Robert Pickton

Robert Pickton
Született	1949. október 24. (74 éves)[1] Port Coquitlam
Bűncselekmények részletei
Áldozatok száma	6–49
Modus operandi	megfojtás dróttal, lövés
Országok	Kanada
Települések	Port Coquitlam
Időszak	1995–2001
Őrizetbe véve	2002. február 22.
Büntetés	25 év börtön
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Pickton témájú médiaállományokat.

Robert William "Willy" Pickton (Port Coquitlam, Brit Columbia, Kanada, 1949. október 24. –) kanadai sorozatgyilkos és egykori sertéstenyésztő. A gyanú szerint a legtöbb áldozatot szedő sorozatgyilkos Kanada történelmében.

Miután kibukott az iskolából, Pickton otthagyta a hentesképző iskolát, és a családi vállalkozásban, a sertéstenyésztő telepen dolgozzon a szülei farmján. Feltételezés szerint a gyilkosságokat akkor kezdte, amikor az 1980-as évek elején megörökölte a családi vállalkozást és annak színhelyét, a farmot. 2002-ben tartóztatták le, és 2007-ben hat nő meggyilkolásának vádjával elítélték, miközben folyamatban volt egy hosszas nyomozás, amely számos további gyilkosságra keresett bizonyítékot. Picktont további húsz nő meggyilkolásával is megvádolták, ezek többsége a vancouveri Eastside-i belvárosból tűntek el, de ezeket a vádakat végül 2010-ben megszüntették. Picktont életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amelyből 25 év kötelezően letöltendő - ez a jelenlegi legsúlyosabb kiszabható ítélet a kanadai törvények értelmében.

A tárgyalás első napján a vád koronatanúja az esküdtszék előtt kijelentette, hogy Pickton 49 gyilkosságot vallott be a főfelügyelői hivatal titkos ügynökének, aki a cellatársának adta ki magát. A The Crown nevű kanadai újság arról számolt be, hogy Pickton azt is elmondta, hogy a végső célja 50 nő megölése volt, és hogy csak azért nem érte el célját, mert "hanyaggá vált".

Előélete

Robert William Pickton Leonard Pickton (1896–1978) és Louise Pickton (1912–1979) gyermekeként látta meg a napvilágot szülei disznótenyésztő farmján 1949. október 24-én Port Coquitlamben, Kanadában, Vancouvertől 27 kilométerre keletre. Nővére, Linda a nővéreihez került Vancouverbe, mivel a szülei úgy vélték, hogy a disznótelep nem megfelelő környezet a lány felnevelésére.

Robert és öccse, David már korán dolgozni kezdtek a farmon. Louise nagyon igényes, ugyanakkor mégis igénytelen volt: az asszony inkább részesítette előnyben a sertéseket a testvérek személyes higiéniájával szemben, és arra kényszerítette őket, hogy hosszú órákon át gondozzák és neveljék a farm állatállományát. Gyakran mosatlan, piszkos, trágyától bűzlő ruhákban küldte őket az iskolába, emiatt osztálytársaik a " stinky piggy" (büdös malacka) gúnyneveket akasztották a fivérekre. Ennek ellenére Pickton rendkívül kötődött az anyjához, és alig érintkezett erőszakos, bántalmazó apjával.

Tizenéves korában, a megtakarított pénzéből Robert vett magának egy borjút, amelyet a saját háziállataként tartott. Egy nap, hazaérve az iskolából, nem találta a borjút, ezért anyja azt javasolta, nézze meg az istállóban. Picktont hatalmas csapás érte, amikor a pajtában felfedezte a borjút, teljesen lemészárolták. 1963-ban, 14 évesen félbehagyta az iskolát, és hentestanoncként kezdett dolgozni, majd 1970-ben befejezte a gyakorlati idejét, hogy teljes munkaidőben dolgozzon a családi farmon. Apja 1978-ban, anyja pedig a rá következő évben meghalt, így a farm Picktonra és két testvérére maradt. Linda és David azonban nem akart a farmon dolgozni; David és Linda beköltöztek a családi házba, Robert pedig a egymaga kezdte vezetni a farmot, miközben a farm egy távoli részében egy pótkocsiban élt.

