta, a félidőben csereként beállva.[34]

Leeds United

Bár rendkívüli népszerűségnek örvendett a Liverpool szurkolóinak körében (beceneve az Isten volt),[35] végül mégis távozott, elmondása szerint Houllier miatt.[36] Következő csapata a Leeds lett, amely 12 millió fontot fizetett érte.[37]

A Leeds színeiben ugyanúgy a Fulham ellen mutatkozott be, mint a Liverpoolnál nyolc évvel korábban.[38] Első leedsi szezonjában 22 mérkőzésen 12 góllal zárt. Tagja volt a 2002-es vb-keretnek is, ám mindössze egyszer kapott lehetőséget, a második csoportmérkőzésen Dánia ellen.

A 2002–03-as szezon nem sikerült jól számára. A felkészülési időszak alatt csípősérülést szenvedett, ebből egészen decemberig nem is sikerült felépülnie.[37] Időközben a Leedsnél egyre súlyosabb anyagi problémák jelentkeztek, így a csapat kénytelen volt eladni legjobbjait. Az előző évi ötödik helyezést ennek fényében nem sikerült megismételnie, a szezon végén mindössze öt pont választotta el a kieséstől. Fowler végül 30 mérkőzésen összesen 14 találatot jegyzett.

Manchester City

2003 januárjában egy ellentmondásos időszakot követően igazolt a Manchester City csapatához. A szerződését illetően még a csapatnál sem voltak egységesek a vélemények. A vezetőedző Kevin Keegan mindenképp szerette volna leigazolni, míg David Bernstein elnök ellenezte ezt. Végül a menedzser győzött, az elnök pedig távozott a klubtól.[39] Átigazolásának ára hárommillió font volt, ez az esetleges mérkőzésszámmal még ugyanennyivel gyarapodhatott.[12] A nem mindennapi átigazolás egy újabb fura részlete az volt, hogy Fowler fizetésének jó részét továbbra is a Leeds fizette.[40] Első mérkőzését a West Bromwich ellen játszotta február elsején.[41] Első félszezonja korábbi teljesítményéhez képest rendkívül gyengén sikerült, mindössze két gólt tudott szerezni.

A következő szezonban erőnléti problémákkal küzdött, az évad során mindössze kilencszer játszotta végig a 90 percet. Hazatért a Real Madridtól, és a Cityhez szerződött korábbi liverpooli csapattársa, Steve McManaman is, bár már nem tudták azt a teljesítményt nyújtani, amit Liverpoolban. Emiatt, valamint a szerintük irreálisan magas fizetésük miatt rendkívül sok kritikát kaptak a City szurkolóitól.[42][43] A szezont hét góllal zárta, ezek közül egyet a Liverpool ellen szerzett.

A kritikák ellenére egy évvel később már sokkal jobban teljesített. 2005 februárjában megszerezte százötvenedik Premier League-gólját a Norwich ellen. A bajnokság végén egy általa kihagyott tizenegyes miatt nem végzett a City UEFA-kupa-selejtezőt érő helyen a bajnokságban.[44] Az idény végén holtversenyben házi gólkirály lett, a szurkolók pedig őt választották az év játékosának.[45][46]

A 2005-06-os szezon első felét beárnyékolta egy sérülés, emiatt a bajnokság első négy hónapjában mindössze kétszer kapott lehetőséget, csereként. 2006. január 7-én volt először kezdő a Scunthorpe elleni kupamérkőzésen, és rögtön mesterhármast szerzett.[47] Utolsó fél évében mindössze négy találkozón kapott lehetőséget, majd távozott.[48]

Ismét Liverpoolban

Fowler a Liverpool mezében

2006. január 27-én, az átigazolási időszak lejárta előtt négy nappal csatlakozott ismét korábbi csapatához, a Liverpoolhoz. A szurkolók visszatérésekor nagy szeretettel fogadták, ezt transzparenseken nyilvánították ki első mérkőzésén, a Birmingham ellen. Ekkor csereként lépett pályára, beálltakor vastapsot kapott a nézőktől.[49][50] Három lesgól után végül ugyanúgy a Fulham ellen szerezte első találatát, mint tizenhárom évvel azelőtt.

