Ságvár

Ságvár
Ságvár címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Somogy
Járás	Siófoki
Jogállás	község
Polgármester	Kecskés Gábor (Fidesz-KDNP)[1]
Jegyző	Budainé Vajk Ildikó
Irányítószám	8654
Körzethívószám	84
Népesség
Teljes népesség	1883 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	46,12 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	38,44 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ságvár Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 50′ 16″, k. h. 18° 06′ 05″46.83766, 18.1014346.837660°N 18.101430°EKoordináták: é. sz. 46° 50′ 16″, k. h. 18° 06′ 05″46.83766, 18.1014346.837660°N 18.101430°E
Ságvár Pozíció Somogy vármegye térképén
Ságvár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ságvár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ságvár (latinul: Tricciana, németül: Schleugberg am Plattensee) község Somogy vármegyében, a Siófoki járásban. A Dunántúl egyik legrégebben alapított települése, közel kétezer éve lakják a területet. Erdei tanösvényei, hangulatos elhelyzekedése és a Balatonhoz való közelsége miatt a mai napig népszerű hely. Siófoktól légvonalban mindössze 4 km-re délre, Kaposvártól 60 km-re északkeletre, Veszprémtől pedig csupán 30 km-re délkeletre helyezkedik el, a Balaton partjától csupán 10 km-re.

Az utóbbi évtizedben lakosainak száma dinamikus növekedésbe kezdett, köszönhetően folyamatos fejlődésének. A 2005-ben alakult Ságvárért Egyesület révén indult útjára a Löszölő-Tökölő Teljesítménytúrák, melynek útvonala érinti a falu, illetve környékének különleges és nevezetes pontjait, mint például a Bujó-lik, a 12-es szoba, a Képes-fa, illetve a Böre-vár.^[3] A település falu létére egészen fejlett, illetve felszerelt. Számtalan üzlet, gyógyszertár található a Fő út mentén, továbbá rendelkezik saját általános iskolával, gyermek háziorvosi szolgálattal, illetve saját postával és óvodával.^[4]

Dinamikus fejlődésének köszönhetően, illetve a falu és Siófok közötti területen tervben levő ipari park létesítése révén, számtalanszor felmerült Ságvár Siófokhoz csatolásának a terve.

Fekvése

Somogy vármegyében lévő község, Siófoktól – az M7-es autópályától – 5 kilométerre délre fekszik a Szekszárd felé vezető 65-ös főút mellett, Siófok déli szomszédságában. Siofók (Kiliti) -Ságvár közt, az LHSK Siófok-Kiliti Repülőtér található meg. Keleti szomszédságában lévő településekkel, Ádánddal, Siójuttal és Balatonszabadival a 6403-as út köti össze. Siófokkal és Sommal kerékpárút is összekapcsolja.

Északról Siófok, keletről Siójut és Ádánd, délről Nyim és Torvaj, nyugatról pedig Lulla és Balatonendréd határolja.

A településen található Landor-hegy Somogy vármegye egyik legmagasabb felszíni kiemelkedése.

Címer

Leírása

Stilizált római úttal 3 részre osztott, alsó mezejében hasított, álló csücskös talpú tárcsapajzs. A címerpajzs felső kék mezejében a vágási vonalat követő zöld dombokon jobb oldalt stilizált arany római őrtorony, míg a mező bal oldalán tornyával jobbra fordult fehér templom helyezkedik el. Mindemellett a mező felső részében lebegő, hármas tagolású, arany szalagon fekete nagybetűs Ságvár felirat olvasható. A pajzs két alsó vörös mezejében hullámos kék pólya látható. A második mezőben jobb haránt helyzetű arany búzakalász, tőle jobbra zöld levéllel megrakott, lebegtetett arany szőlőfürt, továbbá a harmadik mezőben barna törzsű, zöld lombú fa áll.

