Robert von Greim

Robert von Greim
1939-ben
1939-ben
Született 1892. június 22.
Német Birodalom Bayreuth, Bajor Királyság, Német Császárság
Meghalt 1945. május 24. (52 évesen)
Ausztria Salzburg, Ausztria
Sírhely Salzburg
Állampolgársága német
Nemzetisége német
Fegyvernem Luftwaffe
Szolgálati ideje 1911-1918, 1934-1945
Rendfokozata Tábornagy (Generalfeldmarschall)
Csatái Első világháború
Második világháború
Kitüntetései A Vaskereszt lovagkeresztje tölgyfalombokkal és kardokkal (1944),
Pour le Mérite (1918),
Katonai Miksa József-rend (1918)
Halál oka ciánmérgezés
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert von Greim témájú médiaállományokat.

Robert Greim, 1918 után lovag Robert von Greim (németül: Robert Ritter von Greim) (Bayreuth, 1892. június 22. – Salzburg, 1945. május 24.) bajor származású német harci pilóta, tábornagy, a Német Légierő utolsó jelentős parancsnoka, a Luftwaffe utolsó főparancsnoka 1945. április 26-tól néhány napig.

Élete

Korai évek

Bayreuthban született egy bajor rendőrkapitány fiaként. Az első világháború előtt kadétként szolgált a tüzérségnél, majd 1915-ben áthelyezték a repülőcsapatokhoz (Fliegertruppe).

A Feldfliegerabteilung 3 b alakulatnál kétüléses gépen tüzérségi megfigyelőként teljesített szolgálatot. Első légi győzelmét 1915 októberében aratta. Miután elvégezte a pilótaképzőt, 1917-ben csatlakozott az FA 46b csoporthoz.

1918-ban csatlakozott a Jagdgruppe 10-hez, ekkor aratta 9. győzelmét. Egyik alkalommal egy Bristol típusú brit vadászrepülő eltalálta a motorját. Lerepült a motorháztető, ami átszakította a főszárnyat, de Greimnek sikerült biztonságosan földet érnie.

1918 augusztusától a Jagdgruppe 9 parancsnoka lett. Johan Putzzal együttműködve valószínűleg ő hajtotta végre az első sikeres légitámadást páncélozott járművek ellen. Utolsó jelentős (25.) győzelmét 1918 szeptemberében szerezte.

1918 októberében visszatért a Jasta 34-hez, amelynek parancsnoka – 1918. április 21-én bekövetkezett haláláig – Manfred von Richthofen volt, a „Vörös báró”.

A háború végére 28 győzelmet könyvelhetett el, ezért 1918. október 8-án megkapta a „Pour le Mérite” érdemrendet és a bajor Miksa József-érdemrendet. Lovaggá (Ritter) ütötték, és nevéhez illeszthette a „von” előnevet is.

Két háború között

A háború után belépett a Reichswehrbe; egyike volt annak a 100 000 katonának, akiknek fegyverben tartását a versailles-i békeszerződés engedélyezte a weimari köztársaságnak. Jogot tanult, és sikerrel letette a szigorú német vizsgákat. Azonban Csang Kaj-sek kormánya felkérte, utazzék Kantonba (Guangzhou) és segítsen felépíteni a kínai légierőt. Greim családjával együtt Kínába utazott, ahol megalapított egy repülőiskolát, és számos rendeletet hozott a légügy fejlesztéséért. Greim által összeállított tananyag nem volt túl nehéz, mivel Greim is osztozott sok kortársának abbéli hitében, hogy az ázsiaiak nem értenek a bonyolult dolgokhoz. Amikor a nácik hatalomra kerültek, Greim rájött, hogy a kínai német kolónia tagjaként nem vár rá nagy karrier, ezért visszatért Németországba.

1933-ban Hermann Göring felkérte Greimet, hogy segítsen újjáépíteni a német légierőt. 1934-ben Greimet kinevezték az első németországi harcirepülő-iskola igazgatójává. (A versailles-i békeszerződés értelmében Németország nem tarthatott fenn légierőt, így harci pilótáit titokban kellett képeznie. Korábban, a weimari köztársaság éveiben, a rapallói német–szovjet egyezmény értelmében, a Reichswehr és a szovjet Vörös Hadsereg együttműködése keretében 1925-től egy titkos harcirepülő-iskolát tartottak fenn az dél-oroszországi Lipeck városában, de ezt 1933-ban, a weimari köztársaság végnapjaiban a szovjet kormány bezáratta).

Később a Jagdgeschwader 132 Richthofen (később VL 2) repülőszázad parancsnoka lett, az egységet Manfred von Richthofenről, a „vörös báróról” nevezték el.

II. világháború

1939-ben, a háború kitörésekor a Luftflotte parancsnoka lett, 1939-ben részt vett a lengyelországi hadjáratban, Norvégia megszállásában, az angliai csatában és a Barbarossa hadműveletben.

1942 végén egyetlen fiát, Hubert Greimet a Tunéziában eltűntek közé sorolták. Egy Spitfire lőtte le, ezután amerikai hadifogolytáborba került. Korábban legnagyobb taktikai sikerét a Kurszki csatában érte el. Eredményeiért Hitler kitüntette Lovagkereszt (Ritterkreuz) érdemrenddel, ezzel a legmagasabb kitüntetést elérő tisztek közé emelkedett.

A háború vége

1945. április 26-án, amikor a szovjet csapatok már elérték Berlint, Greim Münchenből, barátnőjével, a híres vadász és berepülőpilóta Hanna Reitsch-csel együtt a berlini főhadiszállásra repült, Hitler parancsára. Repülőgépük megsérült a légvédelmi tűzben, így a Brandenburgi kaputól nem messze szálltak le.

Hitler kinevezte Greimet a Luftwaffe főparancsnokának a kegyvesztett Göring helyére, akit Hitler árulással vádolt. A háború vége már igen közel volt, így Greim néhány napig lehetett a Luftwaffe parancsnoka.

Április 28-án Hitler utasította Greimet, hogy repüljön Reitsch-csel együtt Plönbe, és tudassa Himmlerrel, hogy őt is árulónak tekinti. Az ellenséges tűzben felszálló gépnek sikerült kijutnia a városból annak ellenére, hogy a szovjet katonák úgy hitték, a Hitlert menekítő repülőgépet látják a sötétben.

Halála

Greimet május 8-án, a német kapituláció napján amerikai katonák fogták el Ausztriában. Amikor megtudta, hogy egy amerikai–szovjet fogolycsere keretében őt is át akarják adni a Vörös Hadseregnek – mivel a szovjetek kezében kínvallatásra és kivégzésre számíthatott – öngyilkos lett. Halála előtt azt mondta: „Én vagyok a Légierő (Luftwaffe) parancsnoka, de nincs légierőm.”

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert Ritter von Greim című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.