A következő fordulóban szerzett gólja a West Bromwich ellen azt jelentette, hogy a Liverpool örökranglistáján megelőzte a klub korábbi skót legendáját, Kenny Dalglish-t. Bár az erőnlétével továbbra is gondok akadtak, a fél szezon alatt öt gólt így is szerzett. Májusban egy évvel meghosszabbította szerződését.[51]

A következő szezonban a bajnokságban kevesebb lehetőséget kapott, kezdő mindössze hatszor volt. Érdekesség, hogy mindhárom gólját tizenegyesből szerezte, a Sheffield United ellen. A Rafa Benítez által alkalmazott rotáció miatt inkább a többi kupasorozatban játszott. Októberben visszatérése után először lehetett csapatkapitány, egy Reading elleni ligakupa-mérkőzésen. A találkozón egyébként gólt is szerzett.

December ötödikén megszerezte pályafutása első két BL-gólját a Galatasaray ellen. Korábban csak selejtezőn, a finn Haka ellen tudott betalálni.[52][53]

2007. május elsején csereként lépett pályára a Chelsea elleni BL-elődöntőn. A mérkőzés büntetőpárbajjal fejeződött be, és elvileg ő volt kijelölve az ötödik, utolsó tizenegyesre, ám miután Dirk Kuijt berúgta a negyediket, az ötödik körre már nem volt szükség.[54]

Utolsó mérkőzésén a Charlton ellen lépett pályára. Csereként állt be az utolsó két percre, és folyamatos ováció mellett a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. Utolsó idényét végül BL-ezüstérmesként zárta, jóllehet a Milan elleni döntőre Benítez nem nevezte őt.[9]

Cardiff

2007. július 21-én kétéves szerződést írt alá a walesi Cardiff Cityvel.[55] Az első néhány mérkőzést gyenge erőnléte miatt kihagyta, bemutatkozó mérkőzését a ligakupában játszotta augusztus 28-án.[56][57] Első két gólját a Cardiffnál a Preston ellen szerezte, mindkettőt fejesből.[58] Következő mérkőzésén, ismét a ligakupában, ugyancsak kétszer talált a kapuba.[59] A ligakupában a végállomást a Cardiff számára Fowler korábbi klubja, a Liverpool jelentette a negyedik körben, amely 2–1-re győzte le a walesieket.[60]

November elején Frankfurtba utazott, hogy időről időre visszatérő csípősérülését kezeltesse.[61] December 15-én tért vissza, a Bristol ellen.[62] Néhány nappal később, igaz, nem emiatt, de ismét kihagyásra kényszerült: egy edzésen a csapatkapitány Darren Purse rosszul időzített becsúszása miatt a bokája sérült meg.[63][64] Csípőproblémája és bokasérülése miatt csapata Coloradóba küldte, azt remélve, hogy az ottani kezelés végleges megoldást nyújt Fowler mindkét problémájára.[65]

Januárban bejelentették, hogy Fowler valószínűleg kihagyja a szezon hátralévő részét, ugyanis a csípője rosszabb állapotban van, mint azt korábban gondolták.[66] Később megpróbálkozott a visszatéréssel, a Portsmouth elleni kupadöntőn kerettag is volt, ám végül nem lépett pályára. Így végül érmet sem kapott, mert egyetlen mérkőzésen sem szerepelt a kupában.[67][68]

Blackburn

Bár a Cardiff vezetősége felajánlott neki egy szerződést, ezt végül nem fogadta el. Emiatt nagyon neheztelt rá Dave Jones vezetőedző és Peter Ridsdale elnök, ugyanis annak ellenére, hogy a Cardiff segítséget nyújtott neki a rehabilitáció során, ő inkább próbajátékon szerepelt a Blackburnnél. Később egy újabb, féléves szerződést ajánlottak fel neki, amit először visszautasított, mondván rosszabb feltételek szerepelnek benne, mint az előzőben. Később mégis tárgyalni szeretett volna az ajánlatról, ám ezt a klub már visszautasította, és a szurkolók is nemtetszésüket fejezték ki.[69]