Magyarázat

Ságvár területén feküdt egykor a Tricciana nevű római település, mely fontos állomása volt a Pécs (Sopianae) felől Győrbe (Arrabona) vezető hadiútnak. Erre utal a hármas útkereszteződés és a római őrtorony is. A templom a vallásosságot, fehér színe a tisztaságot jelképezi. A búzakalász és a szőlőfürt a fő foglalkozási ágat, a mezőgazdaságot, a zöld lombos fa pedig a természeti környezetet jeleníti meg.

Története

Ságvár területén több történelmi korból is értékes leleteket találtak a régészek. A legkorábbiak tanúsága szerint itt már a kőkorszakban is települések voltak, mintegy 17 000 évvel ezelőtt rénszarvasvadászok éltek itt. Származnak leletek a bronz- és a rézkorból is, az első itteni, írott forrásból is ismert település pedig a kelta eredetű Tricciana volt.

A római időkben fontos közlekedési csomópont helyezkedett el a mai Ságvár közelében: itt keresztezte egymást az Arrabonát és Sopianaét összekötő, valamint a mai Keszthely és Adony között húzódó út. Az egykori, közel 1 kilométer hosszú, 2,5 méter széles római kori várfalból ma már csak néhány méternyi látszik, a református templom előtti romkertben. Az erőd a 4. században leégett, a rómaiakat lassan más népek váltották fel. Egyes vélemények szerint a hunok, mások szerint a 9. század végén ide érkező magyarok egyik törzsét vezette Ság, akiről a település a nevét kapta.

A középkori Ság falu a mai településtől délnyugatra feküdt, lakói a 11-12. században egy kabar törzs tagjai voltak. 1038 és 1095 között a falu a pannonhalmi apátság birtoka volt, 1106-ban Álmos hercegé, később a dömösi monostoré. 1211-ben Ság neve szerepelt a tihanyi apátság összeírásában is, 1431 és 1447 között pedig a székesfehérvári őrkanonok és a johannita lovagok tulajdona volt. Ságvár néven (Sagwar írásmóddal) először 1460-ban jelent meg, ekkor Gáni Kristóf birtoka volt. 1536-ban a település 17 telekkel rendelkezett és a fehérvári káptalan tulajdonában állt, majd a török megszállás idején az endrédi náhije részét képezte. Vára több harc színhelye volt, a Tömlöc-hegy pedig onnan kapta nevét, hogy a törökök börtönt építettek ott. 1558-ban a tihanyi vár kapitánya, Takaró Mihály azt jelentette, hogy július 7-én „az terekek egy szentegyházat erősítettek meg. Rájuk üték... megvettem tőlük a tornyot.”

1531-ben Török Bálint pártfogásával a megmaradt magyar lakosság a református hitre tért át. 1571-ben a település a török kincstár adólajstromában szerepelt 48 házzal, később 52-vel. 1646-ban egy feljegyzés az eklézsiáját már virágzó egyházként említi. 1715-ben az itt lakók új templomot építettek maguknak, ami helyett 1746-ban újabbat és erősebbet emeltek, de 1814-ben ezt is lebontották, mivel megsüllyedt; az ezt követő években építették fel ma is álló templomukat. A katolikus templom a 18. század közepén készült el.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, amikor Jellasics a Sió környékén harcolt, a közelben tanyázott, majd Kossuth Lajos toborzói is Ságvár mellett gyülekeztek. 1864-ben Ságvárnak 224 háza volt. 1920-ban, a Nagyatádi Szabó István-féle földreform idején a veszprémi káptalan birtokából mintegy 120 holdat osztottak szét, a Rákóczi utcában pedig további házhelyeket. 1945-ben, amikor még mindig a veszprémi káptalan volt a falu legnagyobb birtokosa, 1660-an éltek itt.^[7]

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Szigeti József (független)^[8]
• 1994–1998: Szigeti József (független)^[9]
• 1998–2002: Szigeti József (független)^[10]
• 2002–2005: Szigeti József (független)^[11]
• 2005–2006: Kecskés Gábor (független)^[12]
• 2006–2010: Kecskés Gábor (független)^[13]
• 2010–2014: Kecskés Gábor (Fidesz-KDNP)^[14]
• 2014–2019: Kecskés Gábor (Fidesz-KDNP)^[15]
• 2019-től: Kecskés Gábor (Fidesz-KDNP)^[1]

A településen 2005. április 24-én időközi polgármester-választást tartottak,^[12] az előző polgármester lemondása miatt.^[16] A választás érdekessége volt, hogy a posztért meglehetősen sok, 8 jelölt indult, ilyen nagy számú jelölt versengésére a rendszerváltás óta minden választási évben országosan is legfeljebb 10-12 településen akad példa.

