Spiritualitás

Nem tévesztendő össze a következővel: spiritualizmus.
Nem tévesztendő össze a következővel: spiritizmus.


A spiritualitás összefoglaló kategórianév. A szó jelentése az idő múlásával fejlődött és kibővült, és különféle jelentései vannak.

Etimológia

A spiritus latin eredetű szóból származik, jelentése: lélegzet. Vallási értelemben: lélek – szellem.[1][2]

A 20. század második felében – vélhetően francia közvetítéssel (spiritualité) – rendkívül széles körben elterjedt.[3]

Meghatározása

Hagyományosan a vallási átalakulás folyamatára utalt, amelynek célja "az ember eredeti lényének helyreállítása", azaz "Isten képmására".[4]

Jelenthet olyan világnézeti formákat, amelyek elsősorban a szellemi, természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén,[5] magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve.[6]

A spiritualitás több vallás közös alapelvét is jelenti, de nem feltétlen annak gyakorlása. A templomba járás, vagy az Istenben való hit nem jelenti közvetlen módon a spiritualitást. De bizonyos környezetben magába foglalhatja az etika gyakorlatait, a kegyességet, az imát, a meditációt, a szent iratok tanulmányozását, a dzsapázást stb.

A „spirituális” kifejezést ma gyakran használják olyan összefüggésekben, ahol korábban a „vallásos” kifejezést használták.[7] Azonban mind a teisták, mind az ateisták bírálják ezt.[8]

Keresztény értelemben a legáltalánosabban a Szentlélekből való életet jelenti,[9] ami egyszerre utal a legbelsőbb istenkapcsolatra, valamint az emberben jelenlévő, Szentlélekkel szembeni tudatos és szubjektív magatartásra, valamint az embertársak felé forduló, cselekvő hitre.[9] A spirituális ember vallja, hogy élete nem önmagáért való – nem öncélú – hanem egy magasabb szintű rendet, célt és értelmet szolgál. Tetteit, döntéseit ezen elv alapján igyekszik megvalósítani. (lásd még: önzetlen szolgálat)

A spirituálisan gondolkodó ember a világot úgy értelmezi, hogy a tettei egy speciális ok-okozati rendszerben hatnak vissza életére. Ezt hívhatjuk karmának, „sors”-nak vagy „isteni elrendelés”-nek. A spirituálisan gondolkodók szerint a világnak vannak az érzékszerveink számára rejtett dimenziói és összefüggései, amelyek ugyanolyan erős hatással lehetnek létünkre, mint a környezetünk érzékelhető része. A spirituális világnézeteket követők vallják, hogy az élet több kell hogy legyen, mint a természet véletlen egyszeri és megismételhetetlen játéka. Vallási hovatartozástól függetlenül szerintük a világot egy magasabb rendező elv, egy ember felett álló kozmikus törvény, erő (dharma, Isten stb.) irányítja. És míg a materialista szemléletű tudósok elsősorban természeti és fizikai törvények érvényesülése szerint értelmezik a világot, a spirituális irányzatok szerint ez a világrend nem személytelen és nem lehet pusztán mechanikusként értelmezni. A spirituális elvek szerint az ember személyes tettei és élményei értelmezhetők és összhangba hozhatók ezzel az egyetemes rendezőelvvel, amely azután áthathatja életüket egy mélyebb harmóniával.[10]

A spiritualitás nem feltétlenül áll ellentétben a tudományos kutatásokkal, de ez a világnézet metafizikai alapokon nyugszik – nem keresi végtelenül a dolgok tudományos részleteit. Számtalan példa igazolja, hogy a tudomány fejlődésével egyre többet tudunk a világ olyan megnyilvánulásairól, tulajdonságairól, amelyet érzékszerveinkkel soha nem tapasztalhattunk. A természettudományok fejlődésével eljutottunk a látóterünk és lehetőségeink olyan határaihoz, ahol már az elektronmikroszkóp, vagy a számítógépekkel támogatott legnagyobb űrteleszkóp segítségével sem tudunk választ találni létezésünk alapvető kérdéseire sem. Az Ősrobbanás, vagy az élőlényekben megfigyelhető egységesen balra rendezett fehérjemolekulák[11] körüli ellentmondások ugyanúgy tisztázatlanok mint a „négyes számrendszerben íródott” DNS „programozójának” kiléte.[12][13] Ezek a kérdések számtalan tudóst késztetnek arra, hogy nyitottabban kezeljék a vallást, vagy a spiritualitást. A spirituálisan gondolkodó kutató a tudományos munkája során nem a kutatás befejezésére érez késztetést, hanem a vizsgált dolgok tiszteletére és az eredmények olyan értelmű hasznosítására, amely igyekszik megtartani a harmóniát a természet erőivel.[14]

Filozófiai szempontból az anyag és a szellem vagy akár a belső és a külső ellentétére vonatkozik.[15]

A sajtóban vagy az interneten a szó nem mindig a pontos helyére kerül, vagy elmosódnak, esetenként nem léteznek markáns alkalmazási határai. A holisztikus szemlélet, az ezotéria, az okkultizmus és a spiritualitás stb. többszörösen átfedi egymást. Ahhoz, hogy pontosabban és szakszerűen használhassuk, néhány mondatban próbáljuk meg érzékeltetni a különbségeket és átfedéseket:

  • Holisztikus elven egy tudományos vizsgálat is történhet. Az alapelv egy rendszer egészének, illetve egységének magasabb szervezettségi szintjét értelmezi az alkotó elemekhez képest.[16] A holisztikus elv és a spiritualitás legátfogóbb fedése a panteizmus elnevezésű vallási elgondolásban érvényesül. A panteizmus szerint a világ (minden apró eleme) és Isten egy és ugyanaz. Mégis vannak olyan jelenségek a spiritualitásban, például a reinkarnáció, ESP (testen kívüli érzékelés), amelyek túlmutatnak a test és a lélek holisztikus értelmezésén. A spiritualitás minden megközelítésében metafizikai tárgykör, miközben a holisztika a reál tudományok egyik elemzői szemlélete is.
  • Az ezoterikus tanok eredeti vagy szűkebb értelemben csak a beavatottak számára elérhető misztikus, vagy üldözött tanokat jelentették.[17] Bizonyos tanok titkos jellegét a középkorban főleg az inkvizíciótól való félelem indokolta. Ha valami ezoterikus, akkor az rejtett, titkos. Ez a tulajdonság egy embercsoport elhatározásán is múlhat. Ha viszont valami a természetfeletti erők miatt rejtett illetve nem látható, akkor az, és általában minden spiritualitás ezoterikus is egyben.
  • Az okkultizmus eredetileg a láthatatlan szellemi erők segítségét alkalmazó foglalkozások összefoglaló neve, illetve világnézeti irányzata. A mágia a varázslás, a multidimenzionális szellemi közvetítés a tevékenység fő vonalait képezi. A spiritualitás és az okkultizmus közös metszete, hogy az ember számára láthatatlan erők vagy elvek is létezhetnek. Az okkultizmus szót a tudományos cikkekben gyakran bírálatként, negatív jelzőként a spiritualitás helyett is használják.
  • A jin-jang kínai eredetű világnézeti-filozófiai rendszer. Az ellentétes tulajdonságokat, azok egyensúlyán és a körforgáson keresztül értelmezi – tanítja a világ működését. Mindezt nem csak a spiritualitás keretein belül, hanem reál tárgyi viszonylatokban is.
  • A hagyományos kabbala szerint spirituálisnak számít minden olyan cselekedet, ami nem "értem", hanem kizárólag a "Teremtőért" van, azaz amikor a cselekedet kimenetele még indirekt módon sem kapcsolódik ahhoz, aki végrehajtja azt.[18]
  • A Transzcendencia az emberi, fizikai határainkon való átlépést, a természetfeletti dolgokat jelenti.[19]
  • A testről és lélekről kialakított metafizikai elképzelést dualizmusnak is szokás nevezni[20]

Spirituális gyógyítás

Az alternatív gyógyászat számtalan változata a spirituálitás elvén alapul. A lelki eredetű konfliktusoknak, traumáknak jelentős szerepe lehet a legtöbb betegség kialakulásában. A lelki egyensúly a legsúlyosabb, egyébként fizikai eredetű betegségből, balesetből való gyógyuláshoz is fontos lehet. A hivatalos medicina a spirituális gyógyítást placebónak tekinti illetve ez a kezeléssel, engedélyezéssel szemben támasztott minimum követelmény.
Magyarországon az 1997. évi CLIV. törvény[21] tette lehetővé a természetgyógyászat keretein belül a spirituális gyógyítás egyes fajtáinak gyakorlását.

A spiritualitás hívői szerint a spirituális gyógyítást olyan ember tudja véghezvinni akinek erős és tiszta aurája van. A gyógyító saját aurája segítségével gyógyítja a beteget, mely egyenesen az aurájára és azon keresztül rá hat. (lásd még: bioenergetikai parafenomén) Ha a gyógyító nem tisztítja az auráját rendszeresen gyógyítások után akkor meglehet hogy a beteg betegsége átragad , megmarad benne. [forrás?]

Irodalom

Jegyzetek

  1. ↑ Idegen szavak szótára: spirituális
  2. ↑ Nők lapja cikk
  3. ↑ Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
  4. ↑ Waaijman, Kees (2000): Spiritualiteit. Vormen, grondslagen, methoden
  5. ↑ Az értelmező szótár szerint: a lélek
  6. ↑ A Pallas nagy lexikona
  7. ↑ Gorsuch, R. L.; Miller, WR (1999), "Assessing spirituality", WR Miller, szerk., Integrating spirituality into treatment , Washington, DC: American Psychological Association, pp. 47-64
  8. ↑ Hollywood, Amy (2010). hds.harvard.edu/spiritual-but-not-religious/ «Espiritual pero no religioso: La interacción vital entre sumisión y libertad». Harvard Divinity Bulletin (Harvard Divinity School) 38
  9. ↑ a b Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
  10. ↑ Forrás 1. [2010. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
  11. ↑ ISBN 0132858908 William Lee Stokes: Essentials of Earth History Introduction to Historical Geology
  12. ↑ Szkeptikus fórum: vita az evolúcióról.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 4.)
  13. ↑ ISBN 963282072 X Larry Gonick – Mark Wheelis: Képregén (Képes Genetikai Kalauz)
  14. ↑ csillagaszattortenet.csillagaszat.hu. [2010. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
  15. ↑ Réginald Richard, Christine Dézé, Psychologie et spiritualité: à la recherche d'une interface, Presses de l’Université Laval, 1992 (présentation en ligne [archive]), p. 17 « délimiter la notion de spiritualité et se demander à quels champs de signification elle se rattache (…) la notion d’âme (…) l’opposition matière et esprit (…) l’opposition intériorité et extériorité »
  16. ↑ A daktiloszkópia holisztikus módszere
  17. ↑ Ezoterika definíciók. [2011. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
  18. ↑ ISBN 9789639910836 Rav Michael Laitman: Kabbala kezdőknek 145.o
  19. ↑ Idegen szavak szótára: transzcendens
  20. ↑ Tankönyvtár: dualizmus
  21. ↑ Az 1997 EÜ. TV. teljes szövege.

További információk