Nem sokkal később három hónapos szerződést írt alá a Blackburnnel, miután megfelelt a próbajátékon.[70][71] Később ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a menedzser Paul Ince-szel ápolt jó kapcsolat semmi kivételes bánásmódot nem jelent vele kapcsolatban.[70] Első mérkőzését a Blackburnnél az Everton ellen játszotta.[72] Egy hónappal szerződése lejárta előtt felmerült, hogy esetleg a negyedosztályú Grimsby Townhoz igazol. Később folytak is tárgyalások egy esetleges játékos-edzői megbízásról.[73]

Szerződése a Blackburnnel december 12-én járt le, és miután ezt nem hosszabbították meg, távozott.[74] Ezután kezdett tárgyalásokat az újonnan alapított ausztrál North Queensland Fury FC-vel.[75]

Ausztrália

Fowler a North Queensland Fury mezében.

Fowler 2009 februárjában szerződött először a Brit-szigeteken kívülre, ekkor az ausztrál North Queensland Fury játékosa lett. Ő lett a bajnokság első igazán neves játékosa.[76] Kérdésként merült fel vele kapcsolatban, hogy képes lesz-e hozzászokni az Észak-Queenslandben uralkodó hőséghez és magas páratartalomhoz.[77]

Első mérkőzését júliusban, a Wolwerhampton elleni felkészülési mérkőzésen játszotta, ugyanis ekkora épült fel sérüléséből, amit még Angliában szedett össze.[78] Ő lett az újonnan alapított klub első csapatkapitánya. Első gólját, amely egyben csapata első tétmérkőzésen szerzett gólja is volt, a Sydney FC ellen szerezte tizenegyesből. A negyedik, ötödik és hatodik fordulóban ő szerezte a forduló gólját.

Nem sokkal Ausztráliába érkezése után felmerültek olyan pletykák, miszerint visszatér Angliába, a harmadosztályban szereplő Tranmeréhez, miután korábbi csapattársát, John Barnes-t nevezték ki a klub menedzserének, azonban ezt Fowler gyorsan cáfolta.[79] Később még egyszer hírbe hozták a Tranmerével, mint esetleges játékos-edző, aztonban Fowler ezt is cáfolta.[80]

Január 23-án, miután a vezetőedző csak a kispadra nevezte őt a Brisbane Roar ellen, megtagadta a játékot.[81] Később, a bajnokság utolsó három fordulójában mégis visszakerült a kezdőcsapatba. A szezon végeztével Fowler szerette volna felbontani szerződését, amit az ausztrál szövetség engedélyezett is neki.[82]

2010 áprilisában egy másik ausztrál csapathoz, a Perth Gloryhoz igazolt.[83][84] Végül itt ugyanúgy kilenc góllal zárt, mint a North Queenslandnél.

Thaiföld

2011. július 7-én egyéves szerződést írt alá a thai bajnokságban szereplő Muangthong United csapatával. Fowler egyébként messze a bajnokság legmagasabban jegyzett játékosa lett.[85][86][87][88]

Edzőként

Rövid ideig tagja volt előbb a Milton Keynes, majd a Bury szakmai stábjának.[89] 2011 áprilisában a Liverpool csatárainak felkészülését segítette.

2019 áprilisában az ausztrál Hyundai A-Leagueben szereplő Brisbane Roar csapatához írt alá.[90]

Karrierje a labdarúgáson kívül

Egy ideig barátjával és korábbi csapattársával, Steve McManamannel együtt versenylovakba fektetett be, kettejük társaságának neve The Macca and Growler Partnership volt. Érdekesség, hogy dolgoztak futamgyőztes lóval is.[91]

2005-ben az ezer leggazdagabb brit között szerepelt, becsült vagyona körülbelül másfél millió font volt.[92][93]

2005 szeptember 2-án jelent meg önéletrajzi könyve, eredeti címén Fowler: My Autobiography címmel.