Gazdasága

Balatonkiliti és Ságvár közt alakították ki, illetve jelölték ki Siófok település ipari parkját. Ságvár településnek is szerepel az új rendezési tervében, az ipari park létrehozása. A településen van kialakított ipari övezet, a közművek, útcsatlakozás biztosított, az M7 autópálya kb. 5 km.  Ide várja a befektetők jelentkezését a hivatal.

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,4%-a magyarnak, 2,5% németnek, 1,5% cigánynak, 0,2% horvátnak, 0,2% románnak, 0,2% ukránnak mondta magát (15% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,2%, református 15,3%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 9,3% (31,8% nem nyilatkozott).^[17]

Ságvár utolsó becsült népessége 1 900 fő volt (2019).^[18]

Nevezetességei

• Munkás Szent József római katolikus templom (1756-ban épült, műemléki védelem alatt áll, a házaktól távolabb épült, hogy a tűztől jobban védett legyen)^[19]
• Református templom (kőtornyával együtt 1819-ben épült, a térség legnagyobb református temploma) - udvarán romkert^[20]
• Nepomuki Szent János-szobor (1830-ban készült)^[21]
• I. világháborús emlékmű
• II. világháborús emlékmű
• Székelykapu (Magyarország egykor^[22] legnagyobb méretű székelykapuja)^[23]
• Aliréti vadászház^[24]
• A falu közelében, az erdőben, egy löszös talajú dombban található a Betyár-barlang.^[25]
• A ságvári szőlőhegy nevezetessége az úgynevezett Lyukas-domb: egy domb, amibe alagutat fúrtak.^[26]
• Régi magtár épülete
• A falu fő útja mellett, és központjában található vadgesztenye fasor
• Római kori szarkofág - római korra utaló emlékparkot alakítottak ki összefogással a református templom melletti területen.
• 
  Ságvár főtere, háttérben az általános iskolával
• 
  A református templom
• 
  A katolikus templom
• 
  Az ország legnagyobb székelykapuja

Református templom

Az ismert feljegyzések szerint, a reformáció óta eltelt idő óta ez a templom a reformátusok negyedik temploma. A Pesti Komisszió (1721) alapján Ságváron a reformátusoknak szabad volt istentiszteletet tartani, illetve templomot építeni. A jelenlegi templom 1811-1815 között épült, 1813-ig azonban még jelen volt a régi kis kőtemplom is, mely a mai óvoda szomszédságában elhelyezkedő telken, Szilády Áron szülőháza mögötti kertben volt.

A jelenlegi templomot 1819-ben szentelték fel, az akkori időkben pedig Tornyos templomnak nevezték. A templomi padok fenyőfából készültek, a katedra (szószék) egy része hársfából. A templom tornyostól, harangostul, berendezéssel együtt akkor 33,000 Ft-ba került. A költségeket ajánlásokból, az egyháztagok közös aratásával keresett pénzből, illetve a fennmaradt összeg tagokra kivetéséből fedezték. Az építkezés idején készült „régi” urasztala kékre volt festve (1834-i feljegyzés), egy része a kijáratnál jelenleg is látható.

A templomot építtető lelkész a halasi származású Csicsvai Vasas András volt, akinek sírköve a régi temető megszüntetése után, a templomban nyert elhelyezést. A templom első fele az ókorban itt elhelyezkedő római vár őrtornyának fundamentumára épült. Csicsvai Vasas András a Nemzeti Múzeumnak írt levelében bejelenti, hogy a templom alapjának ásása közben két római siremléket, illetve értékes római pénzérméket találtak. Ez a jelentés az első újkori régészeti feljegyzés volt a Dunántúl ötödik római castrumáról.

