Senkőc

Senkőc (Šenkvice)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületPozsonyi
JárásBazini
Rang község
Első írásos említés 1557
Polgármester Peter Fitz
Irányítószám 900 81
Körzethívószám 033
Forgalmi rendszám PK
Népesség
Teljes népesség5260 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség181 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság160 m
Terület24,80 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 18′ 06″, k. h. 17° 20′ 44″Koordináták: é. sz. 48° 18′ 06″, k. h. 17° 20′ 44″
Senkőc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Senkőc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Senkőc (szlovákul Šenkvice, németül Schenkwitz) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Bazini járásban.

Fekvése

Bazintól 5 km-re keletre.

Története

A település még birtokként történt első említése 1256-ban, IV. Béla király oklevelében található, melyben a tatárok elleni harcokban szerzett érdemeikért Bazin földjét ("terram Bozin") Kozma és Achilles bazini grófoknak adja át. Az első név szerinti említés 1390-ben Leonard esztergomi érsek oklevelében történt, melyben felsorolja a pozsonyi prépostsághoz tartozó plébániákat. Az oklevél Senkőcöt "Samkawych" alakban említi, mint Modor és Kárpáthalas között fekvő települést. Első temploma 1350 körül épült gótikus stílusban, ez a templom azonban leégett. Ezután sokáig nem esik említés Senkőcről. 1544 és 1550 között Kostajnica környékéről a török elől menekülő horvátok érkeznek ide és megalapítják a mai települést. Az új telepesek húsz évre adómentességet kapnak. 1578-ban már 10 nemes és 108 jobbágycsalád élt Senkőcön. 1594-ben Illésházy István a senkőci határban megalapítja Kissenkőcöt, ettől kezdve egymás mellett két külön Senkőc létezik: Kis- és Nagysenkőc. A két részt csak 1964-ben egyesítették. A horvátok 1614 és 1619 között a régi templom alapjain felépítették a falu barokk templomát. 1666-ban a templomot teljesen átépítették és védőfallal vették körük, lényegében ekkor nyerte el mai formáját. Kapuzatán az 1682-es évszám olvasható. Mindkét település lakói mezőgazdaságból éltek. Fejlődésük akkor lendült fel, amikor 1873-ban megépült a Nagyszombat és Pozsony közötti vasútvonal. Téglagyára a vasútállomástól keletre épült fel.

Vályi András szerint "SENQUICZ. Kis, és Nagy Senquicz. Két tót falu Pozsony Várm. földes Urok Gr. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok; Kis Senquicz Nagy Senquicznek filiája; fekszenek Modor, és Bazinhoz 3/4 mértföldnyire. Bővebb leírását lásd Kovacsics Márton Úrnak Merkúrjában; a’ ki itten született vala. Határja középszerű, borai jelesek, külömbféle vagyonnyaiknak eladására jó módgyok van."[2]

Fényes Elek szerint "Sengvicz, (Nagy), tót falu Poson vgyében, Bazintól keletre 5 fertály órányira, egy kellemes vidéken, 712 kath., 2 ref., 11 zsidó lak. Hajdan (1550-ben) Benicius Miklós költöztette ide eldődeiket Horvátországból, és most egészen eltótosodtak; egyébiránt szorgalmatos, vagyonos emberek, a szőlőmivelést, baromtartást, földmivelést nagy szorgalommal folytatják; boruk nem vetekedhetik a sz. györgyivel, récseivel sat., de azért jó és kapós. Legjobb terem a Kozara, Sztara, Gora, Zrinska familiáról. Senguicz, (Kis), tót falu, Poson vgyében, egy kis fél órányira N. Senguicztől, 264 kath. lak., bortermesztéssel. F. u. gr. Pálffy Ferencz."[3]

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Kissenkvicz, a pozsony–zsolnai vasútvonal mentén fekvő tót kisközség, 45 házzal és 327, róm. kath. vallású lakossal. Ősi neve Csánok volt és 1256-ban Chanuk néven a pozsonyi vár tartozékaként említtetik. 1346-ban a Nagymartoni családot uralta. 1434-ben Zsigmond király a Fraknói grófokat erősíti meg birtokában, de egy évvel később a Fraknói grófok már Molnári Kelemen győri püspöknek adják át. A XVI. században lakosai kipusztultak, s később Illésházy nádor horvátokat telepített ide és azóta viseli mai nevét, minthogy Nagysenkvicz szomszédságában van. 1647-ben már a Pálffyak tulajdona és most id. Pálffy János grófnak van itt nagyobb birtoka. A község postája Nagysenkvicz, távírója Modor és vasúti állomása Modor-Senkvicz."[4]