2008 szeptemberében részt vett a kosárlabdázó Steve Nash és az amerikai labdarúgó Claudio Reyna által szervezetet, Showdown in Chinatown elnevezésű, 8-8 elleni gálamérkőzésen.[94]

Magánélete

Nős, felesége Kerrie, akivel 2001 júniusában házasodtak össze. Három lánya és egy fia van, Madison, Jaya, Mackenzie és Jacob.[95]

Statisztika

Klubcsapatokban

Teljesítmény klubjában Bajnokság Kupa LigakupaNemzetközi Összesen
SzezonKlubBajnokság Mérk.GólMérk.Gól Mérk.Gól Mérk.Gól Mérk.Gól
Anglia BajnokságFA-kupa League Cup Európa Összesen
1993–94 Liverpool Premier League 28 12 1 0 5 6 0 0 34 18
1994–95 42 25 7 2 8 4 0 0 57 31
1995–96 38 28 7 6 4 2 4 0 53 36
1996–97 32 18 1 1 4 5 7 7 44 31
1997–98 20 9 1 0 4 3 3 1 28 13
1998–99 25 14 2 1 2 1 6 2 35 18
1999–00 14 3 0 0 0 0 0 0 14 3
2000–01 27 8 5 2 5 6 11 1 48 17
2001–02 10 3 0 0 0 0 7 1 17 4
2001–02 Leeds United 22 12 1 0 0 0 0 0 23 12
2002–03 8 2 1 0 0 0 1 0 10 2
2002–03 Manchester City 13 2 0 0 0 0 0 0 13 2
2003–04 31 7 4 1 2 1 4 1 41 10
2004–05 31 10 0 0 1 1 0 0 32 11
2005–06 4 1 1 3 0 0 0 0 5 4
2005–06 Liverpool 14 5 0 0 0 0 2 0 16 5
2006–07 16 3 1 1 3 2 4 2 23 7
2007–08 Cardiff City Championship 13 4 0 0 3 2 0 0 16 6
2008–09 Blackburn Rovers Premier League 3 0 0 0 3 0 0 0 6 0
Összesen Anglia 391 166 31 16 44 33 45 15 511 230
Ausztrália BajnokságAusztrál labdarúgókupa Ligakupa Óceánia/Ázsia Összesen
2009–10 North Queensland Fury A-League 26 9 0 0 0 0 0 0 26 9
2010–11 Perth Glory 28 9 0 0 0 0 0 0 26 9
Összesen Ausztrália 54 18 0 0 0 0 0 0 54 18
Thaiföld BajnokságThaiföldi labdarúgókupa Ligakupa Ázsia Összesen
2011 Muangthong United Premier League 13 2 4 2 1 0 2 0 20 4
Összesen Thaiföld 13 2 4 2 1 0 2 0 20 4
Karrierje összesen 458 186 35 18 45 33 47 15 589 252

Góljai a válogatottban

# Időpont Helyszín Ellenfél Állás Végeredmény Kiírás
1. 1997. március 29. London, Anglia  Mexikó 2–0 Győzelem Barátságos[96]
2. 1997. november 15. London, Anglia  Kamerun 2–0 Győzelem Barátságos[96]
3. 2000. május 31. London, Anglia  Ukrajna 2–0 Győzelem Barátságos[97]
4. 2001. május 25. Derby, Anglia  Mexikó 4–0 Győzelem Barátságos[97]
5. 2001. szeptember 5. Newcastle upon Tyne, Anglia  Albánia 2–0 Győzelem Vb-selejtező[97]
6. 2002. március 27. Leeds, Anglia  Olaszország 1–2 Vereség Barátságos[97]
7. 2002. május 26. Kóbe, Japán  Kamerun 2–2 Döntetlen Barátságos[97]

Sikerek

Liverpool

Válogatott

Egyéni

  • PFA év fiatal játékosa: 1995, 1996
  • A hónap játékosa a Premier League-ben: 1995 december, 1996 január
  • PFA év csapata: 1996
  • Az év játékosa: 2010
  • Az év játékosa a játékosok szavazatai alapján: 2010
  • Aranycipő az ausztrál bajnokságban: 2010

