Szásza
Szásza (Sása) | |
Evangélikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Besztercebányai |
Járás | Nagyrőcei |
Rang | község |
Első írásos említés | 1266 |
Polgármester | Marta Bystránová |
Irányítószám | 982 64 |
Körzethívószám | 045 |
Forgalmi rendszám | RA |
Népesség | |
Teljes népesség | 186 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 39 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 284 m |
Terület | 4,61 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 33′ 51″, k. h. 20° 06′ 34″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 51″, k. h. 20° 06′ 34″ | |
Szásza weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szásza témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Szásza (szlovákul: Sása) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.
Fekvése
Nagyrőcétől 20 km-re délre található.
Története
A települést a 13. században szász telepesek alapították. 1266-ban említik először „Zazteluk” alakban. Lakói erdei munkákkal, állattartással, később mész- és szénégetéssel, fuvarozással, bányászattal foglalkoztak.
Vályi András szerint: „SZÁSZA. Tót falu Gömör Várm. földes Urai Dráskóczy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Ratkóhoz fél mértföldnyire; határja hegyes, réttyei jók, legelője elég, fája, malma van.”[2]
Fényes Elek geográfiai szótárában: „Szásza, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Ratkóhoz délre 1/2 órányira, 389 evang. lak. Szántóföldei hegyesek és szárazok; rétei jók. – F. u. többen. Ut. p. Tornalja.”[3]
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: „Szásza, a ratkói völgyben fekvő tót kisközség, 41 házzal és 209 ág. ev. vallású lakossal. Birtokosai a Soldos, Hanvay, Latinák és Sárközy családok voltak. Lakosai az orsó- és guzsaly-készítést, a sikáló- és kosárfonást háziiparszerűleg űzik. 1876-ban a község legnagyobb része leégett. Ág. h. ev. temploma 1854-ben épült. A község postája Újvásár, távírója és vasúti állomása Tornallya.”[4]
A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Ratkói járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 197, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 128 lakosából 117 szlovák volt.
2011-ben 178 lakosából 131 szlovák.
Nevezetességei
Evangélikus temploma 1787-ben épült klasszicista stílusban. Az 1854-es tűzvész után megújították.
Külső hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.