Gyilkosságok

A farm egyik munkása, Bill Hiscox a farmot "hátborzongató kinézetű helynek", Picktont pedig egy "elég csendes fickónak" jellemezte, akinek alkalmanként bizarr volt a viselkedése, noha nincs bizonyíték rá, hogy kábítószer-fogyasztó lett volna, mégis ezek a furcsaságok felkeltette Hiscox figyelmét.

Idővel a Pickton fivérek kezdték elhanyagolni a mezőgazdasági tevékenységeket a farmon. 1996-ban a kanadai kormánynál bejelentettek egy non-profit jótékonysági szervezetet, amelyet Piggy Palace Good Time Society névre kereszteltek, és amelyről azt állították, hogy szolgáltatói szervezetek nevében különleges eseményeket, rendezvényeket, táncokat, bemutatókat és kiállításokat szerveznek, koordinálnak, irányítanak és működtetnek, sportszervezetekkel és más érdekes csoportokkal együtt. A farmon történt rendezvények között szerepeltek rave-partik és vad bulik, amelyeken prostituáltak is megjelentek, és amelyeket az átalakított vágóhídon tartottak, a Dominion Avenue953 közelében lévő, Port Coquitlamben. Ezek az eseményeken sokszor 200 ember is jelen volt. A Hells Angels zenekar tagjairól is ismert volt, hogy gyakran jártak a farmon.

1997. március 23-án Pickton megvádolták egy Wendy Lynn Eistetter nevű prostituált ellen elkövetett gyilkossági kísérlettel. A nő rendőrségen azt vallotta, hogy Pickton a farmra vitte őt, ahol megbilincselte, de a többszörös szúrt sebek ellenére sikeresen el tudott menekülni. Az incidens során Pickton is súlyos sérüléseket szenvedett. Pickton az Eagle Ridge Kórházban kért ellátást, míg Eistetter a legközelebbi sürgősségi osztályon tért magához. A vádat azonban 1998-ban ejtették, és Pickton 2000 kanadai dollár ellenében szabadon távozhatott. Hónapokkal később Port Coquitlam tisztviselői beperelték Picktonékat, mert megsértették a területükre vonatkozó rendeleteket - elhanyagolták a mezőgazdaságot a farmon, és engedély nélkül átalakítottak egy épületet, amelyben vad bulikat tartottak. Picktonék figyelmen kívül hagyták a jogi nyomást, és 1998-ban rendeztek egy szilveszteri bulit, amely után egy, a jövőbeli bulik betiltását célzó rendeletet kaptak levélben; a rendőrség pedig felhatalmazást kapott arra, hogy a mégis bekövetkező bulikon minden jelenlévőt őrizetbe vegyenek. A társaság non-profit státuszát a következő évben megszüntették, mivel nem tudtak pénzügyi kimutatásokat készíteni és azokkal elszámolni. Ezt követően az üzletet bezárták és megszüntették.

Három évvel később Hiscox észrevette, hogy a farmot meglátogató nők idővel kezdtek eltűnni, senki sem látta őket többé. 2002. február 6-án aztán házkutatás hajtott végre illegális lőfegyverek miatt a birtokon. Robert és David Picktont letartóztatták, és a farmon látottak beszámolói alapján engedélyt kaptak egy második bírósági engedéllyel, hogy egy kutatócsoporttal karöltve átkutassák a farmot. Eltűnt nőkhöz tartozó személyes tárgyakat találtak a farmon, amelyeket a vancouveri rendőrség nyomban lefoglalt. Másnap Picktont engedély nélküli lőfegyverbirtoklás vádjával letartóztatták. Később mindkét fivért szabadon engedték, azonban Robert rendőri felügyelet alatt maradt.

2002. február 22-én a rendőrség letartóztatta Robert Picktont, és két rendbeli szándékos emberöléssel vádolták meg Sereena Abotsway és Mona Wilson halálával kapcsolatban. A rendőrség közben átkutatta a farmot, és ennek eredményeként április 2-án további három vádat emeltek Jacqueline McDonell, Diane Rock és Heather Bottomley meggyilkolása miatt. Április 9-én pedig a vádpont egy hatodik gyilkossággal is kiegészült, Andrea Joesbury meggyilkolása miatt, majd röviddel egy Brenda Wolfe nevű hetedik nő elleni gyilkosság pontja is az ügyhöz került. Szeptember 20-án további négy vádat emeltek Georgina Papin, Patricia Johnson, Helen Hallmark és Jennifer Furminger meggyilkolása miatt. Október 3-án pedig újabb négy vádpont került a vádiratba, amelyek Heather Chinnock, Tanya Holyk, Sherry Irving és Inga Hall megölésével vádolták Robertet, ezekkel együtt az áldozatok összesített száma 15-re emelkedett. Ez volt a legnagyobb nyomozás egy sorozatgyilkos ügyével kapcsolatosan Kanada történetében.