Források

  1. ↑ Robbie Fowler: Overview. Premier League. (Hozzáférés: 2023. január 21.)
  2. ↑ Robbie Fowler profile (angol nyelven). Liverpool F.C.. [2006. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 21.)
  3. ↑ Világfutball: Ausztráliában lett edző a korábbi Liverpool-klasszis (magyar nyelven). nemzeti sport online, 2019. április 26. (Hozzáférés: 2019. április 26.)
  4. ↑ „All-time Premier League Player Stats”, premierleague.com (Hozzáférés ideje: 2021. január 23.) 
  5. ↑ Fowler, Robbie, Maddock, David. Fowler: My Autobiography. London: Macmillan, 22. o. (2005). ISBN 1-4050-5132-9 
  6. ↑ Barrett, Tony: Fowler Week: Tony Barrett on Robbie. Liverpool FC, 2007. július 2. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  7. ↑ a b c d e Robbie Fowler – goalscoring phenomenon. LFCHistory. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  8. ↑ „Boys of '93”, The Football Association, 2008. július 7. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  9. ↑ a b Robbie Fowler. Liverpool FC. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  10. ↑ Brown, Geoff. „Football Round-Up: Hapless Barlow is in the red”, The Independent , 1993. október 17. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  11. ↑ Fox, Norman. „Football: Spurs strike back with interest: Fowler flourishes to put Tottenham in the red but Hazard inspires a fightback that brings relief from the troubles”, The Independent , 1993. december 19. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  12. ↑ a b c d Robbie Fowler Factfile. Manchester Evening News. (Hozzáférés: 2008. szeptember 13.)
  13. ↑ Tongue, Steve. „Giggs: 'This can be the best United ever'”, The Independent, 2007. május 13. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  14. ↑ Winter, Henry. „Gripping battle of the red predators”, The Daily Telegraph , 2001. november 19. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  15. ↑ Lomas, Mark. „Robbie Fowler: Natural born finisher”, ESPNSoccernet , 2009. augusztus 9.. [2011. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  16. ↑ McManaman Evans in charge Fowler and Ronaldo. (Hozzáférés: 2011. augusztus 11.)
  17. ↑ Hunter, Steve. „50 Fantasic Fowler facts”, Liverpool FC, 2001. november 30. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  18. ↑ Davies, Christopher. „Di Canio in line for fair play awards”, The Daily Telegraph , 2000. december 18. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  19. ↑ Moore, Gleen. „Football: Liverpool survive Arsenal revival”, The Independent , 1997. március 25. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  20. ↑ „Has anyone missed a penalty on purpose?”, The Daily Telegraph , 2007. szeptember 5. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  21. ↑ Fowler: My Autobiography, 171–173. oldal
  22. ↑ Rich, Tim. „Fowler searches in vain for fitting end”, The Daily Telegraph, 2007. április 12. (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 23.) 
  23. ↑ „Prankster Faces Suspension”, The New York Times, 1999. április 7. 
  24. ↑ Allsop, Derik. „Football: Houllier defence is the real joke”, The Independent, 1999. április 5. 
  25. ↑ Thorpe, Martin. „Fowler hit with six-match ban and record fine”, The Guardian, 1999. április 10. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  26. ↑ „Liverpool primed for title assault”, BBC Sport, 2001. augusztus 13. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  27. ↑ Shaw, Phil. „Football: Fowler hat-trick leads Liverpool record rout”, The Independent , 2000. november 30. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  28. ↑ Winter, Henry: UEFA Cup Final: Liverpool hit treble top (angol nyelven). The Telegraph, 2001. május 16. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.)
  29. ↑ „Fowler sweats on Anfield future”, BBC Sport, 2001. július 13. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  30. ↑ „Super Liverpool record cup win”, UEFA, 2001. augusztus 24.. [2012. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  31. ↑ Bascombe, Chris: FOWLER'S FUTURE PLAGUED BY THE SHADOW OF MACCA. Thefreelibrary.com. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