1838/39-ben külső és belső restauráláson esett át a templom. Tornyába óranegyedet verő és nemcsak a torony négy oldalán, hanem a templomban bennt is időt mutató óralappal ellátott toronyórát készítettek, a fehérvári órásmester Németi Ignác által. Ugyanekkor a templom torony alatti főbejárat fölé, Szilády László lelkész felírást készített időmértékes versben. Ennek a mondatnak nagy betűinek összege, a római számok szerint a templom építésének évszámát, 1813-at jelöli:

„Itten szent tuDoMánt, erköLCsi tökéLIre VIVöt LeLsz”. Az évek alatt azonban lekopott.

1886-ban a régi kőtorony felső részét lebontották, majd magasabbat emeltek rá egy fa-szerkezetű vörös rézzel fedett toronysüveggel kiegészítve. A tetőt újra bezsindelyezték, villámhárítóval látták el, illetve kívül-belül újra festették Say Ferenc fehérvári jeles épitész közreműködésével. 1891-ben kapta meg a templom a pécsi Angster cégtől az orgonát. 1911-ben a tetőzetet palával fedték be. 1971-ben ismét renoválták, ekkor elkészült a templom előtti beton előtér és járda. 2010-ben kezdődött meg a templom előtti tér grandiózus felújítása, mikor a templom tere piactérré alakult át.

A templom műemlék, késő barokk és klasszicista elemekkel rendelkezik. A berendezése régebbi szürke színe empir stílusú, később azonban a padokat átfestették barnára. Márvány úrasztala, illetve keresztelő medencéje óriási értékkel bír.^[27]

Bújó-lik

Ságvár egyik nevezetes helyszíne, melynek történetéről nem sok írott anyag maradt fenn, csak a szájhagyományra támaszkodhatunk. A Bújó-lik egy egyre rövidülő alagút, mely a Landor-hegyen található. Történelmi írásokban (az 1920-as évek után) Lyukas-dombként jelölik, ugyanakkor ezt a nevet valószínűleg nem ságvári ember adhatta neki. Ez onnan tudható, hogy a községben régebben nem használták a lyukas kifejezést, csak a lik, likas formát, mint tájszólás. Emellett a domb szó a környéken nincs használatban, a legkisebb felszíni kiemelkedést is hegynek hívták. Az, aki járt már valaha a Bújó-liknál, a löszfalak között a Mély-úton haladva, megérti, miért is próbáltak lefaragni a hegy magasságából. Az 50-es években az akkor 90 éves Kása István mesélte el azt a történetet, amit gyermekkorában hallott az alagút létrejöttéről. A történet szerint a hegy túloldalán volt az akkori református lelkész szőlős kertje. Az ő elméjében született meg az alagút fúrásának ötlete. Az egyik évben gazdagon termett a szőlő, így bor is lett belőle bőven. A hegy két oldalára egy-egy jókora hordót tettek ki teli borral. Aki azon a környéken járt és dolgozott az alagút ásásán, az nyugodtan ihatott belőle. Az alagút elkészült, amelynek hossza és magassága az idők folyamán lassan csökkent. Hajdanán olyan magas és széles volt, hogy lovas kocsival is könnyen közlekedtek át rajta. Ám napjainkra már feltöltődött, így könnyedén elérni a tetejét. A közepén feltűnhet az átjáróknak egy kis görbület. Ez azt bizonyítja, hogy az alagút ásása két oldalról történt. Kása István szerint Csicsvai Vasas Andrást volt az a bizonyos református lelkész, az ötlet gazdája. Ezek szerint létrejötte valamikor 1800 és 1832 közé tehető, hiszen ő ekkor volt református pap Ságváron. Napjainkban is kedvelt kirándulóhely, az egyik állomása a falu legszebb helyeit is érintő Löszölő-Tökölő Túráknak.

