Sóshegy
| Sóshegy (Sulzriegel) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ausztria |
| Tartomány | Burgenland |
| Rang | Tarcsafürdő településrésze |
| Járás | Tarcsafürdő |
| Alapítás éve | 1641 |
| Polgármester | Ernst Karner (ÖVP) |
| Irányítószám | 7431 |
| Körzethívószám | 03353 |
| Forgalmi rendszám | OW |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 390 m |
| Terület | 1,51 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 20′ 22″, k. h. 16° 14′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 20′ 22″, k. h. 16° 14′ 07″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sóshegy témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sóshegy (németül Sulzriegel) Tarcsafürdő településrésze Ausztriában Burgenland tartományban a Felsőőri járásban.
Fekvése
Felsőőrtől 5 km-re, Tarcsafürdőtől 1 km-re északra fekszik.
Története
A települést 1641-ben "Waldegg" néven említi először oklevél, de minden valószínűség szerint ennél sokkal régebbi. Területe 1491 és 1644 között a Königsberg családé volt, majd a Batthyányak lettek a birtokosai. Mai magyar és német neve szinte egy időben csak a 18. század végén bukkant fel először. Nevét sós ízű ásványvíz forrásáról kapta, melyből lakói cserépkorsókban vittek haza. Első lakói evangélikusok voltak, a borostyánkői uradalomhoz tartoztak. Később a birtokos Batthyány család hatására sokan vették fel újra a katolikus vallást. A település katolikusai egyházilag 1684-ig a máriafalvi, majd 1812-től a pinkafői, azután újra a máriafalvi plébániához, 1986-tól pedig a tarcsafürdői plébániához tartoztak. Az evangélikusok 1783-tól a városszalónaki plébániához tartoztak.
Vályi András szerint "SULCZRIGL. Német falu Vas Várm. földes Ura Gróf Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, határja hegyes, vőlgyes, és néhol sovány."[1]
Fényes Elek szerint "Sulczriegel, német falu, Vas vgyében, 126 evang. lak. F. u. gr. Batthyáni Gusztáv. Ut. p. Kőszeg."[2]
Vas vármegye monográfiája szerint "Sóshegy, kis falu 23 házzal és 141 németajkú, r. kath. és ág. ev. vallású lakossal. Postája és távírója Tarcsa. Birtokos gróf Batthyány Gusztáv. A község határában kőbánya van."[3]
1910-ben 122, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Felsőőri járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. 1971-ben közigazgatásilag Tarcsafürdőhöz csatolták.
Nevezetességei
A település két jellegzetes építménye a harangláb és a régi gémeskút.
Külső hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