  32. ↑ „Is Fowler's Anfield future bleak?”, BBC Sport, 2001. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  33. ↑ „Fowler divides Liverpool fans”, BBC Sport, 2001. augusztus 14. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  34. ↑ „Heskey sinks Sunderland”, BBC, 2001. november 25. (Hozzáférés ideje: 2010. március 21.) 
  35. ↑ „Liverpool – City of God”, UEFA, 2006. február 3. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  36. ↑ Edworthy, Sarah. „Don't look back in anger”, The Observer, 2005. szeptember 4. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  37. ↑ a b Robbie Fowler. ESPN. [2008. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 13.)
  38. ↑ „How Fowler fared”, BBC Sport, 2001. december 2. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  39. ↑ The costly truth about Fowler. Manchester Evening News. (Hozzáférés: 2008. szeptember 13.)
  40. ↑ Fifield, Dominic. „New Leeds chairman uncovers fishy past”, The Guardian, 2003. május 21. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  41. ↑ „Baggies grab vital victory”, BBC Sport, 2003. február 11. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  42. ↑ Moss, Stephen. „Spice Boy grows up”, The Guardian, 2004. szeptember 21. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  43. ↑ Greer, Germaine. „Nothing new about ugly sex”, The Guardian , 2003. december 16. (Hozzáférés ideje: 2010. július 30.) 
  44. ↑ Rich, Tim. „City pay the penalty for Fowler miss”, The Daily Telegraph, 2005. május 16. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  45. ↑ James, Gary. Manchester City – The Complete Record. Derby: Breedon, 504. o. (2006). ISBN 1-85983-512-0 
  46. ↑ Fowler: My Autobiography, p. 347.
  47. ↑ „Man City 3–1 Scunthorpe”, BBC Sport, 2006. január 7. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  48. ↑ „Liverpool make shock Fowler swoop”, BBC Sport, 2006. január 27. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  49. ↑ „It's no Fowl up by Rafa”, The Sunday Mirror, 2006. február 5. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  50. ↑ Winter, Henry. „Alonso spoils return of Kop's prodigal son”, The Daily Telegraph, 2006. február 2.. [2012. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. szeptember 25.) 
  51. ↑ „Fowler to sign new Liverpool deal”, BBC Sport, 2006. május 5. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  52. ↑ Cheese, Caroline. „Clockwatch: Champions League”, BBC Sport, 2006. december 5. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  53. ↑ Nisbet, John. „Apologetic Fowler returns to the fold”, The Independent , 2001. augusztus 21. (Hozzáférés ideje: 2011. január 14.) 
  54. ↑ Eaton, Paul. „Rafa hails spot-kick hero Zenden”, Liverpool FC, 2007. május 2. (Hozzáférés ideje: 2011. január 15.) 
  55. ↑ Padgett, Marc. „Ecclestone eyes Arsenal deal as Fowler joins Cardiff”, The Independent, 2007. július 22.. [2009. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  56. ↑ Johnson, William. „Dave Jones rues Cardiff City's striker shortage”, The Independent, 2007. augusztus 13.. [2012. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 23.) 
  57. ↑ „Cardiff 1–0 Leyton Orient”, BBC Sport, 2007. augusztus 28. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  58. ↑ „Cardiff 2–2 Preston”, BBC Sport, 2007. szeptember 22. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  59. ↑ „West Brom 2–4 Cardiff”, BBC Sport, 2007. szeptember 25. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  60. ↑ „Coventry to meet West Ham in cup”, BBC Sport, 2007. szeptember 29. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  61. ↑ „Fowler seeks to solve hip worry”, BBC Sport, 2007. november 9. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  62. ↑ Fowler targets Charlton. South Wales Echo. (Hozzáférés: 2008. szeptember 13.)
  63. ↑ "Terry Phillips A to Z of football, pg60" South Wales Echo Hozzáférés ideje: 2007-12-30
  64. ↑ Robbie Fowler in fresh injury blow. South Wales Echo. (Hozzáférés: 2008. szeptember 13.)