2005. május 26-án további tizenkét vádat emeltek Pickton ellen Cara Ellis, Andrea Borhaven, Debra Lynne Jones, Marnie Frey, Tiffany Drew, Kerry Koski, Sarah de Vries, Cynthia Feliks, Angela Jardine, Wendy Crawford, Diana Melnick és egy azonosítatlan nő meggyilkolásának vádjával. Valamennyiük testének maradványait megtalálták Pickton birtokán. Az áldozatok ismert száma ezzel 27-re emelkedett.

A farm feltárása 2003 novemberéig folytatódott; a számítások szerint a nyomozás költsége 2003 végére elérte a 70 millió kanadai dollárt. 2015-re az ingatlant elkerítették, a farmon lévő épületeket, egy istálló kivételével, lebontották.

A törvényszéki elemzés nehéznek bizonyult, mert a holttesteket vagy hagyták lebomlani, vagy pedig a legtöbb esetben a farmon tartott sertésekkel etették meg. Az ásatások első napjaiban a törvényszéki antropológusok nehéz felszereléssel érkeztek a farmra, köztük talajvizsgáló gépekkel, hogy emberi maradványok nyomait keressék. 2004. március 10-én a kormány azt állapította meg, hogy Pickton nagy valószínűséggel ledarálhatta az áldozatok húsát és disznóhússal keverhetett össze amelyeket aztán eladott a vevőinek; a tartomány egészségügyi hatósága később kiadott egy figyelmeztetést. Egy másik gyanú szerint az áldozatok maradványait Pickton a sertésekkel etette meg, hogy eltüntesse a bizonyítékokat.

Előzetes vizsgálatok

2003-ban előzetes vizsgálatot folytattak, amelynek nyilvánosságra kerülésére egészen 2010-ig tilalom volt érvényben. A vizsgálat során kiderült, hogy Pickton ellen vádat emeltek Wendy Lee Eistetter elleni gyilkossági kísérlet miatt 1997-ből. Eistetter a kihallgatáson azt vallotta, hogy miután Pickton elvitte őt a farmra és lefeküdt vele, egy bilincset rakott a bal csuklójára, és hasba szúrta egy késsel. A nő önvédelemből megszúrta Picktont. Később őt és Picktont is ugyanabban a kórházban kezelték, ahol a személyzet egy Pickton zsebében talált kulcs segítségével eltávolították a bilincset a nő csuklójáról.

Az Eistetter elleni gyilkossági kísérletet 1997-ben ejtették Picktonnal szemben, mert a nő kábítószerfüggő volt, és az ügyészek a vallomását túlságosan bizonytalannak tartották ahhoz, hogy elítéltessék a férfit. Pickton azon az estén viselt ruháit és gumicsizmáját a rendőrség lefoglalta, és több mint hét évig egy tárolóban tartották. A laboratóriumi vizsgálatok csak 2004-ben mutatták ki, hogy két nő (Andrea Borhaven és Cara Ellis) DNS-e is rajta volt a Picktontól 1997-ben lefoglalt tárgyakon.

1998-ban a vancouveri rendőrség nyomozója, Shenher értesült egy rendőrségi telefonvonalra érkezett hívásról, amelyben meg kéne vizsgálni Pickton lehetséges közreműködését néhány nő eltűnésének ügyével összefüggésben. Shenher beszámolója szerint, amelyet az esetről szóló 2015-ben publikált könyvében hosszasan ismertet, addig küzdött, hogy elegendő rendőri erőforrást és figyelmet irányítson az esetre egészen addig, amíg a rendőrség 2002-ben át nem kutatta Pickton birtokát.