Betyár-barlang

A 12-es szobaként is emlegetett építmény úgyszintén egy híres ságvári nevezetesség. Nevét 12 szobájáról/helyiségéről kapta. Amint tudjuk, a környéken vastag a lösztakaró, így könnyedén kiáshatták ezt a búvóhelyet. Azt hogy ki ásta ki, az a mai napig sem tisztázott. Egyes írások és feltételezések szerint a törökök, sőt a tatárok elől menekülőknek tulajdonították a barlang kiásását. Népszerűvé a betyárvilág alkonyán vált, amikor is a betyárok laktanyája lett.

A térség belső útjainak forgalma nagyobb volt, míg a Déli vasút meg nem épült, (1860) és amíg nem voltak lecsapolva a Balaton parti mocsarak és nádasok. Így az úgynevezett Miklós-parti útnak (amely északról, Kiliti felől közelítette meg a Jaba völgyét) a szembeni részén volt a Malom-hegy, ahol a Betyár-barlang található. Jó volt a rálátás a hegyről a helyi csárdára, még az is lehet hogy még jelzés is volt a csárdás részéről a betyárok felé.

Somogy vármegyében sok híres betyár volt. Mint például a két Patkó testvér: János és Pista. Későn kezdték meg a betyárkodást, 30 évesek lehettek. Ettől függetlenül hamar nagy hírnevet szereztek. 1860 táján veszett össze a két testvér, nem tudni miért. Patkó Pista a betyárélete helyszínéül a Kis-Koppány-völgyét választotta. Ő volt az, aki társaival járta a környéket, őket tartották a Betyár barlang lakóinak. Régen a rejtekhely bejárata akkora volt, mint egy nagyobb rókalyuk. Aki nem ismerte a helyet, nem is sejthette, mit is rejt a fölbe vájt barlang. A Bújó-likhoz hasonlóan az évszázadok során a barlang is feltöltődött. Napjainkra már nehézkesebb a bejárás. Úgyszintén a Löszölő-Tökölő Túrák egyik állomása.

Képes-fa

A Jabapusztára vezető út mellett áll a több mint 300 évesnek mondott tölgyfa. Az andocsi búcsúra induló zarándokok egyik pihenőhelye volt, amíg Székesfehérvárról gyalog eljutottak a somogyi kegyhelyre. A zarándokok egy festményt helyeztek el a fán 1930-ban, melyen Szent Vendel szerepelt (innen kapta a fa a nevét). Az 1980-as évek elején megsérült, és összefirkálták a festményt. Együd Árpád Kaposvárra vitte restaurálásra, viszont váratlan halála miatt felvették a hagyatékába. A község csak hosszas levelezés és tanácskozás után kapta vissza. Egy kiállításon bemutatásra került, viszont azóta a kép hollétéről semmit nem tudunk. 2010-ben az elveszett kép helyére egy másolmányt készítettek. 2011. május 7-én pedig sor került az új kép és a fa újraszentelésére. Ugyanebben az évben jelölve lett a Képes-fa az „Az Év Fája” elnevezésű országos versenyre, ahol a több mint 80 nevező közül bekerült a 12-es döntőbe, végül pedig az előkelő 5. helyen végzett. A fát nem nehéz megközelíteni, kb. 4,5 km-re található a község központjától.

Képek

• 
  A Lyukas-domb
• 
  A katolikus templom
• 
  A református templom, és a református templomi piactér
• 
  A 65-ös főút
• 
  A ságvári általános iskola
• 
  Az önkormányzati épület a főút mentén

Híres emberek

• Itt szolgált Szilády László (Kiskunhalas, 1812. április 15. – Kiskunhalas, 1862. június 7.) református lelkész.
• Itt született Szilády Áron (Ságvár, 1837. november 3. – Kiskunhalas, 1922. március 20.) nyelvész, irodalomtörténész, akadémikus
• Itt született Szilády János (Ságvár, 1839. április 6. – Bácsfeketehegy, 1889. április 1.) református lelkész.

Jegyzetek

További információk

• Ságvár az utazom.com honlapján^{[halott link]}
• Ságvár honlapja
• Ságvár nem hivatalos honlapja

Kapcsolódó szócikkek