  65. ↑ „Fowler facing hip operation in US”, BBC Sport, 2007. december 28. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  66. ↑ Robbie Fowler out for season. South Wales Echo. (Hozzáférés: 2008. szeptember 13.)
  67. ↑ „Fowler in Cup final fitnes race”, BBC Sport, 2008. május 5. (Hozzáférés ideje: 2008. május 19.) 
  68. ↑ McNulty, Phil. „Portsmouth 1–0 Cardiff”, BBC Sport, 2008. május 17. (Hozzáférés ideje: 2008. május 19.) 
  69. ↑ "Cardiff City reject Fowler request for return" South Wales Echo. Hozzáférés ideje: 2008-09-10.
  70. ↑ a b „Blackburn complete Fowler signing”, BBC Sport, 2008. szeptember 12. (Hozzáférés ideje: 2008. december 23.) 
  71. ↑ „Rovers agree Robbie deal”, Sky Sports, 2008. szeptember 10.. [2009. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 10.) 
  72. ↑ Blackburn Rovers 1–0 Everton. RTÉ, 2008. szeptember 24. (Hozzáférés: 2008. december 1.)
  73. ↑ „Grimsby confirm Fowler interest”, The Independent, 2008. december 1. (Hozzáférés ideje: 2008. december 1.) 
  74. ↑ „Blackburn release veteran Fowler”, BBC Sport, 2008. december 23. (Hozzáférés ideje: 2008. december 23.) 
  75. ↑ Monteverde, Marco: North Queensland Fury considering Robbie Fowler as marquee signing. Fox Sports (Australia), 2009. január 9. (Hozzáférés: 2009. január 9.)
  76. ↑ Robbie Fowler joins North Queensland Fury. Foxsports.com.au, 2009. február 4. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
  77. ↑ Fowler signing may be a poisoned chalice for the Fury. Theroar.com.au, 2009. február 4. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
  78. ↑ Chadwick, Justin. „Fowler scores but Wolves still too good”, The Age, 2009. július 15.. [2009. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 29.) 
  79. ↑ „Robbie Fowler dismisses Tranmere link”, The Daily Telegraph, 2009. július 8. 
  80. ↑ „Robbie Fowler has 'not been approached by Tranmere'”, The Daily Telegraph, 2009. október 14. 
  81. ↑ Jackson, Ed. „North Queensland Fury, Robbie Fowler to hold crisis talks over no-show”, foxsports.com.au, 2010. január 24. (Hozzáférés ideje: 2010. január 24.) 
  82. ↑ „Furious Robbie Fowler vows to sue North Queensland Fury”, BBC Sport, 2010. június 15. (Hozzáférés ideje: 2010. június 15.) 
  83. ↑ „Robbie Fowler makes A-League switch to Perth Glory”, BBC Sport, 2010. április 27. (Hozzáférés ideje: 2010. június 15.) 
  84. ↑ Braden Quartermain: Robbie Fowler signs with Perth Glory. Perth Now, 2010. április 27. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
  85. ↑ „Robbie Fowler signs for Muang Thong United”, ESPN, 2011. július 7.. [2012. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. július 7.) 
  86. ↑ „Robbie Fowler to play for Thai club”, Straits Times, 2011. július 7.. [2011. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. július 7.) 
  87. ↑ „Fowler to play in Thailand”, Times Live, 2011. július 7. (Hozzáférés ideje: 2011. július 7.) 
  88. ↑ „Fowler in shock move to Thailand”, Yahoo! Eurosport, 2011. július 7. (Hozzáférés ideje: 2011. július 7.) 
  89. ↑ Offer of help accepted (angol nyelven), 2011. április 17. [2012. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 23.)
  90. ↑ Robbie Fowler: Brisbane Roar name former Liverpool striker as new boss (angol nyelven). bbc.com, 2019. április 23. (Hozzáférés: 2019. április 26.)
  91. ↑ People in racing: Celebrities. British Horse Racing. [2008. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 13.)
  92. ↑ Stapleton, Ross. „Robbie Fowler: a very rich man in a small pond”, 2009. május 1. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 9.) 
  93. ↑ „Beckham tops football's rich list”, BBC Sport, 2006. december 6. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 13.) 
  94. ↑ ESPN: Nash, soccer star Henry among players in charity soccer match. (Hozzáférés: 2011. július 23.)
  95. ↑ Fowler: My Autobiography, 351. oldal
  96. ↑ a b „England – International Results 1995–1999 – Details” (Hozzáférés ideje: 2009. január 28.) 
  97. ↑ a b c d e „England – International Results 2000–2004 – Details” (Hozzáférés ideje: 2009. január 28.) 

További információk