1999-ben a kanadai rendőrség kapott egy tippet, hogy Pickton farmján van egy emberhússal teli fagyasztó. Bár kikérdezték Pickton, aki tagadta a vádakat és beleegyezett a farm átkutatásába, a rendőrség akkor még nem végezte el a vizsgálatokat.

A tárgyalás

Pickton pere 2006. január 30-án kezdődött New Westminsterben. Pickton ártatlannak vallotta magát a felhozott 27 rendbeli szándékos emberölés vádjában a Brit Kolumbiai Legfelsőbb Bíróságon. A per legszörnyűbb szakasza az év nagy részében eltartott, hogy eldöntsék, melyik bizonyíték állhatja meg a helyét az esküdtek előtt. A riporterek számolhattak be a vád bizonyítékairól. Március 2-án az egyik vádpontot James Williams bíró bizonyíték hiányában elutasította.

Augusztus 9-én Williams bíró kettéválasztotta a vádpontokat, és felosztotta őket egy hat és egy további húsz vádpontot tartalmazó csoportra. A tárgyalás a hat vádponttal kezdődött. A fennmaradó 20 vádpontot külön tárgyaláson akarták tárgyalni, de végül 2010. augusztus 4-én ezt felfüggesztették. A bíró kifejtette, hogy a vádpontban szereplő 26 gyilkosság egyidejű tárgyalása indokolatlan terhet róna az esküdtszékre, és a tárgyalás akár két évig is eltarthat. Ezáltal nagyobb lett volna az esélye a félreértéseknek. A bíró hozzátette, hogy az általa kiválasztott hat vádnak "lényegében eltérőek" a bizonyítékai a másik 20-szal szemben.

Az első hat vádpontban történő tárgyalás időpontja eredetileg 2007. január 8-ra volt kitűzve, de ezt később elhalasztották január 22-ére. Ezen a napon Pickton Frey, Abotsway, Papin, Joesbury, Wilfon és Wilson elleni szándékos emberöléssel vádolták meg. Feloldották a tilalmat, és a kanadaiak először ismerhették meg a hosszas nyomozás során feltárt részleteket: félbevágott koponyákat, bedarált kezeket és lábakat, egy áldozat maradványait egy szemeteszsákba gyömöszölve, véres ruháit pedig Pickton lakókocsijában találták meg. Egy másik áldozat állcsontjának és fogainak egy részét Pickton vágóhídja mellett találták meg; továbbá előkerült egy .22-es kaliberű revolver és egy vibrátor is, amelyek tartalmazták mind az áldozat, mind pedig Pickton DNS-ét is.Az esküdtszéknek lejátszott videófelvételen Pickton azt állította, hogy a vibrátort rögtönzött hangtompítóként használta a fegyverére erősítve.

2007 októberében az esküdtszék egy tagját azzal vádolták, hogy az esküdt magában már eldöntötte, hogy Pickton ártatlan. Az eljáró bíró megkérdezte az esküdtet, mondván: „Azt mondta, hogy az alapján, amit látott, teljesen biztos abban, hogy Mr. Pickton ártatlan, hogy semmiképpen sem lett volna képes megtenni ezeket a szörnyűségeket. Hogy a rendőrség és a bíróság is egyaránt rossz embert gyanúsít a bűncselekményekkel." Ám az esküdt ezeket az állításokat teljességgel cáfolta. Williams bíró úgy döntött, hogy továbbra is az esküdtszék tagja maradhat, mivel nem bizonyították, hogy ő mondta ezeket a kijelentéseket.

James Williams bíró 2007. december 7-én berekesztette a tárgyalást, miután hibát talált az esküdtszékhez fűződő felelősségben. A nap folyamán korábban az esküdtszék írásos formában kérdést intézett Williams bíró felé, amelyben azt kérdezték, hogy "képes-e igent mondani [vagy bűnösnek találni Pickont], ha arra következtetnek, hogy a vádlott közvetetten cselekedett-e?"

2007. december 9-én az esküdtszék meghozta a döntését, amely szerint Pickton hat rendbeli gyilkosságban nem, de hat rendbeli másodfokú gyilkosság vádjában viszont bűnös. A másodfokú gyilkosságért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Robert Picktont, amelyből 25 évet kötelezően letöltendőnek mondtak ki.

Jegyzetek

Forrás

• https://murderpedia.org/male.P/p/pickton-robert.htm

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert Pickton című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.