"Nagysenkvicz, a Kis-Kárpátok alatt fekszik, 143 házzal és 1109 róm. kath. vallású, tótajkú lakossal. Körjegyzőségi székhely. Hajdan úgy mint Kissenkvicznek, ennek is Sánok volt a neve és Pozsony vár tartozéka volt. Sorsa összefügg Kissenkviczével. Lakosai a XVI. században kipusztultak és Beniczius Miklós 1550-ben horvátokat telepített ide, kik azonban eltótosodtak. Ma is nagyon sok horvát hangzású személynevet találunk itt. Egyik leírója megjegyzi, hogy hajdan a Zrinyiek voltak a földesurai és ennek emlékét az Zrinska Gora nevű hegy tartja fenn. Mi azonban úgy tudjuk, hogy ez tévedés, mert a nevezett hegy tulajdonképen csak egy nagyobb befásított domb, melyen a mult század elején egy Zrinyi nevű birtokos lakott és ő róla nevezték el ezt a dombot Zrinyi-hegynek. 1647-ben már a Pálffyak az urai és most is id. Pálffy János grófnak van itt nagyobb birtoka. A községben van Gross Samunak szeszgyára és Mahota Józsefnek téglagyára, mely utóbbinak területén gyakran bukkannak őskori leletekre. Temploma ősrégi, de a község pusztulásával az is rombadőlt. Az 1756-iki canonica visitatio szerint a Kostaniczáról idetelepített horvátok a rombadőlt templomot felépítették és várszerűen, lőrésekkel ellátott erős kőfallal vették körül, mely maig is fennáll. A templom tornyát a kereszten kívül félhold is díszíti, mely még a török időkből származik. Az egyház birtokában aranyozott ezüst-monstranczia van 1766-ból, továbbá két régi aranyozott ezüst-kehely, melyek közül az egyik zománczmű és drágakövekkel van díszítve. A község nagyobb része 1879-ben leégett. Nagysenkviczről származik a Kovachich család; itt született Kovachich Márton György történetbúvár és törvénytudós, ki senkviczi előnévvel 1799-ben nemességet nyert. Ide tartoznak Csősztelek major, Sárfő erdőőrlak és egy névtelen erdőőrlak. Van saját postája. Távírója Modor, vasúti állomása Modorsenkvicz."[4]

A trianoni békeszerződésig mindkét falu Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott. Kis- és Nagysenkőcöt 1964-ben Šenkvice néven egyesítették.

Népessége

1880-ban Kissenkőc (Malé Čanikovce) 248 lakosából 5 magyar és 234 szlovák anyanyelvű, Nagysenkőc (Veľké Čanikovce) 750 lakosából 8 magyar és 677 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben Kissenkőc 247 lakosából 6 magyar és 241 szlovák anyanyelvű, Nagysenkőc 897 lakosából 27 magyar és 821 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban Kissenkőc 327 lakosából 3 magyar és 318 szlovák anyanyelvű, Nagysenkőc 1109 lakosából 53 magyar és 1002 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben Kissenkőc 396 lakosából 4 magyar és 384 szlovák anyanyelvű, Nagysenkőc 1304 lakosából 78 magyar és 1192 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben Kissenkőc 428 lakosából 7 magyar és 416 csehszlovák, Nagysenkőc 1510 lakosából 6 magyar és 1487 csehszlovák volt.

1930-ban Kissenkőc 462 lakosából 1 magyar és 460 csehszlovák, Nagysenkőc 2143 lakosából 26 magyar és 2092 csehszlovák volt.

1970-ben 4238 lakosából 1 magyar és 4215 szlovák volt.

1980-ban 4240 lakosából 8 magyar és 4197 szlovák volt.

1991-ben 3982 lakosából 6 magyar és 3942 szlovák volt.

2001-ben 4230 lakosából 12 magyar és 4154 szlovák volt.

2011-ben 4497 lakosából 4268 szlovák, 21 magyar és 14 cseh.

Neves személyek

  • Itt született 1698-ban Kolinovics Gábor királyi táblai hites jegyző, történetíró.
  • Itt született 1744-ben Kovachich Márton György jogtörténész, könyvtáros, forráskutató.
  • Itt született 1903-ban Alaksza Ambrus költő, műfordító, kritikus.
  • Itt született 1955-ben Ivan Bilský csehszlovák válogatott labdarúgó.
  • Itt halt meg 2005-ben Ján Milan Dubovský történész, levéltáros.
  • Itt szolgált Ernyei Lajos plébános.

Nevezetességei

  • Római katolikus temploma 1614 és 1619 között épült, 1666-ban átépítették.
  • Kissenkőc Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt kápolnája 1889-ben épült egy korábbi harangláb helyén.

Közlekedés

Vasúti

Bővebben: Senkőc vasútállomás

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ a b Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye.

Források

  • Lukáč, M. - Stránsky, Ľ.: 50 rokov Folklórneho súboru Mladosť v Šenkviciach
  • Ján Dubovský - Gustáv Ret 1966 (ed.): 400 rokov Šenkvíc
  • Alžbeta Güntherová-Mayerová 1941: Madona zo Šenkvízu. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXXIV-XXXV.

Külső hivatkozások